Kelet-Magyarország, 1975. június (32. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-12 / 136. szám

©75. június 12. KELET-MAGYARORSZÄ« Közakarat — köz í elkiált ás nélkül „AZ ÜZEMI DEMOKRÁCIA tovább fejlesztése a legkö­zelebbi években elsősorban a már meglevő demokratikus fórumok még hatékonyabb munkájától, még jobb működé­sétől függ. Segíteni kell mindezeknek a fórumoknak a to­vábbi fejlődését. Először azzal, hogy növeljük a pártszerve­zetek jogkörét az üzemi, a vállalati szintű feladatok össze­hangolásában, a vállalatok éves és ötéves terveinek kiala­kításában és jóváhagyásában. Másodszor azzal, hogy álta­lánossá tesszük a munkások, a fizikai dolgozók bevonását a vezetés fontos szerveinek, az igazgatói tanácsoknak és a vállalati felügyelő bizottságoknak a munkájába. Harmad­szor az üzemek állami vezetői a gazdasági vezetés színvo­nalának emelésével, a vállalatok belső szervezetének kor­szerűsítésével, a vállalat ügyeiről, problémáiról a dolgozók­nak adott rendszeres és jó tájékoztatással segíthetik és se­gítsék a demokrácia tényleges érvényesülését.” A fentiekben igen fontos kérdést fogalmazott meg be­számolójában Kádár János elvtárs, pártunk XI. kongresszu­sán. Gyakorlatilag az élet minden területén meghatározó je­lentőséggel bír a szocialista demokrácia, amelynek szerves része az üzemi demokrácia. Mindennapjaink során ez fon­tos termelőerő, s még inkább az lehet a kongresszus útmu­tatásainak végrehajtása során. A MUNKAHELYI VEZETŐK és beosztottak közötti viszony — immár közhelynek számít, de mégis le kell írni — alapvetően kihat a termelésre, tehát meghatározó szerepe van. A vezetők és vezetettek emberi és munkakapcsolata elsődlegesen a munkahelyi közérzetet érinti. S hogy az utób­bi, a munkahelyi közérzet negatív, vagy pozitív töltésű-e, az egyáltalán nem lehet közömbös. Hiszen a jó munkahelyi közérzet nap mint nap determinálja a munkához való vi­szonyt. A munkához való viszony milyensége pedig funda­mentális kérdése a munka hatékonyságának. Ezekről és az e témakörhöz tartozó egyéb, naponta je­lentkező problémákról gyakran sokat vitázunk a munka­helyen és szűkebb, baráti körben is. Pontosabban arról: mi­lyen legyen az üzemi, szövetkezeti demokrácia a gyakorlat­ban. Bizony, nem ritka a végletek, a szélsőséges vélemé­nyek összecsapása. Vannak, akik az üzemi-szövetkezeti de­mokráciát _ valamiféle néptribunnak képzelik el, ahol köz- felkiáltással döntenek a különböző dolgok felett. Nos, ez első hallásra is eléggé képtelen értelmezése a munkahelyi demokráciának. Gondoljunk csak arra: mi történne, ha min­den egyes döntést — üzemben, vagy termelőszövetkezetben — valamennyi ott dolgozó ember formális szavazatával szentesítenék. Ugye ez lehetetlen? A munka ritmusa elve­szítené rugalmasságát, a gyors határozások lefékezése belát­hatatlan következményekkel járna. Pedig van még ilyen képtelen :óhaj egynémely ember részéről, amikor valamely döntés után kijelenti, hogy: „engem nem kérdeztek meg”. Viszont arra a kérdésre; figyelemmel kíséri a vállalat mun­káját? — odaveti, hogy nincs rá ideje. A fenti példa szélsőséges, de éppen ezért jól érzékeltet-' a demokrácia gyakorlásának két oldalát. Az egyik az igény a beleszólásra, a másik az esetenkénti közömbösség a közdol­gok