Kelet-Magyarország, 1975. június (32. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-01 / 127. szám

Sl Jönfns t KELET-MAGYARORSZÁG—VASÁRNAPI MELLÉKLET 9 MÉRTÉK ÉS ÉRTÉK Száz éve született Thomas Mann A MAGYAR OLVASÓKHOZ Szóló lé­veiében, halála előtt pár hónappal. 1955. márciusában egyik legszebb novellájáról, a Tonió Kröger-ről írta Thomas Mann: „„ fiatalos lírai zománca sajátosképpen félszázadon keresztül megőrizte üde csil­logását és több emberöltőn át újra meg újra elnyerte fiatal szívek rokonszenvét. Szívesen képzelem el, hogy mo6t majd fi­atal magyar olvasók hajolnak novellám apja fölé. Mondanivalói „néhai időkből” iatálódnak, de úgy látszik, van valame- yes maradandó érvényük.” Ez a szerény, de pontos utalás a novella maradandó ér­vényére teljességgel igaz Mann életművé­nek egészét tekintve is. Századunk első felének legnagyobb kritikai realistája volt ő, kinek hat évtizedes írói-közéleti munkássága átfogta és világirodalmi szinten összegezte az imperializmus kor­szakába lépett polgát-ság erkölcsi és szél­lesni életének valamennyi lényeges prob­lémáját. Ki a polgár? Milyen a polgár irány­adó, kulturameghatározó típusa? Thomas Mann éppen azért tudott a német polgári világ lelkiismerete lenni, mert a dekadencia és a németség ideoló­giájának mély átélése és következetes vé­giggondolása révén arra törekedett, hogy ráébressze a német polgárságot a korsze­rűbb, numánusabb, történelmileg jogo­sultabb élet lehetőségeire. ENNEK A TÖREKVÉSNEK korsza­kos jelentőségű művészi dóküméntumá A ■ varázshegy, „a huszadik század élső har­madában megnyilvánuló európai lelkiál­lapot és szellemi problematika leltárfel­vételi kísérlete.” Mint írja: „benné eszme­ileg lemondtam sok szeretett dologról, né­mely veszélyes szimpátiáról, varázslatról és csábításról.., a búcsú könyve, mondom én, és a pedagógiai önfegyelmezési* az életet kívánja szolgálni, az egészséget akarja, célja a jövő.” Ez a rövid önkom­mentár is tanúsítja, hogy Á Varázshégv megírásával jelentékeny világnézeti fdr- dulat állt be Thomas Mann magatartásá­ban. A regény egyúttal a legátfogóbban azt is bizonyítja, hogy művészetének tár­gya — a fegyini mégállapítás széliemé­ben — valóban a polgári társadalom fej­lődésének, ellentmondásainak logikája, szemlélete azonban, a nézőpont, ahonijan a polgárit megítéli, legelső írói próbálko­zásaitól kezdve kívül kerül a polgárin, és az attól független emberiben találja meg létalapját. Iróniájának — melyet mint összekötő, kapcsolatokat teremtő, a megértés útját kereső szférát határozott meg — az a sa­játossága, hogy hőseit kettős optikával szemléli. Egyfelől mint túlhaladott kon­venciók rabjait, azaz mint polgárokat, másfelől mint szerétéire ÍÍÍ51Í8, megejtő képességekkel megáldott lényeket, vagyis mint embereket. Mann minden olvasója jól tudja, hogy iróniája nerb gyanúsítható, de nem is azonosítható valamifajta világ­nézeti kétértelműséggel, vagy elkötelezett ség-nélküliáéggel. Rényi Péter mutat rá. hogy iróníkus költészetének melegsége nem az elleplezés szándékából, nyárspolgá­ri békitgető hajlamból ered, hanem abból a bizakodásból, hogy az ember — mint egyén és mint társadalomálkótó lény — képes lesz meghaladni nyomorúságos ál­lapotait, s jobbra, magasabbra, nagyobbra hivatott. A MI JÓZSEF ATTILÁNK szinte ugyanezt a bizakodást igy fejezte ki az Ars poetica befejező soraiban: „Én mondom: Méf£ nem nagy az ember. De képzeli, hát szertelen. Kísérje két szülője szemmel: a szellem és á Szerelem!” Éz a bizakodás, mély és eltökélt szim­pátia' minden emberi és annak javát szol­gáló érték iránt, ez az élétbarátság — gondoljunk csak a József és testvéreire — a hitleri barbárság előretörése idején égy- ré nyomatékosabb szembenállássá, ahogy a stószi Fábry Zoltán fogalmazta: változtató erejű muszáj humanizmussá, antifasizmus- sá kristályosodik. Szembenállás a barbársággal, kiállás a polgári kultúra időtálló értékei mellett, a pogári humanista tradicjqk átörökítése és megújítása a történeltttílég, társadalmi­lag változó jelen szolgálatára, egy sajátos jövőbe néző konzervatívizmus — ez jel­lemzi az érétt Thomas Mann magatartá­sát. Születésé óta nagy idő, kereken 100 év telt el. Az évfordulón ezért arra emlékez­tetünk, amit az időről mondott: „kincses ajándék, amelyet azért adtak, hogy benne és általa okosabbak, jobbak, érettebbek és tökéletesebbek legyünk. Az idő maga a bé­ke, és a háború nem máS, mint az idő vad megvetése, áz értelmetlen türelmetlenség­be való kitörés.” THOMAS MANN hosszú Időt és nagy változásokat ért meg, de nemcsak élt az időben, hanem együtt is élt vele. Ezért alakjában mindenekelőtt a változó, fejlő­dő, kiteljesedő embert tiszteljük, aki a honnan hová kérdéseit mindig feltette, és maradandó érvénnyel megválaszolta, aki­nek művészetében egy évszázad fejlődése sűrűsödött össze, akinek költői nevelő­munkája mindig árra irányult, hogy az ember ember lehessen, aki „fehérek közt égy európai” volt, Is a Kór elleniben vé­gigharcolta annak igazságát, hogy az em­ber és az emberi csak ázáltal örök, hogy változni képes. Pálréti Ágoston Zelk Zoltán: Egy emlékkönyvből Kitépett lap hátára Igazad van, az voltam: martalóc. Vittek is vasraverve, s évülhetétlén bűnöm vezekelve, mintha hű cellatársat u láttam megülni tömlocöm falán áz árnyad. És voltam bohóc, kicsapott pojáca, ki csámpás táncát egymagában járvá, bukfencet vetve és tótágast állva jajt röhögött egy porhanyós . . , . - sírdombon. Mert az lett a porondom. Munkahelyi művelődés Több figyelmét érdemelnek A napokban adtunk hírt arról a megbe­szélésről, melyet .szocialista brigádvezetők, üzemi versenyfelelősök és szakszervezeti kul- turfelelősök részvételével tartottak meg Nyír­egyházán az üzemi művelődésről és a szocia­lista brigádok kulturális vállalásairól. A ta­nácskozást összehívók abból indulták ki, hogy a megyénkben is egyre szélesebb körben ki­bontakozó szocialista brigádmozgalomban az elért eredmények mellett nem kevés gondot okoz a kulturális vállalások formalitása, egy. síkusága, sőt a vállalások teljesítése is. Már a meghívottak köre jelzi, hogy a szer­vezők új módon keresik a Segítés lehetőségét A nagy érdeklődés (a megye 16 legjelentő­sebb ipari, illetve mezőgazdasági üzeme kép­viseletében 44-en vettek részt a tanácskozá­son) és a hozzászólások igazolták az elgondo­lás helyességét. Valamennyi üzem képviselői nem juthattak szóhoz, a legfontosabb kérdé­sek mégis felszínre kerültek. A hozzászólók nemcsak a jelenlegi helyzet tárgyilagos és kritikus elemzésével, de az igényesebb meg­valósítás lehetőségének feltárásával is nagy szolgalatot tettek a közös ügynek. Indokolt­nak látszik, hogy a tanácskozás tanulságait öJssiaegezzük mindazok tájékoztatására ás oku­lására, akik nem voltak jelen, de saját üze­meikben felelősséget éreznek a szocialista brigádok művelődési mozgalmáért, illetve fe­lelősek az üzemi művelődés kibontakoztatá- sáért. Bizónyítást nyert mindenekelőtt, hogy — a problémák és sok kishitű, előítélet ellenére — a szocialista brigádok kulturális mozgalma megyénk legnagyobb üzemeiben már is szám­talan ölyán eredményt tud felmutatni, amely­re nem cküpán büszkék lehétünk, de belőlük tanúivá, példájukat követve, minden munka­helyen lehétőség nyílik a szocialista brigádók kulturális vállalásainak és az üzemj művelő­désnek fokozatos és hatékony fejlesztésére, gazdagítására.. Az oktatásban és szakképzés­ben, áz olvasó mozgalomban elért eredmé­nyektől kezdve á műhelycsarnokban megren­dezett öpera-hangverStenyeken és sikeres vé- télkedőkön át a kiállításokig és megye- or­szágjárásig külön cikk kellene csak a meg­beszélésen (és ott is csak részben) ismerteteti művelődési formák és módszerek ismerteté­sére. Az eredmények nyilvánvaló forrása az a szemléletváltozás, mely a gazdas&gvezétők, a mozgalom felelős irányítói és résztvevői köréhen egyaránt végbement és a vitában is megfogalmazást nyert. A termelés és a mű­velődés korábbi merev szétválasztása helyett egyre többen ismerik fel e kettő szoros ösz- szefüggését és kölcsönhatását. Ezt elemezte aZ Auróra Cipőgyár versenyfelelőse Szőhyi Sándor mikor bizonyította, hogy az üzemek­ben á termelés szervezettsége és kulturáltsá­ga nélkülözhetetlen alap a brigádmozgalom szervezettségéhez és áz űzetni külturális élet fejlesztéséhez.. Forgács Ernő, a nyíregyházi tangazdaság egyik szocialista brigáüjáúak tágja jogosan állapította még, hogy minden gazdasági eredmény rhögött kim'ütá&átők a Műveltségben és a szemléletben bekövetke­zett változások, melyek nélkül a termelési eredmények sem jöttek volna létre. Gabor Zsigmondnétól megtudtuk, hogy az Auróra számára a ma már gazdaságilag is termé­keny nerAzeteŐzi kapcsolatot egy kis létszá­mú szocialista brigád minden nehézséget szí­vósan lekűzdő kezdeményezése tett íehetöVé. Nagy az érdeklődés és a kezdeményező kedv a lehetőségek bővítésére a feltételek ja­vítására. Figyelemre méltó felismerés, aitiit elméletben rriát régebben kifejtettünk, hogy a brigádok maguk körében is rendelkeznek olyan érdeklődéssel, ismeretekkel, melyekre szinte önképzökörszerüen épülhet a folyamatos muífelödési 'tevékenység, (a Taurusból és a nyíregyházi tangazdaságból hallottunk ér­re példát). Több helyen a mozgalom irányí­tása és segítése is igényesebb (Alkaloida: a vállalások segítő befólyásolása, Taurus: bi­zottság a 8 általános elvégzésének megoldá­sára, MÄV: patronáló rrn ágálom). Bár a helyiséghiány változatlanul áz üzemi művelődés szűk keresztmetszetének tűnik megyénkben is (ez pl az öntevékeny üzfemi művelődési csoportok és körök létre- hozásának és működtetésének egyik fő aka­dálya) a korábbinál jóval több a segítök’ész- ség (művelődési térem, klub létesítése) és a rugalmas megoldás (műhelycsarnok, ebédlő és külső intézmények kihasználása,). Egész­ségesebb a szemlélet a kollektív és egyéni vállalások ügyében, ez utóbbiak javára. Érthető, hogy a résztvevők nagy nyomd- tékkal szóltak a szocialista brigádok művelő­dési tevékenységének értékeléséről, igényelve a folyamatos figyelmet, az. objektív, elfogult­ság nélküli értékelést valamennyi törekvés és eredmény fokozott segítését és megbecsülé- sét, jó üzemvezetéssel és szervezéssel a túló­ráztatások csökkentését, a művelődéshez szükséges szabad idő biztosítását A kérdésék, gondok megvitatásában, elemzésében nyoma, sem volt a — korábban elég gyakori — panaszkodásnak, vádaskodás­nak. Nagy , felelősseggel és észrevehetően megnö’vekedett hozzáértéssel tanácskoztak á meghívottak. Jogos igényük, hogy a helyi ve­zetés intézkedéséi mellett a központi, szervek is további hathatós segítséget nyújtiánafe szó­beli és írásos tanácsadással, Útmutatással egy­aránt munkájuk végzéséhez, á közmüyelődéá párthatározatban és á megyei feladattervben kijelölt feladatok megvalósításához Tóth László Egy kis előkelőség Aztán ezer hasraésés után föltápászkodva és a zúzmarát arcomról letörölje, a sírkeresztek tapsát megköszönve, hajlongtam minden temetők előtt, fejem fölött tudván isten kegyelmét, a csillagokkal kirakott ponyvasátorteíőt. És most? Hatvanhat ronggyá foszlott év, ha öltözöm ifc, már csak vetkezem de jő a nap* mikor majd fölveszem: elnyühetetlen jelmezem: fűszálakból szőtt rétjeim, fenyvesekből font hegyeim, szemfödő tengerem. Antikor Melvin Frank filmjének meséjét a tájékoztató behárángozóban élolvastam — két „javakorabeli” ember, egy nős férfi és egy elvált asszony viszonyt kezd egymással s az érzelem tüze nagyon megperzselj őket — azonnal David Lean KÉSŐI TALÁLKOZÁS- ára gondoltam. A témát ugyanis rtétfl léhét akárhogy „eladni” a vásznon. A , KÉSŐI TA­LÁLKOZÁS azért mérce és példakép, mert alkotója nem tévedt az érzelgősség vakvá­gányaira, mert a banális helyzetekben is Ké­pes volt az örök emberit megragadni, mert tartózkodón á mélyértelmünek álcázott olcsó filozofálástól. „És mit látok az ÉGY KIS ELŐKELŐ­SÉG egyik jelenetében? Stevé és Vicki a te­levízió képernyőjére merednek és mint a zá- poréső, úgy hull á könnyük. Igen, eltalálták: éppen a KÉSŐI TÁLÁLKOZÁS-t-adják és a szerelmesek magukra ismerték, ők szenved­nek, a néző pedig — niert ilyen az épizód hangszerelése — nevet Elidegenítés? Paródia? Komikus idézője­lék? Igén ez is lehétséges ábrázolási mód­szer: a fonákját láttatni annak, ami színéről nézve szomorú, visszahozni a földre ázt, ami a szituációt kissé megemeli. Ez a kétféle megjelenítés — tűz" és víz, nem férnek össze egymással. Vagy a mélysé­gekig hatolni; vagy karikatúrát adni: harma­dik változat elképzelhetetlen. (Természetesen kizárjuk a lehetőségek közül a szatócsmun­kákat, a giccseket, melyek Szerzői kliséket adnak a valóságos világ helyzeteinek bemu­tatása helyett.) Melvin Frank mégis megpróbálta össze­békíteni, közös nevezőre hozni, szintetizálni a megértő humánum és a kaján Viccelődés alapállását. Dérűsén indít — a megismerke­dés, az együttlét szervezgetése, a gyűlölet odaadásba való átcsapása csupa komikus pillanattal jár —, később azonban, mikor a „hogyan tovább?” kérdése llkerülhetetlenné vájjk, egyszercsak elkomorulnak. a színek .és á filmét elborítja á mélánkóiikus szomorúság. A helyzet a hölgy számára kedvezőtlenebb. Szomjazná a szeretet, de csak mellékutca­örömök jutnak számára. Nem klf. nem köve­tel ■— és aztán hagyja, hogy határozatlan lói vagja „döntsön” helyett!. A férfi derekai ügybuzgalommál és dicséretes leleménnyel pendlizik felesége és kedvese között abban a reményben, hogy az ilyesefajta „patthely­zet” az idők végtelenségéig fenntartható. Kész tragikomédia, amikor Stove táviratilag szeretné eltűnni Vicki életéből, aztán — fél­óra sem télilf el — visszavonja az elbocsájtó szép üzenetet. Késő. Ä dolgök tehát maguk, tói oldódnak meg, hogy egy takaros, holly- wood! ízű slussz-pően zárja a sztorit: az el­vált és csalódott asszony nem száll be egy taxiba nős férfival... Az EGY KIS ELŐKELŐSÉG — az előbb részletezett rendezői él lent mondából, azaz á stílusegyvelegtől függetlenül — helyenként jó szórakozás. Csak két példát idézünk annak bizonyítására, hogy az amerikai Melvin Frank érti a dolgát — illetve: a semmiből is képes mulatságot kicsiholni (6 forgatta a KO­POGD LE A FÁN című újkori hurlészket is). Az egyik: a pásztorórára készülő férfi felsül, mért a döntő pillanatban kiujul a zsábája. A másik: Steve szeretné megtéveszteni beosz­tottját, a konspiráció azonban nerh. sikerül. A hűvös hivatalnok fölényesen adja főnöke tud­tára, hogy minden titkát ismeri... Ha ezt a hangot, ezt a könnyedséget mindvégig vállalja az alkotó, minden bizony- nyal pompás vígjátékot köszönthetnénk á filmben. így viszont fenntartás nélkül csak a kitűnő színészek, Glenda Jackson és Géorgé Sega! játékát dicsérhetjük — és természete, sen sajnáljuk, högy felemás alkotást láttunk. A témában is, a szabványszerű helyzetben is, a figurák vtsélkedésében is, nö és: á rended zpben is ,„több van”, mint amivel áz EGY KIS ELŐKELŐSÉG szolgál. Persze ne 1 gyünk türelmetlenek. Nem néhéz megjóso' hogy sokszor fogunk még találkozni áz férfi és égy riő” egy Kis élSkéláséggtel * rezett meséjével. Bizonyosan akad r* aki nem oldja fel az iróniát a me7 színeiveL Ver Filmfegyzet

Next

/
Thumbnails
Contents