Kelet-Magyarország, 1975. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-19 / 168. szám
1975. július 19. KELET-MAG Y AEORSZÁG 3 Érdek és társadalompolitika HOSSZŰ IDŐN ÁT ÉLT VALAMENNYIÜNKBEN az a hit, hogy a szocializmus automatikusan megoldja az egyéni, a közösségi és az össztársadalmi érdekek egyeztetését. Hosszú időn át hittük, hogy az egyéni megélhetés és érvényesülés széles körű lehetőségeinek biztosítása összhangba hozza az egyének és csoportjaik érdekeit. Kiderült azonban, hogy a lehetőségek széles körű ki- terjesztése és egyenlősítése nem vezet automatikusan az érdekek harmóniájához, illetve az össztársadalmi érdek egyértelmű érvényesüléséhez. Miért? A válasz — látszólag — nagyon egyszerű. Nem élünk egyformán ugyanazokkal a lehetőségekkel. Pontosabban: nem tudunk azonos módon hozzáférni azokhoz a javakhoz, és csatornákhoz, amelyek szükségleteinket kielégítik, érdekeinket közvetítik. A szocializmus — döntő módon eltér a kapitalizmustól. Azt, hogy a tőkés mit állít elő — cipőt, vagy ágyúcsövet, vajat, vagy húsz csillagos konyakot —, ebben a rendszerben alapvetően az értékesítés lehetőségei, azaz a gazdasági racionalitás határozza meg. A társadalmi racionalitás — azaz a társadalmilag létező szükségletek és érdekek sokfélesége — ebben az értelemben háttérbe szorul. Bizonyos ízlés- és szükséglétminták tömegméretű elfogadtatása a hatékony propaganda, a raffi- nált — egyebek mellett lélektani — eszközök igény- bevétele, továbbmenve: a piackutatás révén csak megerősíti azt a tényt, hogy a tőkés továbbra is azt adja el, amit akar: azaz ami gazdaságilag racionális, ami profitot biztosít. SZEMBEN A MONDOTTAKKAL, a szocializmus az a társadalom, ahol nem csak azokat a termelési ágazatokat fejlesztik, amelyek nyereséget hoznak, hanem azokat is, amelyek a dolgozók társadalmi szükségletei alapján fontosnak és racionálisnak ítélhetők. A szocializmus lényege, hogy a profitra orientált gazdaság kizárólagosságát megszünteti, és azt részben a valóságos ra- conális szükségletek szerint alakítja át. A szükségszerűség azonban elválaszthatatlan a dolgozók, a termelői kollektívák érdekképviseleti fórumainak, beleszólási lehetőségeinek kialakításától. Ami azonban mindaddig csak általánosság marad, amíg nem látjuk be, hogy társadalmunk termelői kollektívái a termelés más és más pontján elhelyezkedve más és más szempont — érdek! — alapján vitathatják a megtermelt javak előállításának és elosztásának konkrét módozatait. Erről beszéltünk írásunk elején, arra utalva, hogy más és más társadalmi csoportok eltérő módon férnek hozzá azokhoz az intézményekhez, ahol társadalompolitikai intézkedéseket hoznak, ahol döntenek. Döntenek az iskoláztatásról és a pályaválasztásról, a szabad idő eltöltésének, avagy a lakások elosztásá- « nak konkrét formáiról. Jól tudjuk, hogy ezeken a területeken is összeütközhet egymással a gazdasági racionalitás és a társadalmi hasznosság, a társadalmi érdek szempontja. A TÁRSADALMI ÉRDEKEK figyelembevétele azonban megvalósíthatatlan az érdekképviseletek különféle, a „visszacsatolást” szolgáló szférái nélkül. A tudatos, aktív társadalompolitika és az érdekkifejező funkciót teljesítő intézmények létezése elválaszthatatlan egymástól. Amennyiben sikerül a társadalmi csoportok szükségleteit társadalompoliti- kailag közvetíteni és kifejezni, úgy és csakis ezen az úton a dolgozók számára tapasztalhatóvá, kézzel foghatóvá lesz, hogy egyéni érdekeik összefüggenek a társadalom egészének érdekeivel. P. Zs. Az első fél évben egymillió darab kerékpártömlőt gyártott a Taurus nyíregyházi gyára. Képen: Kertész Jánosné kiemeli a vulkanizáló présből az újabb darabot. (Hammel József felvétele) ilALMAÍKAZALMt 1. A Mátészalkai Állami Tangazdaság kalászos terményeinek teljes szalmamennyiségét betakarítják. A kombájnok nyomában az NDK bálázógépek haladnak. 2. A gabonaszalmát hozzáértő dolgozók rakják kazalba. CSEGÖLDI FIATALOK KERESIK A HELYÜKET „Máskép nézik már ezek a fiúk a világot. Tanultak, szakmát szereztek, hazajöttek — és hoztak magukkal valami többletet. Goes László, a csegöld— császlói Bajcsy-Zsilinszky Tsz fiatal mezőgazdásza mondta ezeket azután a beszélgetés után, amit végighallgatott a szövetkezet gépműhelyében. Az ott dolgozó fiatal szakmunkásokkal ültünk le beszélgetni a „Vörös csillag” szocialista brigád tagjaival. A huszonegy brigádtag zöme fiatal — a valamikori ifjúsági brigádból lett szocialista brigád. Ez évben kapták meg a jelvényt. Beszélgető partnereim legfiatalabbjai, Deák Alajos és Szilágyi Sándor 18 évesek, a legidősebb a maga 25 évével Kapitor József. Tóth László és Fedics László a kettő között. Mindannyian szakmunkások. Szabad ég alatt az új műhelyt. tTesz garázsunk, gépszínünk is. Most néhány kivétellel a szabad ég alatt tároljuk a gépeinket... Nem használ nekik — folytatja Fedics László. — Pedig manapság a gépműhely a téesz lelke, bátran állíthatjuk — magyaráz Tóth László. — Gépek nélkül képtelenség lenne eredményeket elérni. Úgyhogy sok múlik rajtunk, milyen munkát végzünk... w Érvek, ellenérvek — Csak a fizetés körül vannak bajok — legyint Fedics. — Kevés az az ezeröt- ezerhatszáz forint, amit havonta kézhez kapunk... — Persze ez csak a nyolcvan százalék... — És ha nem is gazdaszemmel nézzük a földeket, mégiscsak érdekel bennünket, hiszen mi is a szövetkezet tagjai vagyunk — szögezi le Fedics László. — Most például mindannyiunkat izgat a búza sorsa. Kárt tett benne az időjárás is, és a vegyszerezés sem sikerült megfelelően. Sok a muhar, a gaz... Hát persze, hogy bosszankodunk. Igények, lehetőségek Beszélgetésünk során még sok egyébről szó esett. A brigád életének eseményeiről, az óvoda patronálásáról, a sportolásról, meg arról a kevéske szórakozásról, amire időnként közösen alkalmuk nyílik. És főleg arról: tavasztól őszig a gépműhelyben mindig sok a munka. Az áldatlan munkakörülmények mellett a szociális létesítmények hiányáról, meg arról, hogy milyen más is lesz majd átöltözve jönni és menni a munkába... Mint minden hasonló helyen dolgozó fiatal, a csegöl- diek is érzik: felemás helyzetben vannak. Szeretnék munkásmércével mérni magukat és munkájukat, ugyanakkor a földdel, a mezőgazdasággal állnak kapcsolatban. Igényeik magasak — lehetőségeik viszont korlátozottak. Az a bizonyos többlet pedig, amit Gócs László említett (aki egyébként a KlSZ-titká- ruk) ez arra kell, hogy kedvük és erejük legyen megkeresni és megtalálni helyüket a kétezer hektáros mezőgazdasági üzemben. Tarnavölgyi György ÚJ ERDŐ százötven hektáron-— Mi ketten tavaly végeztünk a baktai szakmunkás- képzőben — kezdték a „fiatalok”. — Mezőgazdasági gépszerelők vagyunk, és a té- esszel kötött szerződés alapján jöttünk haza Csegöldre. Deák Alajos terve a szak- középiskola elvégezése, társa pedig hivatásos gépkocsivezető szeretne lenni. A már hat-hét éve dolgozó többieknek egyelőre nincsenek tanulási szándékaik — majd talán az érettségi... Annál több a mondanivalójuk a jelenről, a munkájukról, a brigád életéről. Aratás van — a gépek minden kihasználatlan perce veszteség. — Meglehetősen gyenge körülmények között dolgozunk — mutat körbe Kapitor József. — A jelenlegi gépműhely valaha baromfinevelő volt, abból alakították át. A gépeink között is jó néhány elavult, kiöregedett masina van... sok a baj velük. — Viszont, ha minden jól megy, jövőre építeni kezdik — Meg aztán nemcsak készpénz kapunk. Tagok vagyunk, háztájit is ad a téesz. — Akkor is kevés. — Folyik a vita, érezhető, hogy nem először hangzanak el az érvek-ellenérvek. Néhányan közülük az iparból jöttek haza — ahhoz hasonlítják az itteni helyzetet. — Mindettől függetlenül lényegesen jobban jövök ki a pénzemből, mint például Pesten. Itthon vagyok, nem kell albérletre, étkezésre költeni, tudok spórolni... — vélekedik Tóth László. — És itt is ipari munkát végzünk. Ha más körülmények között is. — Kapitor József higgadtan fejtegeti: — A mezőgazdaságot szolgáljuk, jórészt rajtunk áll vagy bukik a termelés sikere. Többnyire nem vagyunk közvetlen kapcsolatban a földdel... — Na, azért arra is volt már példa, hogy almát szedtünk, vagy tavasszal részt vettünk az éjszakai szántásban — egészíti ki Deák Alajos. A Felső-tiszai Erdő- és Fa. feldolgozó Gazdaság, melynek központja Nyíregyházán van, 64 ezer hektár fölött gazdálkodik Szabolcs és Hajdú megyében. A fafajták között területileg első helyen az akácfa áll. Ez adja a kitermelt fa 70 százalékát. Az első fél évben több, mint kétszáz helyen végeztek kitermelést, így 140 ezer köbméter fát vágtak ki, amelyből 65 ezret iparilag hasznosítanak, 75 ezer pedig tüzelőfaként kerül a TÜZÉP telepeire. Az év első felében 150 hektár erdőt telepítettek; az apró csemeték megeredtek a kedvező esőzések hatására. 750 hektár kivágott erdő helyén is elvégezték a telepítéseket az első fél évben. A gazdaság nemcsak elülteti és kivágja a fákat, hanem fel is dolgozza azt. Az első fél évben mintegy 45 ezer köbméter fél- és készterméket állítottak elő. A legtöbb alapanyagot a szőlő- támrendszer, rakodólap, faragott fa, láda- és fenyő fűrészáru előállításához használják fel. Amióta a tsz-ek és ktsz-ek is gyártanak ládákat, azóta egyre nagyobb szerepet kap a rakodólap és a ezőlő- támrendszer élőállítása. Ezekből az árukból jelentős tétéit exportálnak a nyugati államokba is. A gazdaság végzi a városi kertészet mellett Nyíregyháza belterületének fásítását, valamint a parkerdő és az erdei tomapálya fenntartását is. (t.)
