Kelet-Magyarország, 1975. június (32. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-04 / 129. szám

1975. június 4. KELET-MÁÖYARORSZAG 3 A munkát nézd, az embert látod! A máriapócsi termelőszövetkezet pócspetri üzemében a Sirokkó szárítókcmen« céket a dohányszezonra készítik elő. (E. E.) Küzdelem a földeken Kézzel, ha a gép nem bírja... Jégverés után a nyíregyházi Dózsa tsz-ben Május 19-én, délután négy órakor „kinyílt” az ég a Rozsrét felett: a nyír­egyházi Dózsa Termelőszövetkezet zöldséges kertjét zivatar, jégeső zúzta szét. Százötven katasztrális holdon teljesen kipusztult a sárgarépa, ezen kívül meg­semmisült tíz hold szamóca és ötven hold zöldbab. Íz MSZMP XI. kong­** resszusán felvázolták a következő 15—20 év. a fej­lett szocialista társadalom távlatát. Izgalmas kérdés és mozgásba hozza a képzelő­erőt: hogyan élünk majd 5—10 évvel az ezredforduló eiőtt? A fejlett gazdaság ter­melése és a társadalom fo­gyasztása megközelítő pon­tossággal számszerűsíthető. De a fejlett szocialista tár­sadalomnak az emberrel, gon­dolkodásával, magatartásával kapcsolatos követelménye, bár igen magas, mégis csak elméletileg jelezhető. Erkölcs, öntudat, műveltség, életmód — refrénszerűen visszatérő témák a közélet fórumain és magánbeszélgetésekben. Nem véletlenül. Még a szenvedé. lyesen bíráló, jogos megjegy­zések is a fokozott igényes­ség megnyilvánulásai. Nem lett több az emberi gyarló­ság, legfeljebb szembeöt- lóbb. Az emberi tevékenységek közül a legemberibb a mun­ka. Nemcsak azért, mert a munka a társadalmi lét alap­ja és történelmi kiinduló­pontja, hanem mert megha­tározó, napjainkban is, em­ber- és jellemformáló. Ahogy társadalmunk lényegét a szo­cialista tulajdonviszonyok fe­jezik ki, úgy az emberét ön­megvalósító, teremtő tevé­kenysége. „Megnézem a mun­kád és megmondom, hogy ki vagy.” Igaz ez az egyes em­berre, a kisebb-nagyobb kol­lektívákra, de társadalmunk egészére is. Hol tartunk, med­dig jutottunk? A pártkong­resszus határozata így sum­mázza a helyzetet: „A szo­cialista közgondolkodás mind­inkább tért hódít és meghatá­rozza a cselekvést.” A gondok, a feladatok n persze gyakran szó­ba kerültek a kongresszuson is. Elemző módon, a körül­ményeket vizsgálva — túl­lépve az óhajokon. Azt rég­ről tudjuk, hogy a tudat, a gondolkodás lassabban, csak megkésve követi az anyagi létalapok változását. És ez S őrés István negyvenkét éves, tősgyökeres nyír­bátori. A diósgyőri gép­gyárban tanult, majd moz­donyvezetőként a MÄV vo­nalain dolgozott. Géplakatos szakmával, gé­pész szakvizsgával lépett be 1959-ben a nyírbátori nö- vényoiajgyárba megunva az ingázást, állandó utazást, tá­vollétet a családjától. Azóta itt dolgozik, megbecsült em­bernek számít a gyárban; ki­egyensúlyozottan nevelte csa­ládját, lánya már dolgozik, egyik fia esztergályos tanuló, a másik gimnáziumba jár. Mindig sokat teljesített Ső­rés István: három gyermek mellett végezte el a gépész­technikumot, a marxizmus- leninizmus esti középiskolán, a gazdaságpolitikai . tovább­képzőn, a felsőfokú energe- tikusi tanfolyamon bővíti tu­dását. Több éve művezető. Nem túl nagy létszámú, de a gyár szempontjából kulcsfon­tosságú munkahelyet irá­nyít: a gőzenergiáért felel. Nyírbátorba kerülése után nem kapcsolódott be mind­járt a közéletbe. Családot alapított, tanult. Nyolc—tíz éve már többet tekint a szű­kebben vett munkahelyen kívülre is: az üzemben szak- szervezeti tanácstag, vörös- keresztes titkár, nyolc éve nagyközségi, a várossá nyilvá­nítás óta városi tanácstag. Ismeri a várost, tanácstag­ként betekintett a tanácsi költségvetés, fejlesztés sajá- tos szakmai ismereteibe, el­sajátította a közéleti munka alapjait. A képviselői .lelöiést nagy megtiszteltetésnek érzi: pártonkivüliként is teljes tu­igaz. A társadalmi viszonyok inkább szocialisták, mint munkánk, gondolkodásunk. A nevelő, a felvilágosító mun­ka tehát fontos a tulajdonosi érzés és felelősségtudat kifej­lesztésében. De nem kevésbé lényeges az olyan feltétel- rendszer, amelyben nyilván­való, hogy ki a felelős gazda. Ide sorolhatók a rendszeres, a közérthető tájékoztatás, a vállalati hatáskörök ésszerű megosztása, a belső elszámo­lás, a munkásgyűlések, bizal­mi tanácskozások intézmé­nyesítése. Vagy a pártszer­vezetek gazdasági ellenőrző munkája, beleszólása a vál­lalati tervek kialakításába, a jogok és kötelességek ősz- szehangolásába, a munkások bevonása az igazgatói taná­csokba, a felügyelő bizottsá­gokba. Meglévő fórumok és új módszerek kerültek szóba a kongresszuson. A küldöt­tek kevesebb formalitást, több érdemi tájékoztatást és beleszólási lehetőséget köve­teltek. A munkahelyi, az üzemi demokrácia érvényesülése segíti a munka alkotó jelle­gének kibontakozása^, növeli a dolgozók aktivitását, fo­kozza felelősségtudatát. A passzivitás, a fásultság. a közömbösség, a lélektelen munka mögött viszont min­dig felfedezhetjük a tájéko­zatlanságot, az igazságtalan­ságot, a jogos sérelmeket, a demokratizmus hiányát. A fejletlen „bérmunkás” vi­szonyok pedig fékezik a dol­gozók szocialista tudatának kifejlődését, s jelzik a veze­tők politikai éretlenségét. A jó vezetőnek jó a kollektí­vája. Mert bízik a beosztot­takban, támaszkodik rájuk, s olyan légkört teremt, amely­ben kedvvel dolgoznak, egy­mást segítve-birálva fejlőd­nek. munkálkodnak az em­berek a közös célért. egenézem a munkád és megmondom, hogy ki vagy. A ypjetö.t; ,3, kollektíva munkájáról lehet felismerni. S emberi gyengeség, hogy néhány saját hibánkért is másokat okolunk. Milyenek Sőrés István dósával támogatja a párt po­litikáján alapuló népfront- programot. Sok új ötletet, javaslato' gyűjtött a jelölő gyűléseken feljegyezte a már megoldás útján levő munkákat is. A szakember gyakorlatias­ságával javasolja: az apró hétköznapi dolgokat a hely­színen, sok kezdeményezéssel közösen oldjuk meg, ha kell társadalmi munkával, össze­fogással. A kiegyensúlyozott egyenletes fejlesztést a hosz. szabb távú tervektől várja — megválasztása esetén. leszünk a fejlett szocialista társadalomban, 5—10 évvel az ezredforduló előtt? Izgal­mas kérdés, mozgásba hozza a képzelőerőt. Merjünk lel­kesedni, merjünk álmodozni. De ismerjük-e eléggé mai önmagunkat, meglévő gyar­lóságainkat, kötelékeinket, amitől megszabadulni, elru­gaszkodni kívánunk? Az ember a millió fényévre lévő csillagokat fürkészi, a pará­nyi atom rejtelmeiben egyre mélyebbre hatol. Miközben hat a nehézkedési erő s ha nem néz a lába elé, könnyen elbotlik. A XI. pártkongresszus — mind az előkészítést, mind a tanácskozás vitáját, elfo­gadott dokumentumait te­kintve — szépen példázza társadalmunk érettségét, fej­lettségét, a demokratizmus, a kollektív bölcsesség erejét, lehetőségeit. A tapasztalato­kat összegezve és általánosít­va reális képet adott mai ön­magunkról, a párt, a társa­dalom, a gazdaság tényleges helyzetéről, a tennivalókról, a lelkesítő holnapról. Érdemes is, lehet is, kell *•* is e példát követve több síkon és minden szinten a tömegek aktivitására, kez­deményezésére, tapasztala­taira építve reális helyzet- elemzést készíteni, a felada­tokat megszabni, a fejlett szocialista társadalom távla­tait felmérni. Hogy a tulaj­donviszonyok tovább fejlőd­jenek, közelebb kerüljön egymáshoz a miénk és az enyém. Hogy felszínre és hasznosításra kerüljenek azok a tartalékok, amelyek megoldhatják legégetőbb gondjainkat, pótolják a világ- gazdasági változások okozta veszteségeket. Hogy embe­ribb legyen az élet, örömte­libb a munka. Hogy meg­szűnjenek a ma még nyo­masztó társadalmi, gazdasá- *gl gbndbk r. és' íéSejfÖjjenek nagy célunk a kommuniz­musba való átmenet anyagi­technikai alapjai. Kovács Lajos K ovács Lajos 1945-ben született — egyidős a szabadsággal. Gépész­technikusként végzett Mis­kolcon. Több. mint tíz eszten­deje költözött Nyírbátorba, ahol mai munkahelye — a Csepel gyáregység — elődjé­nél, a vastömegcikkipari vál­lalatnál kezdte csoportveze­tőként. Művezető, programozó, gyártás-előkészítő, műszaki előkészítő-csoportvezető volt. s az eimúlt esztendőben meg­bízták az acélszerkezeti üzem vezetésével. A 174 holdas gyümölcsös­kertben a mogyorónyi kis almák legnagyobb részét a földbe vágták a hasonló' nagyságú jégszemek. A kár hárommillió. De ez csak a növények akkori értékére vonatkozik. ífögyarf fesz tovább? Ez­zel*1 az éío kérdéssel jártuk végig az Ér patak pariján — nyíregyházi nyelven a Ga.n- gesz mellett — a szövetkezet A nyírbátori gyárban — amely lényegében első mun­kahelye — vették fel 1967- ben a pártba, s az egyik leg­szebb pártmegbízatást, a munkásőrséget is vállalta. Ot esztendeje tagja a gyáregy­ség pártvezetőségének. Poli­tikai ismereteit a marxizmus- leninizmus esti egyetem há­roméves általános tagozatán gyarapította. 1971-ben Kovács Lajost vá­lasztották a 10. számú or­szággyűlési választókerület­ben országgyűlési képviselő­nek. Huszonhat éves volt ak­kor, s szakmai ismereteit is felhasználva igyekezett tudá­sát a közügyek szolgálatába állítani. A -választókerületben sok változás történt a négy esz­tendő alatt: időközben nyil­vánították várossá Nyírbátort — a választókerület többi községében pedig a gyakori, és minder. esztendőben újra aktuóUs út- és járdaépítés- > ben. az iskolai felszereltség- | ben sikerült előbbre lépni * javult az orvosi ellá'ás tölt. községben megoldották az egészséges ivóvízellátást. A négy eredményes képvi­selői év vitán is sok a tenni­való Nvfi-bátorban és a vá­lasztókerület többi községé­ben is. Kovács Lajos — meg­választása esetén — tapaszta­latait felhasználva kíván ezek megoldásúban részt venni. ★ Fsv választókerület — két jelölt. Életútjuk hasonló: a munka mellett tanulással, a közélet különböző fórumain végzett munkával bizonvítot- ták: tudásukat, sokoldalú ta­pasztalataikat felhasználva segítettek eddis is. s kíván­nak részt venni a közügyek intézésében. területét Ábrahám Sándor főkertésszel és Kovács György főkönyvelővel. Csak a yetőmagoL. Bár a, tagság már túl van az első. riadalmon, ezt a je­ges napot aligha fogják el­felejtem.' Petrov Márton, az egyik legelső bolgár kertész fia, aki negyvenöt éve, hét­éves kora óta él és kertész­kedik itt, azt mondta, hogy ilyen jeget még soha nem lá­tott. A palántaszedésre váró me­legágyak már ki voltak ta­karva, hogy edződjenek a levegőhöz. Ezek is tönkre­mentek. Igaz. ezek a nagy jégszemek úgyis betörték volna az üvegtáblákat, át­szakították volna a fóliát. Ennyivel is kevesebb kár esett tehát. A negyven asz- szony, aki ki palántázáshoz készülődött, ott ázott sírva. Az egészben külön bosszú­ság, hogy az Állami Biztosító csak a húszadikára virradó éjféltől fizet terméskártérí­tést. Addig csak a vetőmagért kártalanítja a gazdaságot. Tehát kilenc órán múlott, hogy nem milliókat, hanem csak százezreket kapnak kár­térítésként Répa helyett répa Ahogyan az élet megy to­vább és az első ijedelem el­múlt, a szorgalmas rozsrétiek azonnal hozzáfogtak a kár pótlásához. Ebben az igyeke­zetükben meglehetősen gá­tolja őket, hogy a mélyen fekvő földeken még minde­nütt tócsákban áll a víz. Gé­pekkel most sem lehet a ta­lajra menni. Külön baj, hogy a több, mint kétmillió forint terme­lési értékű répa már be volt vegyszerezve, méghozzá az úgynevezett „szelektív” ha­tású Merkazinnal. Ide tehát csak répát lehet vetni. De arra már késő van. Illetve, a konzervgyárak segítségével talán sikerül rövid tenyész­idejű, százhúsz nap alatt ki­fejlődő répát kapni. Ezzel megpróbálják. Remélik, hogy sikerül. A főkertész beutazta az egész megyét és szerzett pa­radicsom- és paprikapalán­tákat Kállósemjénben, Tisza­lökön, Rakamazon és Nyír. bogáton. Békéscsabán és né­hány más békési mezőgazda- sági üzemben is találtak pa­radicsompalántát készletben. Kiszedik, lelocsolják, gépko­csira rakják, és azonnal el­ültetik. A másodnö vénynek szánt karalábé, káposzta, kel­káposzta és karfiol kiültetése is megkezdődött hidegágyak­ból. Munka tehát van bőven; Ottjártunk napján kezdték meg a borsó betaicarítását. Ez a növény meg fogja hozni ai tervezett félmilliós értéket. Ugyanis a Császárszállás alatti Vadas-tagban terem, ahol nemcsak hogy sár nincs és jégverés sem volt, hanem porzik a talaj és kevés volt a csapadék. Nem hagyják magukat De géppel Itt sem lehet aratni. Állnak a drága, több mint félmilliós értékű dán és NDK-gépek. Ugyanis a zi­vatar annyira földre teper e a borsót, hogy a legügyesebb gépész is csak a puszta szá­rat és levelet tudná leszedni, a. borsóhüvelyeket otthagyná, vagy a földre csépelné. Azo­kat ugyanis a súlyuk legalül- ra húzta. így hát kézzel ci- bálják és úgy szállítják a császárszállási Uj Alkotmány Termelőszövetkezetbe, a konzervgyár cséplőgépéhez. Sajnos, a termelőszövetke­zet tartaléktőkéjét a tavaiyi elemi csapások felemésztet­ték, így hát idén a maguk erejével kell boldogulniok. Egy kis gyors fejszámolást végzünk a főkönyvelővel. Be­vétel lesz, legfeljebb a jég­verte szamóca nem tizen­négy forintos áron értékesül, a megtépázott saláta sem lesz fejenként 1,50-ért elad­ható. De le kell szedni. a munkabér megtérül belőle. Mi kell ahhoz, hogy az egy évtizede nyereséges üzem idén se legyen mérleghiá­nyos? A Dózsa-beliek tömö­ren válaszolnak: „Ezentúl mindennek sikerülnie kell és legalább húsz százalékkal túl kell teljesítenünk többi ter­veinket.” Gszi«vi Nagy Zoltán K. J. 10. számú választókerület /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents