Kelet-Magyarország, 1975. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-23 / 171. szám
IV 1975. július 23. — NYÍREGYHÁZI MELLÉKLET Negyedszázados jubileum Az állomás élete KELET-MAGYARORSZÄ1 VÁROSTÖRTÉNET Megnyerni a csatát A Magyar Nép korabeli cikkéből. 1 945. JÚLIUSA. Fazekas János polgármester felhívást tett közé a nyíregyházi óvóhelyek lebontásáról. Ebben az ügyben nyilvános versenytárgyalást hirdet. Mint írja: „Az elbontás a kikerülő faanyag megtisztításával értendő, azok csomóba rakásával, földnek az árokba való gondos betömésével. Ajánlatot lehet tenni részes munkára, avagy fizetéses ellenszolgáltatásra...” A lebombázott nyíregyházi állomást is fel kell építeni. Ebből a célból jöttek öSsze a szakszervezetek székházában a Magyar Kommunista Párt hívó szavára a különböző pártokhoz tartozó, illetve a párton kívüli mérnökök, technikusok, iparosok, munkások, az ifjúsági és a nőszövetség küldöttei, s ott voltak a pályafenntartás és a fűtőház munkásai is. A kommunisták nevében a városi titkár fejtette ki: a demokratikus Magyarország felépítésénél először a lelkek újjáépítése volt a fontos, de most már a gyakorlati síkra kell áttérni. Az alkotó értelmiségnek össze kell fognia a dolgozó munkástömeggel, egy nagy testvéri akarásban. Az első tennivaló — mondotta — a vasút és a posta újjáépítése. A nyíregyháziak tízezrei érezték a szállítás hiányának rettentő súlyát. „A feketepiac gyilkos hadjárataival szemben csak a vasúti és postai áruforgalom segítségével tudják megnyerni a nagy gazdasági csatát. Ez a harc nem egy pártnak a harca. Ez a heroikus mozgalom messze túl nő egy párt keretein, mert ez minden párton felül, az alkotni akaró értelmiségnek, iparosságnak és dolgozó munkásságnak, tehát az egész egyetemes magyarságnak a létéért, a fennmaradásáért való küzdelme, s ezért első jelszavunk legyen: „Arccal a vasút felé!” A résztvevők mindenek előtt a romok eltakarítását jelölték meg, majd ideiglenes váróterem létesítését, a pályaudvari vonalak megjavítását, a vízellátás biztosítását, stb. „A rombolás olyan óriási méretű, hogy a legszükségesebb tennivalók is legalább tízezer munkanapot igényelnek, ami — tekintve a nagy munkáshiányt, s a vasút szűkös anyagi kereteit — az érdekelt polgárság és munkásság áldozatos közreműködése nélkül több esztendőt venne igénybe.” A lelkes szavak hatása nem maradt el. A megjelentek egyhangúan szavazták meg a havonta egyszeri ingyenes rohammunkát. Az áldozatvállalás ragyogó példáját adta a nyíregyházi építő munkások szakszervezete, amikor vállalta, hogy a heti 43 órás munkaidőt öt nap alatt dolgozza le, s az így megtakarított egy munkanapot a vasútépítő rohammunkára ingyen ajánlotta fel. így kezdődött a vasút újjáépítése Nyíregyházán. JAVULT AZ ÉLELMEZÉS. A Magyar J Nép című lap 1945. július 7-i számában közölte, hogy e naptól Nyíregyházán kétféle kenyér lesz forgalomban. Az egyik a kenyérjegyre megállapított kenyérfejadag, s azon felül az úgynevezett szabadkenyér. Mont a lap írja: a városnak ez az új intézkedése feltétlenül enyhíteni fogja a kenyér- • ellátás gondját. A város polgármestere megengedte a zsemlye, kifli és perec sütését is. Ezzel az intézkedéssel ismét megjelentek a békeidők kedvelt süteményei és — mint írják — kiszorítják a piacokról az ott eddig megfizethetetlen áron forgalomba hozott bizonytalan színű és formájú, ehetetlen minőségű süteménynek nevezett fadarabkákat. A kommunista párt közli, hogy a párt könyvtára megkezdte működését sok száz új kötettel, amelyet a mai magyar irodalom legkiválóbb anyagából állították össze. A könyvtár használata ingyenes. A párt ezt írta a közlemény végére: „A tudás hatalom!” A párt egymás után tartja székházában a felvilágosítósító, ideológiai előadásokat. Júliusban a feudalizmusról, illetve a fasizmus és a reakció elleni harcról tartottak nagy érdeklődéssel fogadott előadásokat. A városi színházban irodalmi estet rendeztek, a MADISZ- székházban pedig demokratikus sportéletről, illetve a sport hatása a szervezetre címmel tartottak előadást. A színházi élet nagy eseményének számított, hogy 1945 július 11-én egy jótékony célú est keretében lépett fel Nyíregyházán Lázár Mária. A jegyek hamar elfogytak, s a művészest teljes bevételét a hadifoglyok hozzátartozóinak segélyezésére fordították. JAVÁBAN FOLYIK AZ ARATÁS. A ma J embere számára már szinte hihetetlen messzeségbe került az az idő, amelyről az idézett sorok vallanak. „Nehéz, sőt emberfeletti robotmunka ez, amely minden időben, még a legszalonnásabb, legpálinkásabb világban is a mezőgazdasági és földműves munkák legnehezebbje volt. Kora hajnaltól késő estig, de ha szorul, ha pereg a szem, még éjszakákon át is szünet nélkül, csupán néhány perces ebédszünettel folyik a munka 26—28 fokos melegben. Véres lesz a kaszanyél a kaszás kezében. Bolondulásig kell itt dolgozni napról napra, hétről hétre és nem törődik itt senki azzal, hogy mit eszik, hol alszik. A reggelije száraz krumpli, itt-ott tej, a déli ebédje ha- barteleves, hetenként kétszer-háromszor tészta, vagy bableves olajjal. Hogy megkapja-e a munkához szükséges kalóriát ezekből az ételekből, ez nem izgatja. Ott alszik, ahol utoléri az álom, jól esik a rend alatt, avagy a kereszt tövében, de mindegy, ha az árokparti avar a derékalja...” Kiadták azt a jelszót is: Arccal a posta felé! Fel kell építeni a 2-es postahivatalt. A nyíregyházi postások és alkalmazottak szerszámokkal felszerelve vonultak az állomásra és kezdtek a lerombolt postahivatal építéséhez. Férfiak, nők, vállvetve dolgoztak. A munka minden délután tovább folytatódott és késő este vonult haza a lelkes építő sereg. A FASIZMUS GYÖKERES KIIRTÁSÁT a volt népellenes rendszer legaktívabb kiszolgálóinak kézrekerítésével kellett kezdeni. A nép rendőrsége hivatásának tudatában folytatta tisztogató munkáját. így került a nép bírósága elé vitéz Béldy Alajos nyíregyházi vezérezredes, a magyarországi leventemozgalom egykori főparancsnoka is. Ebből az alkalomból írt nyílt levelet a Magyar Népben Pálfi Ernő, az MKP titkára. A többek között ezt írja: „...ön volt az vezérezredes úr, aki megfosztotta a családokat ifjú reménységüktől, megfosztotta a nemzetet, a jövőt virágaitól és martalékul odadobta a magyarság legnagyobb ellenségének... Önre volt bízva a magyar ifjúság! Mit tett ön vele...? ön formaruhába öltöztette, dróton rángatta, terrorizálta a nemzet legértékesebb korosztályát, ön ambicionálta, hogy az Ön gondjaira bízott ifjúság a leventeintézményben mint ólomkatona masírozzon az önök labanclelkűségével áhított jövő felé, amely nekünk, magyaroknak végül is nyomort és pusztulást hozott... Ha önnek életét veszik, ezzel az egy élettel sajnos nem lehet megváltani a sok ezer életet, amelyek önt teszik felelőssé vezéfezredes úr!” Keresik a még bujkáló fasisztákat. A kommunisták arra is figyelmeztetnek, hogy a reakció itt-ott álruhában, csendesen, visszavonultan él, de nem egy helyen már a nyilvánosság elé lépve folytatja aknamunkáját. Mintha mi sem történt volna, sok reakciós ott tolong a demokratikus pártokban. A kommunisták azért emelnek szót, hogy a város felszabadulását követő háromnegyed év múltán sem kérik tőlük számon a múltat, s engedik, hogy „ezek a Jánus-arcú demokraták megbotránkoztassák azokat, akik még idáig soha sem politizáltak és akik most bá- tortalankodva mennek, mint új tagok a demokratikus pártokba...” A NYÍREGYHÁZI KOMMUNISTÁK joggal követelik, hogy a demokratikus pártokat tisztítsák meg azoktól, akiknek semmi keresni valójuk nincs az új magyar közéletben. A párt ifjúsági szervezete a MADISZ nagy gondot fordít a kulturális nevelő munkára. Nem csoda. Szabolcs megye és annak székhelye Nyíregyháza olyan terület volt a múltban, amelyet a kulturális térképeken fehér folttal szokták jelölni. A "'MADISZ több ezer kötetes könyvtárat teremtett, vándorkönyvtárral viszi a haladó kultúrát az ifjúsághoz, szabad egyetemet szervez, irodalmi előadásokat tart, hogy színvonalas értékekkel tegyen szolgálatot az új Magyarországnak. Kopka János Naponta több ezer utast fogad be és bo- csájt tovább a nagyállomás. Külön világ, ahol tarka utazótömeg tölti a várakozás perceit, óráit, s ahol egy falura emlékeztető intézmény, szolgáltató részleg is található. Nem csak elektromos vonatindulást jelző táblák, szendvics-, feketekávé- és csokoládéautomaták, apró ajándéktárgyakat árusító pavilonok várják az utazókat. Van itt az állomás épületében fodrász, ahová nemcsak a vonatra várók térnek be, hanem a déli városrész törzsközönsége is megfordul. Az utasellátó étterme, büféje sem kizárólag az utazók szomját, éhét oltja, hanem a környéken lakókét is. Az épületben sok egyéb hivatalos helyiség mellett megtalálható az utazók nyugalmát vigyázó rendőrség, a külföldi utazásoknál nélkülözhetetlen vámőrség, van elsősegélynyújtó szoba,’ lakás és ki tudná felsorolni mindet... Nagy volt,, kicsijeit Mikor 25 évvel ezelőtt megépült, a lebombázott régi örökébe lépve, nagynak tűnt. Szívesen büszkélkedtek vele a nyíregyháziak, a környéken ez volt a legnagyobb nagyállomás. Azóta — a várossal nőve — a nagyállomás épülete is nagyobbodott, az utóbbi években egy újabb szárnnyal, mégis lassan kicsinek bizonyul. A gépkocsik számának gyarapodásával sem csökken, sőt nő az utasforgalom, a fővárosba, vagy más távolabbi helyekre utazók szívesebben veszik igénybe a többé- kevésbé kényelmes, többé kevésbé pontosan induló és érkező, elsősorban gyorsvonatokat, még ha utazhatnának gépkocsival is. Vagyis marad a vasút sok-sok előnye, amely még hosszú ideig, talán időtlenül, életünk egyik leglátogatottabb épületévé avatja az állomást. Történelmi fordulók, életmódváltozások, gazdasági átalakulásunk jelzője is az állomás. A kezdetben hodályszerű nagytermet hamarosan kiegészítették tanuló- és gyermekváróval, később folyóiratot, újságot, könyvet kölcsönző úgynevezett kultúrváróval, melyet nevezhetnénk várótermi könyvtárnak is. A forgalom megkövetelte az állandó információs szolgálatot, melyet jó ideje telefonon is igénybe vehetnek az utazni szándékozók. Az állomás „láthatatlan” falai mögött zajlik nemcsak a személyi, hanem a poggyászforgalom is, a legkülönfélébb darabáruk, bútorok, hordók, fürdőkádak szinte felsorolhatat- lan félesége kerül innen vonatra és megy a rendeltetési helyére. A csomagmegőrző is hamar népszerűvé vált, de az állomás sajátos színfoltja a találttárgyak szobája is, ahol az emberi feledékenység legkülönösebb példáival találkoztunk, a műfogsortól az elveszett parókáig. | Fiáker -:nélkül Nagyvárosra jellemző utasforgaloma van a nyíregyházi nagyállomásnak, amelynek még jó tíz-tizenöt évvel ezelőtt a régi időkből megmaradt színfoltja volt az itt várakozó konflis. Az utóbbi években már inkább az idős emberek, a villamostól, autóbusztól ide- genkedők vették igénybe a régi Nyíregyháza oly jellegzetes fiákerjét, míg a taxik végképp kiszorították őket az állomás környékéről. Nemrég, — mesélték, — egy Amerikából hazalátogató idős ember addig taxizott, amíg nem találtak számára egy öreg fiákért, amilyennel húszéves korában kivitette magát az akkori öreg állomásra, hogy nekivágjon a nagyvilágnak. Ki ne ismerné a nagyállomás kisebb testvérét, a néhány méterre lévő kisállomást, amely mint a kisebb folyó a nagyobbá, állandóan szállítja az utasfolyamot a szélrózsa minden irányába. A kisállomás épületében találhatjuk a 2. sz. postát is, ahol a tovasiető utas, vagy a megérkező vendég a legrövidebb módon teremthet kapcsolatot ismerőseivel. A nagy- és kisállomás közötti részen büfék kínálják a hűsítőt és a pálinkát, bort. Sajnos ez az ingázók egy részének szüli az alkalmat az ivásra, a hangulatok, az indulatok felforrósodnak, s gyakran a hatóság embereinek beavatkozása vet véget a korlátlan ivá- szatnak. Sajátos arculat Sokan azt mondják, nincs különbség állomás és állomás között. Akik azonban gyakran utaznak, jól tudják: minden állomásnak van egy kis saját arculata. Az utóbbi években a nagyváró a korábbinál tisztább, hangulatosabb lett. Egy időben hasznos ismeretterjesztő, elsősorban a közlekedés biztonságával, kulturáltságával, tudnivalóival foglalkozó rövid filmeket is vetítettek, de mostanában nem hallunk ilyenről. Kár volt abbahagyni. Otthonosabb, tágasabb lett a gyermek- és kultúrváróterem, bár mivel az emeleti részen található mindkettő, az idősebb, betegek néha lemondanak az általuk nyújtott kényelmesebb, kulturáltabb körülményekről. Szokatlan egy idő óta, hogy a nagyváróból kihordták a padokat, ott csak állni lehet. Bizonyára azért tették ezt, hogy csúcsforgalom idején többen férjenek el a nagy zsibongóban. Azonban valljuk be: a fáradt utas, különösen ha idős és beteg, vagy kisgyermek, szívesen leülne a padokra. De az állomás előtti részen is elkelne a jelenleginél több ülő alkalmatosság. Szignál, és autóöiatá-; Lassan két éve, hogy a nagyvárosokhoz hasonlóan a vonatindulást, érkezést bemondó hangja előtt már hagyományossá vált dallamos szignál megszólalt. Elfoglalták helyüket az elektronikus tájékoztatók, szaporodnak az .Utasok kényelmét szolgáló automaták, de gyakori panasz, hogy a nagy csomagokkal érkező utasok hiába kiáltanak „hordárt”, ilyen vagy nincs, vagy elenyészően kevés a számuk. Valószínű kevesen választják már a megélhetésnek ezt a formáját, ami a múltban különösen megalázó jelképet is kapott. De a csomagok szállítására csak szükség van, ha másként nem ügyes kis masinák segítségével, amelyet a kedves utas szívesen megfizetne, hisz azok az ő érdekét szolgálnák... Lehet tovább... A fejlődő, lakossági számban is gyarapodó megyeszékhely nagyállomása is kifejezi a nagyvárosiasodást, a mind élénkebb utasforgalmi kapcsolatot az ország más tájaival. A gyarapodó idegenforgalom, nem kevésbé a megyénkbe, városunkba látogató külföldiek száma is azt igényli: tegyék még kulturáltabbá az állomást és javítsák továbbra is a hazai és a külföldi közönség — esetleg többnyelvű — tájékoztatását. Többek között arról, hol talál fizetővendégszobát, olcsó szállodát, ha lekéste a vonatát, vagy itt akar tölteni néhány napot. PálLGéza Nagyvárosra jellemző forgalom a nyíregyházi MÁV-pályaudvar előtt
