Kelet-Magyarország, 1975. június (32. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-07 / 132. szám

tm. jat«m r: KELET-MAGYARORSZAtí —POLGÁRI VÉDELEM 7 Polgári védelem Két oldalunk a polgári védelem megyei parancsnokságának tájékoztatója JubileBmi versenyek és kiállítások 25 éves a polgári védelem Itt készül-a „polipack”. MÓDSZERTANI VIZSGAGYAKORLÄT Példamutató egészségügyiek Vácott Jártunk a közel­múltban, a történelmi em­lékekben, haladó és mun- tásmozgalmi hagyományok­ban gazdag városban, amely­nek 900 éves fennállását az idén ünnepeljük. Sajtótájékoztatóra szólt a meghívás, szintén jeles év­fordulóra, ha nem is száza­dos emlékezésre, csupán két­jegyű jubileumra: 1975-ben ünnepli fennállásának 25 éves évfordulóját a polgári Védelem. Összehangoltan, szervezetten A rendezvényén dr. Lukács Ferenc, a városi tanács el­nöke legalább olyan szere­tettel beszélt Vác 900 éves jubileumáról, mint ahogy utána Pataki Iván alezredes méltatta a polgári védelem jelentőségét. 1949-ben hozott határoza­tot a kormány az akkor még légoltalomnak nevezett In­tézmény megalakítására. 1950-ben pedig sorra létre­jöttek a megyei, városi, üze­mi szervezetek, majd életre hívták az országos irányító központot is. A légoltalom, a második Világháború tapasztalatai alapján mindenekelőtt a la­kosság és az anyagi javak helyi védelmére készült fel. A nagy hatású tömegpusztí­tó fegyverek elterjedésével Elvhűsége, akaratereje, szorgalma, kitartása megha­zuttolja apró termetét. Még most, ötvenöt éves korában sem lehet az ellenkezőjét ál­lítani róla. Régen ismerem, ha akar­nám sem tudnám másként jellemezni. Emlékszem rá még szakszervezetis korából találkoztunk pártmunl^án, ta­nácstagként. Láttam, szenve­délytől átfűtve, indulatosan vitatkozni, Vagy csendesen, de meggyőzően beszélni. A polgári védelmi munkában is elég gyakran dolgoztunk együtt Kaposi Mihállyal, a nyíregyházi városi törzs pa­rancsnokával, a testület im­már nyugdíjas őrnagyával. Sókan ismerik. Kapcsolata az emberekkel egyszerű, köz­vetlen. Régebbi ismerősei, elvtársai, barátai gyakran csak így szólítják: „Hogy vagy, mi újság Kis Kaposi!?” Cseppet sem bántóan, inkább elismerően, megértőén, paj- táskodva. A Kis-t is inkább tisztelettel. Nagybetűvel, mintha nem is jelző, hanem családi név lenne. Annyira nem vészi Zokon, hogy gyakran még ő maga is így mutatkozik be a telefon­ba: „Halló! Itt a kis Kaposi beszél...” Miért ne? Valóban a ki­sebb növésüek közül való, de tett, bizonyított ő. Sokkal többet, mint sok nagy ter­metű ember. Akikből talán több is tellett volna alkalom- adtán. Neki nincs mit szé­gyenkezni, még most sem amikor nyugdíjba vonult. Most, hogy nyugdíjasként találkoztunk, egy kicsit fur­csán is hat. Vagy csak a még mindig fekete haj teszi? Egy­szerűen hihetetlen, hogy így eljárt az idő. Nem nyugta- tásként. csak a tény kedvé­ért mondja: „Húszbeli va­gyok és tizennégy éves ko­romtól dolgozom, akkor mentem el tanulónak.” Több mint négy évtized, pontosabban negyven év két hónap és 14 nap. Cipész napszámos népnevelő, szö­vetkezeti alapító tag, nárt- munkás, igazgatósági tag, azonban megnövekedtek és minőségileg megváltoztak a polgári védelem feladatai. A felkészülés az 1960-as évek­től mindinkább össztársadal­mi jellegűvé vált, tekintettel arra, hogy rendkívüli hely­zetekben — elemi csapás és az esetleges veszélyeztetett­ség viszonyai között — csak­is az egész lakosság össze­hangolt, szervezett tevékeny­sége jelenthet hatásos védel­met. Javuló feltételek A polgári védelem az utóbbi években számos eset­ben bizonyította jó felké­szültségét. Megyénk lakossá­ga különösen szemtanúja, cselekvő részese volt a sza- mosközi nagy árvíz során a rendkívül jelentős közremű­ködésnek, de emlékezünk a Maros menti szervezett kite­lepítési akciókra is. A pol­gári védelmi szakszolgálati alakulatok nem egy, a tele­pülések fejlődését elősegítő munkában is • részt vettek, ahol hasznosan alkalmazták szakmai felkészültségüket. Államunk a népgazdaság anyagi lehetőségeihez mérten folyamatosan gondoskodik a polgári védelem technikai és személyi feltételeinek gyara­pításéról. Tavaly például mi­nisztertanácsi határozat rög­zítette a korszerű polgári Vé­delem elveit, szervezeti fel­építését, az államigazgatási politikai munkatárs, párttit- káf, karhatalmista, MHSZ, vöröskereszt vezetőségi tag, tanácstag, és így tovább, szinté felsorolni is sok... Göröngyös életutat tükröz a rövid életrajz. „Apám ci­pészsegéd volt, anyám ház­tartásbeli, korán elhaltak. A debreceni állami ménhelyre kerültünk, onnan pedig ne­velőszülőkhöz. „Az öt gyerek aztán már nem is találkozott egyszerre, négyen is csak vagy huszonöt évvel később. Bátyja meghalt, egy öccsével tiz év után találkozott: ki­ment elibe az állomásra, de elmellőzték egymást, mert nem Ismerte meg. Mire emlékszik legszíve­sebben? „Nincs a megyében olyan község, ahol valaki ne ismerne!” Persze arra Is, hogy beosztásában, mint a város polgári védelmi törzs- narancsnoka, sok ellenőrzést kapott, de sohasem találtak rendellenességet. „Hogy mi lesz ezután?” — szervek, továbbá az Intéz­mények, üzemek tennivalóit és a lakosság felkészítésének módszereit. A tájékoztatón elhangzott az is, hogy a jubileum tisz­teletére, az 1970—75. közötti kiképzési Időszak befejező mozzanataként országos ver­senyt hirdettek meg. Célja: bemutatni a polgári védelem felkészültségét, méltatni á szervezet fontos munkáját amit hazánk védelmének szerves részeként végez az állampolgárok biztonsága, anyagi javainak megőrzése érdekében. Országos verseny A vetélkedőre benevezhet­nek a műszaki mentő, a Ve­gyivédelmi és az egészség- ügyi alegységek. A résztve­vők először járási, városi szintű versenyeken, majd augusztus 15 és szeptember 12 között megyei döntőkön mérik össze tudásukat. A megyei döntők legjobbjai október első felében Szolno­kon, — az ugyancsak 900 éves fennállását ünneplő Vá­rosban — országos döntőn vesznek részt. Ugyancsak a jubileum je­gyében kiállításokat rendez­nek a megyékben, amelyek a szervezettszérű oktatásban részt bem vevő lakosság kü­lönböző rétegeinek tájékoz­tatását szolgálják. n. f. kérdez és már válaszol is: — „Dolgozom tovább — tár­sadalmi munkában.” Marad még éppen elég: tanácstag, a városi pártbizottság munka­társa, Vöröskereszt elnökségi tag, van megbízása az MHSZ-nél a Hazafias Nép­frontnál, meg a KISZ-eseknél is. „Szeretek a fiatalokkal foglalkozni, voltam az ifjú­gárda testület tagja is. Na­gyon kedvesek Voltak, min­dig felköszöntöttek a Fegy­veres Erők Napján. A KISZ KB-tól dicsérő oklevelet is kaptam...” Oklevél? Legalább har­minc. Megkapta a Szo­cialista kultúráért kitünte­tést, a Közbiztonsági Érdem­érem ezüst, a Haza szolgála­táért érdemérem bronz, e2üst, és arany fokozatát és az Árvízvédelemért kitünte­tést is. Talán kevesen tudják, hogy az MHSZ-nél, ahól ák- kor Kaposi Mihály is dol­gozott 1956. november 14-én már mégalakult a pártalap- szervezet és 57-ben ó szer­vezte még a városban a par­tizán szövetséget és ott volt az országos kongresszuson is. Jó pár hete van már nyug­díjban, de saját „birtokán” — ahogy becézi a hétvégi telket — még nem töltött egy egész napot. Azóta ala­kították meg lakóhelyén a Jósavárosban a Vöröskereszt szervezetet. Persze, lesz több Idő az egyéni tervek végrehajtásá­ra is. Például ki kell majd cserélni a régi Skodát égy új Zsigulira. Illik többet fog­lalkozni már a „háztájival” is. „Hogy holnap mit csiná­lok? No, igén. A Kertészeti és Parképítő Vállalathoz me­gyek, megbeszélni a parkosí­tással kapcsolatos problémá­kat. Jósavárosban is kell a fa és a virág. Aztán szeret­ném elérni, hogy minden la­kóházban legyén Vöröske­reszt állomás és klub a lakó­telepen élő kismamáknak. Aztán segítek a polgári vé­delemnél is, hiszen megígér­tem...” Tóth Árpád Hazánkban a 25 éves fenn­állását most ünneplő polgá­ri védelem egyszerre hivatott már békében felkészíteni a lakosságot életük és népgaz­dasági értékeink védelmére. Egy esetleges atom- és más korszerű fegyverekkel mért csapás esetére alkalmassá kell tenni a mentési és men­tesítési munkák elvégzésére. Ézt a feladatot jól , ismerték fel a nyíregyházi tejipari vállalatnál is. Naponta 110 községbe A vállalatnál több mint ezer ember dolgozik. Felada­tuk a megye tejtermelésének az összegyűjtése. Speciális tejszállító kocsijaik naponta járják a megye városait, köz­ségeit, állami gazdaságait, termelőszövetkezeteit és be­gyűjtik a tejet. Ez évente 110 millió liter. Ök látják el a lakosságot tejjel és tejtermé­kekkel. Ez azt is jelenti, hogy naponta szállítanak friss tejtermékeket 110 köz­ségbe, a többibe másnapon­ként. A városi üzleteket na­ponta igény szerint többször is feltöltik friss áruval. A tejipari vállalatnál ki­magasló eredményeket értek el a polgári védelem önvé­delmi szervezetei a különbö­ző kiképzési feladatok elsa­játításában és azok gyakor­lati megvalósításában. Ám még ezeket az eredményeket is túlszárnyalta a vállalatnál működő szakszolgálati ala­kulat, az egészségügyi alegy­ség kiképzési eredménye. Ezért kérték fel őket a me­gyei módszertani bemutató­vizsgagyakorlat megtartásá­ra. Az egészségügyi alegység a közelmúltban megtartott gyakorlatán az ötéves fel- készültségről adott számot. A tejipariak bemutató vizsga­gyakorlatát dr. Baráz Sán­dor, a megyei egészségügyi szakszolgálat parancsnoka, a megyei tanács vb egészség­ügyi osztályának a helyettes vezetője irányította. A megyei bemutató vizs­gagyakorlatnak az volt a célja, hogy segítséget nyújt­sanak a megyében szervezett egészségügyi Szakaszok pa­rancsnokainak az Otthoni vizsgagyakorlatok levezetésé­hez. A gyakorlatot megtekin­tették az Illetékes parancs­nokokon kívül a járási-váro­si főorvosok, a járási-városi Vöröskeresztes titkárok. Egy­ben ők alkották a bíráló bi­zottságot is. A feladat így aztán nem volt köny- nyű dolga a tejipari egész­ségügyi alegységének. A fel­tételezett nukleáris* támadás­hatását és aZ''’alegység fela­datát a megyei egészségügyi szakszolgálat parancsnoka határozta meg. Ez pedig ab­ból állt, hogy a vállalatot és környékét ért feltételezett csapás után az első lépcső­ben a városrészben kutassák fel a sérülteket, osztályozzák őket, részesítsék őket a szük­séges elsősegélyben és szál­lítsák ki a sebesülteket a gyűjtőhelyre. Az alegység parancsnoka, Barzó Jánosné a feladat tisz­tázása után kiadta a paran­csot. Ettől a pillanattól stop­perrel mérték az alegység tevékenységének az idejét. Tíz sebesültet „imitátort” — kellett felkutatni. Voltak kö­zöttük, akik eszméletüket vesztették, szakított sebűek, nyílt töréseket szenvedettek, ficamosok, égési sérültek. És az alegység tagjai mun­kához láttak. Szakszerűen el­kötötték az ütőeret, felélesz­tették az ájultakat, alkal­maztak nyomókötést, helyre masszírozták a kificamodott kezet, lábat, sínbe rakták a törött végtagot. Hordágyra rakták imitátoraikat és vit­ték a sebesültgyűjtőhelyre. Mindezt olyan ügyesen és szakavatottan, hogy a né­zők alig hittek a szemüknek. A feladat végrehajtására a parancs szerint 30 percük volt A siker „titka” A tejipari alegység a fel­adatot tizenhét perc alatt ol­dotta meg. Ám a parancs teljesítésének az időtényező csak egyik része. Ezt követte a betegek szakszerű ellátásá­nak az ellenőrzése. Ezt a já­rási főorvosok végezték. Ki­fogásolni valót itt sem talál­tak. Az alegység az elérhető száz pontból a kritikus sze­mű szakemberek zsűrijétől 98 pontót kapott. Miben van sikerük titka? Kétségkívül elsősorban ab­ban, hogy a vállalatnál a po­litikai és gazdasági vezetés felismerte a polgári védelem jelentőségét. Ennek megfele­lően támogatta a kiképzést. Df. Szendrel István igazgató maga sem sajnálta az erőt és energiát, de az anyagiakat sem, ha a polgári védelmi kiképzés támogatásáról volt szó. Nemcsak megtekintette foglalkozásaikat, hanem ha kellett intézkedéseket is ' ho­zott. A siker másik titka az al­egység tagjainak «lelkesedése. Annak ellenére, hogy évi öt­hat fő mozgása miatt mindig változott az összetétel, min­den évben átlagon felül si­került végrehajtani a kikép­zési tervet. Olyan kiváló tag­jai vannak az alegységnek* mint Molnár Gyuláné pa­rancsnok, Szloboda Gézáné és Kukucska Zsuzsanna be­osztott. . Szorgalmas munká­jukkal úgy az elméleti, mint a gyakorlati foglalkozásokon* s a bemutató vizsgagyakorla­tokon kitűntek. Segít az üzem c És feltétlen szólni kell Bar­zó Jánosné alegységparancs-' nőkről. Az ő szorgalma és odaadása, fáradságot nem Is­merő agilitása szintén hozzá­járult a sikerhez. Évek óta figyelemmel kíséri a külön­böző polgári védelmi egész­ségügyi ' vetélkedők, verse­nyek eredményeit, ismeri az idevonatkozó irodalmat. Gyakorlatban sincs egyetlen olyan sérültellátási mozza­nat, amelyiket ne gyakorolt és gyakoroltatott volna. Az elmúlt évben tagja Volt a magyar egészségügyi sza­kasznak, amely részt vett a szocialista országok vöröske­resztes szervei által Kijev- ben rendezett nemzetközi versenyen. A magyar csapat Kijevből, az első díjat hozta él. így mostani sikerükben ott van Barzó Jánosné nem­zetközi tapasztalata is. Segítette jó szereplésüket az üzemi kollektíva is. És nemcsak azzal, hogy a ver­senyzőket buzdította, hanem azzal is, hogy ha szükség volt, akkor helyettesítették a gyakorlat miatt munkából kiesett társaikat. Gyakorlati helységül az ebédlő és az üzemi orvosi rendelő szol­gált. A bemutató vizsgagyakor­laton tapasztalt magasfokú szakmai ismeretről, fegye­lemről a szemlélő szakembe­rek elismerő szavakat mond­tak. Azt is elmondták, hogy sok olyan tapasztalatot sze­reztek, amelyet odahaza, a saját vizsgagyakorlatukon hasznosítani tudnak. Sígér Imre Nyugdíjban a parancsnok

Next

/
Thumbnails
Contents