Kelet-Magyarország, 1975. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-22 / 170. szám

4 KELET-MAGYARORSZAG 1975. július 22. Á kubai kérdés az AÁSZ tanácskozása előtt Magyar államférfiak üdvözlő távirata EDWARD GIEREK elvtársnak, a Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottság első titkárának, HENRYK JABLONSKI elvtársnak, a Lengyel Népköz- társaság államtanácsa elnökének, PIOTR JAROSZEWICZ elvtársnak, a Lengyel Népköz- társaság minisztertanácsa elnökének •. •?*? Varsó Kedves elvtársak! A Lengyel Népköztársaság nemzeti ünnepe, Lengyelország újjászületésének 31. évfordulója al­kalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Miniszterta­nácsa és egész népünk nevében szívélyes üdvözletünket és elvtársi jókívánságainkat küldjük önöknek és a testvéri lengyel népnek. A lengyel nép a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezeté­sével kiemelkedő eredményeket- ért el a társadalom szoci­alista átalakításában és a dolgozó nép hatalmának megszi­lárdításában. Elért eredményeik alapján hazájuk méltán ör­vend őszinte nagyrabecsülésnek a világ haladó és békesze­rető népei körében. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a magyar és lengyel nép hagyományos és a felszabadulással új tartalmat nyert ba­rátsága, a marxizmus—leninizmus elvei alapján, a proletár nemzetköziség eszméjének jegyében bővül, erősödik. Nagyra értékeljük, hogy a testvéri Lengyelország a szo­cialista közösség többi országával együtt következetes erőfe­szítéseket tesz a Varsói Szerződés, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tevékenységének fejlesztése, a szocialista országok együttműködésének elmélyítése és a nemzetközi helyzet javítása érdekében. Nemzeti ünnepük alkalmából szívből további sikere­ket kívánunk önöknek és az egész lengyel népnek hazája felvirágoztatása érdekében kifejtett munkájukhoz. KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, LÁZÁR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Genfi tanácskozás (Folytatás az 1. oldalról) televíziós, telefon- és távíró- összeköttetésben voltak egy­mással. A Szojuz—19 és az Apollo űrhajók együttes kísérleti út­jának sikeres befejezése iga­zolta azoknak a műszaki meg­oldásoknak helyességét, ame­lyeket elfogadtak az össze­kapcsolási rendszerek kidol­gozása során és amelyek biz­tosítják két különböző szer­kezetű a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban al­kotott űrhajó együttes ke­ringését. A kísérlet tudomá­nyos-műszaki eredményei je­lentősen hozzájárulnak a nemzetközi űrhajózás tapasz­talattárához, a tudományhoz és a kultúrához. Az együttes kísérlet előkészítése és meg­valósítása során a szovjet és az amerikai fél által felhal­mozott tapasztalatok jó alapot szolgáltatnak az emberirá­nyította nemzetközi kozmikus utak, a világűr együttes tu­dományos kutatása tovább felesztéséhez. A Szojuz—19 és az Apollo együttes űrrepülése fontos lé­pés volt a világűrben való nemzetközi együttműködés fejlesztésében. A világ népei ebben az űrkísérletben a nemzetközi feszültség reális enyhülésének tényét látják, és ebben az enyhülésben óriási szerepet tölt be a Szovjetunió. Leonyid Brezsnyev mondot­ta: „a világűrből bolygónk még szebbnek, bár nem nagy­nak tűnik. Elég nagy ahhoz, hogy mi békében éljünk raj­ta, de túlságosan kicsiny ah­hoz, hogy kitegyük a nukleá­ris háború veszélyének”.- A népek erősödő kölcsönös meg^ értése és jóakarata a világ tartós békéjének biztosítéka. Amerikaiak milliói ébredtek hétfőn a szokásosnál koráb­ban, hogy egyenes tévéadás­ban figyeljék az USA keleti partvidékén reggel 6,51 óra­kor, a csendes-óceáni part időzónája szerint hajnali 3,51 órakor földet ért Szojuz le. szállását. A maga nemében páratlan televíziós látványos­ság — az űrhajózás történe­tének első egyenes adásban sugárzott szárazföldi „puha landolásának” képei — a ke­leti partvidék nagyobb váro­saiban kisebb-nagyobb for­galmi dugókat okoztak, ugyanis oly sokan nézték a szovjet Közép.Ázsiából su­gárzott közvetlen tévéadást, hogy a Szojuz sikeres földet - érése után egyszerre munká­ba induló amerikaiak gépko­csijai helyenként a szokásos­nál is nagyobb rendkívüli csúcsforgalmi torlódásban találták magukat. Negyedórával később je­lentették, hogy a csütörtökig még Föld körüli pályán ke­ringő Apollo utasai program szerint ébredtek, s a houstoni irányító központ azonnal kö­zölte velük, hogy — az NBC munkatársának szavai szerint — „szovjet űrhonfitársaik” biztonságosan földet értek. — Nekünk jutott az a nagy megtiszteltetés, hogy az em­beriség történetében először részt vehettünk két ország — a Szovjetunió és az Egyesült Államok — űrhajóinak együttes repülésében. Ezen a bó.ke ügye és minden nép ha­ladása szempontjából fontos kozmikus úton lelkesített bennünket a tudósok, terve­zők, munkások, kozmonauták munkájának magas elismeré­se. Leonyid Brezsnyev meleg üdvözlete^ __ írja Alekszej Leonov és Valerij Kubászov az SZKP Központi Bizottsá­gának, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa elnökségének és a Szovjetunió miniszterta­nácsának adott jelentésében. — Hálás köszönetét mon­dunk az SZKP Központi Bi­zottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnök­ségének és a Szovjetunió mi­nisztertanácsának a belénk helyezett bizalomért. — Az űrhajó személyzete készen áll arra. hogy teljesít­se azokat az újabb feladató, kát, amelyekkel a haza meg­bízza — hangzik a jelentés. „A kubai kérdés megosztja a tagállamokat, a helyzet to­vább nem tartható” — ismerte el az Egyesült Államok kül­dötte az Amerikai Államok Szervezetének San Jóséban, Costa Rica fővárosában ötö­dik napja tartó tanácskozá­sán. Az AÁSZ történetében első ízben fordult elő, hogy az Egyesült Államok véleménye a kubai ügyben találkozott a delegátusok nagy többségének álláspontjával. így születhe­tett olyan határozat, amely kimondja: „meg kell szüntet­ni a Kuba ellen 11 évvel ez­előtt elrendelt gazdasági, ke­reskedelmi és diplomáciai ti­lalmakat.” A hivatalos napi­renden kívül megtartott sza­vazáson csak a chilei, az uru­guayi és a nicaraguai küldött nem értett egyet a javaslat­tal. A vita most arról folyik, hogy mikor és hol oldják fel Gerald Ford amerikai el­nök az amerikai Time Hir magazinnak adott interjúban azt a meggyőződését fejezte ki, hogy a béke kilátásai az elkövetkező évtizedre és azon túl is jobbak, mint korábban voltak és derülátónak mondta magát azzal kapcso­latban, hogy el lehet kerülni egy új világháborút. Az ame­rikai elnök véleménye szerint korunkban már leáldozott az olyan háborúnak, mint ami­lyen az első és a második vi­lágháború volt. A katonai potenciál növekedése ellené­re — mondotta — sikerült le­rakni a békek[Orszak alapjait és a világ, ha nem is tökéle­tes, de jól működő gépezetek­kel rendelkezik a béke fenn­tartására. Szólt az elnök a staratégiai fegyverzet korlátozásáról fo­lyó szovjet—amerikai tár­gyalásokról is. A második SALT.egyezmény megkötésé­nek esélyeit jónak mondta, de — az amerikai álláspontot ki­fejtve — „két fontosabb problémát” említett fel: az ellenőrzés kérdését és azt, hogy még tisztázásra vár, mi­lyen fegyvertípusokat sorol­janak be az elvi megállapo­dásban maximumként rög­zített 2400 rakéta közé. Az elnök szerint e két kérdésben kompromisszumot kell talál­ni. Ha a SALT—2-ben nem sikerül megállapodásra jutni, akkor az amerikai katonai hivatalosan a Kuba elleni blo­kádot. Egyes küldöttségek azon az állásponton vannak, hogy ennek már a mostani, vasárnapig tartó tanácskozá­son meg kell történnie. Más delegációk viszont azt java­solják, hogy a jövő hónap vé­gén Trinidad-Tobagóban ke­rüljön sor arra a lépésre, hogy — az egyik küldött megfogal­mazása szerint — „díszes te­metést rendezhessenek a blo­kádnak”. Alejandro Orfila, az AÁSZ főtitkára vasárnap újságírók előtt kijelentette: „bár a ku­bai kérdés közel áll a megol­dáshoz, a panamai ügy kap­csán tovább mélyül az Egye­sült Államok és a latin-ame­rikai országok ellentéte. Ha Washington nem törekszik új, — igazságos csatornaszerző­dés gyors megkötésére, szá­molnia kell a kontinens szem- beállásával”. költségvetést jelentős mérték­ben növelni kell — mondot­ta, majd kijelentette: „ha azonban a bécsi haderőcsök­kentési tárgyalások keretében sikerül nyugat-európai kato­nai kötelezettségvállalásaink módosítását kidolgoznunk, akkor a hagyományos fegyve­res erők költségvetése csök­kenhet”. A közel-keleti helyzetet az amerikai elnök igen robba­nékonynak nevezte. Ha új há­ború tör ki a Közel-Keleten, akkor az Egyesült Államok az enyhülés ellenére, a körül, mények kényszerítő ereje folytán belesodródhat abba. Ezt nem szeretnők — mond­ta. A NATO dél; szárnyán ki­alakult helyzetet Ford elnök egészében nyugtalanítónak nevezte. Mint mondotta: „rendkívül aggasztják” a por­tugáliai helyzet legújabb fej­leményei. „kiábrándítónak” tartja a legutóbbi olaszorszá­gi választások eredményeit és „nyugtalanítónak” a Ciprus miatti görög—török nézetel­térést. Portugáliával és Olasz­országgal kapcsolatban a kommunista párt befolyásá­nak „egészségtelen növekedé­séről” beszélt, és mint mond. ta, „aligha tartom elképzel­hetőnek, hogy kommunista kormány részt vehessen a NATO-ban. Ha ez megtörté­nik, az károsan fogja befo­lyásolni a NATO erejét”. (Folytatás az 1. oldalról) 1. Szuverén egyenjogúság, a szuverenitásból fakadó jo­gok tiszteletben tartása; 2. Nem alkalmaznak erőt, il­letve nem fenyegetőznek erők alkalmazásával; 3. A határok sérthetetlen­sége; 4. Az államok területi egy­sége; 5. A viták békés rendezé­se; 6. A belügyekbe való be nem avatkozás; 7. Az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tisz­teletben tartása, beleértve a gondolkodási, lelkiismereti, vallás- és meggyőződési sza­badságot; 8. A népek egyenjogúsága és saját sorsukkal való ren­delkezés joga; 9. Az államok közötti együttműködés; 10. A nemzetközi jogból fa­kadó kötelességek jóhiszemű teljesítése. Á biztonsági értekezlet má­sodik szakaszának lezárása előtt a résztvevők még meg­állapodtak abban, hogy 1977. júniusában Belgrádban meg­rendezik a kormányszakértők előkészítő tanácskozását az európai biztonsági és együtt­működési értekezleten elhatá­rozott intézkedések teljesíté­sének ellenőrzése témaköré­ben. A delegációvezetők egy­úttal jóváhagyták a kidolgo­zott dokumentumok hatnyel­vű fordításait. Szovjet vezetők üdvözlete a Szojuz—1*> személyzetéhez Leonyid Brezsnyev, Nyikolaj Podgornij és Alekszej Ko­szigin üdvözölte a Szojuz—19 személyzetét az űrrpelülési prog­ram sikeres végrehajtása alkalmából. „A Szovjetunió és az Egyesült Államok űrhajóinak útja jelentős lépés a szovjet—amerikai tudományos-műszaki együttműködés fejlődésében. Az űrrepülés sikeres megvalósí­tása feltárja a különböző országok együttműködésének új perspektíváit a világűr békés meghódításában”, — írják a szovjet vezetők a kozmonautákhoz — Alekszej Leonovhoz és Valerij Kubaszovhoz — valamint az űrrepülés megvalósításá­nak minden résztvevőjéhez intézett üzenetükben. Az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége és a szovjet kormány elismerését fe­jezte ki Leonovna.k és Kubaszovnak a haza által rájuk bízott feladat tökéletes .teljesítéséért. „Ugyahófrik -nagyra 'ér-t.ékeljük az amerikai űrrepülők — Tho­mas Stafford, "Vance Brand és Donald Slayton — magas fokú szaktudását és az önök együttes baráti munkáját” — írják a szovjet vezetők. Ford nyilatkozata a nemzetközi kérdésekről 18. — Arról van szó, hogy az itteni nép, hogy úgy mond­jam, egy kissé elmaradott a babonák, mendemondák te­kintetében. Némi természet- tudományos okítás végett kellene valami szolid szer­vezkedést kezdeményezni. Mert a minap azt hal­lom az egyik tiszteletre­méltó falusi asszony szájá­ból, hogy holmi lidérc kísér­tetekről beszélnek, akik eb­ben a közigazgatási térség­ben alávaló emberrablás kí­sérletet hajtottak végre. De azt sem átallják, hogy ebbe a boszorkányügybe belekom­binálják az őrs személyi ál­lományának jobbik felét. Ne­vezetesen az ön becses neve került szőnyegre. Mondom neki: — Idefigyelj, Suhajda. Lé­nyegében véve igazat mél- tóztatsz locsogni, csak any- nyira nagy feneket kerítesz neki, mint ide Lacháza. Az a lidérckísérlet ügy csaknem hiteles. Érdekel? — Tehát. Él Leshegyen egy tiszteletreméltó csiszár, Varga Nagy Dénes. Nagyon rendes ember, de minden holdtöltekor rájön a rossz és teleszívja magát nohabor- ral, mint a pióca. Beszívott állapotában pedig önveszé­lyes helyzetekbe sodródik. Azon a bizonyos napon pél­dául elhatározta, hogy ter­mésköveket ás elő a földből és abból épít a borházhoz lépcsőt. Dolgozott Dénes, benne a noha. Fázott, hát tü­zet rakott a kőrakás mögött. A tűz ellobbant a kőrakás növekedett, Dénes erejét meg­feszítve hordta össze. Vas­tag bőrkötény volt rajta, itt ilyenben dolgoznak a fér­fiak. Az egyik dobása kissé rövidre sikeredett, a noha sú­lya alatt is megroggyant a térde, így aztán a kő nem a helyére, hanem kissé köze­lebb esett le, a bőrkötény vé­gét leszorította a többi kő­höz. Varga Nagy Dénes le­pányvázta magát, mint vala­mi makrancos csikót. Rángat­ta magát, feszítette volna a testét, hogy megszabaduljon terhétől. Igenám, a dobos olyan szerencsés volt, hogy roggyant térddel súlypontját elveszítve, nem tudott erőt kifejteni, a kő meg nagy volt és makacs. A rángatással csak annyira jutott, hogy a rakás másik c^dalán feléledt a tűz, szikrázni kezdtek a zsarátnokok, lilás fények lobbantak elő a hamu közül. Mindennek a fészkét Dénes nem láthatta, mert a tűzra­kást eltakarták a kövek, em­lékezőképességét pedig a no­ha homályosította el. Ekkor robbant fel benne a félsztöl­tet. Üvöltött, jajongott, mint­ha eszét vesztette volna. Szinte önkívületbe esett a félelemtől. — Mit szólt az ügyhöz a kedves neje — kérdezte még mindig hitetlenkedve Suhaj­da. — Bármilyen hihetetlenül hangzik, Varga Nagy Dénes- né, született Keszi Rozália úgy eltángálta élete párját a nyújtófával, hogy még a szomszédok is jajgattak. Másnap viszont Dénes min­dent letagadott, és kitalálta a lidércmesét. Azóta is ter­jed, módosul, alakul. Utó­végre milyen falu az, ami­nek még nem volt egy nya­valyás kísértete sem. A tör­ténet hallatán jókat tudnak félni a rémtörténetekre éhes asszonyságok. — Kérlek, tizedes elvtárs — igyekezett komolyan be­szélni Suhajda, amit tőle so­ha nem lehet komolyan ven­ni. — Meg kell állapítanom, hogy ez a népmese világá­nak egyik fontos motívu­ma. Mert mit tanít nekünk az irodalomtörténet? Azt tanítja az irodalomtörténet, hogy a népmesék:, alakjai csodás személyek, földöntúli lények, szörnyek, emberi tu­lajdonságokkal felruházott tünemények. Vagy nem? Fel­tétlenül írok majd erről egy kisebb szabású tanulmányt. Az<5ta is írja. Suhajdának csak az megy lassan, amit kézzel kell végezni. Az agya, az esze gyorsan forog, bár az se mindig jó irányban. Su­hajda rendhagyó eset, külön kategória. Aki felteszi, hogy eligazodik rajta, annak előbb-utóbb meg kell tanul­nia Suhajdául. Egy napon elém áll: — Mondd Pusztai, tudsz te lengyelül? — Honnan tudnék — vá­laszoltam. — Csak annyit is­merek ebből a nyelvből, amit a történelemórán meg­tudtam a gyászos emlékű Dobzse László királyról. A dobzse jót jelent. Ha erre vagy kíváncsi, megmondtam, ha többre, akkor keress va­lakit. — Oroszul? — Azt beszélem egy kicsit. Kitűnőre érettségiztem be­lőle. — No, ennek igazán végte­lenül örülök. Megkérlek egy igen nagy szívességre, amit lelki egyensúlyom helyreállí­tása érdekében, továbbá a Suhajda-dinasztia fennmara­dása, továbbélése biztosítása céljából feltétlen meg kell tenned. Ugyanis, van egy el­sőosztályú rozogám Krakkó városában. Erősen csípi a fazonomat. Ezt minden leve­lében hangsúlyozza.. — Milyen nyelvű levelek­ben? — Természetesen, lengye­lül. — Olvasgatok is szorgal­masan, igaz? — Kérlek, más az olvasás, más az írás. De megengeded, hogy befejezzem? Egyszóval van ez az anyóka Krakkó­ban, akinek úri szavamat ad­tam, hogy nem falcolok le tőle. No mármost. Feltétlen kellene neki vésni valami márkás sódert, hogy ne ke­seregjen magában a távoli lengyel honban. Valami olyat kellene, hogy felmenjen tőle a pumpa, és a verőfényes magyar nyáron idekússzon és boruljon szépen Sam Forster karjaiba. — Nekem ez irokézül van. Üggyel-bajjal lefordítottam, hogy egy lány él Krakkóban, annak kell írni, hogy a szíve csordultig teljen, mint a mézes bődön, és nyáron ke- zét-lábát törve jöjjön. De ki az a Sam Forster? — Művésznév. Itt nem használom. A környéken, mármint odahaza, jobb pa­saréti körökben ez a név fo­galom. — No, add csak ide azt a levelt. Majd elviszem ma­gammal a városba, van egy ismerősöm. A felesége len­gyel. Lefordíttatom, meg­írod a választ magyarul, az­tán ő ismét lefordítja. Ad­junk magunkra, nem lehet ezt csak úgy, mint a Bolond Istók, hogy gyere kifli, meg­eszlek. — Kissé körülményes az ügy, de nem bánom, legyen meg az elkerülhetetlen. Én már látom, hogy ez a nő lesz a végzetem. Kivette zubbonya zsebéből a meggyötört levelet, s át­adta. Hamarosan elvittem a városba, egy Piantovszki ne­vű idős tanár felesége kész­ségesen lefordította. Nem sértek meg semmiféle titkot, ha most idézem ennek a le­vélnek a tartalmát*, „Kedves Barátom, Samu! — Egészen más levélre vá­laszoltál, mint amit én ír­tam neked. Nem tévesztettél te össze valaki mással? Én néni írtam neked semmiféle kutyáról. Az én levelemben egyetlen szó sem volt arról, hogy van egy zenekarom. Csupán azt írtam, hogy vol­tam egy zenekari koncerten. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents