Kelet-Magyarország, 1975. június (32. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-29 / 151. szám
6 KíLST-MÁÖtARÖRSzAe T9TS. jűttfus 3«. Katika szerel menni. GYERMEKVÁROS 5) Bacsinszki-ikrek —> Ide tessék bejönni, itt nagyon sok kismama megfordul — szólt ki a Korányi Frigyes utcai zöldségesbolt eladója, amikor meghallotta, ihogy egy édesanyától arról érdeklődtem, hogyan telnek itthon a napjai, nem hiányzik-e a munkahelye, a kollégái, a hároméves gyermekgondozási segély ideje alatt.- Ez a Jósaváros igazi gyermekváros — jegyezte meg végül. Az eladó nem tévedett. Ahogy a házak előtt elhaladtunk Kiss Józsefnével és a négyhónapos Gabriellával, a szobákból gyermeksí- rés és nevetés hallatszott, a padokon kismamák beszélgettek, a kocsikban apróságok napoztak és a játszótéren röpködtek a hinták, a labdák. — Már nagyon vártam, hogy itthon lehessek. Nyolc éve dolgozom, haza csak este jártunk és minden hétvégén a szüléinkhez Tarpára. Ezért ennek az új lakásnak is csak most tudok igazán örülni. Bár naponta azonosak a tennivalóim, — a délelőttöm, a délutánom és az estém nagy részét a k>esi köti le, a háztartásra is csak akkor jut időm. ha alszik — mégsem unatkozom. Ilyen szép három évem nem lesz még egyszer. Katinka elalváshoz készülődött, amikor csengettünk • S. Tóth JánoSék ajtaján. Már fél hét óta talpon van a 11 hónapos „nagylány”, s a délelőtti séta és játszás után most édesanyja is megérdemel egy kis pihenőt. — Mi szerencsések vagyunk. A nagymamáéknál van kert és a kicsi nagyon szeret ott lenni. így, nem túl gyakran, de elmegyünk moziba, társaságba, nemrégen voltunk a vállalattal egy négynapos pécsi kiránduláson és hamarosan egy tiszalökire is elmegyünk. Nem félek attól sem. hogy elmaradok a munkámtól. Többször bejárok a gabonafelvásárlóba, de a hírek a házhoz is jönnek, mert a férjem is ott dolgozik. . ■ A Bacsinszky-ikreket sírva tolta haza édesanyjuk. Nagyon megijedtek a fényképezőgéptől és ftz idegenektől, s amikor az egyik elcsendesedett. elkezdte a másik. így aztán, úgy látszott, nem igen fogiák egyhamar abbahagyni. Nem használt a Kismama csitítása sem. A Kismama az édesanya. így hívják őt az ikrek. csuDa nagybetűvel. — Másfél éve vagyok itthon a gyermekekkel. Nem hagytam ki egyetlen tanévet sem októberig, az újat viszont nem kezdtem el. Nem jó félbenhagvni a munkát. 1969 óta tanít a 14. számú általános iskolában.^ Egy év óta laknak az új lakásban az anyósokkal. Szanálták a régit, de a nagyszülők nem kaptak külön lakást. — Sokat segítenek anyósomék, mégsem tudunk sehová sem járni, a gyerekek annyira ragaszkodnak hozzám. Az iskola messze van, a fizetésemet egyik tanárkartársam hozza haza. Itt laknak a szomszédban. Az iskolai élettől teljesen elszakadtam. Sohasem látogattak meg, a tanári testülettel is régen találkoztam, hallottam új kartársak is jöttek. Igaz, Zsuzsától és Krisztitől nem tudok elszabadulni. Jó lenne viszont, ha a továbbképzések anyagát elküldenék, annyi időm lenne, hogy át tudjam nézni. Nehéz lesz bekapcsolódni a három év után. Sajnos nemcsak ő van hasonló helyzetben. Tapasztalat, hogy az üzemi, vállalati kollektívák jobban gondoskodnak a gves-en lévő kismamákról, mint a tanári pályán és egyéb intézménynél dolgozó asszonyokról. Talán mert ott szorosabb az emberi kapcsolat, s több felelősséget éreznek egymás iránt. Balogh Júlia Hammél József NŐK A NŐKÉRT ELSŐSORBAN OTT KELL a legtöbbet, a legkövetkezetesebben tenni-cselekedni a párt nőpolitikái határozatának az érvényesítéséért, ahol sok nő dolgozik. Különösen ezért érdemelnek megkülönböztetett figyelmet Szabolcs- Szatmár megye élelmiszeripari üzemei, vállalatai, gyárai. A konzerv-, a tej-, a dohány-, a húsiparban, stb. a 10 élelmiszeripari üzemünk-, ben hamarosan megközelíti a dolgozók létszáma a 9 és fél ezret. E dolgozók többsége nő. Elsősorban tőlük függ a termelés, a tervek teljesítése, a termelékenység növelése, a hatékonyabb, ésszerűbb gazdálkodás. Ebből egyenesén következik, hogy érdekükben kell a legtöbbet tenni a vállalat párt-, gazdasági, társadalmi vezetésének. Az elmúlt négy esztendőben a 10 élelmiszer- ipari üzemben a beruházásokra csaknem 500 milliót fordítottak, sok helyen javultak a munkások élet- és munkakörülményei is. A bérszínvonal éves növekedési üteme négy év alatt 6 8 százalék volt, a munkások átlagbére évenként 9.6 százalékkal növekedett. Csak példaként említjük, hogy a túlnyomó részt nőket foglalkoztató dohányfermentáló munkásainak egy havi keresete 1970-ben 1620 forint volt, 1974-ben már 2068 forint. A Nyíregyházi Konzervgyárban, — ahol szintén túlnyomó többségben nők dolgoznak — 1970-ben 1558 forint volt az egy főre eső átlag kereset, 1974-ben viszont 2102 forintra emelkedett. PARTUNK NŐPOLITIKÁJA szoros ösz- szefüggésben van a népesedéspolitikával, a nővédelemmel, az egészségvédelemmel is. Nem véletlen, hogy az elmúlt négy esztendő során éppen ezekben az élelmiszeripari üzemekben javult az üzemorvosi ellátás. Kilenc vállalatnál, gyárnál van most heti 2—8 órában rendelés a dolgozó nők részére. E vállalatoknál jobban oda kell figyelni a nagycsaládosok, az egyedül álló nők helyzetére, gondjaira, a gyes-en lévők problémáira. A tejiparban többször segítették a nagycsaládosokat, tv-t, mosógépet, stb. vásároltak részére. Ezek az üzemek példásan járultak hozzá az óvodai, bölcsődei gondok enyhítésére is. Ebből a nők is kivették a részüket, segítették a dolgozó, szülő vagy gyes-en lévő társaikat, a kismamákat. Ilyen célra 1970-ben csupán 50 ezer forintot fordítottak, a múlt esztendőben viszont közel 5 milliót fizettek be a vállalatok. És emellett tavaly nemcsak 66 ezer társadalmi munkaóra bérét adták hasonló célokra. SOKSZOR ELHANGZOTT már, hogy szemléleten alapszik a nők munkájának segítése, gondjaik enyhítése. Kevésszer került szóba, hogy mit tettek, mit tesznek a nők, a nőkért, a gyermekért, a nőpolitikái határozat Igazságot keresni a panaszos levél nyomán indultunk el. Küldője Baráth Gyuláné, a következőkről írt: „1967 óta dolgozom a Felső- tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság vásárosnaményi üzemében, a szegező műhelyben. Második gyerekemet várom. Jelenleg hatodik hónapos terhes vagyok. Ügy tudom, rendelet van rá, hogy a terhesség negyedik hónapjának kezdetétől a kismamákat keresetük csökkenése nélkül könnyebb munkával kell foglalkoztatni. Üzemünkben ez nem így van. Ha nem teljesítjük a normát, csökken a keresetünk.” Az üzemben járva másról győződtünk meg. Baráth Gyuláné a Zrínyi Ilona bronzkoszorús kismama szocialista brigád tagja. A vállalat kiváló dolgozója. Köztiszteletben áll, brigádvezetője és brigádtársai szeretik. Nincs olyan munka, amit ne végezne szívesen, ötéves gyermeke miatt évek óta az egyműszakos> kismamabrigádban foglalkoztatják. Itt pedig zömében csak könnyű, terheseknek és kismamáknak való munka van. Ezt megerősítette dr. László László, a vásárosnaményi kórház osztályvezető szülészorvasa is. Az üzem vezetőjétől és a szakszervezeti titkártól megtudtuk azt is, hogy a kismamáktól, a terhesektől — tehát akik orvosilag erre jogosultak — mindössze annyit kérnek, hogy erejükhöz mérten dolgozzanak. Esetleges csellengéssel ne zavarják a körülöttük folyó munkát. Baráthné esete az üzemen belül is sajátos. A brigád úgy dötött: amig csak bír dolgozni, addig velük maradhat. Van a brigádban mindig olyan munka, amit ülve, minden fizikai megerőltetés nélkül lehet végezni. Ilyen például a számégetés a láda egyik elemébe. Így Baráthné valóban nem az átlagkeresetét Egv levél nyomán Keresetcsökkenés nélkül... kapja, hanem a brigád tényleges teljesítésének az összegét, ami magasabb, mint az átlagkeresete. A Zrínyi szocialista brigád vezetője mondta el: „Barátimé olyan becsületes, hogy akkor sem tudna tétlenül ülni, ha nem lenne munka. Eddig valóban normára dolgozott, de ezt inaga választotta. Amikor szólt, hogy most már nehezére esik a szegezés, a brigádon belüli közös megegyezéssel számot égetett. Ez nálunk á legkönnyebb munka, ülve lehet ezt is végezni és ráadásul a termeléshez szükséges. Mi Jól járunk segítségével, neki pedig nem csökken a keresete. Alig várjuk, hogy visszajöjjön táppénzről.” , Az üzemben átlagosan tíz kismama foglalkoztatásáról kell gondoskodni. Látogatásunkkor egy részük az^ üzem sportolóinak sport- felszereléseit javította, másik részük pedig elment munkatársainak bevásárolni a tízórait, így élnek a vásárosnaményi fafeldolgozóban a kismamák. MÍ késztette Barátimét mégis a levélírásra? Egyszerűen az, hogy nem tudta, mennyi az átlagkeresete. Azt hitte, hogy az üzem vezetői azért nem fizetnek neki átlegkeresetet, mert meg akarják károsítani. Ez a vezetőktől távol áll. Brigádja pedig a humanizmus két példájáról tett bizonyságot azzal, hogy amig tud dolgozni, addig a brigádon belül biztosit számára munkát Slgér Imre Toldalagi Pál: Ma újra látlak Egy szép fejet ma megidézek, s felbukkan máris, újra látom meredt szemedet és sörényed vad kígyóit a koponyádon. Parancsolok a levegőnek, s az hozzám egyre közelebb hoz, a szájunk szinte összenőhet, s homlokod csap a homlokomhoz. Egész közelről és keményen így nézünk most farkasszemet mi, hogy ami volt, az véget érjen, s gyűlölni tudjunk, vagy szeretni. mert felemás volt minden eddig, kerestük egymást iszonyodva, mint aki tudja: nem menekszik, s magát, ha futna, visszafogja, mert, aki már-már hátnahökölt, azt vélte látni, hogy a másik jelenti neki az idős föld s az ég nem látott csodáit i J ó s A V Á R O s végrehajtásáért. Társadalmunknak több mint fele nő, s az üzemekben dolgozók között is jelentős a nők aránya, tehát könnyen bizonyítható: mégiscsak a nők teszik a legtöbbet a nőpolitikái határozat végrehajtásáért. Farkas Kálmán Figeczki Lászlóné, a konzervgyár dolgozója. A kis Lacika sem marad otthon egyedül.
