Kelet-Magyarország, 1975. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-15 / 164. szám

1975. július 15. KELET-MAGYARORSZAG 7 TALÁLKOZÓ ŰRBEN A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Űrkísérleti Intézetében kikísér­letezték a „Szojuz” és az „Apolló” űrhajók kapcsoló berendezéseit. A beren­dezések kifogástalanul működnek. Képünk az összekapcsolható berendezés földi próbáján készült. A közös űrrepülés szép példája a kozmikus tér bé­kés célokra való felhaszná­lására és kutatására kiala­kuló nemzetközi «összefo­gásnak. A szovjet és ameri­kai kutatók erőfeszítései nem hiábavalóak. Az elért eredmények a tudomány és a technika fejlődését, vagyis az egész emberiség érdekeit szolgálják. :1970. április 14-én az Apollo—13 már útban volt a Hold felé, amikor csaknem tragikussá váló műszaki hiba történt. Fel­robbant két üzemanyagcellarendszer és az oxigénkészlet jelentős része megszökött. Áz :űfhiájósc)k életét végül csak úgy sike­rült megmenteni, hogy átszálltak a hold- kompba, hajtóműveinek segítségével meg- íordultak a Hold mögött és április 17-én „sikeresen” leszálltak a Csendes-óceánon. A szovjet- és az ameri­kai szakemberek már 1969- ben felvetették azt a gon­dolatot, hogy az űrhajókat és az űrállomásokat egysé­gesített összekapcsoló szer­kezettel, lássák el... Ez 'min- denekémtt-huffíanus célt ] Szolgál,' növeli az űrrepü- ‘ lésben részt vevők biztonsá­gát. Azóta a Szojuz és Apolló űrhajók összekap­csolásának minden techni­kai részletkérdése megol­dódott így e napokban ta­núi lehetünk az első közös szovjet—amerikai űrkísér­letnek. Az eddig alkalmazott összekapcsoló szerkezetek az aktív és a passzív félből álltak. Az aktív részt a manőverező űrhajóra, a passzív részt az űrállomás­ra, vagy a holdkompra sze­relték fel. A mentési fela­datok végrehajtásánál azonban az összekapcsoló szerkezetek kivitelének ■meg kell egyezni, „nemé­nek” pedig különbözni kell. A közös űrrepülésnél te­hát nem lehetett felhasz­nálni az eddigi rendszert, két egyforma félből álló összekápcsoló szerkezetet kellett készíteni. Létrehoz1 fák tehát a 'periferikus ändi'ogi ríj' t öeszekápcaaló szerkezetét. A kapcsoló, horgokkal élt látott illeszkedő perem kö­rül helyezkedik el a hossz­irányban elmozdítható, ru­gós tagokra felfüggesztett gyűrű, amelyből három egymástól 120°-ra elhelye­zett egyenlőszárú trapéz alakú lapát áll ki. Vezérlő- berendezés segítségével a passzív űrhajón a gyűrűt az illeszkedő perém mögé húzzák hátra, az aktív űr­hajón pedig a perem elé tolják, összekapcsoláskor a manőverező aktív űrhajó összekapcsoló szerkezeté­nek lapátjait a pásszív űr­hajó hasonló lapátjai veze­tik egészen az ütközésig. Közeledéskor a lapátokat tartó gyűrű rugós tagjai összényomódnak, az illesz­kedő peremek összeérése- kor pedig működésbe lép a két fél 8—8 feszítőhorga és hermetikusan összezárja a peremeket.' A közös űrrepülés tech­nikai megvalósításakor ne­hézségeket okozott még az is, hogy a Szojuz és az Apolló űrhajóknak külön­bözik a belső légköre, más annak nyomása, és levegő összetétele. A szovjet űr­hajóban normális nyomá­sú és összetételű a levegő. (1 atmoszféra-ill. 80 száza­lék nitrogén, 20 százalék oxigén). Az amerikai űr­hajóban egyharmad at- moszférás tiszta oxigén van. Az átszállás biztosítására ezért a két űrhajó közé légzsilipet iktattak. Ennek súlya kb 2 tonna, hengeres formájú, 1,42 m. átmérőjű és 3 m hosszú. A légzsilipet az Apolló viszi magával. A .hordozórakétában a holdkomp helyén helyezik el, ’a Pöld.körüli pálya'felé­résekor pedig egy hagyo­mányos összekapcsoló szer­kezettel a parancsnoki fül­kéjéhez kapcsolják. A hen­ger másik végét az előbb leírt egységes összekapcso­ló szerkezettel látták el. A légzsilip mindkét végén 1 m. átmérőjű kerek ajtó biz­tosítja az átszállást. A lég­zsilip önálló belső légkör és hőmérséklet-szabályozó rendszert kapott.' Ezek adagolják a levegőt, vagy a tiszta oxigént, megtisztít­ják a zsilip belső légkörét a széndioxidtól, a kívánt mértékben csökkentik, vagy növelik a belső lég­nyomást. A levegőt és az oxigént tartalmazó nagynyomású gömb alakú palackokat a légzsilip külső felére sze­relték és borítólemezekkel zárják el. A légzsilipet még — töb­bek között — világító, rá-* didó- telefon- és televíziós berendezésekkel is felsze­relték. Ái'amellátását az Apolló űrhajó biztosítja. A közös űrprogram befejez­tével a légzsilipet az Apol­lóról leválasztják és Fold körüli pályán hagyják. A zsilipelések időtartamá­nak rövidítésére a Szojuz űrhajón az elmondottakon kívül még több kisebb mó­dosítást is végrehajtottak, így pl. korszerűsítették az összeköttetést biztosító rá­dióberendezéseket, a köze­lítéskor használható egysé­ges tájoló iránymérő be­rendezéssel látták el. 1 v. * * " Kazahsztánban, a Bajkonur földi űrrepülőtéren készült ez a felvétel. Innen startolnak a „Szo­juz” űrhajókat indító rakéták. Ugyanilyen raké­ta indítja a „Szojuz” űrállomást, amelynek Föld körüli pályáján találkozni kell az amerikai asztronautákat szállító Apolló űrhajóval. A közös Szojuz—Apollo űrutazás előtt számos esetben találkoztak a szovjet és az amerikai űrhajósok, hogy begyakoroljanak minden mozdulatot, amely a feladatuk végrehajtásához szükséges. Az egyik közös edzésen készült a fénykép: az első sorban balról jobbra: D. Slaighton (USA fordító), A Leonov, a szovjet űrhajósok vezetője, D. Stafford és W. Brand (USA), V. Kubaszov “(szovjet), R. Ewans (USA), A. Filipcsenko (szovjet), D. Lawsma (USA), N. Rukavisnyikov (szovjet). AZ

Next

/
Thumbnails
Contents