Kelet-Magyarország, 1975. június (32. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-10 / 134. szám

* 1878. Jűrrfns in. KT5LET-MAGYAR0RSZAG * Munkásvédelem TAVALY KÉT SZÁZALÉKKAL kevesebb üzemi bal­eset történt, mint 1973-ban. 7,3 százalékkal csökkent a ha­lálos balesetek és 14 százalékkal a foglalkozási megbetege­dések száma. Az átlagosnál is nagyobb mértékben csökkent az 1000 munkásra jutó balesetek száma az állami iparban, a mezőgazdaság állami szektorában és a termelőszövetkeze­tekben. Nézzük, ugyancsak tényszerűen, az okokat :a halálos végű balesetek majdnem fele a szállítás, az anyagmozgatás közben történt, s mert ez évek óta jellemző, okkal feltéte­lezhető, hogy a szállítás, a rakodás, az anyagmozgatás fe­gyelmén, szervezettségén úgyszólván semmit sem sikerült ja­vítani. Az első számú baleseti okok közé tartozik a zsúfolt­ság, a műhelyek általános rendetlensége, ami megint csak összefügg a munka szervezetlenségével, a balesetek megelőzésének elmulasztásával. A BALESETI JEGYZŐKÖNYVEK SZERINT a szakér­tők felderítik az okokat, keresik a felelősöket, néha meg is találják, rendszerint a már halott áldozat személyében. Ám a jegyzőkönyvek is többnyire csak az adott esetre kon­centrálnak, pro és kontra bizonyítékokat sorakoztatnak fel, s mégis: ha az ember végigolvassa ezeket a szomorú doku­mentumokat, némi hiányérzete támad s tovább keresi a vá­laszt, hogy miért kell évről évre több száz embernek meg­halnia a munkahelyén? Mert szaporodnak a gépek? Aligha! A gépek biztonságos kezelésének szabályait meg lehet és meg kell tanulni. Erre való többek között az úgynevezett balesetvédelmi oktatás, ami a munkahelyeken — tisztelet a kivételnek — nem több, mint néhály unott hangon eldarált tőmondat, a munkavállaló aláírása valami hivatalos papíron s az ügyet ki lehet pipálni. A munkahelyek legtöbbjén a legelemibb biztonsági elő­írások közé tartozik bizonyos védőeszközök használata pél­dául a növényvédelemben. S mégis: a munkások a meg­mondhatói, hogy sokan irtóznak ezektől az eszközöktől, mert védeni ugyan védik őket, de dolgozni bennük alig lehet: többnyire ormótlan, kényelmetlen, célszerűtlen holmikról van szó. Inkább csak akkor parancsolják a munkásokra eze­ket a védőeszközöket, ha valamilyen vendég vagy ellenőr érkezik a munkahelyre. A szakszervezetekben emberek százai fáradoznak azon, hogy érvényt szerezzenek a különböző biztonsági előírá­soknak. A gyárakban viszont ezrek és tízezrek dobják sutba ugyanezeket az előírásokat s általában nagy bajnak kell ah­hoz történnie, hogy legalább ideiglenesen megszilárduljon a munkavédelmi fegyelem. EGYSZÓVAL: A BALESETI HELYZET JAVULÁSA EL­LENÉRE IS úgy látszik, még mindig nehezen lehet érvényt szerezni az írott szabályoknak, a törvényeknek, az általános műszaki fejlődéssel együtt járó biztonságtechnikai követel­ményeknek. Egy elromlott termelőgép rendbehozására sok­kal gyorsabban akad tmk-kapacitás, mint például egy elszí- vóberemdezés megjavítására. Automata csodagépek dolgoz­nak a műhelyekben, de a mellettük dolgozó munkás sok­szor az elemi biztonsági szabályokkal sincs tisztában, mert nincs idő és türelem, hogy ezeket a szabályokat pontról pontra neki megmagyarázzák, vele megtanítsák. Törött ablakok AZ IGAZGATÓ LEMENT A MŰHELYBE és beüvegéz­tette az ablakokat. Hogy szavamat ne felejtsem: kiosztott két fegyelmit is, mert úgy találta, hogy a törött ablakok megjavíttatása még akkor sem az ő feladata, ha erre tör­ténetesen a termelési tanácskozáson kérik. Érdemes közelebbről is szemügyre venni, hogyan talál­kozik egy nagyvállalat vezetője a műhely törött ablakával. Bizonyára nem az igazgató keresi a* randevút. Az ablak vár­ja kitartóan a tanácskozást, amelyen majd szóba kerülhet. Mégpedig azért, mert a műhely vezetőjének kérését a kar­bantartók vezetője elengedte a füle mellett. Nem sietett ki- javítatni a törött zuhanyozót sem. Gyakran megtörténik, hogy azonos beosztású munkatársak egymás kérésére nem vagy csak késlekedve teszik meg azt, ami egyébként mun­kaköri kötelességük volna. A szocialista brigád panaszára a művezető ráérősei bólogat, de viharsebesen intézkedik, ha az igazgató „tolmá­csolásával” érkezik el hozzá a brigád kérése. Ilyen helyeken szokássá válik, hogy a munkások közvetlenül az igazgatóhoz fordulnak orvoslást igénylő gondjaikkal. Talán nem kalandoztunk el túl messze mondanivalónk lényegétől, ha az üzemi demokráciával is összefüggésbe hoz­zuk e jelenségeket. A munkások demokratikus jogaikkal él­ve emlegetik az ablakot. Az igazgató pedig az üzemi de­mokrácia követelménye szerint jár el, amikor teljesíti a dol­gozók jogos kérését. Még boldogok is lehetnénk, hogy íme, egyes vállalatok­nál milyen jól mennek a dolgok! Boldogok lehetnénk, ha nem tudnánk, hogy az üzemi demokrácia érvényesítője nem feltétlenül minden esetben az igazgató, vagy a főmérnök. Tévedés lenne azt hinni, hogy az üzemi demokrácia csak vezetőket és vezetetteket összekötő fogalom. Két művezető, sőt két esztergályos között is érvényesülhet a demokratiz­mus, ha tisztelik egymás véleményét, ha feltételezik egy­másról, hogy igaz ügyben jogosan szólnak. Olj'kor termé­szetesen saját számlánkra is gyakorolhatjuk a demokráciát, például azzal, hogy a magunk dolgát nem másoktól kérjük számon. SOKSZOR AZ A LÁTSZAT, mintha a demokratizmus érvényesítésében a jogok és a kötelességek elválnának egy­mástól, mintha elkülönült életet élhetnének. A jogok lenn a műhelyben, a kötelességek meg fenn az igazgatóságon. Vagy éppen fordítva, aszerint, hogy honnan nézzük a dol­gokat. Mintha a panasz joga nem járna együtt a jobbítás tisztes kötelességével! Mert együtt jár. Mégis — képletesen szólva — hány mű­helyben, hány törött ablak van még? És hányán hiszik, hogy az üzemi demokráciát érvényesítik, amikor kacskaringós út­jára engedik azokat a panaszokat, amelyeket a helyszínen és azonnal lehetne sőt kellene orvosolni! Az ablakot persze beüvegezték a példánkban szereplő üzemben. Csakhogy itt többről van szó. Arról a szemléletről, amely a rokonszenvesnek tűnő látszatok mögött éppen az üzemi demokrácia tartalmát, lényegét kezdi ki. AHOL IGAZGATÓI SEGÉDLET KELL az ablakok be­üvegezéséhez, félő, hogy egy idő után a vezetők megítélé­sének mércéje is alászáll. Nevezetesen, hogy az igazgató munkájának, megítélésében a kelleténél nagyobb szerepet kap az a kérdés: vajon, beüvegeztette-e' mindig az ablako­kat ? M. M. L áttam termelőszövetke zeti parasztasszonyoí körében. Hallottam be szélgetni munkásnők kel, s ott voltam, ami kor megéljenezték zárszám adó közgyűlésen Pátrohán Hallottam, milyen nagy gond­dal foglalkozott a nyírtassi sokgyermekes családanya ügyének megoldásán. Aki egyszer is találkozott csak Erde; Lászlónéval, úgy érzi régi ismerőse, s ha szót vált vele, azonnal a szivébe zárja. Közvetlen, barátságos, segítőkész, különösen a nők, az anyák sorsát szívén viselő asszony. Erdei Lászlóné az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, a Magyar Nők Or­szágos Tanácsának elnöké. Mindig behatóan ismerke­dik az emberi gondokkal, problémákkal, választópolgá­rainak ügyes-bajos kérdései­vel. Egyetlen javaslatot, ké­rést sem hagy válaszolatla- nul. Hazánk keleti felében, Sza- bolcs-Szatmárban már . so­kan — különösen a nőik — személyes jó ismerősként fo­gadják. Ismeri a falun élő nők, az'üzemekben dolgozó lá_ nyok, aszonyok gondját, a Nyírség iparfejlesztéséből a nőkre háruló teendőket. Pe­dig felszabadulásunk előtt nem járt falun, különösen nem az országnak ebben a távoli részében. Erdei Lászlóné Pesterzsé­beten született. Édesapja vas­öntő. édesanyja textilmun- kásnő volt a nagyhírű Hazai Kép V iseIőj el öl t j e ink * , , ■; 16. számú választókéi ület Erdei Lászlóné Fésüsfonóban. Kisutzky Edit — a három gyermek legidő- sebbike — már tizennégy éves korában elment kenye­ret keresni oda, ahol édes­anyja dolgozott, cérnázónak. Itt hamarosan megismerte az akkori munkások sanyarú sorsát. Az emlékezetes nagy­méretű textilsztrájk idején már vele tartották az üzem­részek közötti kapcsolatot a fésüsfonó munkásmozgal­mának vezetői. így ismerkedett az illegá­lis mozgalommal, s a felsza­badulás után azonnal tagja is lett a Magyar Kommunista Pártnak. Pesterzsébeten részt vett a Magyar Nők Demok­ratikus Szövetsége helyi szer­vezetének megalakításában, amelynek ügyvezető titkára lett. Életét ettől kezdve tel­jesen a nőmozgalomnak szentelte. Az MNDSZ-köz- pontba hívják országos inst­ruktornak, majd a nőszövet­ség Somogy megyei titkárá­vá nevezik ki. 1950-től ismét az országos központban dol­gozik osztályvezetőként, majd főtitkárhelyettesként. Az ellenforradalom utáni konszolidációban jelentős sze­repet vállal. 1957 őszétől a Magyar Nők Országos Taná­csának az elnöke. Külföldön is elismert munkát végez, 'részt vállal a nemzetközi nő- szövetség vezetésében is. Nagy része van a nők egyen­jogúsága kiteljesedéséért Myfelioe kSadeSenrtxn, *» MSZMP Központi Bizottságá­nak a nők helyzetéről hozott határozatának hí dolgozása ­ban és végrehajtásának ed­digi eredményeiben. Szabol cs-Szatmár megye nőtársadaima elismeri és nagyra értékeli Erdei László­nknak e tevékenységét, áldo­zatos munkáját is. Erdei Lászlóné szerény, közkedvelt asszony. Tudását hasznosítva, erejét nem kí­mélve dolgozik a magyar nő­társadalom jogainak érvénye­sítéséért, s áll helyt a párt legfelsőbb szervében is. Elő­ször 1958-ban került közeli kapcsolatba Szabolcs-Szai- már megyével, ismerte meg gondjait, problémáit, amikor itt választották meg ország- gyűlési képviselőnek, érőbb ciklusban képviselte az or­szággyűlésben megyénk vá­lasztóit. Szívén viseli válasz­tókerülete gondjait és része van abban, hogy' Szabolcs- Szatmár is mind gyorsabban fejlődik, s pótolja több év- zedes elmaradását Erdei Lászlónét ezekért äs jelölték újra képviselő­jüknek a legutóbbi dombrádi jelölő gyűlés résztvevői. Biz­tosak abban — amint erről egy idősebb asszony szólt Dombrádon —, hogy mint ed­dig, ezután is jó szószólója lesz a Parlamentben és a leg­különbözőbb fórumokon is választókerületének, s méltón képviseli egész Szabolos-Szat- mar megye ügyét, jövőjét A zt mondta valaki, hogy egy mindössze 23 éves munkásember életéről, mozgalmi múltjáról nem lehet sokat beszélni, hiszen ez az ember már a felszabadulás után született. Csupán az a kérdés: szorgalmas, becsüle­tes ember-e, képes-e az or­szággyűlési képviselő fela­datainak teljesítésére? íme a bizonyság: mégis lehet Grácéin András Beregda- rócon született, Beregsurány- ban lakik, a beregdaróc—be- regsurány—marokpapi Ba­rátság Termelőszövetkezet tagja. A 17-es számú -ország-- gyűlésí választókerületben Tis7aszalka, Tarpa, Gulács, Tivadar, Csaroda, Tákos, He­te, Fejércse, Márolcpapi, Be­regdaróc és Beregsurány — tehát a szükebb szülőföld — választópolgárai jelölték kép­viselőnek a most következő választásra. Beregsurán yban, ahol la­kik, csak úgy találomra meg­kérdeztem egy idősebb férfi- fitől: ismeri-e? — Hogyne ismerném — hangzott a válasz. — Ötödik éve együtt dolgozunk. Ren­des, becsületes, mondhatnám nagyon tisztességes ember. Hozzá mindenki nyugodt lel­17. számú választókerület Grácsin András kfflsmerettel fordul, mert az biztos, hogy Grácsin igazsá­gosan intéz el mindent, akár a brigádban, akár a tanács­ban. Ugyanis: a műhelyben brigádvezető, a tanácsban vb- tag. Ért ő, kérem, minden­hez. Neki olyan munkát nem tudnák adni, amit meg ne csinálna. Még kasaalm is tud. Talán kész is a fénykép. Bárkit kérdeztem — ugyan­ezt mondta. A lényeg való­ban ennyi, de az ember: Grá­csin András, a mindössze 28 évével sokkal több. Grácsin András1 ötgyerme­kes családban nőtt fel. Szülei a felszabadulás előtt és után leginkább napszámból, illetve 1948 után az állami gazdaság­ban végzett munkából éltek Grácsin András is az állami gazdaságban kezdte. A képviselőjelölt, a szolno­ki ipari szakmunkásképző in­tézetben tanult géplakatos szakmát. 1964-ben végzett. Akkor már KISZ-tag volt. Szakmunkásként a Mezőhéki Állami Gazdaságba került, ahol megtanulta az esztergá­lyos szakmát is. Mezőhékröl visszatért a Beregbe és Tisza- szalkán, a mostani MEZÖ- GÉP-gyáregység elődjében vállalt munkát. Naponta uta­zott, egészen addig, amíg a tsz 1970-ben fel nem szerelte korszerű gépműhelyét Bereg- surányban. Azóta ott dolgo­zik, mint esztergályos, de munkatársai szerint: minde­nes, mert mindenhez ért. Az elmúlt év tavaszáig ak­tívan dolgozott a KISZ-ben, tagja volt a KISZ járási bi- > zottságának is. Eddig kétszer választották meg tanácstag­nak. A másodszori választás­kor a vb-nek is tagja lett. A magánéletéről: most eg : éve nősült, felesége várja » kisbabát. — Ha megválasztják. mit szeretne leginkább etontézrú? ­— A vízmű megépítését, ? mert ezen a vidéken a lakos­ság 90 százaléka ásott kutak­ból fertőzött, rossz vizet iszik, A másik: segíteni az eljáró munkásoknak és itt­hon élő családtagjaiknak. Tehát már programja is van. Nem is könnyű prog­ram. Életéről még annyit, hogy katona is volt, őrveze- - tőként szerelt le és mindig segítette idős szüleit, s most már apósát és anyósát is. Mert — ezt is mások mond­ták róla — Grácsin András olyan ember, aki mindig adott az öregeknek és soha­sem kért tőlük. Talán azért is van, hogy az idősek es a fiatalok ag^aránt tisztelik. Es örülnek, hogy saját földjük szülöttjét és neveltjét, egy igaz; beregi fiút küldhetnek az országgyűlésbe képviselő­jüknek. 1 971-ben került a par­lamentbe, ahol az első ülésen megilietődve fog­lalta el helyét a képvise­lők között. A szóméért választókerület képviselőjé­nek, Széles Lajosnak súgva mondta: „Gondolta-e vala­mikor hogy az ilyen paraszt­fiúk, egyszer ide is eljut­nak ..Csak akkor engedett a lámpalázuk, amikor lát­ták, majdnem mindenki ilyen, vagy hasonló indítá­sú. Spisák András szegély­paraszti szülők hetedik gyer­mekeként nőtt fel, életeleme volt a munka. És még vala­mi — a tanulás. Régi álma teljesült, amikor tanítói ok­levelet szerzett. Katedrát kapott Nyíregyházán. Köz­életi érdeklődése, aktivitá­sa azonban szélesebb „isko­lába” irányította. A szakszer­vezeti mozgalomban töltött be tisztséget Budapesten, de a szülőföld, a szabolcsi táj vonzása végül is hazahozta. Vásárosnaményban telepe­dett le, mível a környékhez kötötte felesége közeli szü­lőfaluja is. Tanulmányi felügyelő, járási tanácselnök-helyettes, majd elnök lett. Jelenleg pe­dig a járási nártbizottság el­ső titkáraként veszi ki ré­18. számú választókerület Spisák András szét a beregi táj, az Itt élő emberek életének formá­lásából. Négy éve, mint kép­viselő is dolgozik, hogy meg­gyorsuljon a járás fejlődése. — Ha egy dolgot megol­dunk, lesz utána kettő — mondja semmiképpen sem panaszként, hanem mint a józan realitások em­bere, aki jól tudja, a fejlődés szakadatlanul újabb és újabb feladatokat állít az, emberek elé. Négy év alat 1200 lakás épült a járásban. Minden szép, de még több kell. Emeletes, vá­rosias házak a járási szék­helyen. A mostoha ter­mőadottságokat sok közös gazdaság igyekszik korlátok közé szorítani, de még hosz- szú az út, hogy még több közös gazdaság egyesítse erejét, gépeit, szaktudását a nagyobb terméseredmé­nyek elérésére. És sok szak­ember kell. Mezőgazdasági, egészségügyi, oktatási... Említi a járás foglalkozta­tottsági gondjait, az iparosí­tást és hozzáteszi: továbbra 4' is „verekedni” akarnak az iparért, de kötelességük megnézni azt is, milyen technikát hoznak le a törzs­gyárak, milyen lesz a jöve­delmek alakulása. Korsze­rűtlen és gazdaságtalan ter­meléssel nem mehet előbbre a fejlődés Beregben sem. De tény: jobban ki kell használ­ni a meglevő lehetőségeket is. Erről szólt a legutóbbi párttitkári megbeszélésen is, hangsúlyózva: „nekünk a filléreket is meg kell becsül­ni, kicsi az iparunk, de ré­sze a népgazdaságnak, s a kicsiből lesz a sok.” Spisák András a képviselői munkában nem csak azt tartja fontosnak, hogy jó kapcsolatot alakítson ki a választókkal. Ez elengedhe­tetlen, de önmagában kevés. A képviselő nemcsak infor­málódni és informálni köte­les, hanem a választók' gon­dolkodását, magatartását is befolyásolni. Partnerként megbeszélni az emberekkel a közös dolgokat, tennivaló­kat. Megértetni, hogy a he­lyi igények az ország fejlő­désével együttesen valósít­hatók meg. A soron kővetkező tenni­valók közül csak néhányat említ, a már évek óta élet­veszélyes gyógyszertár he­lyett az új megépítését, ké­sőbb a kórház bővítését, egy új pavilonnal, a szakmun­kásképzés fejlesztését, a kol­légium létrehozását, a nehéz körülmények között bejáró beregi fiataloknak. És a Ti- sza-part idegenforgalmi fej­lesztését, rendezését... — Nekünk az a jó, egy­ben az növeli a felelőssé­günket — summázta befeje­zésül Spisák András, hogy naponta szembe kell néz­nünk a választókkal. Holnap és holnapután is. Amit mon­dunk, ahogyan cselekszünk ezer és ezer ember előtt tesszük, akik ha azt tapasz­talják, hogy minden értük történik és velük akarjuk megvalósítani, a hegyeket ia elmozdítják.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents