Kelet-Magyarország, 1975. június (32. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-22 / 145. szám

8

KEtiET-MACrYAROP.SZAG — VASÁRNAPI ME'.,LÉKLET

IT»1» * -jflSBfUS 3f,

KÖZMŰVELŐDÉS a múzeumokban

Két kiállítás margójára

Csiky Tibor

Kohán György

V

OLT IDŐ, AMIKOR A MÚZEUMOK

zárt világa kevesek számára vált elérhetővé és főleg érthetővé. Napjainkban lényeges változás tapasztalható a múzeumok szerepkörében. Múzeumaink mindinkább kilépnek a korábbi zártságukból, tudományos. művészeti és egyéb eredményeik színes és sokoldalú bemutatására törekszenek. Magyarul, sajátos közművelődési tennivalókat valósítanak meg. gyarapítjuk a sza- ■ bolcai emberek történelmi, művészeti ismereteit. formálják gondolkodásukat. ízlésüket.

Mindez különösen fontossá vált a köz- művelődési párthatározat megjelenése óta. Megyénkben a múzeumok látogatottsága év- ' ről évre emelkedik s ez kifejezi a régészeti,

: néprajzi, képzőművészeti, legújabbkori ér- ■ tékek iránti érdeklődést. Az évenkért a megye múzeumaiban megforduló 238 ezer látogató nagy többsége helyi, megyében élő ember, s ez nem mellékes, ha arra gondolunk, hogy más városok múzeumai a magas látogatottságot elsősorban az idegenforgalomnak köszönhetik. A bíztató számok ellenére kevésnek kell tartanunk a szabolcsi múzeumok látogatóinak számát, többet kell tenni a fiatalok, a munkások érdeklődésének felkeltéséért. Melyek ezek hagyományos és újszerű módjai.

Ezekről a kérdésekről tartottak eszmecserét a napokban múzeumi vezetők, közművelődési szakemberek.1 Hogyan lehetne a .megye múzeumaiban a jelenleginél jobb a közművelődési tevékenység? Elsősorban a múzeumi közművelődési formák gazdagításával, állandó megújításával — válaszolták az érdekeltek és tapasztalatok, ötletek egész sorát mondták el. Vonzó kiállításokkal, a tárgyi anyag bemutatásával, előadásokkal, helyszíni bemutatókkal — ásatások megtekintésével — múzeumbaráti körök életre- keltésével. színvonalas, közérhető kiadványokkal, múzeumi vezetőkkel, tájékoztatókkal. Ezek lennének az eszközök, amelyekkel a tudományos eredményeket emberközelbe lehet hozni, s ezekkel élnek is a megye múzeumai. Ha élnek velük, mi. akkor a prob- probléma?

A KÖZÖNSÉG TERMÉSZETESEN más

élményt akar, amikor múzeumba megy, mint egy könyvtárban, színházban, hangversenyteremben.t De a múzeumban is. szükség van az állandó kiállítások mellett újabb és újabb friss bemutatókra, valami újdonságra, ami felkelti az érdeklődést. Ilyen volt többek között a Jósa András Múzeumban a Méhteleken talált agyagistenek kiállítása, mely megyén túl is nagy érdeklődést váltott ki. De akadnak nyolc-tíz, tizenkét éves állandó kiállítááok is, amelyek már nem vonzóak, unalmasakká válnak. Szükséges a felfrissítésük, átrendezésük, új kiállítás megrendezése. A leletmentés, az

ásatások titkaiba való beavatkozás is valószínű sok új érdeklődőt hozna a ’■egészet, a népművészet kedvelőinek. Egy-agy érdekes és jelentős ásatás csoportos meglátogatása, egy ritkaságszámba menő népi építészeti emlék bontásának, áttelepítésének megtekintése, élménye szintén jól szolgálhatna a múzeumi munka érdekesebb, színesebb megismerését. Mindez a múzeumok részéről új feladatokkal jár, szervezést kíván, együttműködést az idegenforgalmi szervekkel, isko- - lák-kal, szocialista brigádokkal.

yyJSZERÜ KÍSÉRLET AZ IS. hogy LJ mind több múzeumbar tartanak iskolai történelem órát, ahol a szaktanár a muzeológus segítségével elmélyültebb, élményszerübb ismeretszerzésre serkentheti a fiatalokat. A múzeumok vezetői azzal is foglalkoznak, hogyan lehetne a legifjabb nemzedék számára úgynevezett játékos múzeumi rendezvényeket tartani, amelyekre külföldön már vannak példák. Itt a fiatalok játékos formában, gyurmák és egyéb anyagok segítségével foglalatoskodnának. Ez. persze múzeumi pedagógus alkalmazását tenné szükségessé. Javasla hangzott el egy diafilmsorozat elkészítésére és sokszorosítására a TANÉRT-en keresztül, amely a megye húsz-huszonöt .legkiemelkedőbb régészeti. néprajzi, népművészeti emlékét tartalmazná és minden iskolában jól hasznosíthatnák. Végül, hagyományos forma, de továbbra is van létalapja a múzeumbaráti körök szervezésének. A körök a gyűjtőmunkában, a múzeumi rendezvények propagálásában nagy társadalmi aktivitással segíthetnék a munkát.

E

lég sok 'a tennivaló, hogy a

tudományos, szervező munka, az értékek állagának megóvása és gondos rendezése mellett a megye múzeumai további közönségrétegekkel növeljék az érdeklődők, a látogatók táborát. Ebben sokat fog segíteni az ősszel megnyíló sóstói szabadtéri néprajz; múzeum első egysége, majd a teljes gyűjtemény, de mindent nem old meg Vonzóbbá szükséges tenni a tájmúzeumok kiállításait, az emlékszobákat, s fokozatosan javítani kell a személyi feltételeket elősegíteni a megye négy nagyobb múzeumában hivatásos igazgató alkalmazását a jelenlegi ötszáz forintos tiszteletdíjas állások helyett. És tegyük hozzá, javítani szükséges a múzeumok tájékoztató, propagandatevékenységét is, hogy a látnivalókat, a rendezvényeket nagyobb érdeklődés kísérje. Távolabbi igény, hogy a múzeumok szakembergárdáját képzett közművelődési szakemberekkel is kiegészítsék, akik a múzeumi közművelés irányítását fáinak el.

Páll Géza

Csiky Tibor kiállítása a Jósa András múzeumban semmikép se tartozik a szokványos kiállítások közé. Nem volt még, olyan, mely anny.ra tükrözte volna a mai életnek azt az igényét, amely elé az új építészét, de a kutató természetű, a racionális szemlélet állította művészeket. Ezért nálunk még szokatlan. a teljes újdonság erejével hat. Budapesten azonban már több munkája található homlokzaton, belső terekben.

Mert miről is van szó, a tradinionális értelemben vett festészet bizonyos értelemben valami zsákutcába jutott. Rövidre fogva: funkcióját, hitelét vesztette az ábrázolás konkrét mivolta, viszont előtérbe kei ú) a hangulat, az alkalom, s a rendeltetés szerinti kompozíció, intimebb színesebb a lakásban, reprezentatívabb jelleggel. komolyabb felfogásban, vonalvezetésben, s anyagában hozzáigazodó struktúra.

Ha ebben az értelemben közelebbről nézzük Csiky Tibor művészetét, ezzel az elgondolással juthatunk közelebb az ő művészetéhez. Különböző felületek játékát láthatjuk különböző anyagokon. Van közöttük monumentális hatású, nagy teret igénylő dinamikus faragus, lakás falára kívánkozó csiszolt bronzplasztika, vagy selymesen csillogó fafelület.

Művészi felfogásának egv alapvető eleme az a szándék, hogy művei éljenek. Valahogy úgy. ahogy a tenger hullámainak más a hangulata hajnali vagy alkonyi fényben, vagy tűző napon, az ő műveinél is fontos, hogy vándoroljon a fény, hogy a felhők menjenek az égen. függ attól, hogy a néző hol áll.-vagy hol megv, s hogy milyen színeket váltanak a járókelők ruhái.

Grafikái — így nevezi saját fényképeit — más oldalról adnak kulcsot művészi feltol gásán.ak a megközelítésre. Az objektív valóság szerkezetének olyan részletei, melyek úgy körül építenek bennünket, mégse vesz- szük észre őket, holott erősen formálják a tudatunkat. •

Csiky Tibort, egyébként a szabolcsiak magukénak vallhatják, gyermekkorát Bal- kányban töltötte. Több évig volt nyíregyházi lakos is. így az ő kiállításával egyúttal magunkat is megtiszteljük.

K. Gy.

Demény Ottó:

Gyermeknovella

Akkor a sima víz előtt megálltunk hárman kerek lapos kavicsokat csörgettünk a kezünkben féloldalvást a vízre dőltünk s kaszáló éles mozdulattal kihajítottuk a követ az enyém elmerült hamar Samé élére állt gurult

Rangos tárlattal lepte meg a megyeszékhely közönségét a gyulai Erkel Ferenc Múzeum : a nyíregyházi városi művelődési központ kívánságára a szabolcsi művészetszerető közönség számara is hozzáférhetővé tetté Kohár György Kossuth-díjas festőművész

h.vgvaií'Uan'ű; b, nuCatását. Az 1960-ban elhunyt festőművész alkotásainak természetesen csak egy részére, húsz képerek megismerésére nyílik lehetőség a június 17-én délután megnyílt kiállításon.

Kohán György az alföldi festészet egyéni hangú továbbfejlesztője. — ahogyan magát is nevezte magányos ordas volt. Művészetére a monumentalitás, az erőteljes szín- hatásokka! való építkezés, a freskóhatás jellemző. Munkásságáról meleg szavakkal emlékezett dr. Dán kő Imre, a debreceni Déry Múzeum igazgatója, aki Gyulán munkatársa volt Kohán Györgynek, jó ismerője aikotó- v Hágának.

A drámai indulatokkal teli képek az alföldi festészet markáns, egyéni alkotásai. Szokatlanul kevés a figurális képe. ezeknél is elsősorban az áltála kiemelésre fontosnak tartott elemek uralkodnak. Nagy hatással veit a művészre kora magyar valósága. a nép művészete, melyet, szimbőíumteremlő erejével színei lek merész használatával juttatott kifejezésre. Nem tartozott ..a nyolcakhoz’'. a szocialista eszmeiség nem kíséri végig művészetét, mégis hangulat teremtő. a modern, realista tvekv sekkel rokon művészetével értékes alkotásokat hagyományozott népünk-e. Képei közös kincs, megismerésük segíti a magyar képzőművészetről kialakítandó teljes kép kialakítását.

Kohán György munkássága elismeréseként kétszer kapott Munkácsy-dijat. s halála érében, lJWö-ban pedig Kossutb-díjjal jutalmazták alkotó munkásságát. Nagy tehetségű alkotó volt, akit a művészet, a kifejezés állandó vágya hajtott, égetett s járult hozzá korai halálához. A szabolcsi közönség Kohán György gyűjteményes kiállítást anyagát július 6-ig tekintheti meg a Szabadság téri ki- áílítóteremben.

* . F.G,

/

de már nem tudott számyrakapn.i

Kálmáné szépen megcsúszott kilencszer pattant föl a fényre s kilencszer gyűrűzött a tó mielőtt végleg eltemette Sam elfordult kedvetlenül — ez a kő rossz volt túl lapos — Kálmán azt mondta nem dob újra csak ha egyikünk megelőzi én meg őrizem arcukat a sértettet a diadalmast

s a vizen három kő nyomát nem dőlt el akkor semmi ott élnek a kövek lenn tovább

Harminc éve történt

„...én, Csire Bertalan tettem rá az ölest...”

M

ár a századforduló idején lezajlott agrárszocialista mozgalom is megmutatta, hogy a szabolcsi szegényparasztság mennyire vágyódik az életet és a hatalmat jelentő föld után. Nem véletlen, hogy itt öltött leghatározottabban testet a földosztás gondolata. Az agrárszocialista mozgalmat elfojtották, és majdnem egy félévszázad kellett ahhoz, hogy 1945 tavaszán a felszabadulás eredményeként valóra válhasson a földek szétosztása.

„A nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földmíves nép földhözjuttatásáról” — szóló rendelet megjelenése nem érte teljesen váratlanul a megye szegény parasztságát. Már a felszabadulással szinte egyidőben elterjedt a hír, ezután azé lesz a föld, aki megműveli. Az előkészületek a rendelet megjelenése előtt már folytak. A Nyíregyházán megjelenő Magyar Nép 1943. február

24-i számában a Kommunista Párt felhívta a szegényparasztságot: „Ha földet akarsz, alakítsd meg mindenütt a földigénylők bizottságait.” Az MKP fehérgyarmati járási titkársága az alapszervezetekhez intézett körlevelében hangsúlyozta: „Arra kell törekedni, hogy mire a törvényjavaslatot elfogadják. már mindenütt meglegyenek a földigénylő bizottságok.”

A földkérdés megoldását azonban sürgette a kenyér biztosítása, a tavaszi szántás- ventési munkálatok időben történő elvégzése is A kommunista pártszervezetek ezért is fordítottak olyan nagy gondot és figyelmet az előkészületekre, azt akarva, hogy a földreform elfogadása után már csak a tényleges végrehajtás maradjon hátra. Ez azonban nem volt olyan egyszerű, hiszen a múltból megmaradt bizoreytalanság és félelem a falvak nagy részében erősen éreztette hatását. Ezek a körülmények befolyásolták és több helyen fékezték a kibontakozást. ,

A földosztás néhány jellemző vonása és eredménye a megyében:

Az események azt igazolják, hogy ahol túlnyomórészt nagybirtokból állt a határ — és különösen, ha kommunista pártszervezet is volt —, ott több helyen még a rendelet megjelenése előtt megalakultak a földigény- ’.ő bizottságok, és össze is írták a földigénylőket. Itt hamarabb megértették a szegény- parasztok, hogy a földreform nem propaganda, hanem valóság, és hogy a földosztást nekik, maguknak kell végrehajtani.

Büdszentmihályon például népgyűlést hívtak egybe, és ott választották meg a bizottságot, írták össze az igényjogosultakat és a felosztásra kerülő föld mennyiségét. Nyírlugoson a kommunista párt helyi szervezetének alakuló ülésén 1945. február 4-én határozatilag kérték a • központot „tegyen meg minden elkövethetőt a földreform minél gyorsabbi keresztülvitelére”.

Azokon a helyeken viszont, ahol politikai pártok — elsősorban kommunista vagy parasztpárt — nem működtek, nehezebben indult a kibontakozás. A földosztást illetően itt kevesebb volt az önálló kezdeményezés, nagyfokú bizonytalanság volt tapasztalható. A hitetlenséget és bizalmatlanságot szította a földbirtokos osztály visszaszlvárgó tag- iainak és más reakciós egyének propagandája is. Előfordult több helyen, hogy az első dobolásra alig. vagy nagyon minimális számban jelentek meg földigénylők.

Lassan oldódott fel a passzivitás. A Ti- szalökhöz tartozó Kisfástanyén például az ú; tulajdonosok csak akkor merték birtokba venni a földet, amikor papjuk a kommunista párt kérésére azt megáldotta, a jogos tulajdonosoknak nyilvánította őket. Helyenként egyszerűen nem hitték el. és nem vették komolyan a földreform rendelkezését. Csak amikor már valahol megkezdték a föld felosztását, akkor élénkült még az érdeklődés, hogy aztán annál nagyobb erővel törjön fel a lázas tevékenység. ' A földigénylő bizottságok egymás után mindenütt megalakultak.

A földek felosztása — kezdeti nehézségek ellenére — viszonylag gyorsan, alig egy hónap alatt zajlott le. Ez elsősorban a községi földigénylő bizottságok munkájának, a kommunista pártszervezetek közreműködésének köszönhető. A kommunisták kezdettől ett voltak a földreform előkészítésénél, végrehajtásánál, s később a föld megvédésénél.

Külön is említést érdemel a földigénylő bizottságok tevékenysége. Ma is csodálatosnak látszik az a munka, amelyet ezek a bizottságok végeztek, összeírások, végtelen hosszú tanácskozások, az igénylők elbírálása, falurendezés» a föld tényleges kimérése és kiosztása — mind az ő váltókra hárult. A szakképzetlen zsellérek, summások. kisbirtokosok, az úgynevezett „gatyás mérnökök” a nagy ügyhöz méltó eréllyel és szaktudással hajtották végre az osztást.

A volt cselédek és szegényparaszti tömegek számára valóságos politikai nevelőiskola volt a földigénylő bizottságokban való tevékenység. Egyenrangú félként tárgyaltak a közigazgatási tisztviselőkkel, s a hajdani cselédek, akiket alázatra, meghunnyászko- dósra tanítottak a szolgabírák és földesúrak, most öntudatosan és határozottan utasították vissza a levitézlett rendszer szekértolóinak minden megkörnyékezési kísérleteit.

Ahol nem volt mérőszalag, ott madzaggal, vagy a maguk faragta öllel mérték ki, hogy kinek, mennyi föld jár. Több helyen előfordult, hogy a bizottság tagjai esőben,

sárban, fáradtságot nem ismerve húzták a

mérőláncot azért, hogy minél előbb karók között legyen a főid, és megindulhasson a termelő munka. így osztottak fel a megyében 486,3 ezer katasztráiis holdat, és ebből személyek között 341,5 ezret. A földosztáskor 58 715-en részesültek földjuttatásban, közülük mintegy négy és fél ezer olyan, aki azelőtt nem rendelkezett földdel.

A földreform jelentős forradalmi, demokratikus változásokat eredményezett. A megyében a nagybirtok megszűnt, helyette a túlnyomóan egyéni munkán alapuló kisbir- tok vált uralkodóvá. Megváltoztak az osztályviszonyok, a földtulajdonosok között a kisparasztságnak lett döntő súlya. A feudális eredetű nagybirtokrendszer felszámolásával a demokratikus fejlődés igen jelentős és számottevő akadályát sikerült eltávolítani.

A volt cselédek és szegényparasztok zöme mindenütt elfogódott, bensőséges örömmel fogadta a födlet. A földosztás megkezdése valóságos önnepség számba ment. Soha el nem felejthető pillanatok voltak, amikor az első táblákat kijelölték, és'az első karókat leverték. A földosztás vezetője a legtöbb helyen — mielőtt az első karót leverték volna — lcborult a földre, és azt megcsókolta. A szabolcsveresmarti földigénylő bizottság elnöke a következő szavakkal kezdte meg a föld kimérését: „Legyen emlékezetes mindenki előtt, hogy én, Csire Bertalan tettem rá az ölest erre a birtokra mégpedig azért, hogy kiosszuk a szegényparasztok között! Ha valamikor arra kerülne sor, hogy felelni kell ezért, felelek érte!” Nem kellett felelnie, mert az a per. amelyik 1945 tavaszán eldőlt, jogos és törvényes volt. A történelmi ítéletet az arra leginkább illetékesek, a kisemmizett nincstelenek és szegényparasztok hajtották végre.

A földek felosztása tehát 1945 tavaszán megtörtént. Április 21-re már elült az izgalom a tavaszi napfénysütötte rögök felett Fehér karók villogása jelezte az új mezsgyéket, mint megannyi erőteljes népi egzisztenciát. Megindulhatott a munka, de a kiosztott földék védelméért a későbbiek során még súlyos küzdelmet kellett folytatni.

Fiién Ján<as