Kelet-Magyarország, 1975. június (32. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-22 / 145. szám

vcíLET-MAOYARORSZAW ms. --mh» S, HÉTFŐ: Baloldali előretörés az olaszországi válasz­tásokon— Giscard d’Estaing hivatalos lá­togatásra Varsóba érkezett. KEDD: Finn javaslat a biztonsági értekezlet záró­szakaszának június 28-ra való összehívásá­ról — Az Egyesült Államokban tartózkodó nyugatnémet államfő az Olasz KP választási sikere láttán aggályait fejezte ki. SZERDA: Közzétették a szovjet választások ered­ményét — A Közös Piac tetemes támoga­tást helyez kilátásba Portugáliának. CSÜTÖRTÖK: Szélsőbaloldali és katolikus tüntetők összecsapása Lisszabonban — Cacosz lett a Görög Köztársaság elnöke. — A francia baloldali pártok vezetői ismét közös straté­giában állapodtak meg. PÉNTEK': Khaddam Szíriái külügvmiszter Washing­tonban tárgyal — Parlamenti választás Iránban. SZOMBAT: Makariosz közel-keleti kőrútján Da- maszkuszban tárgyal — Willy Brandt At­hénban — Schlesinger amerikai hadügy­miniszter kijelentései atomfegyverek eset­leges bevetéséről Koreában. Külpolitikai kislexikon A közel-keleti - mü-mlceeda ? Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet befejezése előtt megkezdő­dött a versenyfutás az idő­vel es — az enyhülés ellen­ségeinek időhúzó taktikájá­val ezekben a napokban dől el, hogy július második fe­lében a Finlandia-palota hangversenytermében, a mo­dern finn építőművészet e remekében ösázeülnek-e 33 állam vezetői. Az összeurópai értekezlet harmadik, befejező szakaszá­ban éppen azért van szükség az állam- és kormányfők je­lenlétére, hogy nagyobb ün­nepélyességet kapjon, törté­nelmű jelentőségének megfe­lelő visszhangra találjon ez az aktus. Hiszen Európa — és ezen keresztül a világ bé­kéjéről van szó, a kontinens országainak biztonságát sza­vatoló döntésekről, az euró­pai államok sokoldalú együttműködésének kibonla- koz. tatásáról. A nyugati hatalmak jó né­hány esztendeje „kéretik ma­gukat”. A Budapesti felhí­vástól, a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanács­kozó testületének a magyar fővárosban megrendezett ülé­sétől számítottan már több mint hal esztendő telt el. Két éve, hogy Helsinkiben végre összeüllek a 31 európai or­szág. valamint a2 Egyesült. Államok és Kanada külügy­miniszterei, s utasítást adlak szakértőiknek, diplomatáik­nak: Oenfben folytassák ala­csonyabb szinten, de részle­tekbe menően az értekezle­tet, dolgozzák ki a megálla­podásokat mindazokban a vitás kérdésekben, amelyek külön-ktilön egv-egy „ko­sárba” kerültek A sajtó szó­használata általánossá vált: az első „kosárban” az euró­pai államok egymásközti kapcsolatainak négy alapel­vét tálalták a Genfben vitá- zók. — kezdve a határok sérthetetlenségén s befejezve áz erőszak alkalmazásáról való lemondással. A második „kosár” tartalma megárt C i gazdasági, kereskedelmi kér­dés. A harmadik „kosár” bko2ta sokáig a legtöbb gon­dot s idézte elő a legtöbb vi­tát: a Kelét és Nyugat közti ideológiai harc tükröződött az érvekben és ellenérvek­ben. A negyedik „kosár” fő kérdésé éz volt: mi legyen a biztonsági értekezlet után ? Szervezzenek-e az európai országok olyan új intéz­ményt, amely számba veszi, hogyan valósítják meg a hel­sinki döntéseket — vagy sem ...? A szocialista országok dip­lomáciája az idei tavaszon nagy erőfeszítéseket tett, hogy még a nyáron létrejöj­jön a nögy 'háláinki csúcsta­lálkozó. A napokban a finn korrhány hivatalosan és nyilvánosan dátumot is java­solt: július 28-án kezdődjék az értekezlet zárószakasza a legmagasabb szihlen. A szer­vezési munkához egy hónap­ra lenne szükség ... Döntés tehát legkésőbb június 28-ig "esedékes Genfben. A vitákat le kell zárni. • A helsinki csúcstalálkozón aláírásra szánt okmányok szövegét végleg meg kell fogalmazni. A hét végén a genfi tár­gyalásokon az úgynevezett koordinációs bizottságban, amely a különböző szakértői csoportok munkáját meg­szervezi, a svéd küldött javasolta, hogy június 28-án, csütörtökön döhtsenek a hel­sinki csúcstalálkozó dátumá­ról. A szocialista országok küldöttei támogatták a svéd javaslatot. '*• Brüsszelből híre jött, hogy a Közős Piac külügyminisz­tereit a jövő hét elejére ösz- szehívták rendkívüli megbe­szélésre, egybe akarják hangolni a „kilencek” véle­ményét a helsinki dátum dolgában. Washingtonban a hét kö­zepén Luns főtitkár és a NATO 15 tagországának nagykövetei voltak hivatalo­sak a Fehér Házba: Ford — két oldalán Kissinger külügy- és Schlesinger had­ügyminiszterrel — újból el­mondta véleményét az at­lanti partnereknek. Ami Brüsszelben is. Washington­ban is feltűnt: „Egves ki­sebb nyugat-európai orszá­gokra” hivatkoztak, amelyek állítólag keveslik a genfi előrehaladást és épp ezért nem mennének bele abba. hogy már most. július vé­gén sor kerüljön a csúcs­szintű befejezésre Helsinki­ben. Alighanem furcsa mun­kamegosztásról van sió: a nagyhatalmak — az USA, az NSZK, Franciaország és Nagy-Britannia ' — vezetői úgy tesznek, mintha nekik már semmi ellenvetésük sem lehne, de hát a kis országok ugyebár „fenntartással él­nek ... ó”, ám, ki hinné el, hogy ha történetesen Lu­xemburg kormányának va­lóban nem tetszene valami, akkor ezen múlna a konfe­rencia zárószakaszának ösz- szehívása. Inkább az a helyzet, hogy a legeslegutolsó kísérletbe kezdtek az enyhülés ellen­felei az összeurópai értekez­let ügye ellen. A NATO urai állnak az így kialakult front első vonalában. Legújabb elméletük szerint — „a NA- TO-nak fenn kell tartania magának azt a jogot, hogy elsőként alkalmazzon eset­leg nukleáris fegyvert...” Mindez igazán messze áll az enyhüléstől! Úgyszintén az is, hogy az amerikai kormány egyik tagja, az USA katonai-ipari komplexumának hangadó­ja, Schlesinger hadügymi­niszter atomháborúval fe­nyegetett ... A Pentagon ura bonyolult fogalmazás­ban ugyan, de úgy nyilatko­zott, hogy egy esetleges újabb háborúban nukleáris fegyverek bevetésére is sor kerülne. Az ilyen kardcsör- tetés sem vág egybe az enyhülési politikával. (Leg­feljebb az amerikai „hé­ják” szavazatainak megszer­zésére lehet jó a jövő év novemberében, az elnökvá­lasztáson.) A Közel-Kelet kérdéscso­portjában fontos új elemet jelent Khaddam szír minisz­terelnök-helyettes és külügy miniszter washingtoni láto­gatása. Ilyen magas rangú személyiség még nem uta­zott Damaszkuszból az ame­rikai fővárosba! És . mert tárgyalásaira az amerikai— egyiptomi az amerikai— izraeli magas szintű találko­zók után kerül sor, nyilván­való, hogy most zárul le a* esetleges újabb kissingeri közvetítés előkészítése. Te' Avivban úgy tüntetik fel mintha az Egyesült Álla mok és Izrael között véle ménykülönbség lenné, mint ha az USA a Rabín-kor- máliyt engedményekre akar ná rákényszeríteni, de való Színű, hogy csak taktika' okokból teszik a Kissinger rél történt egyeztetés utón Ha az a látszat, hogy Washington nyomást gyako­rol Tel Avivra, akkor Kai­rót hamarabb lehet meg­egyezésre bírni — így som- fnázhatö ez a taktika A héten Portugália végig a világközvélemény érdeklő­désének előterében maradt, hiszen a politikai feszültség nem csökken. A szélsőbal (maoista, trockista s egyéb Szélsőbaloldali csoportok) meg a jobboldal és a kato­likus szervezetek mozgoló­dása egy irányba hat: a fegyveres erők mozgalmát akarják lejáratni és a por­tugál kommunisták befolyá­sát szeretnék Visszaszoríta­ni. A szélsőséges elemek pél­dául a proletárdiktatúra azonnali kikiáltását követe­lik. hqgy ezzel alkalmat szol­gáltassanak a jobboldal fel­lépésére: „tme. Itt a kom­munista hatalomátvétel kí­sérlete! A hadsereg né néz­ze ezt tétlenül!” Ellenőriz­hetetlen hírek szerint a hadsereg tisztikarának úgy­nevezett „mérsékelt” elemei­re nem hatástalan ez a de­magógia. Pálty JŐZsef Minden jel szerint az amerikai kormányzat arra készül, hogy felújítsa a kö­zél-keleti válság úgynevezett szakaszos rendezését célzó „kis léoés'ék” diplomáciáját, amely Henry Kissinger már­ciusi sikertelen missziója nyomán, kátyúba jutott. En­nek jegyében zajlóit le e hónap elején Salzburgban Ford amerikai és Szadat egyiptomi elnök találkozója, s erről folytatnak jelenleg Washingtonban megbeszé­léseket Rabin izraeli minisz­terelnökkel. Az elsősorban az USA és izraeli védence érdekeit szem előtt tartó diplomáciai kezdeményezés semmiképp sem vezethet el az átfogó rendezéshez, a térség igaz­ságos és tartós békéjéhez. Ezt egyébként az érdekel­lentéten túl az adott föld­rajzi és katonapolitikai kö­zeg -szövevényessége is ne­hezíti. íme, néhány jellem­zője: Ciszjordánia A Jordán folyó nyugati partján lévő 5 ezer négyzet­kilométernyi, palesztin ara­bok lakta terület eredetileg része lett volna annak az A rab-Palesztinának, amely­ről Izrael állammal együtt az ENSZ határozott még 1947 őszén. Égy évre rá azonban az első arab—izra­eli háború után a terület Jordániához került. Azl967-i háború óta izraeli megszál­lás alatt áll. Szó van arról, hogy az egykori „Szentföld” területén kap hazái az Iz­rael által földönfutóvá tett Palesztinái arab nép. (Erről azonban Tel Aviv egyelőre hallani sem akar, s Wash­ington sem lelkesedik a tervért...) Jeruzsálem Az ősi várost, melyet a már említett ENSZ-határo- zat értelmében nemzetközi övezetté kellett volna nyil­vánítani, az 1948—67 közötti időszakban fele-fele részben Izraelhez, illetve (az Óvá­ros) Jordániához tartozott. Jelenleg izraeli megszállás alatt áll, s a cionista állam fővárosának tekinti. A prob­lémát. csak bonyolítja, hogy az Óvárosban három vallás — a zsidó, a keresztény és a mohamedán — kegyhe­lyei zsúfolódnak össze, s birtoklásához Izrael és az arabok egyaránt ragaszkod­nak. Gazai-övezet A Földközi-tenger partja mentén húzódó keskeny, 378 négyzetkilométernyi terület­sáv az 1943-i háború követ­keztében került Egyiptom­hoz; Kairó palesztin—arab területnek nyilvánította. Mintegy 400 ezer lakosának 95 százaléka palesztin-arab menekült. A tervbe vett Arab-Palesztina részének szánják az 1967-1 háború óta izraeli megszállás alatt álló övezetet. Golan-fennsik Hegyvidék Szíria déli ré­szén (670 négyzetkilométer), amelyet Izrael az 1967-i há­borúban megszállt. A tava­lyi csapatszétválasztási meg­állapodás nyomán kisebb ré* sze visszakerült Szíriához, a szemben álló csapatok kö­zötti keskeny övezetben pe­dig ENSZ-megfigyelők állo­másoznak és őrködnek a tűzszünet megtartásán. Sínai-félsziget ősi egyiptomi terület, az 1967-i háború óta izraeli megszállás alatt. A csapat­szétválasztási egyezmény ér­telmében áz izraeli csapato­kat 20—35 kilométerrel visz- szavonlák a Szuezi-csatorfia keleti partjától. Az egyipto­mi és izraeli csapatok állá­sai közt húzódik az ENSZ rendfenntartó haderő által ellenőrzött „ütközőzöna”. Szó van arról, hogy az eset­leges második csapatszétvá­lasztási megállapodás értel­mében az izraeli csapatokat visszavonják a félsziget kö­zepén húzódó hegyvonulat keleti lejtőire, s esetleg visszaadják az évi 6 millió tonna kőolajat termelő Abu Rudeisz-i olajmezőt is. Iz­Ha nem volna oly sok az urak rovásán, tulajdonkép­pen részvét illetné őket. Nagyrészük kiyénhedt toll- nok, rheg archivista, meg egyéb rádiós foglalkozású. Pár év múlva nyugdíjba mehettek volna, s most me­hetnek bélyegezni a mun­kanélküli kártyájukat a ba­jor munkaerő-tartalékok hi­vatalába. Más ' országokban, más cégeknél, az idősebbe­ket olykor még soron kívül és érdemen, felül is előlépte­tik, vagy fizetésüket emelik, hogy növekedjék a nyugdíj­alap. Nem így a SZER-éknél Münchenben! Amilyen mindenre kap­ható és gátlástalan volt a müncheni Szabad Európa a politikában, pontosan olya­noknak bizonyulnak az urak egymáshoz. A vezetőle a be­osztottakhoz, az utóbbiak pe­dig egymás között most, hogy immár mind kevesebb szó esik kelet-európai felszaba­dító missziójukról, viszont mind több a részletre végre­hajtandó elnémításukról. Gálád ötlet ez az elnémí- tés részletekben! Ha tudni­illik elsején bezárnák az egész céget, akkor minden­kinek végkielégítést, meg nyugdíjat, meg mindenféle, ilyen esetekben illő kedvez­ményeket illenék adni. így - azonban az a helyzet — a ház történetében egyébként nem először! —, hogy az el­bocsátás sorsára jutő sze­mélyzet egy kanál vízben mégfojtaná a még bennrha- radókat, az utóbbiak viszont kellőképpen meg vannak fé­rael azonban politikai en­gedményekhez köti ézt­Shctrm el-Sheik Stratégiai jelentőségű póni. a Sínai-félsziget déli csücs­kén. ahonnan az Akabai- és a SZuezi-öbölbe. illetve * nemrég megnyílt Szuezi-Céá- tornába vezető hajóútvona­lakat lehet ellenőrizni. Iz­rael ragaszkodik a fontos erőd megtartásához. (KS) lemlítve arra a kis időre, ami még hátra van az egész Szabad Európa Rádiónak. Amerikái diplomaták, hé az ember megkérdi őket, női lesz a SZER sorsa, már csak legyintenek. Saigon óta még a legkeményebb antikommu- nista is elgondolkodik, hogy mit érdemes és mit nem, be­dobni é front költségvetésé­be. Az okosabbjá természete­sen már Saigon előtt iS tud­ta — évek óta tudja —, högy ez a műsor rég léjárt, min­den hosszabbítás felesleges, és több kárt. okoz Ameriká­nak. mint amennyit a SZER fénykorában okozott a szóói- alista országoknak. A személyzetnek az a ré­sze sem irigyléséé méltó, amelyik egyelőre íróasztal mellett maradt. Eljátszani ugyanis a „szabad világ” be­mutatójának és dicsőítőjé­nek szerepét Ügy, hogy a fő­iét bármely nap -végleg le­húzhatják — tulajdonkép­pen keserves vitézkedés. Ami pedig a céget illeti, egy-két társintézményével együtt (mint pl. a Szabadság Rádió, a Deutsche Welle) ma már teljesen olyan, mint a vietnami háború volt: fo­gyasztja a pénzt és okózza a kárt. S az ember képtelen megérteni, hogy egy ameri­kai nagykövetnek miért kell helikopteren menekülni egy fővárosból... akarom monda­ni: miért kell dicstelen és haszontalan pozíciók feladá­sával addig várni, amíg nem marad más hátra, mint 61- somfordálni. «U Keserves vitézkedés Hír: Több mint száz alkalmazottat bocsátanak él a szocialista országok ellen irányuló fellazító politika hírhedt központjában, a Münchenben levő Szabad Európa Rádióadónál. (Reuter, UPI, MTI) B CS ÍQ í* fy riik/ *—1 ívja H ^ } p 1 Mjor­-----L -a ||ii«l,i 1 |

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents