Kelet-Magyarország, 1975. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-17 / 166. szám

IV KELET-MAGYARORSZÁG — MÁTÉSZALKA 1975. július 17. Új névvel, új sikerekért Egy sportkör életének mindig jelentős ese­ménye, ha nevét változtatja. A név minden­kor a hovatartozást jelzi. Csak néhány év telt el a MEDOSZ és a Vörös Meteor egyesülése óta. Az akkori fúzió és névváltoztatás célja a város sportolóinak egyesítése, az anyagi erők összefogása volt. MMTK Ebben az évben újra nevet változtatott a sportkör. Uj neve Mátészalkai Munkás. Test­gyakorlók Klubja (MMTK). Fennállása óta most választotta a legszebb nevet, mely egy­ben jelzi városunk fejlődését, azt a strukturá­lis változást, amely az utolsó öt évben Máté­szalkán végbement. Ugyanakkor a sportot sze­rető szalkaiak régi vágya és kívánsága telje­sült, kedvenc csapatukat a hagyományos MTK néven biztathatják. Ez a névváltozás többet jelent, minőségi­leg más, mint az eddigiek. Azt jelenti, hogy városunk fiatal munkássága lett az egyesület gazdája, őket képviselik a város sportolói, és minden versenyen, ahol megjelennek, jó sze­replésükkel, sportszerű magatartásukkal meg­becsülést szerezhetnek nemcsak a város sportjának, hanem azoknak is, akiknek nevét használják. A sportolóknak egyszerre jelent a név használata megtisztelést és felelősséget. Ezért joggal várható mindenkitől, aki az egyesület színeit magára ölti, hogy a sportszerűség ke­retein belül becsületesen, teljes erejével — egészen az egyéni teljesítőképesség határáig — mindent megtegyen a versenyeken, a mérkő­zéseken a győzelem megszerzéséért.­Pártolótagok A felelősség kétoldalú, nemcsak a sporto­lókat, a sportvezetőket terheli, hanem azokat is, akik nevét viselik. Régi tapasztalat, hogy a közönség biztatása, lelkesedése szárnyakat ad a játékosoknak, a versenyzőknek. Nem " egyszer a vesztésre álló mérkőzést is képesek győzelemre változtatni azok, akik hallják a biztatást, érzik a feléjük áradó bizalmat és szeretetet. Nemcsak a sportolók szíve kell a jó szerepléshez, hanem a közönségé is. Ezért fontos, hogy az üzemek, vállalatok, de a város minden dolgozója magáénak érezze ezt az egyesületet, sportolóit testvérének, barátjá­nak, lányának, fiának. Fontos, hogy figyelje szereplésüket, látogassa a rendezvényeket, örüljön az eredményeknek, ezt adja tudtára a pályán, a munkahelyen a sportolóknak. Biz­tassa vereség, vagy sikertelenség esetén a CRüggedöket. Ugyanakkor éreztesse minden kollektíva az onnan kikerülő, de ott dolgozó sportolóval, hogy sportszerepléséért üzemé­nek, brigádjának és közvetlen munkatársai­nak is felelősséggel tartozik. Az egyesületsze­retet, a sportolók megbecsülése jusson kifeje­zésre abban is, hogy a város minden dolgo­zója legyen pártoló tagja az egyesületnek. Já­ruljon hozzá fenntartásához, az utaztatással, a felszerelés biztosításával járó gondok enyhí­téséhez. Sportszerűség A sportszerűség, a fegyelem, a felelősség versenyeken, mérkőzéseken nemcsak a spor- .olók kötelessége, hanem a közönségé is. Mi- Jven szurkoló, sportbarát az, aki viselkedésé­vel kárt okoz az egyesületnek, aki azt gondol­ja, hogy a jegy megváltása feljogosítja az el­lenfél iátékosainak, a játékvezetőknek a sér­tegetésére, saját sportolóink szidalmazására? Az ilyen ember megfeledkezik arról, hogy a szépség és a fiatalság legnemesebb vetélkedé­se folyik a pályán és ami ott történik, az csak játék. Aki nem tud. vagy nem akar magán uralkodni, megfelelően viselkedni, ne látogas­sa a rendezvényeket. Sajnos, ebben az évben kétszer is előfor­dult, hogy az ilyen magatartás miatt elmarasz­talták egyesületünket. Először a férfi kézilab­da-mérkőzésről tiltották ki a közönséget a já­tékvezetők és az ellenfél játékosainak sérte­getéséért, majd a Nagyhalász elleni labdarú­gó-mérkőzésen okozott botrány miatt — ahol egyes, magukról megfeledkezett, felelőtlen szurkolók a játékvezetőt tettlegesen is bántal­mazták — a pályánkat három itthoni mérkő­zésre letiltották. Az ilyen viselkedés nem menthető sem­mivel és nem indokolható azzal, hogy a já­tékvezető sorozatos tévedéseivel, vagy rossz­indulatú ítéleteivel szemmel láthatóan és fél­reérthetetlenül sújtotta csapatunkat. Az oko­zott anyagi káron túl — ami szintén nem je­lentéktelen — felbecsülhetetlen az az erkölcsi kár, amelyet az ilyen magatartás a város sport­jának okoz. Jó volna ezt a helytelen és eléggé el nem ítélhető magatartást örökre száműzni rendezvényeinkről. N, B. Képek egy mátészalkai albumból Mindegyik mátészalkai általános iskola híres valamiről. Az X. számú arról, hogy ének-zene tagozatos, a 3Jas arról, hogy ez a legjobban felszerelt iskola, ott a legjobbak az adottságok a korszerű oktatás feltételei­hez. A 2. számú, vagy ismertebb nevén a Hősök terén lévő iskola sokáig csak arról volt híres, hogy ide jár a legtöbb hátrányos helyzetű gyermek, a legtöbb állami gondo­zott. Most már — utólag amikor az oktatás feltételei és körülményei szinte napról napra javulnak, a pedagógusok is bevallják: egy időben nem is szívesen adták a szülők ebbe az iskolába a körzet szerint ide tartozó gye­rekeket. Követhető kezdeményezés Mostoha körülményeik nem egy csapás­ra, inkább lassanként kezdtek megváltozni. A tantermeket csak nagy körültekintéssel, jó szervezéssel tudták megfelelően elosztani a húsz tanulócsoport között, s akkor még min­dig nem volt helyük az úttörőfoglalkozások­nak, a szakköröknek, az irodalmi színpad­nak és a többi csoportnak. Hosszú ideig megoldatlan volt az iskolatej-ellátás, sok olyan apróság hiányzott, amely nélkül jól megvoltak ugyan, de amelyekkel azóta az ok­tatás gazdagabb, az iskola pedig színesebb lett. Mindezeket a változásokat egy album­ban örökítették meg az úttörőrajok, mert tet- tenérhető — és tegyük hozzá, követhető — kezdeményezésekről van szó. Arról, hogy az iskola vezetősége, az osztályfőnökök és az út­törők felhasználták egy országos akció helyi lehetőségeit. S nem csak felhasználták, de jól is éltek vele. Gyakran hallunk az Egy üzem — egy is­kola elnevezésű mozgalomról. Elindítását szá­mos tényező indokolta, életrevalóságát pedig azok az iskolák és üzemek bizonyítják, ame­lyek nem csupán egy formális szerződést köt­nek meg, hanem élő, oda- és visszaható kap­csolatot alakítanak ki. Az ebben az akcióban rejlő lehetőségek vezették a Hősök terei is­kolát, hogy a szerződésre vállalkozó üzemek ne az egész iskolával, hanem egy-egy kisebb közösséggel, egy-egy osztállyal, vagy úttörő­rajjal teremtsenek kapcsolatot. Míg Erdős Jenő, az iskola igazgatója fel­eleveníti az albumban megörökített esemé­nyek ■ előzményeit és történetét, az is kide­rül: érdemes volt az osztályok és rajok együttműködését választani, így ugyanis élőbb lett a kapcsolat az üzemekkel. Egy-két osztály kivételével csaknem valamennyi ki­sebb közösség részese e mozgalomnak. Szer­ződést kötöttek a bútorgyárral, a MOM és az ISG gyáregységekkel, az ERDÉRT-tel, a TÖVÁLL-lal, a sütőipari vállalattal, az ÁFÉSZ-szel, a FÜSZÉRT-tel, a MÉK-kel, a vegyes szövetkezettel, a nyomda helyi rész­legével. Értékes szorgalom Mit is tehet az iskola az üzemekért? A felsorolt vállalatoknál, munkahelyeken ép­pen az aktuális feladatokhoz kapcsolódva rendszeresen segítenek a parkosításban, a tereprendezésben, a hulladékok kiválogatásá­ban, a takarításban. A közlekedési raj most fejezte be a cukrászüzem környékének par­kosítását, a nyolcadikos lányok és fiúk egy. üzemi étkező átadását gyorsították meg az ablak- és ajtótisztítással, súrolással. Az isko­la pedagógusai a MÉK és az ÉRDÉRT kihe­lyezett tagozatain tanuló dolgozóknak nyúj­tanak segítséget vizsgára felkészítéssel, kor­repetálással. A vállalatok, vagy szocialista brigádok ünnepségein a gyerekek közremű­ködése mindig emlékezetes esemény marad. S hogyan viszonozzák mindezt a mun­kahelyek? Ezt már nehezebb felsorolni, hi­szen az utóbbi időben sok-sok apró figyel­mességgel kedveskedtek a gyerekeknek. Min­den vállalat úgy segít, ahogy tud. A cukrász­üzem az iskolai ünnepségeken, sportrendez­vényeken — süteménnyel. A bútorgyár kárpi­tosai a tornatermi szőnyegek beszegésével. A nyomda a nyomtatványok elkészítésével. A MOM a gyárban dolgozó ifivezetők munká­jával és olyan szemléltetőeszközökkel, ame­lyek a gyárban selejtnek számítanak, az is­kolában azonban • kincsnek. Az ISG térkép­tartókkal, virágállványokkal, úttörőfallal. A többi munkahely fuvarral a kirándulásokhoz, kommunista műszakokkal a gyerekek költsé­geinek támogatásához. Tavasszal a sütő­ipari vállalat Vörös Csillag szocialista bri­gádja küldte el egy kommunista műszak munkabérét kirándulásra. Azon a napon pe­dig, amikor mindezekről az iskolában érdek­lődtünk, a MÉK Móricz Zsigmond szocialista brigádjának küldeményét kézbesítette a posta. Egy napi munkabért. Ebből vásárolnak majd jutalomkönyveket. Klub az úttörőknek Minden ilyen apró ajándéknak örülnek, a legnagyobb örömet azonban a TÖVÁLL sze­rezte. Társadalmi munkában klubot építet­tek az iskola alatti pincében. így megoldó­dott a szakkörök, csoportok és úttörőfoglalko­zások gondja. Van már helye minden fog­lalkozásnak, sőt az iskolatej-árusítást is meg; oldották a klub előtti háziboltban. Eredetileg 20 ezer forint körül tervezték a társadalmi munka értékét, s csak amikor utánaszámol­tak, akkor derült ki, több mint 100 ezerbe került. A sok kis apró és nagyobb segítségnek köszönhetik, hogy az elmúlt évben nem ezekre kellett költeni a tanácstól kapott 60 ezer forintot. Könyvet vásárolhattak. A ko­rábban „hátrányos helyzetű” iskolában ma minden gyerekre tíz kötet jut az iskolai könyvtárból. Ez a fejlesztés is azt szolgál­ja, a többivel együtt, hogy az iskolából mind jobban felkészült, mind megalapozottabb tudással rendelkező tanulókat bocsássanak további útjukra. Hatvannégy nyolcadikos vé­gez az idén, s három kivételével valameny- nyien továbbtanulnak, öten-gyors- és gépíró­iskolába, harmincketten gimnáziumba, vagy szakközépiskolába, huszonnégyen pedig szak­munkásképző intézetbe jelentkeztek. Az is­kolának becsesek ezek a számok, mert ezek is tükrözik az osztályokkal szerződést kö­tött brigádok patronálását. A tanulók kö­zött viszonylag magas a hátrányos helyze­tűek és a gyermekvédelem szempontjából veszélyeztetettnek nevezettek száma. „Magasabb osztályba léphet” Az Egy üzem — egy iskola mozgalom le­hetőségei azonban ebben az iskolában szinte kimeríthetetlenek, még arra is kiterjedt a figyelmük, hogy ezeket a gyermekeket a bri­gádok személy szerint patronálják. Csaknem nyolcvan ilyen gyermek sorsáért vállaltak felelősséget a brigádok, köztük azokért a nyolcadikosokért, akik e támogatás révén to­vábbtanulhatnak. E brigádok minden tagja megérdemli azt a minősítést, amelyet ilyen­kor, tanév végén írnak a tanárok a bizo­nyítványba. Magasabb osztályba léphet. Baraksó Erzsébet Mátészalkai képeslap. A cigánylakosság érdekében Az elmúlt hónapokban a Hazafias Nép­front országos felmérést végzett a cigánylakos­ság helyzetéről. A cigánysággal kapcsolatos sok előítélet­nek és meg nem értésnek az volt az egyik fő oka, hogy emberi kapcsolataik egészében kü­lönböztek a más népek megismert életformái­tól és a történelem során mindig elkülönítét- ték magukat. Nem illeszkedtek be sem a feu­dális, sem a kapitalista rendbe. A felszabadulás után változott a helyzet és a szocialista együttélésnek új lehetőségei nyíltak meg a cigányok számára is. Hazánk­ban megszűnt a munkanélküliség, alkotmá­nyunk mindenkinek biztosítja a munkához való jogot,; ezzel a régi cigány életforma idő- szerűtlenhé vált. A szocializmus építése során egyre jobban megmutatkoznak és kiéleződnek a regi cigány életmód külső és belső ellent­mondásai, ennek látható következménye: a ci­gány életmód bomlása. Haladó cigány lakosaink nagyobbik része ma már tagadja a régi cigány életformát és állandó munkahelyen dolgozik, vagy alkalmi munkát végez. Gyerekeik elvégzik az általános és a továbbképző iskolát. Az országszerte is­mert mátészalkai cigány táncegyüttes sajátos művészetével terjeszti és fejleszti a népi kultú­rát, nemcsak mátészalkai, hanem országos, sőt külföldi viszonylatban is jelentős. Az együttes tagjai a cigányság átlagából kiemelkedve ér­tékes, munkás tagjai lettek társadalmunknak. Mátészalkán és környékén (Ópályi, Jármi, Hodász, Kántorjánosi, Nyírmeggyes, Nyírcsa- holy, Kocsord és Nagyecsed) az összlakosság 5,4 százaléka cigány, az országos két százalék­kal szemben. Szocialista építésünk során kor­mányhatározat tette lehetővé, hogy a cigányok egészségtelen putrik helyett emberhez rnél- tó lakóházakba költözzenek. így például Má­tészalkán, ahol az 1973. évi egészségügyi fel­mérés szerint 654 cigánylakos él (145 család), a városi tanács a társadalmi szervek együtt­működésével, a közgondolkodás átalakításá­val megváltoztatták a régi avult, bomlásra ítélt életszemléletet. A kormányhatározat kedvezmé­nyeit igénybe véve épült fel 105 családi ház és 30 pedig épülőben van. Ennek természetesen alapfeltétele az állandó munkavállalás. A munkavállaló cigánylakosság 59 százaléka dol­gozik lakóhelyétől távol, Budapesten, Miskol­con, Tatabányán, stb. A kisebb része a helyi ÉRDÉRT Vállalat, az IÍ5G, a bútorgyár, építő­ipari vállalat, stb. helyezkedik el. Egy főre jutó munkabérátlag 1973-ban (amelyről ada­tunk van) 1845 forint volt. Az iskolalátogatásról annyit, hogy már fel­épült az új óvodahelyiség tavaly, 141 iskola- köteles cigánygyermekből 118 járt általános iskolába. A kötelezettség ellenére nem járt is­kolába 23. Ipari szakmunkásképzőben tanult az elmúlt tanévben három leány, fodrásznak egy lány, autószerelőnek egy fiú, gimnázium­ba járt két fiú, egy lány. Ezek az eredmények olyanok, amilyenre eddig évszázadokon át nem volt példa. • Gs. Z. A teljesen automatizált Szatmár Bútorgyárban a gépek bejáratása és a dolgozók betanulása után naponta már több, mint ötven garnitúra bú­tort készítenek. Sok üzem - egy iskola

Next

/
Thumbnails
Contents