iránt. FELGYORSULT ÉLETÜNKBEN lehetetlen, hogy az igazgató vagy tsz-elnök, sőt a részleg-, vagy művezető, illet­ve a tsz-brigádvezető minden egyes apró kérdésben is, ta­nácskozzon és kézfeltartással, „közfelkiáltással” szavaztas­son. Akik a beleszólást, az üzemi, szövetkezeti demokráciát még ma is így képzelik el (nincsenek kevesen:), azok ala­posan elveszítették időérzéküket. S, hogy behozzák időbeli késésüket, ahhoz a párt- és tömegszervezetek, s más képvi­seleti szervek szívós felvilágosító munkájára van szükség. Mint a XI. kongresszuson elfogadott programnyilatko­zat is leszögezi: „A demokratikus centralizmus elve alap­ján tökéletesítjük a társadalom központi irányítását és egy­idejűleg növeljük a helyi szervek önállóságát és felelőssé­gét.” Tehát nem elegendő igényelni a szocialista demokrá­ciát, esetünkben az üzemi, szövetkezeti demokráciát, hanem gyakorolni kell azt, hiszen ehhez minden feltétel adott. A centralizmus, a központi irányítás feltételezi a szocialista demokratizmust, számol a tömegek véleményével, de egy­ben igényli is a döntések maradéktalan végrehajtását. A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA és demokratikus cent­ralizmus jelenleg nem két elkülönült kategória. Ellenke­zőleg: szorosan együvé tartoznak. S, hogy ez társadalmunk kívánalmai szerint funkcionáljon, ahhoz a vezetők és veze­tettek rendszeres, élő kapcsolata szükséges. Az kell, hogy az egyes alapvető döntések előtt a beosztottak időben érte­süljenek „felülről”, viszont a döntésig mindenki, akinek az adott esetben javaslata, véleménye van, eljuttassa azt a képviseletek számtalan csatornáján keresztül „alulról”. Ab­ban az esetben, ha valaki nem érdeklődik a munkahelyén folyó dolgokról, mert „nincs rá ideje”, akkor hogyan kifo­gásolhatja az üzemi demokrácia hiányát. Az észrevételek előtt nincsenek manapság már zárt ajtók. Akinek vélemé­nye van kopogjon — időben! A különböző képviseleti formákon keresztül a társadal­milag hasznos javaslatok, észrevételek ily módon közakarat­tá válhatnak — közfelkiáltás nélkül is. t (V. Gy.) Kiváló szövetkezet oklevél-átadás Dombrádon Szerdán délután vette át a dombrádi Petőfi Termelőszö­vetkezet kollektívája a „Ki­váló szövetkezet” kitüntetést Az ünnepségen Farkas Ti­bor elnök számolt be a jól végzett munkáról. Utána dr. P. Szabó Gyula, a megyei ta­nács .elnökhelyettese adta át az oklevelet a tsz-nek és a Mezőgazdaság kiváló dolgozó­ja kitüntetést Lakatos Péter főagronőmusnak, Badari Mi­hály állattenyésztőnek, és Horváth László traktorosnak. Miniszteri dicséretben része­sültek Solymossi László főál­lattenyésztő és Boroska An- talné. Az ünnepségen még sor került a gépjavító Petőfi szo­cialista brigád öt tagjának ki­tüntetésére és megjutalmazá- sára is.----------------------„ ------------------■ ... A LEGJOBBAK KÖZÖTT # ELSŐK A MUNKÁBAN A tiszaberceli Bessenyei Termelőszövetkezet Március 15. brigádja B 42 alapító tag Az elmúlt évi megyei ser­téstenyésztési versenyt a sza­kosított sertéstenyésztő tele­pek közül a tiszaberceli Bes­senyei Termelőszövetkezet nyerte meg. A növénytermesztésben 7 millió forint volt a kiesésük. Az állattenyésztés több mil­liós nyereséget hozott. Égé. szén pontosan háromezer li­ternél többet adó teheneik és szarvasmarháik 