Kelet-Magyarország, 1975. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-20 / 169. szám
4 kelet-magyarország 1975. július 20. HÉTFŐ: Callaghan, brit külügyminiszter varsói tárgyalásai — Súlyos összecsapások az angolai fővárosban — Az iszlám országok külügyminiszteri értekezlete Dzsiddában — Ciprusi szolidaritási hét. KEDD: A Szojuz és az Apollo űrhajók felbocsátásával kezdetét veszi az első kozmikus randevú — Brüsszelben megindul a közös piaci tanácskozássorozat — Egyiptomi lépés a sinai ENSZ-csapatok ügyében. SZERDA: A magyar kormány állásfoglalása a nemzetközi biztonságról — Az amerikai államok szervezetének tanácsülése a costa ricai fővárosban. CSÜTÖRTÖK: Sikeres dokkolás az űrben — Bécsben befejeződik a haderőcsökkentési tárgyalások tavaszi-nyári ülésszaka — Sztrájkok Franciaországban — Török bejelentés az amerikai bázisok helyzetének felülvizsgálatáról. PÉNTEK: A portugál kormány lemondása után ismét Goncalves folytat kabinetalakítási megbeszéléseket — A DVK után a VDK is ENSZ-fel- vételét kéri. SZOMBAT: Feszült helyzet Argentínában — A közel- keleti válságról folytatnak nem hivatalos tanácskozásokat a Biztonsági Tanácsban — EBK-döntés Genfben. is egyetértésre kell jutni. Közben az ellenzékbe vonult pártok tömegtüntetéseket szerveznek az ország legelmaradottabb, északi részén- — amire a haladó erők megfelelő válaszlépéseket tesznek, barikádépítéssel gátolják meg a zavargásokat. Portugália volt az egyik fő téma a közös piaci kilencek brüsszeli csúcstalálkozóján is. Végül is olyan kompromisszum született, hogy nem vetik el a segélyezést, de arra csak akkor kerülhet sor, ha Portugáliában többpárt rendszeren alapuló polgári demokratikus államformát hoznak létre. Uj fejlemények jelentkeztek a közél-keleti válságban. Július 24-én lejár a Sinai- félszigeten, az egyiptomi és izraeli csapatok közötti ütköző övezetben tartózkodó ENSZ-haderő mandátuma. Kairó most bejelentette, hogy csak új alapon hajlandó ehhez hozzájárulni. Egyiptomi részről ugyan nem tértek ki bővebben arra, hogy ez pontosan mit jelentene, de Kozmikus távlatokat és percre kiszabott időket kapott ez az eltelt hét. Egvmil- liárd televíziónézővel egvütt magunk is feszült figyelemmel kísértük a Szojuz— Apollo-program minden mozzanatát, az űrből történő közvetítéseket és földi visszhangjaikat. Brezsnyev és Ford üzenete, a nagyszámú kommentár egyaránt bizonyíthatta, hogy a kísérlet korszakalkotó tudományos jelentősége mellett, a kölcsönös bizalmat, az enyhülést, az egyetemes békés egymás mellett élést is előbbrevitte. A gondos előkészületek és a kiváló feltételek következtében az űrbéli dokkolást három perccel a kitűzött időpont előtt sikerült végrehajtani. A hét legfontosabb földi „dokkolásánál”, hogy kölcsönvegyük az összekapcsolódást jelző, általánossá vált kifejezést, már volt némi késedelem. Péntek éjfél lett volna a legvégső határidő, de a genfi konferencia központban csak szombatra tirradóan, hajnali két óra negyvenkét perckor született meg a döntés: hivatalosan bejelentették, hogy július 30-án, Helsinkiben összeül az EBK záró szakasza. Hosszú, sok éves, sőt évtizedes küzdelem eredménye lesz az eddigi legszélesebb csúcsértekezlet 33 európai és két észak-amerikai ország részvételével. Lehetőséget ad az európai biztonság százhúsz oldalas alapokmányának ünnepélyes elfogadására (2450 ülésen fogalmazták meg), a párt- és államvezetők nyilatkozataira, újabb személyes találkozókra és megbeszélésekre a konferen-.' cia kapcsán. Tisztázódott a gyakorlati munkarend is: sorsolás döntötte el, hogy hazánk képviselője például a tizennyolcadik lesz a szónokok sorrendjében. Hélsinki — a józan ész, Európa, az együttműködési szándék győzelme. Egy folyamat befejeződése, amely-j nek során eltávolodtunk a hidegháborútól és általános elfogadásra találtak földrészünk új realitásai. Ugyanakkor egy új folyamat kezdete is, hiszen a biztonsági okmány elhatározásait, javaslatait, szándékait át kell ültetni a gyakorlatba, alkalmazni kell azokat a mindennapok során. Friss, a héten történt eseménynél maradva: a bécsi haderőcsökkentési tárgyalások résztvevői úev f°iezték be úiabb ülésszakukat, hogy eeves NATO-or- szágok magatartása következtében ismét nem szólhattunk lényeges előrehaladásról. Pedig a politikai enyhülést meg kell erősítenie, alá kell támasztania a katonai enyhülésnek is. Bonyolulttá vált a belső helyzet az érthetően egvik legtöbbet szereplő európai országban, Portugáliában is. A szocialisták és a demokrata néppártiak kiváltak a kormányból s ezzel új válságot idéztek elő. Lisszabonban lázas tanácskozások folynak: milyen legyen az új kabinet, s ehhez a Fegyveres Erők Mozgalmán belül 17. — Lehet, hogy nem fogalmazok egészen Takács nyelvezete szerint, lehet, hogy elhagytam néhány hétszentséget, meg egyebet, de a lényeggel magam is mélységesen egyetértek. Hogy mi lesz a sorsotok, az nem rajtam múlik. Az én feladatom, hogy őrizzem a határt és megakadályozzam a köny- nyelmű embereket a nafeltételezések szerint a korábbi ENSZ-határozatok megismétlését és hangsúlyosabbá tételét kívánják. A kairói döntés hátterében az az egyiptomi csalódottság jelentkezhet, hogy az amerikai közvetítésbe és egy újabb részmegállapodásba vetett remények még mindig nem teljesülhettek. Csakhogy — ss erre a nyugati sajtó egy része is rámutat — amikor Egyiptom külön utakat keresett önmagát gyengítette, saját tárgyalási pozícióit rontotta. Amint nem segítették elő az egyiptomi nemzeti érdekeket azok a szovjetellenes felhangok sem, amelyeket a héten éppen a Pravda bírált... S egy pillantás a nyugati féltekére: San Jóséban a Costa Rica-i fővárosban az Amerikai Államok Szervezetének ülésén — minden valószínűség szerint — hivatalosan is feloldják a kubael- lenes blokádot. gyobb hibák elkövetésében. A két fiú neve bekerült a határőrizeti naplóba. A mi nevünk a „Halhatatlanok” elnevezésű albumba. Azt hiszem, mindkettőnek sokáig megmarad a nyoma. TAVASZ A Leshegy megmozdult. Eltűntek fehér foltjai. A március rózsaszínűre változott. Már sorakoztak a szőlőkarók, vége a nagy, lusta, téli kuszaságnak. Metszik a szőlőt, közben megmegnyitnak egy hordót, mert illik megízlelni, vajon a mihaszna, garázda tél ha- gyott-e maga után valami jót is. Hagyott bizony. Szi- lajság van már a borban, vérpezsdítő tűz költözött bele, amíg fehér bunda alatt aludtak a borházak. Vízzel, hólével telnek meg a kádak, a vizesárkok. A ta- ligaút olyan sáros, olyan ká- tyús, hogy csak kevéske terhet rakhatnak a télen meg- hízlalt öszvérekre. Pattognak már a fűzfák rügyei, nyitnak rajta a bojhos barkák. A legények kalapja mellett hóvirágok fehérlenek, zsenge kis ibolyafejek kandikálnak ki az avar alatt. Az asszonyok pedig a könyRéti Ervin Veled vagyunk Vietnam Július 22: a Lengyel Népköztársaság nemzeti ünnepe Munkásélet Wroclawban Hogyan élnek ma a lengyelek? Szerénven, de jól. A statisztika szerint á múlt év végén a lengyelországi reál- jövedelem 3500 zloty volt (100 zloty- kb. 80 forint), és a terv szerint ez évben 4000-re emelkedik. Mivel Lengyelországban a nőknek 43 százaléka dolgozik, az átlagos lengyel család havi jövedelme, két keresőt számítva, kb. 7000 zloty. A véletlen hozott össze késő estébe nyúló beszélgetésre Mieczyslaw Fedkówval Wroclawban. A magyaroknak kijáró hagyományos barátság és szeretet áradásában meghívott otthonába. Egyemeletes ház a Berenta utca 32. alatt. Falépcső vezet az emeletre. Kedvesen berendezett családi fészek. Mint kiderült, a felesége, Melania Fedkowa szüleitől örökölték; az öregek is velük együtt laknak, a földszinten. Fedków úr (hagyományos megszólítása Lengyelországban a pan — úr) a wroclawi HUTMEN Színesfémöntödében dolgozik, technikus; édesapja évtizedekig öntőmunkás volt a gyárban. — Hogyan él a lengyel munkás? — kérdezem. — Nálunk, a HUTMEN-ben a segédmunkások havi ötezret is megkereshetnek, s ha jól beosztják a pénzt, tisztességesen kijönnek belőle. — Mennyit költ a Fedków család a háztartásra? Melania asszony mondja: — Mi kissé nagylábon élünk, nem vagyunk a statisztika lengyel családja, 4500 zlotyt költünk a konyhára, rezsire. Általában étteremben, gyorsbüfében eszünk, vacsorára legtöbbször hideget fogyasztunk. így aztán étkezésre legalább ezer zlotyval többet adunk ki, mint más családok. Nem dicsekvésként mondom, megengedhetjük magunknak, hiszen a fiunk is keres, havi négyezret hoz haza, pedig még csak 23 esztendős, a férjem hétezer körül kap, én háromezret. Alek- sander eddig 50 000 zlotyt gyűjtött össze. — Lássuk az árakat! — javaslom. — Egy kiló kenyér négy zloty, a tej 2,70-be kerül, a hús (gyakran gondot okoz a beszerzése) 40—60 zloty, a sonka 90, a szalámi, kolbász 44—80 zloty... A gáz, villany, rádió, tévé, telefon havonta 600 zloty. Egy kilowattóra villanyáram 80—90 grosszy (garas, fillér). A férjem beszerelte az etázsfűtést, évente 70—80 mázsa kokszot szoktunk venni, tonnája 570 zloty. — Hogyan él a mai lengyel fiatal? Mivel tölti a szabad idejét, Aleksander? — A technikum esti tagozatán tanulok, a kerületi és a gyári futballcsapatban játszom ; eredeti szakmám egyébként gépkocsiszerelő. Elnökhelyettese vagyok a Szocialista Ifjúsági Szövetség gyári szervezetének, társadalmi munkásként tevékenykedem a sport- és turistaszövetségben. Ami időm marad, a menyasszonyommal töltöm. — Hány öltöny ruhája van? — Hirtelenjében nem is tudom, talán négy. A sportos öltözéket szeretem, nadrág, ing, ingpulóver... —Ha megnősülne, két évig nem lenne gondja a ruhára — mondja az édesanyja, miközben az asztalra teszi az uzsonnát. — Csak ez van itthon — mentegetőzik. Sonka, szalámi, paradicsom, hidegsült, tojás és az elmaradhatatlan tea, amelyet igen finoman készítenek szerte Lengyelországban . — Elégedett vagyok — mondja Mieczyslaw Fedków. — Szenvedélyem az autózás. 1500-as Polski FIAT- on járok, reggel együtt megyünk dolgozni a HUTMEN- be; valamikor autóversenyző voltam, sok országban megfordultam. Magyarországon például kétszer jártunk. Erről jut eszembe: gyárunk a Csepel Műveknek is szállít színesfémtömböket. Jó kis cég a miénk, 2700 dolgozónk évente egymilliárd zloty termelési értéket produkál! — Mi a kedvenc szórakozása? A feleség válaszol: — Horgászik a drága. De halat is fog ám! A múlt vasárnap 13 pontyot hozott haza, még a szomszédoknak is jutott! Kulcsár László A legújabb kor történelmi dátumává vált július 20-a. Huszonegy éve ezen a napon fogadták el Genfben a gyarmatosító Franciaország indokínai háborújának véget vető egyezményeket. Közülük a Vietnamra vonatkozó egyezményben elismerték Vietnam függetlenségét, egységét és területi önállóságát. Ma július 20-a nemcsak az emlékezés, hanem a Vietnam melleWi nemzetközi szolidaritás napja is. A vietnami nép harmincéves függetlenségi harca az idén április 30-án Dél-Vietnam teljes felszabadításával győzelmesen befejeződött ugyan, de Vietnam népe most a győzelem után is igényt tart a világ haladó erőinek támogatására, szolidaritására. A Vietnam elhagyására kényszerített amerikai ag. resiszorok romokat, gazdaságilag tönkre tett országrészt hagytak maguk után. Vietnam népe a,z északi és déli övezetben egyaránt számít a haladó világ, mindenekelőtt a szocialista országok támo. gatására. A szocialista országok szolidaritásából fakadó segítségnyújtását méltatván a Felszabadult Saigon című napilap hangsúlyozta: „A Szovjetunió és a többi szocialista ország azzal, hogy élelmiszert, műtrágyát és kőolajipari termékeket szállít Dél- Vietnamba, kiemelkedően fontos szerepet játszik a gazdasági élet. normalizálásában.” Az Egyesült Államok április végén Saigon, s egész Dél- Vietnam elhagyására kényszerült Ugyan, de az 1973. évi párizsi egyezmény előírásai alapján még komoly kötele, zettségei vannak Vietnammal kapcsolatban. A Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke, Pham Van Dong éppen a napokban az amerikai képviselők egyik csoportjához intézett levelében arra emlékeztetett: az Egyesült Államoknak a párizsi egyezmény előírásainak megfelelően hozzá kell járulnia a két vietnami övezet háborús sebeinek begyógyításához, újjáépítéséhez. Az Egyesült Államok vonakodik teljesíteni e kötelességét azzal az elfogadhatatlan érveléssel, hoigy a párizsi egyezmény túlhaladott. A világ haladó erőit __köztük népünket — a vietnami néppel együtt örömmel tölti el a kivívott történelmi győzelem. Vietnam népe északon és délen egyaránt most, a bé. ke beköszöntésével, a békés építőmunka megkezdésével is számíthat a haladó erőik szolidaritására. Népünk fogadalma — Veled vagyunk, Vietnam! — most, az alkotás időszakában is időszerű. B. L. nyebbik kendővel takarják vállukat, mellüket, színesebb fejkendőt kötnek, így kacérkodnak az érkező tavasz- szal. Csattognak a metszőollók, kopognak a szekercék, kalapácsok. így van ez minden tavasszal. Amit a tékozló tél gorombán összetör, azt ilyenkor újjáteremtik. Kicserélnek egy szolgafát <gy korhadt mestergerendát, egy szúette küszöböt, egy egy megtépett lécet a zsalugáte- res ablakon. Akad munka ilyenkor az asszonyoknak is. Friss mészszel, rikító kék festékkel újra pingálják a borház falát. Hadd lássák az erre tévedők, hogy takaros asszony van a háznál, nem ül ölhetett kézzel. A gyerekek száját is be lehet fogni. A poros aszúfürtöket ilyenkor szedegetik le a gerendáról. Az apróságok elmajszolják, elnyam- mognak rajta. Egy-egy szakajtóra való dió, mandula, mogyoró is kerülközik a su- tyoriban. Hogy mi az a su- tyori? Én csak akkor tudtam meg, amikor benne ültem és hallgattam a mesét, a jóízű adomákat, a vaskos tréfákat. A sutyori olyan szobaféle, olyan betyárta- nyaféle férfimenedék. Illendő, hogy legyen benne egy valamirevaló nyoszolya, de a legfőbb bútordarab a nagy asztal, s körülötte nyolc-tíz szék. Egy tisztességes sutyo- riban- feltétlen lehet találni egy jó darab füstölt szalonnát, tavalyi sódart, néhány fej vöröshagymát, nyitott bicsakot, s megannyi poharat, lopót, csatos üveget, kukoricacsutkát — dugó helyett — és legalább egy árva citerát. Mondják az itteniek, hogy a sutyori, az attól sutyori, hogy a jóbarátok, cimborák itt jönnek össze a másnapra nem használható napokon, aztán sutyorognak, kibeszélik magukból az örömöt, a bánatot, megitatják a barátokkal azt a bort, amit másra már nem lehet használni. A sutyori amolyan politikai fórum, ez a leshegyi parlament. A sutyori arra is jó, hogy az ember idemenekítse a múltját. Ezekben a kicsi zugolyokban található a legtöbb száz, meg kétszáz esztendős kakukkos óra, faragott almárium, szúette tulipános láda, egy-egy legendás hírű vadkan agyara, no meg a dédapa díszes, szépen megrajzolt díszoklevele arról, hogy ezernyolcszáz valahány környékén legjobb borát ebben a borházban érlelték. Mindben van ilyen legalább egy. Mindnek gazdája úgy tartja számon, hogy nála terem a borok királya. A Leshegynek ezer legendája van, s ezek nemcsak ránk maradtak, hanem születnek is a szemünk láttára. Még az ősszel, szabadnapon, félrehúzódtam az őrs mögött, a cserjés szélén. Lefeküdtem a napra tanulni. Nem messze tőlem asszonyok, lányok dolgoztak. Ma- róti Zoltán főerdész dirigálta őket. Két újonc arra sün- dörgött a nők felé. Leültek mellettük, beszélgettek. Nagyokat nevettek, hangoskodtak, élcelődtek. Egyszer aztán ezt hallom ki a szóváltásból: — Nagy fiskális maga kis- katona — mondja az egyik asszony. — Ha nem hisz nekem, kérdezze meg a Pusztait, azt az öreg katonát, a maguk tizedesét. Jött is a katona. Suhajda. Istenverése ez az ember. Ennek mindig másként áll az esze, mint kellene. Fűt mond, de fát gondol. Elémáll, nagy mesét kerít a dologhoz. (Folytatjuk) i JI Wkv*1 * II >!•; P m I r á V—I ■ I I i t i 1 A. á