Kelet-Magyarország, 1975. június (32. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-18 / 141. szám
éttt. ftfhVis ‘ft. KELET-MACYARÖRSZAG fr Tények és remények a bútorgyárban Asztalra teszik: a munkásak GYARAVATAS, SZALAGATVAGAS MÁRCIUSBAN. TAPS, ÖRÖM, BOLDOGSÁG. PRÓBAÜZEMELÉS. DE HAMAR KIÜTKÖZNEK A HIBÁK, A HELYZET SÚLYOS, MAJD AGGASZTÓ: CSÖKKENŐ, ZUHANÓ TERMELÉS. NÉHÁNY HÉT ALATT 22 MILLIÓVAL MARADTAK EL A TERVTŐL A SZATMAR BÚTORGYÁRBAN. EZ TÖBB MINT 1000 SZAT- MÁR TÍPUSÚ BÜTORGARNITURA. Kombájn Szatmárban Sajnálatos módon — a rossz időjárás miatt Szatmárban és Beregben a szokásos nagyságú területnek most a felén nincs búza, az őszi árpa még kevesebb. A megye nagyobb területén és a szomszédos megyékben azonban általában sikerült befejezni az őszi vetéseket, mi több, éppen a megye nem szatmár-beregi területein, a homokon többet vetettek — elsősorban rozsból — a termelőszövetkezetek mint máskor, hogy ezzel is pótolják a szatmár-beregi veszteségeket. Most mégis furcsa jelenséget észlelhetünk a szatmári és beregi termelőszövetkezetek többségében : nincs sok őszi kalászos, a termés is kevesebb a korábbi átlagoknál, de gép, kombájn van, ugyanúgy, és ugyanannyi van, mintha a szokásos nagyságú területeken teremne búza, rozs, őszi árpa. Egy közepes nagyságú szatmári, vagy beregi termelőszövetkezetben legalább hat kombájn van. Ezek közül általában és átlagosan kettő új, nagy teljesítményű, a többi is üzemképes, vagy kevés javítással üzembe helyezhető. Több termelő- szövetkezetben — a gazdaságosságra. a költségmegtakarításokra hivatkozva — éppen ebből indulnak ki a termelőszövetkezeti vezetők. Azt mondják: van hat kombájn, ebből kettő új, hibátlan, vagy csak kis javításra szorul. Gabona viszont fele területen termett, a hozamok nem nagyok, ezért elegendő a két jó kombájn, azzal is betakarítható a termés, a többit nem kell kijavítani. Mindenképpen helytelen ez a gondolkodás - mód! Igaz Szatmárban és Beregben most nem várható sok betakarítási munka, de várható a megye egészében! És a szomszédos megyékben is! Az egész országban. És Szatmárnak kötelessége, hogy segítsen mindenkinek, akinek tud, mert kapott már felbecsülhetetlen értéKŰ segítséget a megyétől, az országtól. Gondoljunk az 1970. évi árvízre! Mi lett volna Szatmárral a megye, az ország segítsége nélkül?! Az igazsághoz és a valósághoz tartozik, hogy Szatmárban és Beregben időben kiadták az utasítást, hogy ugyanúgy ki kell javítani, üzemképessé kell tenni minden kombájnt, mintha nagy termés betakarítására készülnének. Vannak akik felmérték saját kombájnszükségletüket és a felesleges kapacitást máris felajánlották másoknak, a megyén belül és a megyén kívül is. Ezek a példák követendők. Ma még nem késő! Szendrei József Június eleje, egy hétköznap délelőttje. Kun István gyárigazgató újra bizakodó. Apadnak a gondok, már derűsebbek az arcok. A vezetőké is, a munkásoké is. „Roppant nagy dolgokra képesek a munkások, ha világosan látják a célt, a feladatokat.” Látni arcának, szemének rezdüléseiből, hiszi is ezt. Kezdhették elölről A gyárban embert alig látni. Gépsorok, automaták. Egyik végén a megmunkálandó anyag, a következő teremben a bejárattal szemben, a szalagról lekerülő szekrények. Negyven—ötven méteres gépsorok. Egy- egy értéke tízmillió. Ezek mellé kellett odállítani — háromhónapos átképzés után — a betanított munkásokat. Négyszázat. Sem ők, sem a törzsgárdához tartozók nem láttak ilyen automata gépsorokat. Kikből kerülhetett ki itt. az új munkásgárda? A kulcsemberek az NDK- ban ismerkedtek hasonló munkafolyamattal, technológiával. Ök kerültek a legkritikusabb pontokra a génsorokon. Ám nekik sem volt gyakorlatuk. Hiányzott a gyakorlat, az összeszokottság. Még most is ezt tanulják. Aztán a csalódás: a 400 felvett új, s betanított munkás fél év alatt csaknem teljesen kicserélődött. Több százezer forintba került a tanításuk. Ezt részben az önköltségből fizették és rontotta a vállalati nyereséget. A P. M. térített összesen 3 milliót. Ebben benne van az is, amit az anyagselejt miatt adott, s a betanítási többletköltség is. Kezdhették elölről az egészet. Hol követtek el hibát? Kérdőíves szűrés Elsősorban a munkások kiválasztásában. Ebből tanultak. Részletesebb tájékoztatót kaptak a jelentkező munkások a gyárról, géprr alán azért is volt olyan érzékeny Szilágyi Vilma munkásnő, amikor szóba került a család és az egyedüllét, mert ő tudja, nehéz sorsa van azoknak az édesanyáknak. akik egyedül, apa néikiil kénytelenek nevelni gyermekeiket. Az egyedül családot nevelők kétszeres terhet viselnek, cipelnek. S emellet gyötri őket az egyedüllét, a társta- lanság is. Nincs, akivel meg- oszhatnák a gondot, akitől tanácsot kérhetnének. Ez köny- nyítene életükön, sorsukon. Várni kell, mert várni kénytelenek, míg a gyerekek felcseperednek. Várni, míg megérnek arra. hogy az édesanya megosztatja velük a gondot is. s egyikük-másikuk enyhíteni is tud azon a család javára, boldogulására. sorokról, a munkáról. Kérdőíves rendszer alapján végezték a szűrést, állapították meg az alkalmasságot. Voltak egészségügyi, személyiséget elemző vizsgálatok, fiziológiai és pszichikai. Információkat kértek az előző munkahelyekről. így kerültek újabb, már alkalmasabb emberek az — automaták mellé. ^ szinte heteken belül megszűnt a fluktuáció, stabilizálódott a gárda. Ezeknek a betanítása újabb százezreket emésztett fel. De remény van rá, hogy meg Is térül. Tanulság: nem mindegy, hogy egy világ- színvonalú technikával felszerelt gyárban kik állnak a gépsorok mellett Ha elromlik egy automata Gyarapította a gondokat az is, hogy átszervezték . a vállalatot. Ki kellett alakítani a gyár új mechanizmusát és megtanulni, aszerint élni-dolgozni. Ez sem volt könnyű. Más-lett a gyártáselőkészítés, programozás, gyártásirányitás', A vezetők, Egyedül Erről vallót könnyeit mor- zsolgatva, panaszkodva, bár nem mutatta kifelé, mi gyötri belül évek óta. Meglehet nem is tudják környezetében, hogyan is él. Pedig immár tizedik esztendeje jár ide dolgozni az ÉRDÉRT tuzséri telepére. Öt gyermeket nevel apa nélkül. „Velünk van anyánk is, aki harmadik éve mozgás- képtelen.” És újra sír. „Egyedül nagyon, de nagyon nehéz ennyi gyerekkel. Négy gyermekem jár iskolába. Aranyosaim nagyon jól tanulnak. Ez okoz nekem boldogságot, örömet. Csak néha hol az egyiktermelésirányítók zöme új, szokatlan posztra került. Gyáravatás után nem állt rendelkezésre gyakorlott, a vállalati mechanizmust értő-ismerő és vezetni képes gárda. Ez olyan bútorgyár, ahol nem a hagyományos asztalos munkásra, hanem jól képzett műszerekre van szükség. Mert, ha egy automata elromlik, a toknak olyan gyorsan kell elhárítani a hibát, hogy a termeléskiesés a legkisebb legyen. S mi történik, ha még nincs ilyen tmk-s gárda? A gépállomás csőd szélére juttathatja a gyárat. Az ilyen hozzáértő műszaki kollektíva most van kialakulóban. A futószalag-termelés óramű pontosságú programozást, együttműködést követel. Eddig ez is hiányzott. Nemrégiben kötöttek szerződést a Könnyűipari Szervezési Intézettel. Közreműködésével készült el a gyár optimális szervezési „térképe”. Ezeknek az ismereteknek a birtokában ültek asztal mellé márciusban a dolgozókkal. Ismertették a brigádokkal a gondokat, azok okait, a feladatokat. Két tanácskozás volt minden brigáddal. Az elsőn a tájékoztatás hangzott el, a másodinek, hol a másiknak otthon kell, maradnia, hogy anyámat, a nagyanyjukat ellássák. Le kell venni az ágyról, megfürdetni, megetetni, megitatni.” Szilágyi Vilma heted magával él-lakik egy szoba konyhás lakásban. „Nem, nem is baj, hogy nem kerestek fel a vezetőim, mert nagyon szegényes körülmények között vagyunk. Most csináltatunk ajtót, ablakot a lakásra, cserélünk bútort is. Éppen most kértem segélyt a szakszervezettől. Vásárolhatok végre OTP-hitélre mosógépet is. Eddig nem lehetett, mert egyedül kerestem. Nagy segítség, hogy a „kis fiam, Béla is itt dolgozik a telepen, a deszkatéren válogató munkás. Felnő a többi munkásfiúval. Szegénykém a kon az új termelésszervezési feladatok közös megbeszélésére került sor. Ez utóbbiak olyan fórumaivá váltak a munkahelyi demokráciának, amelyek valóban bizonyították: ha ismerik a munkások a gondokat, a célt, nagy dolgokra képesek. Konkrét vállalások születtek a kongresszusi munkaverseny II. szakaszának tovább folytatására. Naponta 1 millió Ismét reménykedik a gyár. A 22 milliós tervelmaradás a fél év végére alig 3—5 millióra csökken. Erre vállalkozott a Szatmár Bútorgyár munkásgárdája. Kun István igazgató mondta: „Ezt tették a munkások az asztalra”. Alig fél hónap választ el bennünket az idei év derekától. Vajon mi a helyzet? A vállalások előtt a gyár napi termelése mintegy 500 ezer forint értékű volt. Azóta az egymillión felül vannak! Egy jó hónapja tart ez az emelkedés. Ha a második fél, évet csak 3,5 millió adóssággal kezdi a Szatmár Bútorgyár, akkor reménykedhetnek, hogy ez a jó munka révén az esztenő végére a minimálisra—apad. nagymama áldozata, mert ő gondozta-ápolta eddig, s emiatt nem tanulhatott. Pedig jó fejű fiú.” . i Most a mamával jár be Ti- szabezdédről dolgozni. Ez már könnyítés a mamának, nincs egyedül. Igaz, ha kért, segítettek a vezetők. De ő inkább hallgatott. „Szégyelltem is, meg nem is akartam terhelni a főnökeimet. Van elég gondjuk, még tetézzem?” Azért nem feledkeznek meg róluk. Szeptemberben a gyerekek tanszersegélyt kapnak. Gondoskodnak tüzelőről, hazaszállításáról. Vilma, aki a raktárban dolgozik, havonta 1900 forintot keres. Ezt egészíti ki a családi pótlék. Most az álma a bútorvásárlás, meg hogy megkapja a hitelt. Igaz, ha segélyezésről van Farkas Kálmán A nagyhalászi Petőfi Tsz-ben dán káposzta palántázását végzik az asszonyok. (Gaál Béla felvétele) A Taurus Gumigyár ibrányi üzemében két éve dolgozik Tóth Mihályné betanított dolgozó. Műszakonként három-négy garnitúra autóülés-huza- tot készít el. (Elek Emil felvétele) Felvilágosítás - szalagról A Szabolcs-szatmári egész* ségügyi vezetés jó kezdeményezésként megfelelő anyagi lehetőséget biztosít ahhoz, hogy minél szélesebb körű U - hessen a felvilágosító munka. Igyekeznek kihasználni azokat a lehetőségeket, melyeket az orvosi várók, rendelői előterek nyújtanak, ahol a várakozók hosszabb-rövidebb időt töltenek. Magnetofon segítségével sugároznak itt olyan előadásokat, amelyek a legidőszerűbb témákkal foglalkoznak. Hogy mindez zavartalan lehessen, anyagi keretet teremtett az egészségnevelési felelősöknek és a körzeti orvosoknak arra, hogy magnetofont vásároljanak, és azt rendszeresen használják. A megyei egészségnevelesi csoportnál szalagtár van, időszerű előadásokkal, de ennek állománya még nem elégséges, hogy a jelentkező nagy igényt kielégítse. Több helyen ezért az orvosok maguk mondják magnóra a szöveget, amelyet aztán sugároznak. Nagy segítséget jelent ugyanakkor a nyíregyházi rádió minden hétfőn sugárzott műsora. amelynek keretében orvosok adnak tanácsot, amit aztán rögzíteni is lehet. (b) szó, akkor Vilma nem marad ki. De elég-e ennyit nyújtani ennek a családnak, ahol a minimális feltételek is hiányoznak? „Légrádi elvtárs, a párttitkárunk segített, amikor édesanyámat a szociális otthonba helyeztük. Csak nem maradt ott, haza vágyott. Mit tehettünk? Nekünk kell gondoskodni róla is.” Szilágyi Vilma a munkáját tizedik esztendeje tisztességgel, becsülettel végzi el. Ez idő alatt percnyi pontosan jelent meg mindig a munkahelyén. Szerényen, minden feltűnés nélkül dolgozik. Talán az eddiginél is több figyelmet érdemelne. m
