Kelet-Magyarország, 1975. június (32. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-01 / 127. szám
w«. }fl»w C IretEf-MAGTARÖRSZAG — VASÁRNAPI MELLÍKLET Megyénk tájain Ahol az utak réget érnek Márkén azt mondták: fele határra kellene az eső, felére nem. A „rendes” embernek — akinek rendben van a szénája — nem kell az eső, magyarázták kívánságukat. A pásztázó májusi felhők azonban ezt a kívánságot éppen fordítva teljesítették. A mér- ki részen áztak, túl a Krasznán, a tiborszál- lási földeken, ahol a dohányt palántálták, port vert fel a kocsi kereke. A száraz, rögös talajon az ültetőgép a megszokottnál sokkal rosszabb munkát végzett. A palánta-utániga. zítást ellátó négy asszony alig győzte a rögök közt megrokkant palánták pótlását. A dohányültetők bosszúságát még egy jókora kecskebéka is fokozta, az öntözővízzel bekerült a csőhálózatba és dugulást okozott. Persze a mérgelődésnek nevetés lett a vége, amikor megtudták, hogy semmi baja a berendezésnek, csupán egy béka vicéit*, meg őket. Egy kenyéren Vasúton Ti borszállás Románia felé az utolsó község, de a műúton is ki lehetne tenni a zsákutcát jelző táblát. Igaz már tervezik Ura—Csenger irányába az összekötő utat, de annak megépítése még odább van! A kis község délelőtti csendességének egyik oka, hogy itt az utak véget érnek, nincs átutazó, másik pedig, május minden épkézláb embernek munkát ad a határban. Van még egy harmadik ok is: 1971 óta az instruktorok, ellenőrök és mindenféle hivatalos küldöttek Márkén elakadnak: itt székel a nagyközségi tanács, a pártbizottság, újabban az egyesülés óta a termelőszövetkezétnek ott van a központja. A nagyközségi közigazgatásba való lépésről azt mondják, az volt az eljegyzés. Két évig jártak jegyben, akkor jött a lakodalom, ami a termelőszövetkezetek egyesülését jelenti. Most már egy kenyéren vannak, közös az öröm, a bánat. Márk és Vállaj a két nagyobb község már korábban közös tanácsot választott, hiszen a települések valamikori utolsó házait csak az ott élők tudnák megmutatni, annyira egybeépült a két helység. Mérkvállaj ötezernyi lakosa négy éve vonta magához Tiborszállás másfél ezer lakóját. Itt már nemcsak a hap kilométer távolság, hanem a Kraszna és annak nagy árterülete is akadályozza, hogy valamikor terjeszkedő építkezéssel egybeforrjanak. Azt tudakoltuk Mérken, a nagyközségi tanácsnál és kint Tiborszálláson is: mit mutat az elmúlt négy esztendő? A két nagyobbal hogyan fér össze a legkisebb? Erősödött? Gyengébb lett? Talán visszafejlődik? Á státus kielégítő Tiborszállási utcarészlet. nyákról is jönnek Tiborszállásra, amelyek jelenleg Tyúkodhoz tartoznak, de ide közelebb vannak, az eddigi kapcsolat is ide- vonzza őket. Ezt járási szinten kellene rendezni. Mind a három település lakossága jól járt a nagyközségi státusszal. Nagyon kevés már az a magánügy, amit továbbra is a járási székhelyen intéznének. Húsz kilométerrel kevesebb utat kell megtenniük a tibor- szállásiaknak egy-egy ügy orvoslásakor. Nem is beszélve arról, hogy a helyi tanácson dolgozók személyesen ismerik a lakosságot, a körülményeket, így nem csak gyorsabb az ügyintézés, hanem minőségileg megbízhatóbb, pontosabb tényeken alapul. Orvos és iskola Az alapvető dolgokban a Kraszna mindkét partján egyformán fejlődést látnak. Ahogy ez már lenni szokott, Mérken valamivel több előnyt vélnek a tiboriak javára az egyesülésből, mint amennyit a kisközség lakói ma még egységesen elfogadnak. Szilágyi Ferenc, a nagyközségi tanács elnöke, akinek kötelessége mind a három község érdekeit képviselni, erről így szólt: — Tiborszállás továbbra is fejlődő település. Növekvő község, az idén 23 házhelyet osztunk ki. Ez azt is bizonyítja, hogy a fiatalok jövőt látnak ebben a községben. Hegedűs Béláné a tiborszállási kihelyezett ügyintéző, aki egyben a községi alapszervezet titkára is, erről így vélekedik: — Ez igaz, de a házhelyigényléssel, az odaítéléssel már gondok vannak. Olyan taDohányültetők. (II. J.) Az igények növekedésével itt is nehéz lépést tartani. Néhány éve egyetlen buszjárat sem volt, most kettő van naponta Mérk- re és már ez is kevés. Ezt különösen az öregebbek hiányolják, akik többször kénytelenek járni orvosi kezelésre, patikába. A kerékpárpedált pedig már nem tudják taposni. Tiborszálláson egyik legégetőbb gond a hiányos orvosi ellátás. Hetente kétszer van rendelés. A rendelő felszereltsége a körzeti orvosi rendelők normáinak csak a 20 százalékát éri el. Ezért is van az, hogy Tiborszál- lásról az 1500 lakosból többet küld szakrendelésre az orvos, mint Mérkvállaj 5000 lakosából. A tanács tervében szerepel a tiborszállási rendelő felszerelésének korszerűsítése, a diagnózis megállapításánál ne csak szemre, elmondásra támaszkodjék az orvos. Ezzel is elősegítik a kisközség felzárkózását a fejlettebb településekhez. Másik régi problémája Ti bor szállásnak az iskolai tantermek korszerűtlensége. Fes- tegetéssel, renovál gatással nem tudják a sa- létromos falú volt uradalmi épületeket akár egy félévre sem elfogadhatóvá tenni. Állandóan átüt a salétrom, a gyerekek csak hozzáérnek a falhoz, máris hull a vakolat. Ez év elején ezért úgy határozott a nagyközségi tanács, hogy az idei összes fejlesztési alapot a tiborszállási iskola teljes felújítására fordítják. Ez mintegy félmillió forint, amit még társadalmi munkával is megtoldanak. Három olyan tantermet alakítanak ki ezen a nyáron, ami a jelenlegi igényeknek megfelelő lesz. Tiborszállás évi költségfejlesztési alapja 70 ezer forint volt. Ha semmi másra nem költetének egy fillért, akkor is hét esztendőre lenne szükség, hogy a félmillió összejöjjön. Ez az egyetlen tény is amellett szól, hogy érdemes volt csatlakozni, a nagyobb közösségben könnyebben oldanak meg ilyen nagyobb beruházó -okát is. — Az iskola felújítása elsősorban a tanítás feltételeit javítja, de talán csökkenteni fogja a pedagógusfluktuációt is — így vélekedik erről "fáté András, a nagyközségi párt- bizottság titkára. Igaz, az utóbbi időben egyre több pedagógus kapcsolódik be a község életébe. Többen dolgoznak a KISZ-ben, jól szervezik a felnőttoktatást. Például a múlt évben hét asszony végezte el ebben a kisközségben a nyolcadik osztályt, tsz-tagok, háztartásbeliek, olyanok, akik minden különösebb cél nélkül csak az több tudásért tanultak. — A két község egyesülése utáni években a politikai élet Tiborszálláson teljesen stagnált — mondja a párttitkár. „Elment” a tanács, most már mit csináljunk — ilyen vélemények voltak. Az elmúlt évben, különösen a XI. kongresszusra készülve, megpezsdült az élet. A pártszervezetek után a KISZ, a népfront, a nőmozgalom, valamennyi hallatja szavát. Klubja van a fiataloknak. Olyan irodalmi műsorral léptek fel április 4-én, amivel bármelyik járási székhelyen megállnák a helyüket. Tiborszállás labdarúgó- csapata egy csoportban játszik az anyaközségével. Víz és szárazság tek — a ma még külön gazdálkodó vállajl termelőszövetkezet is betársult. Ez a gépsor már a három községé. A kukorica mellett ősztől a búzával is rendszerbe lépnek. A mélyebb fekvésű területeket füvesítik. A szarvasmarhákat már az idén villanypászto- ros legelőn tartják. Tiborszálláson a volt uradalmi majorban baromfitelepet létesítettek. Az egyesülés óta minden istállóba bevezették a vizet Röviden ennyit az eddigi előnyökről. — A tiboriak kezdetben féltek — emlékszik vissza Máté András, de ma már más a véleményük. Az elütő bérezési rendszereket fokozatosan közelítjük egymáshoz. Ma már kisebb ügyekben is egyre kevesebb a súrlódás. A tiborszállásiak, ha sérelmük van, nem hallgatnak el semmit, szókimondó, dolgos emberek. Igen, dolgosak. Sokan járnak Mátészalkára az új üzemekbe, és az állami gazdaságba dolgozni. Többen most kóstolgatják a munkáséletet Stán Lászlóné, aki már nem a fiatal generációhoz tartozik, a mátészalkai most épülő kötöttárugyárba jár be. Az idei nőnapon kapott életében először kollektívától virágot — Nem bittern volna mDyen boldogság lehet munkások között dolgozni — emlék-; szik vissza meghatódottan Stánné. Ami még hiányzik Sajnos még nem minden asszony nyila*» kozhat így Tiborszálláson. Sokan vannak, akik, ha a családi körülmények megengednék, szívesen járnának be Szálkára. Legalább 40—50 olyan asszony van, aki ha helyben lenne munkaalkalom, már holnap feladná a háztartásbeli címet. A község lakóinak többsége az egyesült termelőszövetkezetben keresi kenyerét. Az egyesülés után olyan esztendő következett amiből sok tanulságot nem lehet levonni. A Kraszna 1974-ben hétszer áradt meg. Ki ugyan nem öntött, de a talajvizet olyan magasan tartotta, hogy a határ jelentős részén a víz uralkodott Ez még az idén is érezteti hatását. Például a sárgarépát a tél végén tudták csak betakarítani. A januárban elkészített termelőszövetkezeti takarékossági tervben másfél millió forint költségcsökkentés szerepel. Ez azóta irreálissá vált. Át kell dolgozni a tervet. Nem vonult vissza a víz, ahogy gondolták. Még a múlt héten is vetették a napraforgót. Egy univerzális traktorra függesztették fel a vetőgépet és ezt egy lánctalpassal vontatták. A dombosabb helyeken pedig a szárazság miatt kellett két- háromszoros munkát végezni. A tavaszi munkánál nem csökkentek, hanem emelkedtek a költségek. Természetesen az időjárásból fakadó nehézségeket az emberek nem írják az egyesülés számlájára, mert ahogy a község jobban járt a nagyobb közösségben, ezt lehet elmondani a termelőszövetkezet egyesüléséről is. f,Erősebbek vagyunk..." — Erősebbek vagyunk. Egyedül olyan új gépeket soha nem tudtunk volna venni, mint amilyen most van. Sokkal korszerűbb a műhely, jobb a gépek javítása, karbantartása — erősíti meg az egyesülés előnyét Sztán György tsz-tag. Az új gépek vásárlásában — amit a KITE kukoricatermesztési rendszerhez v«tDohognak a Kraszna-parti vízszivattyúk Hegedűs Béláné az asszonyok nevében így érvel: — Valami bedolgozó, vagy egyéb lehe- « tőséget kellene keresni azoknak az asszonyoknak, akik a gyermekeiket nem tudják itthagyni, vagy a tsz-ben csak néhány hónapos nyári munkát kapnak. A fogyasztási szövetkezet is segíthetne abban, hogy az italboltból egy étkezdét leszakítana. Ahogy más helyeken ki tudják vinni a meleg ebédet, ide is kihozhatnák. Az étkeztetés szervezése mellett sok javítani való van a szolgáltatáson is. Nincs a községben fodrász, cipész és még egy sor dolog hiányzik. Fodrász ugyan lenne, csupán egy üzlethelyiségen múlik, hogy nincs. A KÖJÁL nem engedélyezte a saját lakásában való üzletnyitást a fodrásznak. A nagyközség már eddig is segített Tiborszállás gondjain, és a továbbiakban is segítenek a Kraszna túlsó portján lakóknak, akik természetesen magukban sem voltak elesettek, de együtt sokkal erősebbek. Lehetőség nyílt arra, hogy a mai problémák néhány éven belül megoldódjanak. Természetesen az igények állandó növekedése majd hoz újabb feladatokat, de ez a fejlődés útja. Csikós Balázs
