Kelet-Magyarország, 1975. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-22 / 170. szám
4 KELET-MAGYARORSZAG 1975. július 22. Á kubai kérdés az AÁSZ tanácskozása előtt Magyar államférfiak üdvözlő távirata EDWARD GIEREK elvtársnak, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottság első titkárának, HENRYK JABLONSKI elvtársnak, a Lengyel Népköz- társaság államtanácsa elnökének, PIOTR JAROSZEWICZ elvtársnak, a Lengyel Népköz- társaság minisztertanácsa elnökének •. •?*? Varsó Kedves elvtársak! A Lengyel Népköztársaság nemzeti ünnepe, Lengyelország újjászületésének 31. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és egész népünk nevében szívélyes üdvözletünket és elvtársi jókívánságainkat küldjük önöknek és a testvéri lengyel népnek. A lengyel nép a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezetésével kiemelkedő eredményeket- ért el a társadalom szocialista átalakításában és a dolgozó nép hatalmának megszilárdításában. Elért eredményeik alapján hazájuk méltán örvend őszinte nagyrabecsülésnek a világ haladó és békeszerető népei körében. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a magyar és lengyel nép hagyományos és a felszabadulással új tartalmat nyert barátsága, a marxizmus—leninizmus elvei alapján, a proletár nemzetköziség eszméjének jegyében bővül, erősödik. Nagyra értékeljük, hogy a testvéri Lengyelország a szocialista közösség többi országával együtt következetes erőfeszítéseket tesz a Varsói Szerződés, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tevékenységének fejlesztése, a szocialista országok együttműködésének elmélyítése és a nemzetközi helyzet javítása érdekében. Nemzeti ünnepük alkalmából szívből további sikereket kívánunk önöknek és az egész lengyel népnek hazája felvirágoztatása érdekében kifejtett munkájukhoz. KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, LÁZÁR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Genfi tanácskozás (Folytatás az 1. oldalról) televíziós, telefon- és távíró- összeköttetésben voltak egymással. A Szojuz—19 és az Apollo űrhajók együttes kísérleti útjának sikeres befejezése igazolta azoknak a műszaki megoldásoknak helyességét, amelyeket elfogadtak az összekapcsolási rendszerek kidolgozása során és amelyek biztosítják két különböző szerkezetű a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban alkotott űrhajó együttes keringését. A kísérlet tudományos-műszaki eredményei jelentősen hozzájárulnak a nemzetközi űrhajózás tapasztalattárához, a tudományhoz és a kultúrához. Az együttes kísérlet előkészítése és megvalósítása során a szovjet és az amerikai fél által felhalmozott tapasztalatok jó alapot szolgáltatnak az emberirányította nemzetközi kozmikus utak, a világűr együttes tudományos kutatása tovább felesztéséhez. A Szojuz—19 és az Apollo együttes űrrepülése fontos lépés volt a világűrben való nemzetközi együttműködés fejlesztésében. A világ népei ebben az űrkísérletben a nemzetközi feszültség reális enyhülésének tényét látják, és ebben az enyhülésben óriási szerepet tölt be a Szovjetunió. Leonyid Brezsnyev mondotta: „a világűrből bolygónk még szebbnek, bár nem nagynak tűnik. Elég nagy ahhoz, hogy mi békében éljünk rajta, de túlságosan kicsiny ahhoz, hogy kitegyük a nukleáris háború veszélyének”.- A népek erősödő kölcsönös meg^ értése és jóakarata a világ tartós békéjének biztosítéka. Amerikaiak milliói ébredtek hétfőn a szokásosnál korábban, hogy egyenes tévéadásban figyeljék az USA keleti partvidékén reggel 6,51 órakor, a csendes-óceáni part időzónája szerint hajnali 3,51 órakor földet ért Szojuz le. szállását. A maga nemében páratlan televíziós látványosság — az űrhajózás történetének első egyenes adásban sugárzott szárazföldi „puha landolásának” képei — a keleti partvidék nagyobb városaiban kisebb-nagyobb forgalmi dugókat okoztak, ugyanis oly sokan nézték a szovjet Közép.Ázsiából sugárzott közvetlen tévéadást, hogy a Szojuz sikeres földet - érése után egyszerre munkába induló amerikaiak gépkocsijai helyenként a szokásosnál is nagyobb rendkívüli csúcsforgalmi torlódásban találták magukat. Negyedórával később jelentették, hogy a csütörtökig még Föld körüli pályán keringő Apollo utasai program szerint ébredtek, s a houstoni irányító központ azonnal közölte velük, hogy — az NBC munkatársának szavai szerint — „szovjet űrhonfitársaik” biztonságosan földet értek. — Nekünk jutott az a nagy megtiszteltetés, hogy az emberiség történetében először részt vehettünk két ország — a Szovjetunió és az Egyesült Államok — űrhajóinak együttes repülésében. Ezen a bó.ke ügye és minden nép haladása szempontjából fontos kozmikus úton lelkesített bennünket a tudósok, tervezők, munkások, kozmonauták munkájának magas elismerése. Leonyid Brezsnyev meleg üdvözlete^ __ írja Alekszej Leonov és Valerij Kubászov az SZKP Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének és a Szovjetunió minisztertanácsának adott jelentésében. — Hálás köszönetét mondunk az SZKP Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének és a Szovjetunió minisztertanácsának a belénk helyezett bizalomért. — Az űrhajó személyzete készen áll arra. hogy teljesítse azokat az újabb feladató, kát, amelyekkel a haza megbízza — hangzik a jelentés. „A kubai kérdés megosztja a tagállamokat, a helyzet tovább nem tartható” — ismerte el az Egyesült Államok küldötte az Amerikai Államok Szervezetének San Jóséban, Costa Rica fővárosában ötödik napja tartó tanácskozásán. Az AÁSZ történetében első ízben fordult elő, hogy az Egyesült Államok véleménye a kubai ügyben találkozott a delegátusok nagy többségének álláspontjával. így születhetett olyan határozat, amely kimondja: „meg kell szüntetni a Kuba ellen 11 évvel ezelőtt elrendelt gazdasági, kereskedelmi és diplomáciai tilalmakat.” A hivatalos napirenden kívül megtartott szavazáson csak a chilei, az uruguayi és a nicaraguai küldött nem értett egyet a javaslattal. A vita most arról folyik, hogy mikor és hol oldják fel Gerald Ford amerikai elnök az amerikai Time Hir magazinnak adott interjúban azt a meggyőződését fejezte ki, hogy a béke kilátásai az elkövetkező évtizedre és azon túl is jobbak, mint korábban voltak és derülátónak mondta magát azzal kapcsolatban, hogy el lehet kerülni egy új világháborút. Az amerikai elnök véleménye szerint korunkban már leáldozott az olyan háborúnak, mint amilyen az első és a második világháború volt. A katonai potenciál növekedése ellenére — mondotta — sikerült lerakni a békek[Orszak alapjait és a világ, ha nem is tökéletes, de jól működő gépezetekkel rendelkezik a béke fenntartására. Szólt az elnök a staratégiai fegyverzet korlátozásáról folyó szovjet—amerikai tárgyalásokról is. A második SALT.egyezmény megkötésének esélyeit jónak mondta, de — az amerikai álláspontot kifejtve — „két fontosabb problémát” említett fel: az ellenőrzés kérdését és azt, hogy még tisztázásra vár, milyen fegyvertípusokat soroljanak be az elvi megállapodásban maximumként rögzített 2400 rakéta közé. Az elnök szerint e két kérdésben kompromisszumot kell találni. Ha a SALT—2-ben nem sikerül megállapodásra jutni, akkor az amerikai katonai hivatalosan a Kuba elleni blokádot. Egyes küldöttségek azon az állásponton vannak, hogy ennek már a mostani, vasárnapig tartó tanácskozáson meg kell történnie. Más delegációk viszont azt javasolják, hogy a jövő hónap végén Trinidad-Tobagóban kerüljön sor arra a lépésre, hogy — az egyik küldött megfogalmazása szerint — „díszes temetést rendezhessenek a blokádnak”. Alejandro Orfila, az AÁSZ főtitkára vasárnap újságírók előtt kijelentette: „bár a kubai kérdés közel áll a megoldáshoz, a panamai ügy kapcsán tovább mélyül az Egyesült Államok és a latin-amerikai országok ellentéte. Ha Washington nem törekszik új, — igazságos csatornaszerződés gyors megkötésére, számolnia kell a kontinens szem- beállásával”. költségvetést jelentős mértékben növelni kell — mondotta, majd kijelentette: „ha azonban a bécsi haderőcsökkentési tárgyalások keretében sikerül nyugat-európai katonai kötelezettségvállalásaink módosítását kidolgoznunk, akkor a hagyományos fegyveres erők költségvetése csökkenhet”. A közel-keleti helyzetet az amerikai elnök igen robbanékonynak nevezte. Ha új háború tör ki a Közel-Keleten, akkor az Egyesült Államok az enyhülés ellenére, a körül, mények kényszerítő ereje folytán belesodródhat abba. Ezt nem szeretnők — mondta. A NATO dél; szárnyán kialakult helyzetet Ford elnök egészében nyugtalanítónak nevezte. Mint mondotta: „rendkívül aggasztják” a portugáliai helyzet legújabb fejleményei. „kiábrándítónak” tartja a legutóbbi olaszországi választások eredményeit és „nyugtalanítónak” a Ciprus miatti görög—török nézeteltérést. Portugáliával és Olaszországgal kapcsolatban a kommunista párt befolyásának „egészségtelen növekedéséről” beszélt, és mint mond. ta, „aligha tartom elképzelhetőnek, hogy kommunista kormány részt vehessen a NATO-ban. Ha ez megtörténik, az károsan fogja befolyásolni a NATO erejét”. (Folytatás az 1. oldalról) 1. Szuverén egyenjogúság, a szuverenitásból fakadó jogok tiszteletben tartása; 2. Nem alkalmaznak erőt, illetve nem fenyegetőznek erők alkalmazásával; 3. A határok sérthetetlensége; 4. Az államok területi egysége; 5. A viták békés rendezése; 6. A belügyekbe való be nem avatkozás; 7. Az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása, beleértve a gondolkodási, lelkiismereti, vallás- és meggyőződési szabadságot; 8. A népek egyenjogúsága és saját sorsukkal való rendelkezés joga; 9. Az államok közötti együttműködés; 10. A nemzetközi jogból fakadó kötelességek jóhiszemű teljesítése. Á biztonsági értekezlet második szakaszának lezárása előtt a résztvevők még megállapodtak abban, hogy 1977. júniusában Belgrádban megrendezik a kormányszakértők előkészítő tanácskozását az európai biztonsági és együttműködési értekezleten elhatározott intézkedések teljesítésének ellenőrzése témakörében. A delegációvezetők egyúttal jóváhagyták a kidolgozott dokumentumok hatnyelvű fordításait. Szovjet vezetők üdvözlete a Szojuz—1*> személyzetéhez Leonyid Brezsnyev, Nyikolaj Podgornij és Alekszej Koszigin üdvözölte a Szojuz—19 személyzetét az űrrpelülési program sikeres végrehajtása alkalmából. „A Szovjetunió és az Egyesült Államok űrhajóinak útja jelentős lépés a szovjet—amerikai tudományos-műszaki együttműködés fejlődésében. Az űrrepülés sikeres megvalósítása feltárja a különböző országok együttműködésének új perspektíváit a világűr békés meghódításában”, — írják a szovjet vezetők a kozmonautákhoz — Alekszej Leonovhoz és Valerij Kubaszovhoz — valamint az űrrepülés megvalósításának minden résztvevőjéhez intézett üzenetükben. Az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége és a szovjet kormány elismerését fejezte ki Leonovna.k és Kubaszovnak a haza által rájuk bízott feladat tökéletes .teljesítéséért. „Ugyahófrik -nagyra 'ér-t.ékeljük az amerikai űrrepülők — Thomas Stafford, "Vance Brand és Donald Slayton — magas fokú szaktudását és az önök együttes baráti munkáját” — írják a szovjet vezetők. Ford nyilatkozata a nemzetközi kérdésekről 18. — Arról van szó, hogy az itteni nép, hogy úgy mondjam, egy kissé elmaradott a babonák, mendemondák tekintetében. Némi természet- tudományos okítás végett kellene valami szolid szervezkedést kezdeményezni. Mert a minap azt hallom az egyik tiszteletreméltó falusi asszony szájából, hogy holmi lidérc kísértetekről beszélnek, akik ebben a közigazgatási térségben alávaló emberrablás kísérletet hajtottak végre. De azt sem átallják, hogy ebbe a boszorkányügybe belekombinálják az őrs személyi állományának jobbik felét. Nevezetesen az ön becses neve került szőnyegre. Mondom neki: — Idefigyelj, Suhajda. Lényegében véve igazat mél- tóztatsz locsogni, csak any- nyira nagy feneket kerítesz neki, mint ide Lacháza. Az a lidérckísérlet ügy csaknem hiteles. Érdekel? — Tehát. Él Leshegyen egy tiszteletreméltó csiszár, Varga Nagy Dénes. Nagyon rendes ember, de minden holdtöltekor rájön a rossz és teleszívja magát nohabor- ral, mint a pióca. Beszívott állapotában pedig önveszélyes helyzetekbe sodródik. Azon a bizonyos napon például elhatározta, hogy termésköveket ás elő a földből és abból épít a borházhoz lépcsőt. Dolgozott Dénes, benne a noha. Fázott, hát tüzet rakott a kőrakás mögött. A tűz ellobbant a kőrakás növekedett, Dénes erejét megfeszítve hordta össze. Vastag bőrkötény volt rajta, itt ilyenben dolgoznak a férfiak. Az egyik dobása kissé rövidre sikeredett, a noha súlya alatt is megroggyant a térde, így aztán a kő nem a helyére, hanem kissé közelebb esett le, a bőrkötény végét leszorította a többi kőhöz. Varga Nagy Dénes lepányvázta magát, mint valami makrancos csikót. Rángatta magát, feszítette volna a testét, hogy megszabaduljon terhétől. Igenám, a dobos olyan szerencsés volt, hogy roggyant térddel súlypontját elveszítve, nem tudott erőt kifejteni, a kő meg nagy volt és makacs. A rángatással csak annyira jutott, hogy a rakás másik c^dalán feléledt a tűz, szikrázni kezdtek a zsarátnokok, lilás fények lobbantak elő a hamu közül. Mindennek a fészkét Dénes nem láthatta, mert a tűzrakást eltakarták a kövek, emlékezőképességét pedig a noha homályosította el. Ekkor robbant fel benne a félsztöltet. Üvöltött, jajongott, mintha eszét vesztette volna. Szinte önkívületbe esett a félelemtől. — Mit szólt az ügyhöz a kedves neje — kérdezte még mindig hitetlenkedve Suhajda. — Bármilyen hihetetlenül hangzik, Varga Nagy Dénes- né, született Keszi Rozália úgy eltángálta élete párját a nyújtófával, hogy még a szomszédok is jajgattak. Másnap viszont Dénes mindent letagadott, és kitalálta a lidércmesét. Azóta is terjed, módosul, alakul. Utóvégre milyen falu az, aminek még nem volt egy nyavalyás kísértete sem. A történet hallatán jókat tudnak félni a rémtörténetekre éhes asszonyságok. — Kérlek, tizedes elvtárs — igyekezett komolyan beszélni Suhajda, amit tőle soha nem lehet komolyan venni. — Meg kell állapítanom, hogy ez a népmese világának egyik fontos motívuma. Mert mit tanít nekünk az irodalomtörténet? Azt tanítja az irodalomtörténet, hogy a népmesék:, alakjai csodás személyek, földöntúli lények, szörnyek, emberi tulajdonságokkal felruházott tünemények. Vagy nem? Feltétlenül írok majd erről egy kisebb szabású tanulmányt. Az<5ta is írja. Suhajdának csak az megy lassan, amit kézzel kell végezni. Az agya, az esze gyorsan forog, bár az se mindig jó irányban. Suhajda rendhagyó eset, külön kategória. Aki felteszi, hogy eligazodik rajta, annak előbb-utóbb meg kell tanulnia Suhajdául. Egy napon elém áll: — Mondd Pusztai, tudsz te lengyelül? — Honnan tudnék — válaszoltam. — Csak annyit ismerek ebből a nyelvből, amit a történelemórán megtudtam a gyászos emlékű Dobzse László királyról. A dobzse jót jelent. Ha erre vagy kíváncsi, megmondtam, ha többre, akkor keress valakit. — Oroszul? — Azt beszélem egy kicsit. Kitűnőre érettségiztem belőle. — No, ennek igazán végtelenül örülök. Megkérlek egy igen nagy szívességre, amit lelki egyensúlyom helyreállítása érdekében, továbbá a Suhajda-dinasztia fennmaradása, továbbélése biztosítása céljából feltétlen meg kell tenned. Ugyanis, van egy elsőosztályú rozogám Krakkó városában. Erősen csípi a fazonomat. Ezt minden levelében hangsúlyozza.. — Milyen nyelvű levelekben? — Természetesen, lengyelül. — Olvasgatok is szorgalmasan, igaz? — Kérlek, más az olvasás, más az írás. De megengeded, hogy befejezzem? Egyszóval van ez az anyóka Krakkóban, akinek úri szavamat adtam, hogy nem falcolok le tőle. No mármost. Feltétlen kellene neki vésni valami márkás sódert, hogy ne keseregjen magában a távoli lengyel honban. Valami olyat kellene, hogy felmenjen tőle a pumpa, és a verőfényes magyar nyáron idekússzon és boruljon szépen Sam Forster karjaiba. — Nekem ez irokézül van. Üggyel-bajjal lefordítottam, hogy egy lány él Krakkóban, annak kell írni, hogy a szíve csordultig teljen, mint a mézes bődön, és nyáron ke- zét-lábát törve jöjjön. De ki az a Sam Forster? — Művésznév. Itt nem használom. A környéken, mármint odahaza, jobb pasaréti körökben ez a név fogalom. — No, add csak ide azt a levelt. Majd elviszem magammal a városba, van egy ismerősöm. A felesége lengyel. Lefordíttatom, megírod a választ magyarul, aztán ő ismét lefordítja. Adjunk magunkra, nem lehet ezt csak úgy, mint a Bolond Istók, hogy gyere kifli, megeszlek. — Kissé körülményes az ügy, de nem bánom, legyen meg az elkerülhetetlen. Én már látom, hogy ez a nő lesz a végzetem. Kivette zubbonya zsebéből a meggyötört levelet, s átadta. Hamarosan elvittem a városba, egy Piantovszki nevű idős tanár felesége készségesen lefordította. Nem sértek meg semmiféle titkot, ha most idézem ennek a levélnek a tartalmát*, „Kedves Barátom, Samu! — Egészen más levélre válaszoltál, mint amit én írtam neked. Nem tévesztettél te össze valaki mással? Én néni írtam neked semmiféle kutyáról. Az én levelemben egyetlen szó sem volt arról, hogy van egy zenekarom. Csupán azt írtam, hogy voltam egy zenekari koncerten. (Folytatjuk)
