Kelet-Magyarország, 1975. június (32. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-19 / 142. szám
MKjET-MAGYARORSZAO3 t#T5. fßnftts vr: Ki mit — tett? A jármi-paposi iskola igazgatója, Földvári József levélben írt arról, hogyan segítik az iskolát az üzemek, vállalatok, intézmények, magánemberek. Az utóbbi másfél év alatt játék-, és úttörő sporttelep épült társadalmi segítséggel, s napirenden van az iskola fűtésének korszerűsítése. Szinte leltárszerű felsorolásban mondja el az iskolaigazgató ki mit tett, — bizonyára e formában is kifejezésre juttatja. A jármi és paposi tsz 70 ezer forint értékű szabadtéri játékot készített, s azok karbantartását a jármi „Május 1” szocialista brigád vállalta. Kerekes János vezetésével. Uj kerítés is készült, a tsz gépei pedig 500 köbméter homokot, szénsalakot szállítottak eddig, s a közeli napokban még 100 köbméter szénsalak szállításáról gondoskodnak Nyír-, bátorból. A községi tanács is rendszeresen segíti az iskolát, — tegyük hozzá ez kötelessége is. A mátészalkai ÉPSZER Vállalatnak azonban nem kötelessége, mégis 8 ezer forint értékű kosárlabdáállványt ajándékoztak az iskolának és több mint 10 ezer forint értékű segítséget adtak az iskola fűtésének korszerűsítésére. Segítette az- iskolát a MÁV mátészalkai pályafenntartási főnöksége, az ÁFÉSZ, a MEZŐGÉP, a megyei tanács, a KGM pártbizottsága, a fővárosi híradástechnikai és gépészeti szakközépiskola, a mátészalkai járási hivatal, s egyénileg is sokan segítettek. A levél fel is sorolja azokat a tanácsi, pártbizottsági vezetőket, akik nem sajnálták a fáradságot, hogy jobb körülmények közé kerüljön a jármi-paposi iskola, s ősztől a tantermekben öreg cserépkályhák helyett már a radiátorok adják a meleget. (Hiszen néhány száz forintért alig kaptak fűtőt — jegyezte meg az igazgató levelében.) Ami e jegyzet megírására késztetett bennünket elsősorban nem a segítségadók dicsérete, hanem a következő megjegyzés: „A tények felsorolásával csupán azt akartam tanúsítani, hogy mennyi jó vállalat, üzem s milyen sok jó ember van. A sok jóakarat közösségbe kapcsolása mai életünk csodáit teremti meg.” Ez a kis naivitástól nem mentes mondat a közgondolkodás fejlődését jelzi, ügy tapasztaljuk mi is, hogy a megyében egyre több a jó üzem, vállalat, és a jó ember. Ez a jó — a jármi-paposi iskola vezetői is tanúsíthatják — nem születik magától., És meg is kell találni a jó üzemeket, jó embereket. Ez a jármi- paposi iskola boldogulásának egyik „titka” felfedezése, — ami természetesen másutt is elérhető... P. G. Szolgáltatások JVJÍIICIoII negyedik forint Az életszínvonal emelkedésével, az életforma változásával- egyre nagyobb szerephez jutnak életünkben , a szolgáltatások: minden negyedik . forintunkat szolgáltatások vásárlására fordít- ' juk, s ekkor még nem is szóltunk , az ingyenes vagy igen kedvezményes társadalmi juttatásokról, szolgáltatásokról. A szolgáltatások növekvő fontosságát felismerve a kormány 1968-ban hozta emlékezetes 1038-as számú határozatát, amely megszabta a fejlesztés általános céljait, elveit, módszereit, a fejlesztés érdekében teendő intézkedéseket, s az ebben részt vevő szervezetek feladatait. Mi valósult meg az 1968- as és az azóta hozott 1971. és 1973. évi kormányhatározatokból? A IV. ötéves terv időszakában intézkedések egész sora segítette a szolgáltatások tervszerű fejlődésének megalapozását, a központi szolgáltatásfejlesztési koncepciók és a tanácsi tervek végrehajtását. Az árbevétellel mért teljesítmény öt év alatt mintegy 40 százalékkal emelkedett. A negyedik ötéves terv időszakában a szolgáltatások fejlesztésében kiemelt szerep jutott a lakosság gyarapodó tartós javai (lakás, gépkocsi, háztartási és elektroakusztikai készülékek) javításának és a textiltisztításnak. A tervidőszak végéig ösz- szesen 1000 kisebb-nagyobb szolgáltató létesítmény alakult. Ehhez az áliami költségvetés 3 milliárd forint közvetlen és kb. 2,5 milliárd forint közvetett támogatást nyújtott. Több szolgáltató ágban befejezéshez közeledik a teljes országos hálózat kiépítése (elektromos háztartási berendezések javítása, személyi szolgáltatások, ruházat). Nagy az előrelépés az autójavításban és a textil- tisztításban. . A tervidőszakban 185 autószerviz rekonstrukciója, illetve építése valósül meg; 8 új mosoda és 80 textiltisztító szalon épül az országban. Országos gond maradt az építőipari szolgáltatások szűkös kapacitása. Ennek fő oka, hogy a szolgáltatók továbbra sem érzik „szívügyüknek” a javító-karbantartó tevékenység bővítését, hiszen az építés iránt is nagy a kereslet, és ez sokkal kifizetődőbb. Egyes könnyűipari szolgáltató ágakban alacsony a műszaki színvonal és a kiszolgálás kulturáltsága (cipőjavítás, személyi szolgáltatások). Eddig nem sikerült megfelelő módon fejleszteni a háztartási munkát megkönnyítő takarító szolgálatot. Az elmúlt esztendőkbeni fejlődés közepette mérséklődött az ellátás területek közötti korábbi szintkülönbsége. Az egy lakosra jutó szolgáltatások teljesítményértéke öt év alatt országosan 35 százalékkal emelkedik; ezen belül a jobban ellátott Budapesten csak 26, az ország többi részében 40 százalékkal. A további bővítést sokszor akadályozzák létszámgondok, ezért a jövőben többet kell foglalkozni az egyszerűbb, a rugalmasabb — és nem utolsósorban olcsóbb — szervezeti formák elterjesztésével, például a mellék- foglalkozásban vagy nyugdíjasként szolgáltatást végzők számának és tevékenységének bővítésével. jjram — mondta Sróf kJ Alajos közveszélyes munkakerülő, a környék egyetlen talponállójában —, egy krigli sörért elmesélem az életem történetét. Közismerten jó dumás vagyok, akár szó szerint is feljegyezhetné a szavaimat, olyan cikket kanyaríthat belőle, hogy megnyalhatja utána a tolla hegyét. Nagyot hörpintett a krigli sörből, majd így folytatta: — Nem Adómnál és Évánál kezdem a históriát, hanem csak ott, ahol érdekes. Nos, kérem, nem mindig voltam én ilyen — finom kifejezéssel élve — kétes egzisztencia. Volt nekem tisztességes állásom. Egy nagy gyár szerszámraktárának voltam a vezetője két és fél ezerért. Családom is volt. Szép, fiatal feleségem, meg két tündért gyerekem. Egyik fiú, másik lány. Lakásom is volt. összkomfort. Fürdőszoba és miegymás. Hajjaj, úgy néztem én ki akkor, mint egy Patyolat-reklám. SőL még egy A számok bizonyítanak „Már egy más megye van itt" Interjú dr. Kiss Alberttól, a Központi Statisztikai Hivatal elnökhelyettesével Háromnapos stafisztikatörténeti vándorülés volt Nyíregyházán. Részt vett rajta dr. Kiss Albert kandidátus, a Központi Statisztikai Hivatal elnökhelyettese is. Napjainkban sokat beszélünk arról, hogy az irányításhoz, a helyes döntések meghozatalához rengeteg információval kell rendelkezniük a vezetőknek. Az információk tetemes részét a számok nyelvén a statisztika adja. Ezért kértük meg dr. Kiss Albertet, hogy beszéljen a statisztika jelentőségéről, ezen belül arról, hogyan látja a megye helyzetét. — A statisztika segít megalapozni az országos és a területi irányító szervek helyes gazdasági döntéseit — kezdte. — Ehhez a maga információs apparátusával rendelkezésre áll, és miközben folyamatosan tájékoztatást ad, elemzéseivel a tervek helyes tendenciától! való eltérését is megmutatja. Ezeknek az információknak egy része a munkások, parasztok, az egész ország tájékoztatását jelenti. A közlemények a gazdasági, a társadalmi élet, az életszínvonal változását mutatják, egyben lehetővé teszik, hogy ezek ismeretében növekedjék a szocialista demokrácia, beleszólása legyen mindenkinek az ország dolgaiba. És a statisztika adja az elmúlt időszak számait, az alapokat a tervek kialakításához. Arra törekszünk, hogy javítsuk -a tervek megalapozását, olyan statisztikai vizsgalatokat is beépítünk, amelyek eddig csak szőkébb körben vizsgáltak egy-egy gazdasági jelenséget. — Nemrégen alkották meg a statisztikai törvényt. Mivel segíti a törvény az adatgyűjtést, a feldolgozást, az egységes értelmezést? — A törvény fontos esemény az egész statisztikai munka hatékonyabbá tételében. Alapvető, hogy ez a munka összehangolt legyen. Két célnak kell érvényesülnie. Az egyik, hogy minden szinten rendelkezésre álljanak a megfelelő információk, a másik, hogy ennek ellenére ne terheljük túl az adatszolgáltatókat. A KSH az egész gazdaságot érintő kérdésekkel, az egyes szaktárcák pedig a részletkérdékis pénzem is volt a takarékban. Közben a korsó kiürült. Sróf Alajos zsarolni kezdett: — Ha nem fizet még egy kriglivel, nem mondom tovább, pedig most jönne a konfliktus. Most akarnék rátérni arra, hogyan lendültem a züllés útjára. Megkapta az újabb krig- lit, megkóstolta annak minőségét, majd rátért a konfliktusra. — Nos hát... A józanság mintaképe voltam én, uram. A kocsmákat széles ívben elkerültem. De egy este hazafelé baktattam a melóból, itt, a talponálló előtt észrevettem, hogy kegyetlenül szomjas vagyok. Zárójel között írja meg, hogy aznap kitűnő pacalpörkölt volt az üzemi konyhán. No, gondoltam, bősekkel foglalkoznak, miközben őrködünk azon, hogy elkerüljük a párhuzamos, vagy felesleges adatgyűjtést, kidolgozzuk az egységes értelmezést Ezekben a hetekben az V. ötéves terv időszakának statisztikai adatgyűjtési rendszerének a kidolgozása a nagy feladat unit. — A KSH megyei igazgatóságai a párt- és tanácsi szerveket elemzésekkel, gyors információkkal segítik. Mi a jelentősége ezeknek? — Ezek & jelentések szerintem azzal segítik a helyi irányítást, hogy megmutatják, az adott irányban fejlődik-« a gazdálkodás, nincs-e eltérés a céloktól. A távlati tervezést inkább az adattárak, az évkönyvek információi segítik. Ezek mellett — megyénként változóan — különböző témavizsgálatokkal segítjük a munkát. Például ilyen az almakérdés Szabolcs-Szatmárban, vagy a településhálózat helyzete, vizsgálata. — A számok bizonysága szerint Szabolcs- Szatmár megye mezőgazdasági jellege milyen mértékben változik meg? — Már egy más megye van itt a régi Szabolcs-Szat- márhoz képest: agrármegyéből ipari-agrár megyévé vált. Bizonyítja ezt például az, hogy a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma 78 százalékról 39 százalékra csökkent, a termelési érték nagyabb részaránya származik az iparból, mint a mezőgazdaságból. Ez a folyamat még elég nagy ütemben folytatódik, bár az átlendülés kicsit megkésve a legutóbbi ugrok egy málnaszörpre. De, sajnos, nem volt szódavíz, kénytelen voltam két deci bort inni. Ahogy ott fanyalogva kortyolgattam az italt, egyszercsak megakadt a szemem egy pasason. Pontosabban — o lábán. Még pontosabban — a bakancsán. Egészen pontosan: a zokniján. Ugyanis hátul végig el volt szakadva a bakancsa, s látszott, hogy a zokniján van egy akkora lyukacska, mint egy csecsemő kisujján a köröm. Bolond, de érdekes ötletem támadt: érdemes lenne eljönni holnap is, figyelni a pasast; pontosabban a lábát, még pontosabban a zokniját, ugyan mennyit kopik huszonnégy óra alatt. Másnap baktattam haza a melóból, nem voltam szomjas, hiszen aznap zsírtálan, sótalaa tökfőzelék volt a hatte. évben következett be. Megítélésem szerint mindezek ellenére az országban, a mezőgazdaságban rendkívül nagy jelentőségű, és lesz is ez a megye. Az előadásomban utaltam arra, hogy a mezőgazdasági exportunkat meg kell kétszerezni. Ebben nemcsak az almára gondolok, hanem a szarvas- marhára, más mezőgazdasági termékekre. — A megye egyben- másban az országos átlagtól rosszabb helyzetben van. Elég gyors-e a fejlődés üteme a távolság eltüntetéséhez? — A megye saját magához képest óriásit fejlődött, ami azt is jelenti, hogy csökkent az országos átlagtól való elmaradás. Hogy a fejlődés ilyen szempontból a továbbiakban se torpanjon meg, fontos a megye iparát fejleszteni, újabb munkahelyeket teremteni, a még szabad munkaerőt bevonni a termelésbe. Minél jobban fejlődik a megye, annál nagyobb lesz a belső fejlesztési lehetősége is. — A vándorülésnek a megyéről szóló előadásai után élénk vita alakult ki a megyéről, több statisztikai meghatározásról, így például a lakónépesség számáról. Mi erről a véleménye? — Van egy réteg — az ingázók — amelynek az életvitele eléggé felemás, s ez megnehezíti a számbavételüket is. Ugyanis a szolgáltatá- sokat a budapesti, vagy ihás iparvidéken levő munkahelyükön, de a lakóhelyükön is igénybe veszik, más és más mértékben. A tervezés pedig általában a lakónépességgel számol, bizonyos korrekciókkal. Ez elsősorban nem is statisztikai kérdés — a népességnyilvántartás bevezetésével a számszerűség is megbízhatóbb lesz —, hanem társadalmi probléma. A megye fejlődésével viszont, szerintem, ez a réteg előbb- utóbb csökkenni fog — fejezte be nyilatkozatát dr. Kiss Albert. ja, de csak betértem ide, megszmelélni a pasas zokniját. A pénztárosnö kérés nélkül blokkolta a két deci bort. A harmadik és a negyedik napon is így történt. Az ötödik napon szintén. De hát, mineK is részletezzem? Mire a pasas zoknija egészen elkopott, — rászoktam az ivás- ra. Elúszott a pénz a takarékból, kidobott a feleségem, kirúgtak a gyárból, lesittel- tek közbotrányért, meg ezért, meg azért. — Jó sztori, mi? — nézett rám diadalmasan. — Prémiumként fizethetne nekem még egy kriglivel. Az én pillantásom azonban az asztal alá tévedt. Pontosan Sróf Alajos lábára. Pontosabban — hátul szétszakadt — bakancsára. Egészen pontosan — a zoknijára, amelyen akkora fehér foltocska tündökölt, mint egy csecsemő kisujján a köröm. Rémülten baktattam hazafelé. Simon Lajos 250 ezer nap Egy megdöbbentő statisztikai adat késztet meditárásra: SzabolcsSzatmárban havonta 250 ezer munkanap esik ki azért, mert ennyit töltenek táppénzen. Más szóval: ez annyit jelent, mintha egy 10 ezer fős üzem egy napig nem termel. A dolognak sok oldala van. Egv: betegek az emberek. Kettő: sok idő esik ki a termelésből. Három: ennyi időre még táppénzt is fizetnek. Hogy nincsen ennyi beteg, az valóság. Sajnos a vizsgálatok azt mutatják, igen sokan használják ki a lehetőséget és csalnak. Táppénzre vétetik magukat, mert munka akad a kertben, családi elfoglaltság adódik és így tovább. Csendben elvégzik és közben kapják a nem alacsony táppénzt. Mindebből megint két gondolat jut eszembe: hol tart az emberek öntudata, a másik: vajon nem liberális-e az orvosok sokasága a betegség megállapításakor? Harmadiknak hozzáte- hetném még azt, ami nincs: gazdálkodó szerveink felelősségét, mert szinte sosem néznek utána, mit is csinálnak az éppen soros betegek. De ez már a másik csoportba tartozik. Abba, hogy mi esik ki a termelésből. Hozzáteszem elöljáróban, hogy aki beteg, az gyógyuljon, erről senki nem vitázik, sőt, társadalmunk egyre több lehetőséget ad rá. De például igazán feltűnhetett volna — mondjuk annak a községi tanácsnak, ahol az eset előfordult — hogy egyszerre 100 táppénzes van a faluban, pedig az összlakosság alig 2700. Mint kiderült: 80 lógós volt a „betegek” között. Az üzemekben sem sok gondot fordítanak az ellenőrzésre, jóllehet a kár őket éri. Vagyis: az orvosi és főorvosi ellenőrzésen kívül sokkal nagyobb társadalmi felelősség is elvárható. Tegyük mindehhez, hogy egy beteg átlagban hatvan forintnál több táppénzt kap naponta. Hogy ez mennyi, azt könnyű kiszámítani: két- százötvenezerszer hatvan, azaz 15 millió forint havonta. Hatalmas összeg, de nem is említenék, ha a valóban beteg dolgozók kapnák. Ha azt vesszük, hogy Szabolcs-Szatmárban az aktív keresők száma 250 ezer, úgy az idézett számot úgy is mondhatjuk: nálunk minden aktív kereső egy napig minden hónapban táppénzt kap. t A tapasztalatok és a számok mögötti „érdekességek” késztették arra a megyei társadalom- biztosítási igazgatóságot, hogy 44 ipari és mezőgazdasági üzemnél és vállalatnál hosszú és alapos vizsgálatot végezzen. Nos, joggal! A közvélemény elvárja, hogy a tapasztalatok végleges elemzéséről képet kapjon. Nem „csak” a 15 millió, hanem az etika miatt is. (borget) i Lányi Bolond Kíváncsiság
