Kelet-Magyarország, 1975. június (32. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-15 / 139. szám
7 MTS. Jdnfai IS. KKLET-MAGYARORSZÄG—VASÁRNAPI MELLÉKLET kart. Masam fabrikálom a hangsáért, a a nyolctagú együttesünk most Nyirbélteken a megyei versenyben második lett Vannak pedig olyanok, akik nem is itthon dolgoznak, de este sosem marad el a próba. Van, aki sza, badságot vett ki, hogy készülhessen. — Elég ha kiállók a buszmegállóba, amikor a busz megjön — teszi hozzá Müller János — elkiáltom magam: este színházi Vagy előadás les® a kultúr házban! Negyven ember egy fordulóban biztos Kicsit fura módja a közönségszervezésnek, de bevált — Nem megy ötletért a szomszédba a tanár — mondja a tanácstitkár. — Látta, hogy a színpad alatt van egy üreg. Addig-meddig nézegette, amíg kiderült, hogy jó lesz az klubnak. Meg is csináltuk. Volt ott társadalmi munka, segített a tanács, a KISZ, a tsz. A tartalmas a jobb Ebbe a klubdologba kapaszkodom akkor, amikor a tsz gépműhelye előtt körülvesznek a fiatalok. Tóth Sándor, Fintor József, Somogyi Miklós, Papp István, Oláh András és Asztalos Pál. Szakmunkások, legtöbbjük Bak. tán tanult, s visszajött — A múltkor volt a Corvina itt Nekem nem nagyon tetszett — így Fintor —, igaz, hangerő volt. Késtek is, meg aztán jobbat akar az ember. A színházat dicsérik, s a tartalmasat keresik. És a klub? Nos, az igen, az jó, csak kevés a lány. így aztán mindig öröm, ha vége a tanévnek, akkor bővül a társaság. Meg jó élném! a srácokat, akik itt Nyíribronyban olyan hajómodelleket készítenek, hogy versenyt verseny után nyernek. Meg jó elbeszélgetni, bekukkantani az idősebbekhez, amikor próbál a zenekar. Van, aki megpróbálja, s lám a fiatal ujja is rááll a húrra. Lassan kialakult a kép. és látszik mind jobban: az itt lakók szerint szeretik községüket. A par|t.itkár azt mondja, azért is tudnak keveset róluk, mert egyrészt röstellik a dicsek- vési, másrészt elintéznek ők itt mindent amit« lehet. Meg aztán ritka a vendég az olyan faluba, ahonnan vissza kell fordulni. Jó pár éve úgy tűnt, hogy fogyni fog a lakosság. De aztán megállt a folyamat S most hirtelen kis vita és számolás következik: születnek évente 24—25-en. És ez jó, most is 20- nál több az elsős. Igaz, végez évente 20 nyol. cadikos, de ennek a fele vagy marad, vagy visszajön tanulás után. Szívesen mennek a me_ zőgazdasági szakmunkásképzőbe is, amit mi sem bizonyít jobban, mint az: az Új Életben a kertészetben, a gépjavítóban csupa saját ne. velésű fiatal dolgozik. — Kétezerig nem lesz gond — mondja ki a hirtelen összegyűlt társaság —, s nagy kacagás közben szögezik le: végrehajtják a népesedéspolitikai határozatot. Ma már a tanító sem aggódik, hogy kihalnak a szép új iskolából, és a szövetkezeti derékhad is tudja, a mostani 45 körüli átlagéletkor csak javulhat Sok tett — kevés beszéd — Politizáló falu volt ez mindig — fejtegeti a párttitkár. Van egy harminctagú alapszervezet, de minden fontos helyen ott vannak a párttagok. Ám nekünk az az elvünk, hogy nem beszélni kell, hanem termi. így mielőtt bárki szólt volna, a tsz bevezette azt, hogy szolgáltat. Az emberek a munkával foglalkozhatnak. A szocialista brigádok, van hat nem bonyolultan ajánlgatnak, hanem ha kell villamosítanak, ha kell akkor útépítéshez mennek társadalmi munkára, vagy éppen a tánchelyet betonozzák a kuítúrház udvarán. A zenészeink pedig egyet citeráznak, s közben megbeszélik mit csinálnak másnap valami újat a faluért. A tanács se sokat gondolkodott, amikor arról volt szó, mi legyen a cigányteleppel. Megszüntette, és most mind igencsak tisztességesen laknak a faluban. Közbevetem, hogy ez mind szép, és jó, ha. nem mi lesz a jövő? A szövetkezetnek van 1070 hektárja, a falu lélekszáma nem nagy, s az igények nőnek. Ebben a kérdésben elbújtattam a tsz-egyesülés gondolatát, egy esetleges közigazgatási szervezés lehetőségét Meg is értik, s annak rend je-mód ja szerint fetóL nak: — Megoldódik ez, ha eljön az ideje. Most évi 30 millió értéket termel a isz, jó erős a háztáji, sok kiváló szakember iparkodik minden fontos helyen. Csak jó házasságba mehetnek bele, az érthető. Vitázni nem érdemes erről, igazük is van. Ahol a háztáji tehenek havj félmilliót tejelnek, a kert ontja az almát, a burgonya és a répa jól fizet, — és ami ennél is több —, a szorgalom kenterbe veri a nagyobbakét is, ott igencsak tudjon valaki, ha be akar társulKépek Fejemben kavarognak a képek. Szabó Jánosáé boltvezetőé, aki méri a friss kenyeret. A klubé, ahol békésen megfér egymás mellett sok bikinis lány kivágott képe egy úttörő jelmondattal. A gépeké, amelyeken hosszú hajú, de színházat követelő szakmunkások dolgoz, nak. A párttitkáré, aki robogóján hol itt, hol ott bukkan fel, s csupán izgalmas érdeklődésből elmegy a zenészekkel a versenyre. A Somogyi Miklósé, aki arról panaszkodik, hogy Ibnonyban is otthonra talált a magyar focibetegség, mert nem szívvel rúgják a bőrt a járási első osztályban, így csak tizedikek. A zenészeké, akik munka után pengetik a citerát, és dalolnak maguk elé. Azután a falu képei, ahol régi haranglábon kongatják a delet, s a határé, amely tarka a dolgozók színes ruháitól, kendőitől. A panorámabusz képe, amely városian modem, s a leszállóké, akikről nem tudnám, hogy falusiak, ha nem Ibronnyban a bolt előtt találkozunk. Zsákutca? Nos az út itt véget ér. De eljut ide minden ami új. Nem magától. Az ott élők hangyaszorgalmától. Mert korunkban sehol nem akadhat fehér folt ott, ahol az ott élők nem akarják. Ibrony megér egy utat Meg akkor is, ha szíves szemlélődés után vissza kell fordulni. , Bürget Lajos <t . ' » r » ' Megyénk tájain Nyíribrony! Végállomás! Megérkezett a friss kenyér. „MyfrflMwny* Végállomás* — ktéttja a». A/nta sokszor a buszvezető. Itt már csak egy íorduiőnyi a busz útja, aztán kifelé van iránya a „zsákból”. Ha minden jól megy, csupán egy-két évig lesz így, mert már készül az út Levelek felé, így ki lehet tömi. Hogy közben minden igazi ibromyi szidja egy kicsit a KPM. et, az jogos, mert bizony most csak csúfolódás az, ha valaki útnak nézi azt a szalagot, ami idevezet Azért ide lehet érni! Ezt Bagoly Dániel, a tanács titkára mood. ja, majd a falu egy százaléka egészíti ki. Meri; mind a 14 ember, akivel az 1400-ból beszéltem, nem csak bizonygatta, de bizonyította is: zsákutca lehet a községbe vivő út, de a nyír- ibronyiak útja nem visz zsákba. — Most lett a szövetkezetünk kiváló, — kezdi Kiss János a párttitkár, aki nyomban hozzá is teszi: az Új Élet nem maradt csak név a faluban. Az itt élő négyszáz család kevesek által látva, de sokra vitte. Vannak ennek mérőszámai, s csak az illendőség miatt, néhányat felsorol: — Egy munkanapra 103 forintot fizet a tsz, a faluban van 30 autó, 240 rádió és 225 tv, sokmilliós a takarékbetét, évente felépül 4—5 új ház, és itt is jelkép a kerítés, a bútort Nyíregyházáról szállítják, s gépesítettek a háztartások. Mindent egybevetve: van pénz, mégpedig bőven. De vajon mi kamatozik ebből a fejekben? merül fel a kérdés. Müller János tanár, aki az ibronyj ifjúsági és művelődési ház vezetője is, szinte iicit- szerúen segít be a felsorolásba: Ad a szövetkezet évi 6000 forintot a művelődési háznak. Ezen kívül 3800 forint ér. tékű fuvart, 1500-at a citerazenékamak, 10 ezerért most vett szemlélétőeszközt az iskolának, Í2 ezret ad a sportkörnek, 5 ezret a KISZ-eseknek, 8000 foritnyi természetbeni jut. tatást az óvodának, minden évben megrendezi a gyermeknapot, ami legalább 5000-be kerül, 2000 forint megy az MHSZ-nek. Nem győzöm összeadni, amikor Kriston János fogatos már mondja: mindenkinek házhoz száúütóük a tüzelőt, amit egy tételben rendel meg a szövetkezet, már 60 vagon itt.van,. 40 rpég jön.. Fekete László meg tetézi: ■" ‘ gázcsereteíepünk is van a tsz-ben. — Van itt pénz kérem, szorgos kis falu ez — mondja Petró József a kocsmaros —, csak tejért kifizet a csarnokos havi félmilliót. Hogy isznak-e? Ha annyit innának, amennyit nem szabad, akkor nem tartanának itt. Dolog után egy pohár sör nem mondható bűnnek. A pénz mögött Amit eddig hallottunk, az pénz, pénz, és megintcsak pénz. Izgalmas azonban, hogy egyszerűen csak van, vagy használják is a javaikat? Kiss János a kérdésre példákkal válaszol: — Egyetlen ház volt a faluban amiben nem égett villany, özvegy Zámbori Jánosné- nál. Idős, tehetsége sem volt hozza. Jött a taikarmányos szocialista brigád, összeadta a rávalót, besegítettek a szerelőink, így aztan kész lett napok alatt. Vagy más: szebb utcát akartunk. Kivágtuk az összes régi csúf fát, s mindenki a saját pénzén vett meggyet. Akármerre megy, ott sorolnak. S ha látná, ki- es behajtáskor, hogy óvják a jószágtól! Kis s'Mihály asztalos, most karbantartó a tsz-ben. újabb példát mond: — Volt itt régen vonószenekar, a háború előtt. Aztán akadtak citerások is. Amikor a Páva divatba jött, mondom: csináljunk zenepclet harangoznak... A saját nevelésű szakmunkásgárda. Próbálnak a citerások. (Elek Emil felvételei) i.
