Kelet-Magyarország, 1975. június (32. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-15 / 139. szám
8 KELET-MAGYARORSZÁG—VASÁRNAPI MELLÉKLET IST75. június n. Gondolatok a Szovjet Irodalom c. folyóirat második számáréi ' ’ Az olvasók széles köre nagy érdeklődéssel ismerkedett a Szovjet Irodalom c folyóirat második számával, amelynek borítóját Jurij Rebrov Solohov: Csendes Don regényéhez készült illusztráció díszíti. Ha ezt a napokban megjelent folyóirat- Bzámot röviden jellemezni akarnánk, joggal mondhatnánk szép, igen színvonalas, érdekes f-odalmi anyagot mutat be. Olyat, amely nemcsak az írók gazdag táborát ajánlja az olvasó figyelmébe, hanem a szovjet irodalom aktuális kérdéseit is. A prózarovat ezúttal három írót mutat he: Jevgenyij Noszovot, Grant Matevoszjánt és Vaszil Bikovot. Nemrégiben a szovjet kritika még mindhármójukat a fiatal írók közé sorolta. A folyóirat második száma a magyar olvasónak különleges felfedezés lehetőségét, kínálja: Grant Matevoszjan örmény író művészi Világát tárja elénk, amellyel részben mór az őt bemutató cikk is megismertet Szuven Gajszarján tollából. Grant Matevoszjan prózája a modern örmény próza új tendenciáit mutatja be. Azét a prózáét, amely a leíró módszerektől egyre inkább az ember belső világára összpontosítja a figyelmet, lelki fejlődését vizsgálja. A bivalytehén c. novella (Lénárt Éva fordítása) egy bivalytehén ötnapos párkereső kóborlását meséli el., A bivaly alakjába sűrített filozofikus mélység, az a jóságos humor, amellyel az öt nap során útjába kerülő embereket jellemzi, hatalmába keríti az olvasót is. A líra rovat az idősebb költőnemzedék két képviselőjének L. Martinovnak és Jarosz- láv Szmeljakovnuk a verseit, mutatja be. (L. Martinov verseit Weöres Sándor, Képes Géza, Hidas Antal, Garai Gábor: Jaroszláv Szmeljakovét Rab Zsuzsa fordította). L. Martinovot régi és szoros barátság fűzi Magyarországhoz és a magyar kultúrához: a kiváló költő kitűnő műfordító is; Petőfi, Vörösmarty, Arany, Madách, Ady, József Attila és számos mai magyari költő műveit ő szólalr tatta meg oroszul. 1962-ben műfordítói tevékenységéért megkanta a Magyar Pen Club emlékérmét. Martinov új versei: Barátságunk, Naphosszat, Minden csak egyszer, Az ősök. Verset írtad), Gyöngédség, Egy idő óta már, A csendfolyó — jelentősen kiegészítik azt a művészi portrét, amely eddig a magyar olvasó tudatában a költőről kialakult. Jaroszláv Szmeljakov a harmincas évek elején tűnt fel a szovjet irodalomban. A költészetével Alekszej Kondratovics bevezető sorai ‘ismertetnek meg. Ebből idézzük a számunkra leglényegesebbnek látszó gondolatokat: „A Komszomol költője — sokáig így emlegetik majd Szmeljakovot akkor is, amikor már nem az ifjúságról, a fiatalokról ír, hanem pl. a történelemben mélyed el vagy hazai és távoli országokbeli útjait írja fe. Így emlegetik akkor is, amikor verseiben a közeli öregség, s mindaz, amivel az jár, elé- gikus motívumokat hív elő. Jgy emlegetik majd azután is, hogy a halál pontot tesz életére és alkotó munkájára.” Arról, hogy Szmeljakov nemesveretu költészete teljes egészében a földön él, e számunkban publikált versei is bizonyságot tesznek: A szobor, Klasszikus vers, Téli éjszaka, A bíró. A folyóirat első számában a Két nyelven rovat V. Raszputvin egyetlen elbeszélését hozta, a második számhan két szerző, Valen- tyin Beresztov (Az őrtorony) és Jurij Kur3- nov (A cárleány) elbeszéléseivel találkozunk Galvács Adél fordításában Ezek nem csak az iskolásoknak jelentenek kedves olvasmányt, de hasznos anyagot kínálnak mindazok számára, akik az orosz nyelvet tanullak. A bemutató fordítás jó módszere a fordítási készség kifejlesztésének is. Mihail Solohov 70. születésnapját a folyóirat egész rovattal ünnepli. A hetvenéves So- lohov köszöntése cím alatt a következő szerzők emlékezéseit olvashatjuk: Illés Endre, Héra Zoltán, Fekete Gyula. Makai Imre. Sánta Ferenc, Simon István. Galambos Lajos, Sükösd Mihály, Czine Mihály. A közös dolgaink c. fejezetben Apró Antal A kulturális kapcsolatok internacionalizmusa c. írása a magyar és a szovjet nép kulturális kapcsolatainak kialakulásával, fejlődésével és megerősödésével foglalkozik, Pjotr Fedoezejev, az SZKP KB tagja, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának alelnö- ke. az SZMBT elnöke A barátság útján címmel megismerteti a magyar olvasót az SZMBT szervezetével, munkájával, feladataival. A Szovjet Irodalom második számát kéz- bevéve a folyóirat szokásos • terjedelméről is szót ejthetünk: 192 oldalnyi anyagából 8 oldal az illusztráció. Míg az első szám Anato- lij Kokorin budapesti rajzait, képeit mutatta be, ez utóbbi, második szám Jurij Rebrov Solohov: Csendes Don c. regényéhez készült illusztrációit kézre adva tiszteleg a szovjet irodalóm nagy klasszikusának, Mihail Solo- hovnak 70. születésnapja alkalmából. Dr. Bállá Tamara Életre szóló szövetség Nyolcvanöt éve született Ferenczy Béni Ferenczy Noémi Nyolcvanöt évvel ezelőtt, 1890. június 18-án, az ikrek havában született a nagybányai festők vezéralakjának, Ferenczy Ká- rolynak Béni és Noémi nevű ikergyermeke Szentendrén. Az apa néhány év múlva Nagybányára költözött, ott töltötték gyermekkoruk java részét abban a csodálatos művészvilágban, amely egy életre szólóan elkötelezte őket is. Ferenczi Béni három esztendőt a nagybányai festőiskolában tanult. Az első rajzok, e bronzérmek, a fából faragott „Ülő kínai” azonban csak szecesszionista kísérletek. Firenze, München, Párizs a következő állomások, ahol a szobrászatot, a fafaragás technikáját tanulta. A nyugtalan, vívódó, kísérletező embert az első világháború megfosztotta az utazásoktól. Nagybányán alt, ahonnan a Tanácsköztársaság bukása után menekülnie kellett. Bécsben, majd Berlinben telepedett le. 1932—1935 kozott négy esztendőt a Szovjetunióban töltött, . Budapestre csak 1936-ban tért vissza. Szobraival, érmeivel, rajzaival eszmélé- sem esztendeiében szinte még gyermek fejjel ismerkedtem meg, de a döbbenetét, amely mindörökre tisztelői közé sodort, az 1948-ban alkotott „Petőfi” álló szobra okozta. Az eszményi, daliás termetű Petőfi helyett nyitott zubbon.yos, elszánt, komor, keserű, lázrózsás arcú Petőfi nézett velem far- kasszemet. Esztendők viharos vtája után ka pott csak igazságot az. alkotó és új megfő galmazású érealakot a költő. Szüntelenül kísérletező érzékeny egyéni sége, szívós, szinte emberfeletti akaraterejt bámulatra méltó. Szobrai, portréi, kisplasz tikái életteliek. érzelemgazdagok. Rajzai vé gígkísérték pályáját. Szoborkompozícióina' egy-egy figuráját bravúros könnyedségg vetette papírra. 1956-ban agyvérzés következtében megbénult. Kevesen hitték akkor, hogy néhány esztendő múltán balkézzel megtanul rajzolni, festeni, mintázni, hogy értékes szobrokkal, rajzokkal gazdagítja még életművét. A légkör, a művészet mindent átható atmoszférája Ferenczy Béni ikertestvérét, Noémit is a művészet felé hajlították. Párizsi tanulmányai után életreszólóan _ szövetkezett a szövőszékkel. Sajátos mondanivalóját önálló képi nyelven igyekezett megfogalmazni. Go bel inkompozíc i óban a korai kísérletektől eltekintve mindig az ember, a cselekvő ember jut szerephez. A „Tavaszi munka”, a „Szénagyűjtő”, a .Fahordó nő”, a „Házépítő”, a „Kőműves”, a „Qereblyézők” mind-mipS arról vallanak, hogy azokhoz tartozónak vallotta magát, akik szántanak, vetnek, házat építenek, akik alkotnak, cselekszenek. A kor, amelyben a Ferenczy ikertestvérek éltek nagy és fordulatokban gazdag volt. amit alkottak benne nagy és maradandó. Műveiket szemlélve csodálatos világ tárul fel az ember előtt: a színek, a vonalak, .8 valósághű formák világa, amely élettel, érzelemmel teli. A „Tavaszi munka” című gobelin kapálq, asszonya, a dombra felkapaszkodó virágba borult fák, Ferenczy Béni telt idomú női szobrai, a játszó gyermekek, a művészeket megörökítő érmék festői megfogalmazása csak egy-egy példa abból a gazdag kincstárból, amellyel megajándékozták a kort. A szülői ház varázsa érződik minden művükön. És Nagybánya élménytadó világa ferenczy Béni írja: „Nagybánya tanulsága ■rkölcsi. A szorgos, elmerülő munka, a töprengés nélküli hozzafogás, a munkaláz gyönyöre. A l’art-pour Tart átlenyegúle&e ez — munka a munkáért — nem bérért, nem licséretért. nem verseny babérért; lelkesedés, unelyben már benne foglaltatik a rajongás hangulata és tartalma is. Nagybánya hagyománya a természetimádat, a meg nem alku- vás, a rajongó erőkifejtés." Bába Mihály Apáczai Csere E héten zajlott le a Magyar Tudomá- nyös Akadémián az Apáczai Csere születésének 350. évfordulójára rendezett ünnepség, ahol megemlékeztünk róla, mint művelődéspolitikusról, mint nyelvészről és mint pedagógusról. Sokoldalú színes tudós alakja nemzeti művelődésügyünknek. Munkásságát az utókor számára többoldalú megközelítésben igen jelentős terjedelmű irodalom örökítette meg. , Az első magyar nyelvű tankönyvünk írója. Úgy is mondhatnám, hogy „feltalálója”. Számunkra a tankönyv megszokott dolog, több mint száz éves hagyomány. Apáink, dédapáink örökségeként vettük át a formáját és alkalmazási módját. A tankönyvírónak ma fel kefj kutatni a forrásokat, válogatni, szelektálni és rendszerbe foglalni. Több mint 300 évvel ezelőtt Apáczai Csere korában ez azt jelentette, hogy a héber arab, görög, latin, francia, német, holland nyelvű szakirodalmi műveket kellett felkutatni, válogatni, értékelni, a legkorszerűbbnek ítélt több mint féltucatot alapul venni a készülő könyvhöz. Ezután jött az átfordítás magyarra, amely csak a fogalmak magyar megfelelőjének a megalkotása útján volt lehetséges. A fordítással a magyar tudományos nyelv alapjait is elkezdte lerakni. Számára a magyar nyelv két szemoont- ból is fontos szerepet játszott- bővítette a korabeli magyar nyelv szíík keresztmetszetét, alkalmassá tette a tudományok fogalom- rendszerének közvetítésére; rendszert alkotott. programot adott a magyar iskolák anyanyelvű oktatására. Kettős célkitűzését méltóképpen reprezentálja a Magyar Enciklopédia című híres műve. A Magyar Encyclopaedia azonban elsősorban tankönyv, azaz közvetítő eszköz, a tanulás segédeszköze. Egy könyv ég első azon könyvek között, amelyekből a tanulónak tanulnia kell, amelynek segítségével az iskolában anyanyelvén, magyarul megszerezheti a tanulás, a permanens önképzés első és alapvető eszközeit, hogy a legrövidebb úton jusson a művelődés mind magasabb és állandóan emelkedő fokára. „Feltalálta” a napjainkban már teljesen feledésbe merült „tükör- oldalas” tankönyvet, amely magába foglalta a mai fogalmak szerinti tankönyvet, munkafüzetet és bibliográfiai forrásokat is jelölő jegyzetfüzetet. A tankönyv 11 nem arányosan egyforma fejezetéből áll, a descartesi logikával indul, mennyiségtannal, mértannal, Kopemikus alapján álló csillagászattannal, természetrajzzal, gazdaságtannal, gazdasági tanácsokkal, technológiával, történelemmel, erkölcstannal folytatódik és végül teológiával fejeződik be. Hiányzik belőle a nyelvi és irodalmi fejezet, azsonban ennek ellenére is nyelvészeti szempontból igen értékes. A páczai Csere életének és munkásságának szabolcsi vonatkozásai keresésében abból a történelmi körülményből indulok ki, hogy Bocskay István halála után a 17. század első évtizedeitől kezdődően a szabolcsi, szatmári rész Erdélyhez csatoló- dott. Nagvkálló megerősített végvár volt. A kapcsolat nemcsak katonai és államigazgatási kérdés volt csupán, hanem nagymértékben gazdasági és művelődési kapcsolat is. Az Erdélyben folyó eszmei irányzatok közötti harc minden bizonnyal kihatott erre a részre is. A megreformált egyház egyik-másik napja személy szerint is szereplője volt ennek az eszmei harcnak. Apáczai Csere a pres^iteriá- nus eszméket vallotta. Legismertebb kollégája és müvének közel egy évtizedig egyenes folytatója Porcsalmi P. András, mint a nevéből is kitűnik porcsalmai származású, a csen- geri iskolában kezdte tanulmányait, maid átment Szatmárra és onnan Gyulafehérvárra. Erdélynek nagyon szoros kapcsolata volt a nyugati országokkal, főképpen az egyetemi városokkal, Németországban, Hollandiában. Angliában. Az erdélyi fejedelmek sok diákot küldtek ki. tanulmányútra, egyetemre, rövi- debb. hosszabb időre. Az idevezető egyik út minden bizonnyal ezen az országrészen keresztül vezetett, Észak-Magyarországon át, Apáczai Csere esetében Utrechtbe. A 17. században, sőt a 18. század első felében sem volt rendszeres postakocsijárat. A diákok a rendszeres kereskedői járatokon keresztül jutottak e! uticéljaikhoz. A kereskedelmi járatoknak az állomásai később postaállomásokká váltak többségükben. A postakocsijáratok térképeitől tehát vissza lehet következtetni útvonalukra. A levéltári anyagokból' egész pontosan tudjuk, hogy Apáczai útbain- dulása és hazatérése mikor történt, hánv nap kellett az útra. Gyulafehérvárról Hollandiába 69 napig tartott az út 1648 május—július utolsó hetei között. A visszajövetel 1653-ban történt meg. A számadás könyvben az van feljegyezve, hogy a fejedelem költségére Apáczai Csere családjával háromlovas járművön koesikázott és 8 ökrös szekér vitte a ruhát, ágvneműt, konyhaedényt. Könyveit több hordóba csomagolva szállították. Ebben az úti csomagban még nem volt benne a Magyar Encyclopaedia mert. az utolsó részt Erdélyben írta meg és küldte ki az utrechti nyomdába. Onnan 1855—1656-ban került visz- sza. valószínűleg hasonló útvonalén. Ez a legvalószínűbb útvonal Tokajon, Nyíregyházán Nagykállón, Nyírbátoron, Csengeren kérész tül vezetett. 40—50 km-ként pihenőkkel megszállással, éjszakai alvással, és nem ritkán az eszmei testvérekkel való eszmecserével. vendégeskedéssel is összekapcsolva. Az eszmecsere lehetősége Rállóban és Csenger- ben is fennállott. Hogy miért, árrá a partikués megyénk Iák helyzetének vizsgálatából kaphatunk magyarázatot. De (Büdí Szentmihályt sem zárhatjuk ki az erdélyi származású földesura miatt. A Tiszántúl valóságos művelődési központja a Debreceni Kollégium volt, amely egyfelől közvetlen hatásokat kapott Erdélyből, másfelől a partikulái révén legyezÖBzerűen szerte hatott az egész országban. Természetesen a legintenzívebben a közvetlen körzetében, így a keleti országrészeken. A partikulák nem egyszerűen csak fiókiskolái voltak a Debreceni Kollégiumnak, ahova tanítókat, rektorokat küldött ki. A rektorok természetszerűen követték a kollégium tanítási programját és metódusát, iskolaszervezetét, a helyi körülményekre alkalmazva. A partikula élén rektorok álltak, akik a felsőbb osztályokban tanítottak és az iskolát vezették a helyi községi és egyházi vezetőség megbízásából. Az alsóbb osztályokban a de- ákpreceptorok tanítottak, akik az illető partikulának a nagyobb tanulói közül kerültek ki rendszerint. Az iskola programján és a partikulahálózaíon kérészi.ül jól hitelesíthető az eszmei hatás útja es realizálódása. Szabóira-Szatmár megyében a Debreceni Kollégium partikulái két ütemben alakultak ki. A 17/században 5—(1 jött létre. Közöttük legjelentősebb — a végvári jellegből eredően is — Nagvkálló, ahol 1657-ben az anyakönyvi bejegyzések szerint Pérosi András, Szentmlk- lósi András, Csedregi György és BeJteki András voltak a rektorok. Ebben az esztendőben (Bűd) Szentmihályon — (Tiszavasvári) Bethlen Gábor a földeeúr és a rektor Mád! András. (Nyír)Bátor-ban 1055-ben Szőnyi István rektorságárol van feljegyzés. (Nagy)Ecseden 1659-ben Liszkai István, Tarpán 1657-ben lécfalvi Márton, Pápai Mihály é« 1859-beh Kisvárdai Ferenc a rektor. A 18. századi hullámban további 3—4 partikula állandósult. (Tisza)Lökön 1760-ban, (Uj)Fehértón ée (Ti- sza)Dobon 1761-ben. A csengeri partikuláról már a XVII. századból is vannak adatok, de az állandósulását 1774-re teszik. Időszakos partikula 7 volt. Igen tanulságos és sokatmondó egy-egy könyv történetének feltárása. Ezen az úton megfoghatóvá válik történelmünknek egy darabja. Az első kiadású és több mint háromszáz éves Magyar Encyclopaedia lapjainak forgatásával megelevenedik előttünk a XVI!., XVTII. századi szamár!, nyírségi táj, előlépnek a rég letűnt idők emberei. Sem a központi nyilvántartásból, sem a saját kutatásaimmal nem tudtam mind ez idáig tisztázni, hogy hány példányt nyomtattak Utreehtben. A kevés papír, az olvasók kis száma és a szállítási, terjesztési nehézségek miatt minden bizonnyal igen kis példanvszá- mot. Példának vehetjük Náday János Kert! dolgoknak le-írása c. könyvét, amelyről tudjuk, hogy a Magyar Encyclopaedia hatására készült. 1689-ben Kolozsvárott 75 példányban Nem valószínű, hogy a Magyar Encyclopaedia ennél sokkal több példányban készült volna. Gondoljunk csak arra, hogy hányat lehetett a hordóba csomagolni és hány hordó fért egy ökrös szekérre. Ebből a kiadásból ma 23-at a győri 1803-as kiadásból pedig 4 példányt tartunk nyilván. A nyilvántartás bizonyára nem tel)4SS, valahol még lehetnek elfekvő példányok. Mi mindenképpen adósok és felelősök vagyunk a Kölcsey-példány sorsának felderítéséért Hová, kinek adományozták, melyik szatmári kastély könyvtárában őrizték és onnan hová került a második nagy honfoglalás idején, 1945-ben. Legjobb tudomásom szerint m| egyetlen Magyar Encyclopaedia sem található a megyei közkönyvtárakban. De vajon a Kolcsey-példány nincs-e meg valahol magán- tulajdonban? A központi nyilvántartás szerint két példány története lehet érdekes számunkra. Az egyik érinthette, a másik minden bizonnyal érintette is megyénket A Széchenyi Ferenc ajándékából származó és az Országos Széchenyi Könyvtárban őrzött példányban 1672-es bejegyzés olvasható s Hangasiei, magyar hangzásban, Hangács helységnév. Ilyen nevű község van Borsodban, amelyről az okleveles adatok szerint már a 14. században ig történt említés. Van ilyen helységnév Nógrádban is és Szabolcsban is. A Tiszaeszlár határában feltüntetett Hangácspuszta a De&sewffyek tulajdonában volt. Ebből a családból származó Des- sewffy a kapitány a XVII. század elején Tokaj várában. A büdszentmihályi Dessewffy- kastélyt a XIX. század első felében a nemzeti művelődés helyeként emlegetik. Dessewffy Emil a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Dessewffy József szintén az Akadémia tagja. Itt már csak egy kutatási láncszem hiányzik, az azonosítás. A másik a Debreceni Kollégiumban lévő példány, amelynek útját szintén.keresztül lehet vezetni a megyén. Több tulajdonost követően a Kálmánchey család birtokában voll s ők ajándékozták * Kollégiumnak. A Kálmáncheyek régi újfehér, tóiak. Az újfehértói partikulának volt Kál- manehey nevű rektora. Tehát Hangacspusz. tan a Dessewffyek olvashattak. Ujfehértón a Kálmáncheyek és a rokon családok — minden bizonnyal olvasták is, a Magyar Encyc- lopaediát. Különösen a kalandárium gazdasági tanácsait. A zsarnokolás elméletéről szóló fejtegetésben táláltak is igazolást a titkon melengetett vagy nyíltan is kimondott de- mókratikus presbiterién us felfogásukra, a nemzeti gondolat ébreszgetésére, Dr. Arató Ferenc
