Kelet-Magyarország, 1975. június (32. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-01 / 127. szám

1975, június 1. a Demokrácia az üzemien E lmaradt a tervezettől ISSSXiBk SXava. A vezetők napokig dolgoztak azon, hogy elkészítsék a tervet, hogyan lehet behozni a hátrányt. Csak később gondoltak rá, hogy véleményt kell kérni azoktól, akik a munkapadok­nál hajtják végre az. elképze­lést. Miután ez megtörtént, számos javaslat érkezett. Nem volt az üzemben olyan kis kollektíva, amely ne erezte volna magáénak az ügyet. Másutt más formában ké­rik a vezetők a dolgozók vé­leményét és tapasztalhatták, mennyire igaz: okos vezető nem dönt a környezete véle. menyének kikérése nélkül. Mégis jócskán vannak eb­ben példák. Van vezető, aki Önmaga akar mindent meg­oldani, aki nem kérj ki és nem is veszi figyelembe a közösség véleményét, aki csupán azért törődik az üze­mi demokráciával, mert azt fentről kérik,* s csak odáig jut el. hogy az előírások me. rev betartására törekszik. • Pedig az üzemi demokrá­cia életünk szerves része, a jobb munka nélkülözhetet­len eszköze. Pártunk ezért is tulajdonít olyan nagy jelentőséget en­nek a témának. A megyei pártbizottság négy éve tárgyalta az üzemi demokrácia helyzetét, s a Végrehajtó bizottság a na­pokban tért vissza é kérdés­re. Sok minden volt az ülés elé terjesztett írásos anyag­ban, mégis a több órás vita volt az érdekesebb. Elhang­zott: az üzemi demokrácia számos fóruma található me­gyénkben. Termelési tanács­kozás, brigádégtekezlet, mun­kahelyi fórum, az igazgatói tanácsok — ahová szintép bevonnak már fizikai dolgozókat — és felsorolni is bosszú, még mi Mi peretek jócs­kán vannak. Mégis jogos s( felvété^: nem elég csupán a keret. Az üzemi demokrá­cia ugyanis elsősorban nem forma kérdése, hanem lénye­ges elvi, tartalmi kérdés, er­kölcsi rendszer, végső soron az emberről való gondosko­dás. Nem véletlenül esett sok szó ezen az ülésen a tájékoz­tatásról, hiszen az szervesen összefügg a dolgozók tulaj­donosi szemléletével. Wert vajon hogyan érezhetik az emberek magukénak a munkahelyei ott, ahol nem tudnak az őket érintő fontos dolgokról, ahol hiányzik a demokratizmus gyakorlása, nak alapja, feltétele? Ezért is fontos például’ hogvan ké­szítik elő egv.egv vállalatnál a termelési tanácskozást, hogy tudják-e előre! mit fog­nak majd ott tárgyalni. A yitg aläB8SSl§& ss­gnetté, nogv azt a megyei pártbizott- " ság szeles körű vizs. gálata et özte meg, vagy hogy például a nyíregy­házi városi pártbizottság ezerötszáz embert kérdezett meg az üzemi demokráciáról. Az Ipari Szerszámgépgyár mátészalkai gyáregységében százhúsz fiatal véleményét kérték ki. hogyan látják ők a munkahelyi demokratiz­must. A végrehajtó bizottság le­szögezte: az üzemi demokrá­cia gyakorlásához mind a vezetőknek, mind a dolgo­zóknak megfelelő tapasztala­tokra kell szert tenniük. Am a szabolcsi üzemek többsége fiatal, ilyen területen is ta­pasztalatlan. A demokratiz­mus gyakorlásával kapcsola­tos gondok szemléleti hiá­nyosságot tükröznek. A ve­zetők egy része egy-egy in­tézkedéssel próbál la elin­tézni. ezzel mintegy le is tud­ni az üzemi demokráciát, amely fgy nem válhat termé­szetes részévé a vezetői mun­kának. A problémák nagt' része nem azért gond, mert az üzemek vezetői fafejűek. Sókkal inkábh azért, mert — mint elhangzott — egy ki­csit az éppen most aktuális határozatokban, utasítások­ban gondolkodnak, még nerp tudnak „tíz ujjal zongoráz­ni”. Szükséges ezért, hogy a vezetők képzésén, tovább­képzésén tanítsák az üzemi demokráciát. A dolgozót is alkalmassá kell tenni a demokrácia gya­korlására. A munkást taní­tani kell arra. hogy aktiv legyen, hogy legyen észrevé­tele, hogy szóljon bele az üzeme dolgaiba, s arra is, hogy az üzemi, demokrácia nemcsak jogokból, hanem kötelességekből is áll. Megyei sajátosság az is, hogy a szabolcsi ipar nagy részét jelentő gyáregységek egyikénél-másikánal egy­szerűen oz üzemi mecha­nizmussal sincs minden rendben. Van olyan vállalat, amely fontos döntés előtt egy negyedórával kérdi meg sza­bolcsi gyáregységét, mi a vé­leményük a kerülő intézke­désükről. Hogy egyes nagy­vállalatok mennyire maguk­hoz ragadnak mindent, arra kitűnő példa a göngyölegel­látó esete. Ha mondjuk a GEV kemecsei gyáregységé­nél dolgozó munkásember­nek panasza volt, akkor el­mondhatta. De ehhez fel kel­lett menni Budapestre a vál­lalat igazgatójához panasz­napra. 300 kilométerre, 200 Ft-os vonatjeggyel! Vagy: a központi tájékoztatás hiánya miatt romlott a munkamorál legutóbb a Gseoel Motorke- rékpárgvár nyírbátori gyár­egységében. I gen fontos az üzemi demokrácia tudati, ismereti feltételeinek megteremtése. Hogy mindenki lásson világos célt, hogy tudja: a tennivaló nem önmagáért van. Az üzemi demokráciának nagy a szere­pe a szocialista életmód for­málásában. Vagyis: ahol az üzemi demokratizmus fejlő­dése gond, ott mindenképpen baj van a vállalat belső mechanizmusával. Ezt is lehet megyei példákkal iga­zolni. Á munkahelyi demokra­tizmus ötletet, segítséget és munkafegyelmet is jelent Hibás tehát az a szélsőséges gyakorlat, amikor az embe­rek véleményének kizárásá­val akarja megoldani a ve­zető a feladatokat. Az ilyen vezető fizethet sokat. még. sem lesz jó. A másik eset-, ben a demokratizmus álarcá­ban a haverkodás, vállvere- getés és elnézés lesz úrrá — a munkafegyelem, a termelés eredménye rovására. Az ilyen vezető sem lesz jobb a dolgozók, különösen nem a becsületesen, hasznosan, szorgalmasan dolgozók sze- mébén. Az üzemi demokrácia leg­főbb hivatása, hogy általa el­érjük: menjen előre a mun­kahely ügye. A forrnak közül is lehet választani, de a leg­fontosabb mégis csak az. hogy mit viszünk az embe­rek elé, hogv miben kaphat valóban segítséget a vezetés. Az üzemi” demokrácia gya­korlása tehát egyáltalán nem öncélú feladat. Azért szüksé­ges. hogv a kollektívák, ere­iét használják fel a jobb munka, az ember fejlődése érdekében. Tapasztalat: ahol sikerül elérni, hogy az em­bereket érdeklik a munka­hely dolgai, onnan ió a dol­gozók kitekintése a szélesebb körre, a lakóhelyre, a város­ra. a mecvére, az országra. Félreértés ne essék: az üzemi demokrácia nem ál­talában beleszólás. Olyan folyamat, amelyben megte- remtik a dolgozók beleszólá­sát akkor, amikor az szüksé­ges. amikor az a vélemény a legjobban felhasználható Másrészt az. üzemi demokrá- cfa gyakorlásának szerve« tartozéka á követelmény amely szerint a jog és a fe­gyelem mindenkire vonat­kozik, s nem csak bizonyos területekre és bizonyos ero­oereicre. S ok elrettent.^ példával találkozunk. ' iifqzjüjk olyanokkal, amikor egy-egy üzemi veze­tő szándékosan informálja félre a dolgozókat, hogy ezáltal számára kedvező dön­tést csikarjon ki tőlük. Kü­lönösen a szövetkezeti szekto­rokban szükséges ezekre na­gyobb figyelmet fordítani, hiszen ott a vezetők kineve­zésében, leváltásában, bére­zéseben és jutalmazásában játszanak nagyon nagy sze­repet a demokratikus ele­mek. El kell érni, hogy mind a vezetők, mind a beosztottak bízzanak egymásban, hogy természetes meggyőződéssel vallják a másikról, hogy az a legjobb tudásával, szándé­kával akar dolgozni. Ahol eddig nem jutottak el, ott el^ve nem lehet szó az üze­mi demokrácia gyakorlati érvényesüléséről. Másrészt nem mindegy, az sem, milyen nyelven beszé. lünk az emberekkel. Hogy Hl dolgozók százai, ezrei ponto­san értik-e azt, amit a veze­tés akar. hogy vissza tudja­nak és merjenek is kérdezni, hogy szilárdan éljen minden munkásban a tudat: a válla­lat kíváncsi az ő véleményé. r?- Nagy szükség van arra, hogy sikerüljön felszámolni a formális elemeket, hogy ne eleve eldöntött kérdések ke­rüljenek az üzemi fórumok, a termelési tanácskozások elé. Nincs arról szó. hogy a vezető mindent valósítson meg, amit javasoltak, de teremtse meg a kezdemé­nyezéshez, oz alkotó légkör­höz szükséges feltételeket. A nemet mondás esetén is ma­gyarázza meg, miért volt szükség arra a nemre. Az üzemi demokrácia — mint a végrehajtó bizottság ülésén többször is elhangzott — nem divat, hanem az egészséges, fejlődés igénye, feltétele. Minden — gazdasá­gi, párt- és szakszervezeti — vezetőnek minden szinten fi­gyelembe kell ezt vennie. Következetesebben kell tő­lük számon kérni a jövőben az üzemi demokrácia érvé­nyesülését megyénk minden munkahelyén. Nem szólam csupán, hanem elevep való­ság: az üzemi demokrácia a munkásosztály hatalma gya­korlásának igen jelentős szin­tere. Kopka János Hidászok a Szamosnál ,Mn JAKNK ÉPÍTŐ 042-ES ÉPÍTÉSVE­ZETŐSÉGÉN. SÍ^ZAN VANNAK. MÉRNÖKÖSTÜL EGYütT. Ácsok, kom- PLEXESEK, VASBETON- SZEREÉÖK. ANTAUK JÁ­NOS. SZABÓ EASZLÓ ÉS HERKA JÓZSEF BRIGÁD­JAIT ÉVEK HtpjA £S SOK ÉV ALATT ÉPÍTETT HÍD KÖTI ÖSSZE. BEREGSU- RANYIAK. KISARIAK. S zöaiEk A HATVANAS ÉV^K ELEJÉN KEZDETT EL A VALLAÉATNAl DOL­GOZNI. Tivadar György főműveze­tő, az éPltésveaető helyettese így hullatja be őket: — Ami. kor jöttek, 75 százalékuknak semmilyen szakmája nem volt. De nekünk nemcsak egy­szerűen munkaerő kellett, hanem szakmunkás. Kinevel­tük őket, ma már a középko­rúnknak is van, és a fiatalok egyenesen úgy kezdik, hogy legyén. Egy hatalmas gerenda eme­lése közben Antalik csak visz. szanéz és úgy szól: — Ak­kor? Pallón toltuk a földet, ott volt a talicska és jófor­mán egy fegyverühk volt, a lapát. Darut akkor láttunk, ha repült... Felnevet a brigád, akik Esze nevét Választották. s amolyan igazi kurucusan ne­kifognak. — Zsaluzunk, mindent csi­csinátunk ámít csak kell — mondja aztán egy szusszan - tás után —. beletanultunk alaposan. És már sorolja is. Naményi, nagyari híd, sóstói, újfehértói felüljáró, aztán egy kiruccanás Békéscsabára besegíteni. — Minden híd egy emlék, ha arra járunk' teszi hoz­zá Bihari Tibor a művezető­jük — mindenkinek eszébe jut egy jó történet. Olyan ez a száz ember itt, mint egy család. Legyőzik az időt A színhely, ahol ez a be­szélgetés lezajlott a Szamos partján volt, ott, ahol Becs és Csenger között épül az új híd .Híd, de milyen! — Százmilliós munka ez, mondja a főművezető. Most a mederben folyik a fő mun­ka, az alsó ajzat fenéklezáró betonozása Nosza ülünk a rocsoba, Kocsis János, aki SZÁZÁN SZÍZHILLIÓT még katonáéknál tanulta a vezetést vízi rodeosként visz a cölöpök között a vasszádfa- lak mellé. A kotró harapja az iszapot, éjjel és nappaL — Itt kezdtem, leszerelés «tán visszajöttem. Azt hiszi engem nem érdekel, hogyan halad a munka? Persze ezt az, aki mindennap itt van, nem is veszi mindig észre. Innen is el kell menni egy időre, s csak az látja iga­zán, mi is születik néha már egy hét alatt. A feltételekről Nagy Dániel a vasasok ve­zetője, a fiatal fülesdi. Nagy Imre, Gsapó József aki Gu- lácsról jött, aztán Antalikék mindig és mind visszatérnek oda: nagyon oda kell tenni, neki, mert sűrűét az idő. A főművezető megnyugtat: nincsen itt baj. A brigádokat az hajtja, hogy minél hama­rabb elkészüljenek, mert ezt vállalták. Márpedig eddig amit vállaltak, teljesítették is. Egy olyan ötvenformájú szaki, Mándi Béla teszi aztán világossá azt, amit többen fo­galmaznak: — A múlt év rossz volt, po­csék. Sár, dagasztottuk majd­nem kötésig. Aztán még • szállás sem volt rendben, es tudja, hogy van az: az *m- ber akkor kap kedvet, ami­kor látja, hogy nő a bfd, és becsülnék érte mindannyiun­kat. — A pénzre gondol? — Is­Mutatják a központi fű­test. amit most szerelnek be, a zuhanyozóit, az ebédlőt, a lányok titokzatos szállását, a társadalmi munkában épített büfét, a füvesített par­kot, ahová most kerülnek a fenyők, a hatalmas előregyár­tó csarnokot, ahol az ország­ban először próbálnak kj égy takarékos új módszert. Be kell nézni a takaros szo­bákba, a faházakban beren­dezett irodákba (milyen ke­vés!)! a teakonyhába. Visz­nek piind, mind házigazda­ként. Ahogy elnézem ezt * hidvárost, azonnal felötlik: a híd elkészülte után egy egész kis üzemnek lepne itt helye, milyen okos dolog volna meg­venni. — Igaz. hidat építünk — mondja Tivadar György, de az emberen múlik minden. Ezért a legfontosabb, hogy olyan legyen a munkások közérzete: legyen kedvük. Az hogy a javuk 15—20 éve hi­dász, valamit már mond. A fiatalok is eljönnek, mert fan­táziát látnak a szakmában. — így igaz — toldja meg gyorsan a hodászi Kovács Zoíián, aki most szerelt le. Itt van például ez a hídszer­kezet, amit előregyártunk. Betyár egy munka, és elsőd­nek csináljuk á- országban. Ha elkészül, 10 tosinát nyom. Megfogadtuk: nem kell pró­badarab. Az elsőt olyanra1 csi­náljuk, ahogy azt Szendrc' szaktárs, az építésvezető mer tervezte. Így olcsóbb lesz, bravúr.- ' ★ Gyerekek állnak a stége. kis jatékmesszelátóval nézik a munkát Tetszik nekik. A gép és az ember összhangja, a ritmus, amit az elkészült mű ad, a ritmust amit a műn. ka diktál. Itt nincs egy pere lazítás, itt tiszta fej kell, jó­zanság. Egy összeforrott gépe­zet, melynek minden csavar­ja fontosat alkot. Híd szüle­tik a Szamoson. Aztán men­nek tovább, Ók százan, mert még kéimüliárdnyi munka van előttük Szabolcsbr ezredfordulóig. Burgf a z iskolából már hazaért ** a szép, kertes családi házba. Gratulálunk, mire egy levelet mutat, amit most ho­zott a postás az Országos Va lasztási Elnökségtől. A 14—2/1975. számú levél szö­vege rövid: „Balogh Katalin elvtársnonek, Nagykállő, Széchenyi u. 51. Értesítjilk, hogy a Hazafias Népfront Országos Tanácsa Elnöksé­gének bejelentése alapján az Országos Választási Elnökség Szabólcs-Szatmár megye 8-as számú országgyűlési válasz­tókerületében önt képviselő- jelöltként elfogadta. Buda­pest, 1975. május 26.” A jelölt most huszonnégy éves. Életrajza végtelenül egyszerű. Úttörő volt, majd tizennégy év? KISZ-tag. Nágykállóban járt gimnázi­umba, aztán oi-osz—magyar szakos tanári diplomát szer­zett a nyíregyházi főiskolán. Három éyig járt oda nappali hallgatóként, a negyedikre már visszament a községbe ta­nítani. Szerződése volt a já­rassa! Három éve van itt. Azt mondja, szereti a pályát. „Ennek éltem és nem is hagynám ott soha.” Hogyan fogadta a válasz­tók bizalmát? A válasz: erősen meglepte. Amikor megtudta, hogy a 8-as számú választókerület képviselőjé­nek jelölik, nem akart hinni a fülének. „Akkor egy pilla­natra megszédültem. Kértem egy széket, hadd üljek le. választókerület Balogh Katalin Fel lehet fogpí. Huszonnégy éves vagyok, most kezdek a szakmában Is a saját lába­mon állni...” Azóta megbarátkozott a gondolattal. Találkozott a választókkal Nagykállóban, Bökönyben, Érpatakon és másutt. Nemcsak a válasz­tókkal, hanem a bizalommal — még ha előlegezett is —, s a bíztató pillantásokkal. Ka­pott kérdéseket is, amelyeket ötvözni kell a megyei, az or­szágos lehetőségekké! prog­rammal. . ' ' Balogh Katalin szőke, mo­solygós, nyílt. Fiatalos, ter­mészetes. Nem titkolja, hogy az emberismeret* most van kialakulóban. Azt sem, hogy hozzá ugyan közel áll a mű­velődés, de ma még távol például a gazdálkodás, a más területű munka gondja. Ha ügy adódik, hogy megvá­lasztják, akkor kemény tanu­lás, munka következik. Meg kell ismerni sok mindent. Elsősorban az embereket. Találkozott már olyan vé­leménnyel, hogy még túlsá­gosan fiatal. Erre mondja: „Vannak, akik úgy fogják fel még mindig, hogy a par­lamentben minden honatya szakállas nagybácsi...” Annak mindenesetre örül, hogy a tantestület nagyon jól fogadta a jelölését. Meg annak is, hogy a legutóbbi találkozóján egy faluban idősebb emberek sz.< meg a kezét Nem m de a szemükkel i hogy: fog ez menniI Amikor a népf'- selőjelöltnek ' kor azt mond felelősséggel \ ját, a társada sait. Bárhol d sen és lelkese elvállalt. Azt Nem kerget á alista a műnk sutt is. Rá ny mondani, b°í ember. Az emi. ban ezért a tu szeretik. Bizpiiyos, hogy B talinban nem fogna! ni. — Mindent magi ^aloa, hogy így legyen — folytatja a tanárnő, s hozzáteszi, hogy bár hosszú évek ifjúsági mozgalmi és közéleti tapasz­talata van mögötte, azért ea mégiscsak más. Különösen az élső lépések lesznek nehe­zek, bizonytalanok, mert új áz üt, amin járni kell. Nem szégyell segítséget kérni választóitól, akik bíz­nak benne. Akik’ tudják, hogy jól képzett, hivatásá­nak élő nevelő, olyan, aki hamar képes megnyerni a tanítványait, a szülőket, ,s nevelő társáít. Ha június ló­én rászavaznak, a választó-' polgárokat is. Az ország, a megye, a választókerület ügyének. fis*• j'- •*.' Képviselő • I .. | ' • .• ", .f''" ’Óc fjétől) jetiik

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents