Kelet-Magyarország, 1975. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-15 / 164. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. július 15. Munkások vállalati üdülőkben Magunknak építettük‘ // ff A Sóstót szinte körülölelik a vállalati üdülők. Ideális környezetben korszerű és kényelmes épületek ezek. Néhány évvel ezelőtt érdemes volt a szakszervezetnek „zsebbe nyúlni”, érdemes volt a használt és elfekvő építőanyagokat összeszedni, mára a munkások és alkalmazottak társadalmi munkájának is megérett a gyümölcse. A „kispénzű” szabolcsi munkások is joggal mondhatják, ha leszállnak a 8-as buszról: „Nekem is van hétvégi nyaralóm”. Ebben a modern épületben pihennek a TITÁSZ dolgozói. A nyíregyházi építő- és szerelő vállalat üdülőjéhez erdei sportpálya is tartozik. A pálya szélén a kényelmes nyugágyakban a hölgyek és az idősebb férfiak olvasnak, nem gondolnak a mészporra és a téglaporra, nagyokat szippantanak az ózondús levegőből. A fiatalok kergetik a labdát, itt gyakran rezeg a háló. A pályán látjuk Ka- nyári István festőt, Tamás János autószerelőt, Pivnyik László asztalost. Szabadságukat töltik itt, a focizás és az úszás után a színes tv elé készülnek — mert az is van az üdülőben. A Taurus Gumigyár üdülőjében keskeny ösvény vezet a strandra. Ezen az ösvényen indult el az előbb Nagy Pál, a hengerüzem dolgozója. Nem kell belépőt váltania, mert a gyár nyaranta hatezer forintot fizet a fürdő gazdájának. A szomszédos TITÁSZ-üdülőben a szabolcsiak mellett csehszlovák villanyszerelők pihennek, ők is fizetés nélkül látogathatják a strandot. Az üdülő tágas presszójában forgó fotelban ülnek az oszlopokon elfáradt villanyszerelők. Este tánc lesz itt — nemcsak fiataloknak. Az 5. sz. Volán Vállalat taxisofőrjei és autóbuszvezetői az átforrósodott gépkocsiból kiszállva szabadságon, vagy műszak után kiruccannak az üdülőbe pihenni, kikapcsolódni. Szentpéteri Károly taxisofőr egy betli bemondása előtt azzal dicsekszik, hogy az üdülőt többnyire társadalmi munkában építették. Még hozzáteszi: „Magunknak építettük, a medencét pedig a gyermekeinknek”. Ez az egyetlen vállalati üdülő, amelynek termálvízzel ellátott gyermek- medencéje van. Itt tart most edzést Belies Zoltán, a nyíregyházi sportiskola tanulója. De vannak itt gyerekek Paposról, Tiszadobról és a . szatmári falvakból is. Pár nappal ezelőtt felfrissítették a könyvtárat, szép számmal megy majd a munka — találunk gyermekolvasmá- könnyebb lesz a tanulás, nyokat is. Aki itt pihen egykét hétig, annak jobban N. L. A vakáció kellemes percei a Volán-üdülő medencéjében. (Gaál Béla felvételei) Tudósváros épül Lengyelország legjelentősebb tudományos központja Varsó. Itt dolgozik az ország tudományos kutatóinak fele, s az önálló tudományos dolgozók több, mint 50 százaléka. Az akadémia tagjainak több, mint 20 százaléka, az egyetemi tanárok és docensek 23 százaléka a főváros felső- oktatási intézményeiben tanít. Varsóban összpontosul a Lengyel Tudományos Akadémia kutatási potenciáljának fele. A főváros tudományos intézményei a lengyel tudósokat foglalkoztató, társadalmi és gazdasági szempontból igen fontos 72 téma közül 41- nek a kutatását koordinálják. A VTK terveinek kidolgozására versenypályázatot írtak ki. A résztvevők előtt bonyolult feladat áll: az 1700 hektár területű tudósvárosnak integrált jellegűnek kell lennie, ugyanakkor nem szabad elszigetelődnie a főváros életétől. A kutatási és oktatási objektumokat szállodák, színházak, mozik, klubok, üdülők veszik majd körül, s így a VTK a lengyel főváros fontos és vonzó negyede lesz. (BUDAPRESS — INTERPRESS) Szabolcsi „honfoglalók“ Bácsalmáson Közel 200 szabolcsi család költözött 1946-ban a Bácskába. Sokan mentek, de kevesen maradtak ott, dacára, hogy jó földet és jó házakat kaptak. A honvágy évek múltán is gyötörte az embereket. A napokban Bácsalmáson jártam, hogy találkozzak régi ibrányi ismerőseimmel, akik oda települtek 30 évvel ezelőtt. Három családot látogattam meg: idős Konyha András, özvegy Szanyi András- nét és ifjú Konyha Andrást. Tőlük tudtam meg, hogy az ibrányiak közül már csak 6 család él ott a harmincból, a többiek visszaköltöztek. Jó volt látni, milyen szépen bebútorozott lakásuk van, az udvarukon személygépkocsi áll. Szanyi Andrásné az állami gazdaságban dolgozik. Együtt él a kisebbik fiával, aki nős, festő- és mázoló szakmát tanult, ifjú Konyha András az ottani tsz-ben dolgozik, mint traktoros. Ö és családja már nem vágyik vissza. Bőven jutalmazza munkájukat a jól termő bácskai föld. A szabolcsiak nehezen tudtak elszakadni szülövidékük varázsától. Azok az ibrányi asszonyok, akikkel beszélgettem, mondták, hogy eleinte évekig '«írtak, vágytak visz- sza, hiába kaptak jó házat, jó földet, szőlőt. Utódaik vj- szont Bácsalmást érzik szülőföldjüknek. Nekik Ib- rány vagy a Nyírség csak földrajzi fogalmat jelöl. Annak idején, 1946-ban az ibrányi telepesek vezetője, idős Konyha András volt, Konyha András bácsi visszaköltözik szülőfalujába: Ib- rányba. 1 akivel több mint egy évig tevékenykedtem együtt mint a földoszfó bizottság tagja. Tájékozott, az igazságért bátran harcoló kommunistának ismerték meg. Ennek köszönhette, hogy a felszabadulás után az ibrányi rendőrőrs parancsnokává nevezték ki. Ma is érdeklik a közügyek, szeret vitatkozni, pedig már a 77-ik életévét tapossa. Azonban az öreg Konyha András szíve is meglágyult már. Még az idén vissza szándékozik költözni szülőfalujába: Ibrány- ba. Kevesen maradtak tehát a szabolcsiak közül Bácskában, de így is nekik és a szlovákiai magyaroknak honfoglaló szerepük volt az ottani falvak benépesítésében. Akik visszajöttek nem a nyomort találták már Szabolcsban, ami elől annak idején menekültek. A visz- szaköltözött ibrányiak a tanúi: szorgalmas munkával itt is jól lehet már élni. Ivános Illés A tömegkommunikációs eszközök meghosszabbíthatják, megújíthatók egy mű utóéletét. Nemcsak arról van szó, hogy a regény, a novella vagy dráma a film, á televízió, a rádió valamely műfajában vagy akár mindegyikében új életet kezd, hanem arról is, hogy maga az eredeti alkotás kelt az'előbbiek hatására újra érdeklődést, esetleg újabb kiadást ér meg. Ha Ilku Pál regényét, a Zenitül az osztályt negyedszerre is kiadnák, egyáltalán nem biztos, hogy a tévéfilm nyomán támadt tömeges kereslet lenne az oka, hanem inkább a könyv maga. Annak ellenére, hogy a most bemutatott film több részlete, képsora, jelenete igen jó, hatásos, kifejező, és annak ellenére, hogy az először 1936-ban megjelent regény a romantika túlzásaival telített, szerkezete laza. A fiatal Ilku Pál kezében az igazságtalanság miatt érzett felháborodás vezette a tollat, a jogos felháborodás, az indokolt gyűlölet. A regény romantikusan végletes helyzeteinek, a csak csupa jóból és csak csupa rosszból gyúrt jellemeknek ez az egyik forrása, de a mű túlzásai a fiatalság hevületében is éppúgy gyökereznek, mint abban, hogy írása a mesterség szabályaiban, fogásaiban járatlan író alkotása, akinek a megszólalás, a tiltakozás ténye a fontosabb, nem a művészi megjelenítésé. Teljesen érthető tehát, hogy a forgatókönyv írói, Nádasy László és Ranódy László meg a dramaturg, Bér kés József, .egészen - szabadon ■kezelték a regényt,.,nem- ragaszkodtak betűjéhez,' inkább szelleméhez. Azt számottkérni egy adaptáción, hogy mi maradt benne, mi maradt ki belőle, mit változtattak meg — nem vezet célra, mert mindez nem lehet döntő, ha a másik műfajbeli változat el tudja mondani mindazt a lényeget, amit az eredeti mű, ha át tudja venni, meg tudja teremteni azt az atmoszférát. Ezt sikerült elérni a film alkotóinak csaknem minden olyan képsorban, jelenetben, amelyben az írónak a korról, a társadalomról alkotott véleménye közvetlenül vagy áttételesen összesűrűsödik. (Ebben nyilván a rendező Szemes Marianne-nak elsősorban része van. Azonban é jelenetek túlságosan nagy száma, halmozása, fokozása végül is oda’vezet, hogy elnehezedik a film. A legtöbb olyan író, aki eljegyezte magát a színházzal, nem kerülheti el, hogy ne mondja el gondolatait erről a művészetről, ne valljon a színészről, az író és a színész kötődéséről, a pálya szeretetéről vagy gyűlöletéről. Hubay Miklós, akinek darabjait sajnálatosan keveset játsszák, „televíziózzák”, több színművében is megvallja hitét a színészetben s ezzel együtt az emberben, csalódások, kudarcok ellenében is. Ilyen színműve az 1966-ban írott Római karnevál, amely csak most, tévéjáték formájában lett igazán dráma, „katharzis két részben”, ahogyan a szerző eredetileg jelölte a műfajt. (A dramaturg Zahora Mária, a rendező Szőnyi G. Sándor volt.) A rövidítések, különösen az, hogy elhagyták a közjátékot és a második rész elejét, s hogy ennek színteréül a padlásszobát tették meg, s hogy dialógusokat szerkesztettek, írtak át, s még. több 1 .más -iS; mind csak- használt a műnek, az írói szándékrfak. Emberileg 'naggyá, azonban Tolnay Klári sugárzása tette Margitkát. Seregi István A RADIO MELLETT „A házasság nem révbe jutás, hanefn sokkal inkább starthelyzet!’-’ Katona Éva újságíró — mint meghívott „szakértő” — fogalmazott így az Ifjúsági Rádió „Lépésváltás” című műsorában, amely a párválasztásról és a jó házasság feltételeiről szólt. Az örökzöld témát közvetlen természetességgel, felnőtt nyíltsággal boncolgató adás során Mester Ákos műsorvezető beszélgető partnerével a lényeges kérdésekre keresett és adott választ, mindvégig érdekesen, — néha vitára is ingerlőén,® ami ebben a témakörben cseppet sem csodálatos. Bevezetésként szó esett arról, hogy a házasulandó fiataloknak mindenekelőtt társadalomképesnek kell lenniük. Párválasztás, de mennyi időre, s mi kell ahhoz, hogy igazi hőfokon maradjon a házasság? Elsősorban az életcélokban és az életvitelben kell a házastársaknak az azonosságot megkeresniök, minthogy a szexualitás sem eszköz az esetleges konfliktusok tartós levezetésére — hangzott a válasz. Bizonyára figyelemkeltő volt az a vélekedés a műsorban, mely szerint „...kár, hogy nincs meg a próbaházasság intézménye”. De ennyi tálán elég is annak az érzékeltetéséhez, hogy ez a „Lépésváltás” jó példája volt a fiatalokat — és feltehetően nemcsak a fiatalokat — érdeklő problémákkal való őszinte- szembenézésnek és a határozott szókimondásnak. (Szerkesztette Sóskúti Mária.) A „Faluról — mindenkinek” sorozatban ezúttal a Hortobágyi Állami Gazdaságból hallottunk riportokat. Búzás Andor és Kovács Jenő azt kutatta, hogy a hagyományokból mit tudnak az ott élők és dolgozók áthozni a múltból a jelennek, s a jövő számára is. A mai csikósokkal, pásztorokkal, -gulyásokkal, halászokkal és az óriási (70 000 holdas) gazdaság három nemzedéket képviselő dolgozóival és vezetőivel folytatott közvetlen beszélgetésekből kiderült, hogy a továbbélő, továbbörökítésre érdemes hagyományvilág magva a tájhoz, a környezethez való erős kötődés. A pásztorhagyományokból elevenen él az állatok szeretete és a hozzájuk értés, amely a korszerű állattenyésztésben is jól kamatozódik. Jó volt hallani a fiatalabb nemzedék tagjait az öregek megbecsüléséről. A mai Hortobágy Nemzeti Park és „génbank” (szürkemarha, rackajuh) szerepköre a legmodernebb gazdálkodással ötvöződi)«, s a műsor arról tett bizonyságot, hogy a generációk együttműködésében a hagyományok jól harmonizálnak az új követelményekkel. Merkovszky Pál nKEPERWYőfflífl
