Kelet-Magyarország, 1975. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-26 / 174. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. július 26. JpgTh ü I p d I i t i k a i ,J—< q,V 2 -C t W ashington—Ankara —NATO-kötélhúzás Második évébe lépett a ciprusi válság. Kirobbantásában része volt a NATO és Pentagon mesterkedéseinek is. A válság jócskán megterhelte Washington és délkeleteurópai két szövetségese, Törökország és Görögország viszonyát. Az utóbbi időben különösen Törökországgal kezd elmérgesedni a vita, holott az ottani amerikai támaszpontok miatt az Ankarával való viszony igen fontos Washington számára. A közvélemény nyomására az amerikai törvényhozás már tavaly döntött: szüneteltetni kell az Egyesült Államok Törökországba irányuló fegyverszállítmányait addig, amíg a török hadsereg megszállása alatt tarja Ciprus területének nagy részét. Ankara persze a döntést zokon vette, és az amerikai támaszpontok létjogosultságának megkérdőjelezésével zsarolni kezdte a Fehér Házat. Ford elnök hajlandónak mutatkozott, hogy felkérje a törvényhozást álláspontja módosítására, a fegyverszállítási tilalom feloldására. Az amerikai képviselőház csütörtöki ülésén azonban elutasította a követelést. Ford elnök azonmód „mély csalódottságának” adott hangot és sötét képet festett az amerikai—török kapcsolatok jövőjéről. Sajnálkozását fejezte ki az amerikai honatyák döntése miatt Brüsszelben a NATO szóvivője is. Ankarában pénteken ez ügyben rendkívüli kormányülést hívtak össze, ahol bizonyos határozatok születnek arról, hogy milyen lépéséket tegyenek a török területen lévő amerikai támaszpontok ügyében. Megfigyelők szerint Ankara alighanem tartani fogja magát a június 17-i jegyzékéhez, amelyben kilátásba helyezte: a fegyverembargó ügyében hozott és számára kedvezőtlen döntés esetén időben korlátozni fogja a támaszpontok fenntartását. A kötélhúzás Washington, Ankara és a NATO között semmit sem változtat Ciprus tragédiáján. A szigetország és a török megszállás alatt álló részen a török ciprióta közösség „külön szövetségi államot” hozott létre, délre pedig mintegy 200 ezer görög menekült szorult. A két fél képviselői, a görög Kleridesz és a török Denktas — Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár elnökletével — előreláthatólag július 31-én találkoznak Bécs- ben. A tárgyaló partnerek álláspontját azonban akkora távolság választja el, hogy aligha várható kedvező fejlemény. Ciprus problémájának a megoldása csakis széleskörű, nemzetközi konferencia által képzelhető el. Hiszen elsősorban nem belső, hanem nemzetközi problémáról van szó, amely pedig — miután az egész érzékeny térség békéjét érinti — semmiképpen sem tekintendő a NATO „családi ügyének”. DÖNTÖTT A BIZTONSÁGI TANÁCS II Sinai-félszigeten maradnak a kéksisakosok Az ENSZ Biztonsági Taná. csa csütörtök esti ülésén — figyelembe véve az Egyiptomi Arab Köztársaság kormányának hozzájárulását —úgy döntött, hogy további három hónappal, 1975. október 24-ig meghosszabbítja a Sínai-fél- szigeten állomásozó rendkívüli ENSZ-erők mandátumát. A Biztonsági Tanács tagjai az erre vonatkozó határozatban aggodalmuknak adnak kifejezést amiatt, hogy ebben a körzetben továbbra is feszültség uralkodik, és nem jött létre az igazságos és tartós béke eléréséhez szükséges előrehaladás. A határozat felszólítja az érdekelt feleket, hogy valósítsák meg a Biztonsági Tanácsnak, az ENSZ-közgyűlésnek a közel- keleti probléma békés rendezését célzó határozatait. Waldheim ENSZ-főtitkár a testület részére készített beszámolójában rámutatott, hogy a Biztonsági Tanács határozatai ellenére Izrael továbbra is diszkriminációs intézkedéseket foganatosít az ENSZ rendkívüli erőinek kötelékéhez tartozó alakulatok többségével szemben, s akadályozza mozgási szabadságukat az izraeli csapatok által ellenőrzött egyiptomi területeken. A Biztonsági Tanács az eredeti időpontnál hét órával később ült össze, mivel Egyiptom módosítást javasolt a korábban már elfogadott szövegben. Az egyiptomi delegáció vezetője ragaszkodott ahhoz, hogy a határozat fejezze ki a tanács „elismerését” az egyiptomi kormány döntéséért, a testület tagjai azonban elutasították ezt, és így a határozat végleges szövegébe az a megfogalmazás került, hogy a Biztonsági Tanács „elégedettségét” fejezi ki az egyiptomi kormány pozitív állásfoglalásáért. A Biztonsági Tanács vitája során R. Ovinnyikov szovjet küldött rámutatott: a közel-keleti feszült helyzetet mindenekelőtt Izrael mesterkedései idézik elő, amelyek arra irányulnak, hogy különböző ürügyekkel véglegesítse az 1967-ben elrabolt arab földek megszállását. A Szovjetunió következetesen fellép a térség igazságos és tartós békéjének megteremtéséért, az ENSZ Biztonsági Tanácsa és közgyűlése megfelelő határozatainak teljes végrehajtása alapján. A Szovjetunió képviselője hangsúlyozta, hogy a tényleges politikai rendezést a Közel-Keleten csak úgy lehet elérni, ha felszabadítják az 1967-ben Izrael által elrabolt összes arab területeket. Biztosítják a Palesztinái arab nép törvényes jogait, beleértve saját államának létrehozására való jogát is és szavatolják valamennyi közel-keleti állam részére a független léthez és fejlődéshez való jogot. A Szovjetunió — mutatott rá befejezésül Ovinnyikov — síkra száll a Közel-Kelettel foglalkozó genfi békeértekezlet alapos előkészítéséért és mielőbbi felújításáért. Az értekezlet munkájában a többi érdekelt fél mellett egyenlő jogokkal részt kell venniök a palesztinai felsza- badítási szervezet képviselőinek is. A szavazásban Kína és Irak ezúttal sem vett részt. Az izraeli külügyminisztérium röviddel a Biztonsági Tanács döntése után hivatalos közleményben adott hangot „mély csalódottságának” a határozat megszövegezése miatt, azzal vádolva a testületet, hogy részrehajló, mivel nem utalt Tel-Aviv „pozitív” magatartására. Szaljut—4 Pénteken moszkvai idő szerint 10,30 órakor (magyar idő szerint 8,30 órakor) kezdődött a Szaljut—4 kozmo. nautáinak újabb munkanapja. Pjotr Klimuk és Vitalij Szevasztyjanov befejezték az űrállomás automatikus vezérlésre való átállítását és a szállító űrhajónak a Földre való visszatéréshez felkészítését. Az előző munkanap moszkvai idő szerint 2,30 órakor ért véget. A kozmonautákéi, lenőrizték a szállító űrhajó és az űrállomás különböző rendszereinek és agregátjainak munkáját. Egyebek között végrehajtották a Szojuz—18 űrhajó hajtóművének próbakapcsolását, miután csütörtökön este elvégezték a Szaljut—4—Szojuz—18 pályájá. nak módosítását. A Szaljut—4 Szojuz—18 kozmikus komplexum személyzete — csütörtökön a késő esti órákban pályamódosítást hajtott végre. Az állomás most azon a röppályán halad, amely lehetővé teszi a leereszkedő berendezés föld- reszállását a megadott térségben, ahol pénteken a kereső és mentőszolgálat már készültségben van. Az űrhajósok közérzete jó. Az orbitális űrállomás és a Szojuz—18 szállító űrhajó íe. délzeti rendszerei szabályszerűen működnek. Jeladás Egy fiatal ügyvéd, Fidel Castro vezetésével 1953. július 26-án maroknyi fegyveres csoport vakmerő támadást hajtott végre Santiado de Cuba hírhedt erődítménye, a Moncada ellen. Világszerte ismeretes az egykori karneváli vasárnap véghez vitt akció kimenetele és nem túlzás azt állítani, hogy a Moncada megrohamozásától a kubai forradalom győzelméig eltelt időszakban a haladó emberiség támogatása, segítsége, szolidaritása övezte a kubai hazafiak harcát. A betonerődítmény állig felfegyverzett zsoldosai ellen indított támadást a polgári történetírás eleve „kudarcra ítéli”, „esztelen kalandnak” minősíti. Figyelmen kívül hagyja azonban azt a körülményt, hogy a kizsákmányolás egyik legfőbb jelképe ellen rohamra indult fiatalok nem a hatalom azonnali megragadását tűzték célul. Ez a roham jeladás volt az elnyomott és megalázott tömegek számára, felhívás volt a fegyveres harc megkezdésére, a gazdasági-társadalmi helyzet gyökeres megváltoztatására. Kuba történelmében ez a roham jelenti azt a pillanatot, amikor megkezdődött a nagybirtokrendszer, a munkanélküliség felszámolásáért, az ország szuverénitásáért, a félgyarmati függőség megszüntetéséért a tudatos küzdelem. Az egykori bátor, ifjú ügyvéd ma Latin-Amerika első szocialista országának miniszterelnöke, hazája kommunista pártjának első titkára. Személyes példa- mutatása ma is milliókat lelkesít. Fidel Castro 1953-ban ezt mondotta bírái előtt a Moncada elleni támadásról: „A történelem engem igazol majd!” A szocialista Kuba másfélévtizedes történelme döntő bizonyíték a Batista- diktatúra vesztett perében. ★ Kádár János, Losonczi Pál és Lázár György, a Kubai Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából táviratban köszöntötte dr, Fidel Castro-Ruzt, a Kubai Kommunista Párt első titkárát, a Kubai Köztársaság forradalmi kormány elnökét és dr. Osvaldo Dorticos Torradót, a Kubai Köztársaság elnökét. Az NDK-beli Karl-Marx-Stadt melletti, Palmiro Togliatti nevét viselő úttörőtábor lakói szolidaritási levelekhez gyűjtenek aláírásokat, amelyekben szabadságot követelnek a Chilei KB bebörtönzött főtitkára, Luis Corva- lán és a chilei nép számára. (Kelet-M agyarország telefoto) 22. — Idefigyelj, Balogh! Ha nem ismernélek, hogy milyen meggondolatlan, kelekótya és száj hős vagy, akkor képen törölnélek. Minek nézel te engem? Azt hiszem, az imént mondtam már neked hogy ez a lány az én számomra nem egyszerű játszótárs, vagy táncpartner, vagy csak egy csaj, ahogy te mondod. Ezt a lányt én valóban szeretem, és bízom abban, hogy ő is így gondolja. Ha én a te szélhámosságodba belemennék, akkor egy leköpni- való csibész lennék, nem férfi! Ha beleegyeznék a te próbatételedbe, akkor megérdemelném, hogy az a lány soha többé szóba ne álljon velem. Tudtodra adom, én ezt minden harag nélkül mondom, hogy az ilyen provokációkat kikérem magamnak. Ugye ismered a tizenharmadik parancsolatot? — Aki a más jószágára veti csábító tekintetét, annak mind a kettőt ünnepélyesen kibökik, aztán leshet a lyukon! — szólt Suhajda, és beljebb húzódott az ágyon, mert attól tartott, hogy Balogh hozzávágja a fapapucsát. — Bocsáss meg, nem akartalak megbántani, — visszakozott Balogh, mert gyorsan belátta, hogy egy kicsit elvetette a sulykot. — Zárjuk le, szavamat adom, hogy Zsuzsát tisztelem, becsülöm, téged is, mert meggyőződésed van, elved van. Azt pedig tisztelem akkor is, ha nem értek vele egyet. Kész! — Még nem kész! Mondd, Balogh, van neked otthon lánytestvéred? Nővéred, húgod? — Van. Két nővérem. Az egyik már asszony, a másik még otthon van. Most van férjhez menő félben. — Mit szólnál, ha teszem azt, ez a Suhajda ajánlatot tenne neked, hogy próbára teszi a menyasszony nővéredet, és bebizonyítja, hogy az ő foga is vásik a tiltott gyümölcsre? — Szétverném a pofáját! — csattant fel Balogh ismét kissé hirtelen. — A Suhajdáét nem! — mosolygott közbe fölényesen Suhajda. — Mert Suhaj- dának van annyi esze, hogy nem akar bebújni abba a kabátba, amiben már tartózkodnak. Suhajda tisztában van a társadalmi élet szabályaival. Volt némi gyerekszobája. — Nem azért mondtam, mintha megtennéd, csak egy nevet említettem. Csak azért, hogy ennek a hőscincérnek a fejébe verjem, tisztelje a nőket jobban. — Csik, te már egészen úgy beszélsz, mintha nem is a mi korosztályunkhoz tartoznál. Megvénített téged az a lány? — Dehogy vénített. Csak szeretném őt megóvni az ilyen mocskos fantáziájú Don Janiktól, mint te vagy! — Tudod mit, Balogh! Van egy ajánlatom. Én még az el nem kötelezett hatalmakhoz tartozom, s van némi humorérzék bennem, — húzódott egy kicsit előbbre Suhajda. — Ha mindenáron vetélkedni akarsz, nincs kizárva! Állítsunk fel egy helyzetet. Te vállalod, hogy szemmel láthatóan elcsábítasz egy hölgyet, akihez eddig semmi közöd nem volt. A hölgynek erényesnek, szépnek és szabadnak kell lennie, hogy birtokháborítás esete ne foroghasson fenn. A csá- bulás megtörténtének tényét legalább két szavahihető embernek kell tanúsítania. Mondjuk az egyik lehetnék én, a másik a barátom, Sir George Gerswin. — Nem jó! — húzta el a száját Takács, de már látszott, hogy ebből akkora móka lesz, amit még nem látott a világ. — Azt ajánlom, hívjuk meg zsűritagnak Pusztait, az már tekintély, annak tisztjénél, rangjánál fogva már van annyi esze, hogy nem etetheti meg Balogh. Belekerültem a játékba, mint Pilátus a Credóba. Innen kezdve magam is fültanúja résztvevője lettem Balogh próbatételének. A szabályokat közösen dolgoztuk ki, a feltételeket együtt szabtuk meg, még a lány személyét is közösen választottuk ki. Ezután következett a legnehezebb tétel. — Mit vállal a próbatevő fél arra az esetre, ha a szerződésben meghatározott két hét alatt nem kulminál a csábulás, mint olyan — kérdezte fiskális nyelven Suhajda. — Mit vállalok? — kérdezte gőgösen Balogh. — — Az a kérdés, milyen űrmértékben gondolkodunk. — Olyan kevéssel nem úszód meg, — nevetett Takács. Azt tartanám a legtisztességesebb ajánlatnak részedről, ha igazi tét lenne. Azt mondod, hogy a nők adnak a bajuszra. Ha adnak, s te ebben hiszel, akkor sikered lesz a bajuszod által. Ha nem lesz sikered, annyit ér a bajuszod, mint a halottnak a csók, igaz? Legyen tehát az a te felajánlásod, hogyha két héten belül nem lesz a karjaidban a postás Kati és azt nem tudja a bizottság hitelesen bizonyítani, akkor a próba kezdetétől számított két hét leteltével köteles vagy bajusz nélkül megjelenni a kötelékrendezésen. — Nagy tét! — vakaród- zott Balogh. — Ha vesztenék, akkor rajtam röhögne az egész őrs. — Fel a fejjel, öreg fiú! Nem vagyunk mi már kétéves nyeretlenek, hogy ne tudnánk egy Katit táncba vinni! Elő a fegyvertárral. Kérlek szépen, én szavamat adom, hogy mindenben a segítségedre leszek. Főleg a kezdeti nehéz időkben állok melletted. Jó, ha a súlyos percekben áll valaki az ember mellett — nyújtotta a kezét Suhajda. Amilyen betyár, előre érezte, hogy ebből akkora röhögés lesz, aminek párja nincs. — Inkább ne segíts! — nevetett Balogh és kezet adott a fogadásra. — A hadműveleti idő kezdete? — kérdezte Golubics, és jegyzett a naptárba. — Március huszonnyolca- dika, reggel nyolc óra. Szabadnapom kezdődik, kimenőt kapok a városba. — A vége? — Erre számított két hát, tehát április tizenkettedike, reggel nyolc óra. — A bizottság? — kérdezte Golubics, és tartotta a golyóstollat. — írd! Takács Lajos őrvezető, Suhajda István határőr, Faludi Sándor* határőr, Pusztai Ferenc tizedes, mint elnök. Bevallom, előre nevettem magamban. Ismertem én azt a Kati lányt. Nagy szája van, mindenkivel kikezd, de még a kezét sem engedi megfogni. Aki szemtelenkedik vele, annak könnyen lekever egy nyaklevest. Volt itt egy öreg katona, a lovász. Az szeretett volna kikezdeni vele, alaposan helybenhagyta. Elkapta a derekát, hogy megcsókolja, erre a lány elkapta a sapkáját, akkorát rántott rajta, hogy az egész karima a fiú nyakában maradt. Nem tette ki az ablakba, amit ezért a főtörzsőrmester elvtárstól kapott. (Folytatjuk)