1,6 milliós nyereséget, a sertések 2,2 mil­liót hoztak a terv fölött A „koppányi aga“ Koppányi Miklós telepveze­tőt itt jó humorral csak „agá”-nak becézik. A filmből vett hasonlat találó, mert a fiatal vezető mindjárt az ál. lattenyésztés után az irodal­mat kedveli a legjobban. Sze­ret idézni Zárszámadási be­számolóját is úgy kezdte, hogy a benépesítés idején voltak borúlátók, akik sze­rint a telep ajtajára ki le. hetne írni: „Ember, ki itt belépsz, hagyj föl minden reménnyel.” Sokan megmo­solyogták őket, amikor tavaly januárban elkészítették a ter­vüket. Azt mondták, hogy ez teljesíthetetlen. Sőt; az állat- forgalmi sem akart szerződést kötni az eredetileg felkínált 7500 sertésre. Balázs Mátyás, a telep ve­zetőhelyettese elmagyarázza, hogy az építés jó volt, a sző. vetkezet saját építőbrigádját illeti az első dicséret. De nem nyugodott a telep Már. cius 15. szocialista brigádja sem. A szó szoros értelmé­ben jó szakmai javaslataikkal bővítették a telepet, az ócska lomtárakat is hizlalónak ala­kították át. A parkosítással együtt társadalmi munkájuk értéke — negyvenkét ember, ról van szó! — tavaly több százezer forint volt. Az sem volt rossz, hogy a betelepí­tést szinte egyszerre csinál­ták, így nagyjából egyforma, homogén állománnyal kezd­tek munkához, a kocákból egyszerre hozták április 6- án az első 350-et és aztán jól bántak véltük. Egy. emberként Kántor József brigádvezető elmondja, hogy itt nem frá­zis az „egyemberként” kifeje­zés. Három éve alakultak, valamennyien zöldkoszorú­sok, kivétel nélkül mind a 42 alapító tag, az utolsó kilenc fő most szerzi szakképzettsé­gének elismerését papíron (a gyakorlatban már nekik h megvan). Hogyan lehetséges az, hogy 42 ember három évig kivétel nélkül együtt marad? A bri­gádvezető mosolyog: nem kis részben a napi 142 forintos kereset is teszi — mondja. De itt munkásnak érzik ma­gukat, konkrét feladatokkal, az eszükkel is dolgoznak. Harcias brigádgyűléseiken határozták el, hogy a régi 25 vagonos raktárt, amit legfel­jebb lomtárnak használhattak volna, társadalmi munkában átalakítják hizlalóvá. Meg is tették. Abban is meghízott tavaly 1400 állat Egy másik hodáíyból is hizlalda lett a kezük munkája nyomán. On. nan is kikerült 800 állat. Itt van például az ötvenéves Tarjányi Ferenc. Mestere a falkásí tásnak. Vagyis, hogy egyforma természetű, étvá­gyú, tulajdonságú, súlyú ma­lacokat hozzon össze 10-es vagy 22.es csoportokba. Nem csak mondják.« Ennyire szép voína min­den? Hiba, panasz nincs? De­hogy nem. Hárman is mutat­padban B Harcias brigád­gyűlések jak, hogy a tervezők a vá>T laszfalakat palalemezekkeF oldották meg. El is lehet kép*«t zelni, mi történik ezzel a pa-. r Iával, ha egy kétmázsás koc*J egy kicsit nekidörgölőzik. Atóf tmk-sok most borítják befc^ ráccsal a palákat, mert márr “ unják a se* törést. összeforrt, egymás szavát j értő gárda a Március 15. bri■* j gád. Tulajdonképpen a seri j béstelep sikerét csak ezzel á \ gondolatsorral tudjuk meg-1 fejteni. Itt a brigádgyülésen. \ nemcsak az hangzik el, hogy ' tenni kellene valamit, hanem utána mindjárt tesznek is. Geszfelyi Nagry Zoltán NYÍREGYHÁZA Növek­vő IVÓVÍZELLÁTÁSÁT se­gíti a Belegrád térségében épülő víztermelő telep. A bárom ütemben épülő mü öt kútja már napi 5000 köbmé­ter kitűnő vizel juttat Nyír­egyházának. Később ez * mennyiség többszörösét is eléri s a telep kútjai napon­ta 50—35 ezer köbméter vi­zet tudnak adni. (Hammel József felvétele) Gazdátlan egy idő óta az elnök szobája. Árválkodnak kedves virágai, amelyeket sokszor maga öntözgetett Bandi, az elnök, ha volt egy kevés ideje. Esténként ennek az irodának az ablakai vol­tak a legkésőbbig világosak. Kora tavasszal vagy ősz ele­jén, készülődve a nagy mun­kákra, éjszakákba nyúló ele­ven tanácskozások színhelye volt a szoba. Ebben a szobában estén­ként most nincs világ. Elolt­ják a villanyt, ha elbúcsúzik a vendég. Rozi néni letörölget és bezárja az ajtót. Ha egy időre is, ha néhány hónapra is, csak megadásra kényszerű tette a derék, szép szál fér­fit a derékfájás éá az ideg- gyulladás. Pedig nem adta könnyen be a derekát Bandi. Ha hétrét görnyedve is, de be­járt dolgozni, irányítani. Utóbb már a fájdalomtól a hátát az íróasztalnak támasz­totta. Görnyedve járt. Nem gondolta, hogy így kifog rajta a betegség. Nem hitte. Türelmetlen ember, gyors gyógyulást remélt. Hiá­ba mondogatták az orvosok, ehhez türelem kell, kitartás. És tűrni, tűrni. Injekció, gyógyszerek, fájdalmat csök­kentő tabletták és a többiek. Marokszámra szedte. Csak gyógyulna már, csak lábra tudna állni. De nem és nem. Az istennek sem engedelmes­kedett a dereka, a lába. És még így is bejárt Görbe­bottal. Később ágynak dőlt. Kínjá­ban meg szerette volna mar. ni a falat, s ha nem szégyen­ig tán sírt volna. Rettentő akarat van benne. Kérte, de követelte is, hogy hetenként két-három alkalommal a fő- agronómus, a főkertész, a fő- állattenyésztő, néha az egész vezető gárda együtt menjen el hozzá, számoljanak be mm. Beteg az elnök dériről, mert tudni akarja, hogyan vannak a munkákkal. Permetezni kell, készülni az aratásra, van-e elég láda, em­ber és így tovább. Még a betegágyához is oda kérette a legújabban megje­lent szakkönyvet. Itt kezdett valamikor Ban­di, itt barázdált traktorosként a tuzséri határban. Levelező, ként végezte el a mezőgazda- sági technikumot, utána be. iratkozott az agráregyetemre, s amikor ez a diplomája is megvolt, még keveselte. Szak­mérnökire jelentkezett Si­kerrel vette ezt az akadályt is. Keze, irányítása alatt lom. bosodott ki az élet a Rákóczi Tsz-ben. Egyszer bricskát kért az el­nök, meg akarta nézni a gyü­mölcsöst Örültek a fiuk, a kertészek. Pontosan jókor, virágzáskor. Ilyenkor a leg­szebb a tuzséri határ. Mentek érte, felsegítették s kivittek a kertbe. Olyan helyre vittek csak, ahol rendiben volt min- • den, nehogy „felkapja a vi­zet”, idegeskedjen, mert még jobban beteg lesz. A Tisza árterében tévő gyümölcsösben botra támasz­kodva kiszállt a kocsiból. Mé­lyeket szippantott az atmavi-1 rág illatú levegőből. Went szőtt semmit sem. Állt és gyönyörködött. Mosolygott Bandi. Elégedett volt a fiúit munkájával. Néhány nap múlva beszélj Irtották Nyíregyházára, a kórházba. Itt kezelik. Bandi gyógyul. Bár nagyon nehezen viseli egy ilyen szabadba, földre született, alkotni vá­gyó ember nyáron a zárt szo­bát. De viseli. Tűr, szenvedj s reménykedik: hamarosan eldobja majd a görbebotot, a az elnöki szoba megtelik újrat élettel, ffecias Käfeüft»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents