Kelet-Magyarország, 1975. június (32. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-17 / 140. szám

f KELET-M AGY ARORSZÄO IPrn Június ff. Eredményeinkre, biztató j öveinkre Méltán mondhatjuk: a vasárnapi szavazás jelentős ünne­pi eseménye volt Sz a bölcs - Sz a t niá r megyének. A korán reggel kinyitott szavazóhélylségek előtt szinte kivétel nélkül hosszú sorokban álltak az emberek, hogy eleget tegyenek állampol­gári kötelességüknek, szavazásukkal is igent mondjanak a fejtett szocializmus építésének nagyszerű programjára, s meg­válasszák äzbkät. áklk méltó módon képviselik majd érde_ keiket &z ország legmagasabb közjogi fórumán, a párlament- Öfen. Á szávázóhelyiségeket mindenütt virággal, jelszavakkal Őíszítették. Nágyótí sok helyen úttörők köszöntötték az első választókat. Nem kevés körzetben tpár a kora délelőtti órák­ban befejeződött a szavazás, s a választópolgárok ezt köve­tőén indultak a földekre, a vasárnap is dolgozó üzemekbe, bőgj tettekkel is leadják voksukat politikánkra, összeállítá­sunkban munkatársaink Szabolcs-Szátmár sok körzetéből hoztak képes és szöveges beszámolót a vasárnap eseményei­ről. Ütszdgépítő rt* urnánál ., VSsárbsnániény, Rákóczi 'út 32 ÜSztopös iskola. Kora | réggel ötá jöfinék á környék választópolgárai, egykori cse­lédéit, zsellérek, á Dózsa. a Tíncstcá Mihály útról. Akad­ták. áklk már 5 órakor lesza­vaztak, s indultak munkába. < kirándulni. Alig múlt 6 óra. már hosszú sor áll a nem is olyan régen még diákoktól hangos folyosókon. Kormos Györgyire kissé meglepetten közli, mi lesz most, az Ö kislánya Margitka ntég nem érkezett haza, áz este volt az érettségi bankett­jük. Nincs semmiféle igazolás nála. Csak nem hagyják ki? Közük az édesanyával ninps semmi baj. Margitka kollé­gista. s biztosan együtt sza­vaz a többiekkel. Erre meg­könnyebbül. Utána következik a sorban özvegy Baráth Józsefire, a i környéken jól ismert Piroska néni. ö már a hetvenedik esztendőt tapossa. Feketében, únneplősen. Érdeklődnek tőle s körülálló fiatalok, tudja-e Piroska néném, kire szavaz, re Rájuk tekintve válaszolja: . hogyne tudnám, a tanító úr­ra. (Spisák~Andrást régen 'is­meri.) Piroska, néni tsz-nyug- díjas. „Én keltem a legko­rábban. mert 4 ünoka van még otthon, s azoktól csak úgy jöhetnek szávázni, ha van. aki vigyáz rájuk.” És liet haza. Lévai Ferencné a kislányá- i vál érkezett, ök a Kis utca 1- • ben laknak. „A férjem vas­utas, szolgálatban van. a fiam szintén, ö a fafprgácslapgyár- ban dolgozik. Kelten jÖtinek ók Is. há mi hazamentünk. S, miikor azt kérdezem kire, mire szavaz, derűsen sorolja h fejlődést, erhlitl a széf) kul­túrpalotát. a szép etfiéletes házakat, az új utcasorokat.” Feltűnik a sorban egy fe­hér, pödrött bajuszé, fehér mget viselő idős férfi. Bakó Gyűri bácsi, a feleségével ét­kezett. Valamikor 14 eszten­deig volt cseléd. Hogy ő mi­re szgväz? Mosolyogva vála­szolja: „Százhálöhlbáttárá, Kazincbarcikára, az olajfi­nomítókra. a gázvezetékre.” Kissé csodálkozunk s ekkor így magyarázza: „Fiam. eze­ket mind építettem. Ott vol­tam a születésüknél. Ingáz­tam, onnan mentem nyugdíj­ba is. Itt Naményban is rését vettem a kórház építésében.” Elmúlt 65 esztendős, de nem látszik rajta a kor. Érhteke- zlk a régi világra, régi idők­re. „Hogy lett volna nekünk akkor szavazati jogunk. Is mertük persze Tomcsányit Kenyeres-Kaufmahnt. ni meg Bajcsy-Zsilinszkyt is Emlékszem, éjszaka jártak szekérrel az urak kortesked­ni.” Az országépítő Gyuri bácsi a mamával a Táncsics Mi­hály út 40. szám alatt lakik. „Nem régi ház. 1961-ben épí­tettük, rengeteg épült a kör­nyéken, legalább 30. Az Ács Menjjhértékig ért valamikor a? Utca. most meg jóval to­vább, még három emeletes ház is van már ott.” „Tegnap cső volt..,“ Kisar. öt évvel ezelőtt az Útcába. átnelynek bal olda­lán a tetnplom áll, s az út torkolatában modern tanács­háza. kultúrház, iskola áll. Csónakkal tudtunk bejutni. Most kiváló betonút fut vé­gig. A betonba ágyazott is­kola előtt zászlók, a falakon üdvözlő szavak. Ez az iskola is az árvíz után épült. „Ez év őszén fo­gunk beköltözni — magya­rázza Kovács Sándor fiatal tanár, aki tíz esztendeje él­tanít Kisarban,” Négy tante­rem. előadó van benne a hoz­zá szükséges szertárak, tágas zsibongóval. Ünneplőbe öltö­zött tsz-parasztok állnak bent is kint is. Egyikük az a Szarka Zsigmond, aki egyik alapítója volt az Uj Élet Tsz- nek, hét gyermeket nevelt fel. Ő mondja: „Itt most. gyorsan megy a szavazás, mert tegnap eső volt, most nem lehet gyűjteni, hordani a szálast. A kukoricára jó volt P7 eső, meg a szavazásra* =— leszi hozzá mosolyogva. S hallom, hogy egy kis­lánynak gratulálnak. Háromszor huszonegy Alig múlt reggel 3 óra. Mozgalmas áz élet Fehér- gyarmaton a Május 14 tér környéki szép. impozáns lakó­negyedben. Városias külsejű lakótelep. 329 modern, jól felszerelt lakás. Átadás előtt van a 3 tantermes iskola tor- t ateremmel. az ötven-ötven személyes óvoda és bölcsőde is. Nagyon várják már az itt lákók. akiknek túlnyomó többsége 30 éven aluli fiatal, s így fiatal házasok. Itt van a legtöbb gyerek. Háromszáz család. S a leg­több helyén 2 gyereket vál­laltak. Néháh.V év múlva 600 gyerektől lesz hangos a kör­nyék. A picinyektől a papák mamák nem mehetnek egy­szerre szavazni. ..Váltott mű- 1 szak” van. Túri Minályéknál 20 szám alatt földszintjén is ÉlpszQr a papa megy. mert mentős gépkocsi vezető, s ma éjszakás lesz. Felesége a kór­házban dolgozik. Az árvíz Után'költöztek ide. albérlet­ben laktak. Tibiké még ott született. „Most épül az óvo­da. bölcsőde, iskola, s bizony nagyon kell már” — mond­ják. Háromszor 21. Mihályi Géza 21 éves. felesége szintén, s a 21. szám alatt laknak. Útköz­ben állítom meg a fiatal há­zaspárt. Elegánsan öltözöttek, de a szatyorban ott vannak a fürdőruhák, felszerelések. „Nyerő szám ez a három. Gohdolom a jövőben is sze- iencsét hoz” — mondja a férj. aki a Tisza Szamos közi Vízgazdálkodási Társulatnál technikus, a felesége pedig gyógyszertári asszisztens. Ez év januárjában költöz­tek a kétszobás, modern la­kásba. Előtte a szülőknél lak­tak. — Négy hónap után . sike­tült a lakás. Csák így fejlőd­jünk tovább, s ennél ne le­gyen rosszabb az életünk. A 93 éves Wesísik Vilmos Kossuth-díjas akadémikust otthonában keresték fel a szavazatszedők. \ leendő pedagógusokat Kovacsics Gyula, a párt ve- eránja köszöntötte a tanárképző főiskolán első szava­lásuk alkalmából. mértén kedélyes ember. A legutóbbi képviselő-választás­kor előbb a templomba ment. s csak úgy dél fele szavazott. Most éppen foridítvá történt. — Hogyhogy ilyen korán, az elsők közölt Józsi bácsi? — kérdezték a szavazatszedők. — Most a kilenc órai misé­re akarok menni, s úgy gon­doltam, előtte szavazok. Így legalább az elvtársak is idő­ben befejezik á munkájukat, s el tudnak rrienni a tizen­egyes misére. A nyugalmazott borász nagy kacagás közepette adta le a voksát. Apor liget: Fedics Mihály unokája korán szavazott Már csak két hétig kell így írni, hogy Aporliget. Július 1- től. mint erről lapunkban is beszámoltunk, a község új ne­ve Bátorliget. A falunak több nevezetessége van, itt talál­ható a jégkorszakbeli arboré­tum, amelynek sok látogatója van; itt élt a híres szabolcsi mesemondó, Fedics Mihály és 1963-ban Aporliget volt az utolsó villamosított magyar falu. A szavazás valamivel tíz óra előtt Aporligeten is befe­jeződött. Az elsők között sza­vazóit le dr. Cdábi László körzeti orvos, és nyomban lolytatta is munkáját. A sza­vazás idején is el kellett lát­ni a betegeket, beadni a sür­gős injekciókat. De a körzeti orvos segítségére volt a sza- vazatszedö bizottságnak is, már szombaton közölte azok­nak az idős és beteg embe­reknek á névét, akikhez fel­tétlenül el kell juttatni a vándorurnát. Az elsők között szavazott a híres mesemondó, Fedics Mi­hály unokájá, Bodogán Lász­ioné. Fél hatkor már indult is a mezőre. Az idős emberek közül aki csak tehfette maga jött el a szavazásra, nem várta meg a vándorurnát. így tett a tanácselnök, Szabó Fe­renc 80 éves édesapja is. aki­től amikor a fia megkérdezte, miért fáradt, azt felelte: „Nem lehet tudni fiam, megérek-é még egy szavazást. Amíg bír az ember, tegye á kötelessé­gét—" Nyírbátor: úttörők az öregeknél Nyírbátorban a Mártírok utca' 2. sz. alatti 9. sz. szava­zókor ll órakor hétszáznál tvclbb név után tette oda a jelzést: leszávázott. A szava­zókörhöz tartozik a városszéli Györgyliget, az ÁTl-tag, á Váradi-tág külterületek. Á távolabb lakók is igyekeztek a szavazással. Gsapláros György, a száyá- zatszedő bizottság elnöke ne­gyed ötkor már ébíen volt, fél ötkor a szavkzóhelyiség- bén. öt órákor a munkába menők, elutazók, á távöllakók kérésére már meg is kezdő­dött a szavazás. Az először szavazó fiatalo­kat Német Mária és Siket lloná KlSZ-tagok köszöntöt­ték, ők nyújtották át az első szavazást idéző emléklapot is. Délelőtt 11 óra körül a Már­tírok útja 2. sz. alatti szava­zókörnél már csak áz idős emberek maradták hátra, aki­ket a ll. sz. általános iskola Zrínyi Ilona úttörőcsapatának pájtásai kerestek meg és hoz­lak a hírt a szavazatszedő bi­zottságnak, hová kérik a ván­dorurnát... Többek tfözöfct otthon a betegágyánál adta le H szavazátát a Sö éves Pócsi Albert bácsL Nagykálló: »Adjon szerencsét..." Nagykállóbán, á Kóssüth utcai szávázóhelyiségben, Kállay méltoságos egykori kastélyában, a szavazásra jo­gosult választópolgárok közül délelőtt 9-kor niár 760 adta le szávázatát. Ez volt a község­ben a legnagyobb szavazókor, ahol már hajnali öt órakor engedélyt adtak a választási szervek a szavazásra. Az el­sők között érkeztek a fiatal üzem. a posztógyár műszak­ba induló munkásai, ákik ezen a napon is, ott voltak a gépek mellett, dolgoztak. Amíg néhány percig otj v öltünk. á szávázóhelyiségben Tenke András és félesége, szavazott, két idős ember. Az öregek, a járatlanok izgálmá- val forgatták a borítékot. A nérti megkönnyebbült, amikor bedobta az urnába a szava- zólápot. „Adjon szerencsét 8 jóisten” — mondta talán á képviselőnek, talán áz asztal­nál ülő szavazatszedő bizott­ságnak, talán csak úgy meg­szokásból... A honvédségi alakulatok választópolgárai 5s nagy Megbízatásokkal tt Parlamentbe fegyelmezettséggel korán reggel járu.iak az urnákhoz. Elnézte az órát.,, Ugyancsak meglepődött az újságíró vasárnap, a szavazás napján néhány perccel 8 óra előtt, ahogy elérte Baktaló- rántháfca központját, Sehol egy teremtett lélek. A telepü­lés még járási székhely ko­rában sem tartozott a zajos községek közé. ez a csend mégis váratlan volt. A köz­ségi tanácson aztán minden kiderült: — Senki sem szervezte, fogy az utcák s a társközsé­gek versenyezzenek egymás­sal, ki szavaz le hamarább, mégis rekord született. Tíz perccel nyolc Után a szavazók 95 százaléka már leadta a voksát. A 2-es számú szavazókör­zetben már 5 órakor csak­nem száz ember várakozott a .nyitásra”. Legtöbbjük mun­Mise előtt Kisvárdán — csakúgy, mint a legtöbb településen — niinden szávazókörzetben zászlókat lengetett a szél, je­lezvén az ünnepi eseményt. kába indult Kísvárdára, Zá­honyba, — de akadtak jócs­kán fiatalok is, akik siettek a Nyíregyházára induló vonat­hoz, strandolni Sóstóra. A legfrissebbek a flóratanyai lakosok voltak: e óra 15 perc­re mind a 240 szavazó az ur­nákhoz járult. A legkedvesebb sztorit Oláh Lajos, az 1-es szavazókörzet elnöke mesélte: — Elsőként egy idős néni érkezett a szavazóhelyiségbe. Elnézést. kért, hogy Ilyen korán zavarja az elvtársakat, de ő egyébként is korán kelő, s most azért kelt fel fél öt­kor, hogy első lehessen. Mindezt á néni háromnegyed négy 'kor mesélte a szavazat- szedő bizottságnak. Csak oh jött rá, hogy elnézte az órát. Á kertes házak negyedé­ben, _a . költségvetési . üzem épületében is szavazókor volt. Ide érkezett Józsi bácsi, a tsz nyugalmazott borásza, közis­A 10. számú választókerü­letben — Nyírbátorban és a környező nyolc községben kettős jelölés volt: Sőrés Ist­ván, a növényolajgyár mü- zetője és Kovács Lajos, a Csepel-gyáregység üzemve­zetője egyaránt megkapta a jelölésre szóló bizalmat. A mandátum sorsa a vasárnapi szavazáson dőlt el: Sőrés Istvánt választották meg kép­viselőnek. Még a jelölő gyűlések ide­jén beszélgettünk Sőrés Ist­vánnal, s egy nagyon kedves régi emléket elevenített fel — olyat, amelyről vásárnap derült ki, hogy folytatása lesz. Gyermekeiről besizélt ak­kor a képviselőjelölt: el­mondta, hogy lánya már dol­gozik, egyik fia esztergályos tanuló, a másik gimnázium­ba jár. öt-hat évvel ezelőtt a leg­kisebb fiát nagy' megtisztete- tés érte: a megye úttörő­küldöttségével ő is részt ve­hetett a Parlamentben ren­dezett fenyőfaünnepélyem Amikor hazajött, s beszámolt a csáládnak az élményekről ágit mondta: Apü én nagyon szeretném, ha egyszer te is t' eljuthatnál a Parlamentbe’ Az akkor elfelejtett apró jó_ kívánság a jelölő gyűlések idején jutott eszébe a család valamelyik tagjának. Való­sággá azonban csak tegnap válhatott, amikor Nyírbátor­ban a környező kilenc . köz­ségben a harmincezer vá­lasztó többsége Sőrés István­ra ádta a szavazatát. Olyan vasmunkásra, áki nyolc-tíz éve nemcsak a munkában, hanem a gyár és Nyírbátor közéletében is helyt állt, s vállalta, hogy á népfront vá­lasztást programja alapján még nagyobb közösség érde­kében is tevékenykedik. Ső­rés István ilyen mandátum­mal és nemcsak egyetlen ün­nepségre, hanem egy ötéves ciklus sok munkával. járó megbízatásával — indul ha­marosan a Parlamentbe ,.. (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents