Kelet-Magyarország, 1975. június (32. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-14 / 138. szám

IT!. J&ifus Tl RELET-MAfftARÓftSzAö sr Felsősimáink írják... Tanyanapló t Az album első ránézésre semmiben sem különbö­zik más, díszes kötésű, íz­léses kivitelű társaitól. Ha azonban belelapozunk, minden másként fest — hisz ennek a naplónak so­rai egy település történeté­ről vallanak... A honismereti kutató­munka igen ritka és érde­kes módját választotta a felsősimái művelődési ház igazgatója, Csertő Kálmán. Több mint egy évtizede vezeti a tanyai település, Felsősima s a körülötte elszórtan elhelyezkedő bo­kortanyák mindennapjait — gondjait, örömeit egy­aránt — megörökítő tanya­naplóját. Miről is szólnak a napló sorai ? Több oldalon foglalkozik a napló a település törté­netével, külön fejezetet szentelve a felszabadulás eseményeinek s az azt kö­vető újjáépítés nehéz, de emlékezetes napjainak. Megörökítette a tanyanap­ló az új bekötő út ava­tását, a hidroglóbusz felál­lítását. a termelőszövetke­zeti mozgalom eredmé­nyeit s a művelődési ház és klub tevékenységét, or­szágosan is elismert mun­káját. Tekintélye van a tanya­naplónak! Ma már egy társadalmi bizottság dönt arról, mi is kerülhet fel­jegyzésre a naplóba. Sőt, a legutóbbi tanácstagvá­lasztáskor a jelölő gyűlés egyhangúlag megszavazta, hogy a leköszönő tanács­tag elévülhetetlen érde­meit vezessék be hivata­losan a naplóba. Hason­lóan bekerült a napló ol­dalaira néhány, a telepü­lésről elköltöző közéleti ember, a tanyáért sokat tett lakos neve és érüéme is. Lassan betelnek a napló lapjai. A klub fiataljai azonban már készítik, dí­szítik a következő albu­mot, hogy újabb évtized­re feljegyezhessék, meg­örökíthessék az utókornak, a kis település nagy ese­ményeit, napjait. (kz.) Fényecske szülei Arab kislány névadója JNy íregyházán Nagymama Dzsakartában él Együtt a család. öt év alatt több, mint há­romezer kis magyar állam­polgár kapott nevet a nyír­egyházi házasságkötő te­remben a Családi Eseménye­ket Rendező Iroda jóvoltá­ból. Az első külföldi kis em­berek névadójára a ha^xlik évben, az elmúlt vasárnap került sor. Elsőnek a megyei kórház jemeni ösztöndíjas szülészorvosának, dr. Zaid bin Yahyának és a nyíregyházi Tóth Mariannának a kislá­nya, Nawirah, kapott nevet. Egy tanár Kairóból ígérő tájára, Indonéziába. Zaid már ott született. Dzsa­kartában. Édesanyja — ha­zája szokása szerint édesap­ja unokatestvére —, még mindig ott él. Az ő nevét kapja most a nyíregyházi unoka. Nawirah lett. ami magyarul Fényecskét jelent. Zaid már kisfiú korától orvos akart lenni, mert vé­leménye szerint így szolgál­hatja legjobban népe boldo­gulását. De mire elvégezte a középiskolát, édesapja tönk­rement. Egy mekkai zarán­dokút következett, utána Kairóba ment és tanított, várva az ösztöndíjat. Már kezdetben rokonszen­vezett Magyarországgal. Más, mint Anglia, vagy az Egyesült Államok, ahová sok társa ment. Nem csalódott. Most már igazi hazájának ér­zi országunkat. Tolmács és az A kis ünnepség után buj­tosi otthonában kerestük fel baráti körben a jemeni dok­tort, aki kifogástalanul be­szél magyarul és szívesen emlékszik vissza eddigi pá­lyafutására. Bizony, nem is olyan egy- Ösztöndíjasok szerű sora van annak, aho- J gyan Magyarországra ke­rült és Mariannával megis­merkedett. Kezdi mindjárt azzal, hogy nagyapja a szultánok kevés kenyeret adó Jemenjéből ki­vándorolt a mohamedán vi­lág valamivel jobb sorsot Az elnök segít Z suzsi néni hajnalban kelt, ingerülten etette meg a két hatalmas sertést, mert idejét rabolja, leeszi a „fejéről” a hajat is, s már nem bírja, ha túl nem ad rajta. De ma intézkedik, határozta el. Indult a határba kapálni. Alig várta a déli harangszót, hogy az ő hatvannégy eszten­dejével fusson haza etetni, utána a tsz-irodába, hátha el tudja kapni az elnököt... Ezek a jószagok csak híznak, híznak, s már senkinek nem kellenek. Mi lesz vele? Kinek adja el. Csak segít tán az elnök. Várta, míg az szabadul a vendégeitől, s azonnal eléállt az ud­varon. Nem is kellett megszólítani. Szólította őt az elnök. — Mi baj, Zsuzsi néni? — kérdezte. — Drága elnök elvtárs! Segítsen rajtam — kezdte Zsuzsi néni. de még nem mondott semmit. Megigazította fején a színes kendőt, aztán megeredt a nyelve, pergett, oergett. mondta a magáét. — Ha most nem segít, nem is tudom, mi lesz. Nem tudom kapálni a felfogott krumplit, cukorrépát, nem tudok jönni dolgozni... Czine Ferenc, a pátrohai Zöld Mező Tsz elnöke nem tud­ta mire vélni az áradozó siránkozást. — Mit kell segítenem? — kérdezte. Elnök elvtárs, lelkem! Van két sertésem. Csak híznak, híznak, már felül van mindkettő a 240 kilón. Nem tudok már mit adni nekik. Értékesíteni kellene, de kinek kell két ekkora jószág most? A tsz értékesíthetné. Nem?! Segítsen, elnök elv- társ. Meghálálom. Felkapja a fejét az elnök. — Mivel hálálja meg Zsuzsi nénétn? — Mivel, mivel fiam. Hát a munkámmal. Meglátja, olyan tiszta lesz az a föld, mint a patyolat... — Jól van Zsuzsi néném. Holnap visszük a maga két sertését is, eladjuk. Ilyen kell a téliszalámiba, amit Gyul4n készítenek. Zsuzsi néni megkönnyebbül. — Akkor nyugodtan mehetek vissza kapálni? — Nyugodtan Zsuzsi néni, ha bírja még hatvannégy éve- sen. (f, k.) Az ösztöndíjasokkal fog­lalkozó Műszaki-Tudomá­nyos Együttműködési Iroda nagyon gondosan készítette fel az arab ösztöndíjasokat. Egy évig csak a nyelvet ta­nulták, majd következett a Budapesti Orvosegyetem. Zaid olyan kifogástalanul megtanult rpagyarul, hogy' vakációban mindig vállalko­zott turisták és arab küldött­ségek mellett tolmácsolásra, így került, egy iraki küldött­séggel Nyíregyházára. Itt ismerkedett meg feleségével. Ettől kezdve Zaid mindig szívesen vállalkozott kelet­magyarországi kirándulásra, még a vizsgaidőszakban is. A körülbelül hatvan ha­zánkban tanuló jemeni diák­csoport bizottságában mind­végig élénk közéleti szerepet játszott, éppúgjr. mint két unokatestvére, akii: közül az egyik Szegeden, a másik Ajkán dolgozik. És Marianna? (Becenevén Maya.) Milyen dolog egy szülészorvos feleségének len­ni ? — Szeretem, hogy hivatás- tudatból minden nőbeteghez van egy-két megnyugtató kedves szava — nevet a kismama —. de állíthatom, hogy idehaza nem orvos, hanem férj. •«•és fi nagymamák Közben a „főszereplő” kis­lány is felébred és hangosan nyilvánítja, hogy enni sze­retne. Amint kinyitja nagy nyugdíjasok mun­kában. Az almásládák javítását végzi három nyugdíjas tsz-tag; Bodó László, Rásky József és Fi­lep Adám, a számos-'.égi Dózsa TernM-löizövetkez,ét­ben. (Elek Emil felvétele). sötétbarna szemét, rácso­dálkozik a világra, már ro­han is be a nagymama, Tóth Menyhértné. Hát neki mi a véleménye? — Először nagyon meg­hökkentem. Hiszen az ember még a Dunántúlra is nehe­zen adja férjhez a lányát, mert hányszor fogja akkor látni évente. Hát még Aden be? Hogy még az uno­kámat se láthassam? Pedig Fényecskét a má­sik nagymama is szeretné látni. És Megveri doktor, aki éppen Nyíregyházáról van az ádeni kórházban, egyre gyakrabban írja Zaid doktornak, hogy várják, szükség van rá. Zaid gya­korlata lejárt május elsején, de meghosszabbította de­cemberig. Most szakorvos szeretne lenni, amihez még két év kellene. Alighanem mégis elutaznak, de aztán visszajönnek. És ha közben születik egy másik kicsi? Mondjuk egy fiú? — Alinak fogjuk nevezni -- mondják kórusban —. mint a nagyapát. Mert az arab világban nemigen szokás a nagyapá­ról elnevezni a gyermeket. Az arab nevekben amúgy is benne van az apai név. Fé­nyecske teljes neve is Nawi­rah binti Zaid bin Yahya. A binti jelenti, hogy lánya, a bin, hogy fia Az unoka nagyszülők utáni elnevezése! tőlünk vették át. Általában a doktor szorgalmasan ol­vassa az Alsabab al Arabi című újságot, amely hazája sorsáról tájékoztatja. De Magyarország is összefonó­dott már a sorsával. Szép hölggyé nőjjél Aden- ben is, Nyíregyházán is kis­leány! Gesztelyi Nagy Zoltán Vasútforplmi szakkizépiskola épül Záhonyban Vasútforgalmi és gépészeti szakközépiskola épül Zá­honyban. Az első állásfogla­lás három esztendeje történt: a megyei tanács végrehajtó bizottsága a beruházás terü­leti és műszaki előkészítését az 1974—1975. évekre, míg az építkezések kezdését 1976- ra ütemezte. Tavaly elkészült a beru­házási program, de a magas költségek — 70 millió forint — miatt át kellett dolgozni. A NYIRTERV nemrégen el­készült új dokumentációja szerint a létesítmény 47 mil­lió forintból megépíthető. Hat tanterem, három szak­előadó-, négy műhelytérem, nyelvi labor, tornaterem kap helyet az oktatási épületben; a kollégiumi szárny föld­szintjén 300 személy kiszol­gálására alkalmas konyha, kétszáz személyes étterem, több kiegészítő létesítmény, az emeleti részeken pedig 38 — egyenként négyszemé­lyes — hálószoba lesz. A megyei tanács végre­hajtó bizottsága legutóbbi ülésén ezt a tervet tekintette át, s intézkedett a megfele­lő ütemekben szükséges pénz biztosításáról. A KPM és a MÁV-vezérigazgatóság vál­lalta, hogy az oktatáshoz je­lentős gépparkot, és külön­böző felszerelést, berende­zést ad. Megkezdték a terület ki­sajátítását, a SZÁÉV még az idén elkezdi az építke­zést. Szükségtantermekben már az elmúlt tanévben is két osztály tanult a forgalom- irányítási szakon. Ezért rendkívül fontos a beruházás pontos ütemezése, 1977 szeptemberében . az új szak- középiskolának már működ­ni kell. A megyei tanács és a KPM vasüti főosztály külön együttműködési meg­állapodás alapján segíti a beruházás lebonyolításában részt vevő szerveket A nyíregyházi rádióprogramból Júniusban halljuk Napirenden levő kérdéssel, aktuális témával foglalkozik a nyíregyházi stúdió kéthe­tenként, szerdán jelentkező műsora, a „Nők 20 perce”. Amikor arról beszélünk, hogy Szabolcs-Szatmár fia­tal iparával együtt érthető­en fiatal a megye munkás- osztálya, akkor méginkább érvényes ez a megállapítás a nőkre. Azokra az asszo­nyokra és lányokra, akik képletesen is, a valóságban is nagy utat tettek meg a gyárak kapujáig, a munka­padokig. A nők jogainak ér­vényesüléséért — törvény is kötelez rá — igen „sokat.tét-, tek a szabolgsj, szatmári üzemekben. Á mikéntre ke­resi a választ a nők 20 per­ce szerkesztőriportere, Ró­zsavölgyi Erzsébet. Az adás június 18-án, szerdán hang­zik el Nyíregyháza hullám­hosszán. 21-én, szombaton a Tiszán­túli Áramszolgáltató Vál­lalat munkásfiataljai — két szocialista brigád tagjai — lesznek vendéglátói a ven­dégségbe érkező nyíregyházi stúdiónak. A TITÁSZ festői környezetben levő sóstói üdülőjében huszonéves fia­talok — villanyszerelők, te­kercselők, technikusok be­szélnek munkájukról, örö­meikről, gondjaikról, de szívesen vallanak magánéle­tükről is. Az erre az estére klubtagsági igazolványt vál­tó riporterek pedig igyekez­nek bemutatni a rádióhall­gatóknak a vállalat tevé­kenységét, a fiatalok szere­pét a mindennapi munká­ban. Napközisek tábora Sóstón Ismét megkezdi kórjá­ra tát az iskolabusz Nyíregy­házán, június 30-án reggel. A város általános iskoláinak napköziseit szállítja ki több fordulóval a sóstói napközis táborba minden nap, au­gusztus 23-ig. A tavaly már sikerrel kipróbált napközis táborba — amelynek épüle­teit a Sóstóra vegető út fe­lüljárója mellett láthatják az utazók — naponta mintegy háromszázö tven—négyszáz általános iskolás járhat ki. A többnyire szűk, poros is­kolaudvarok helyett itt az erdő szélén, jó levegőn játsz­hatnak a gyerekek naphosa- szat. __ Kirándulások, erdei séták, fürdés a strandon, lá­togatás a közeli vidám park­ban — változatos a prog­ram. Élelmezésükről a jősavá- rosi általános iskola kony­hája gondoskodik — onnan hordják ki az ebédet. Tíz— úzenhárom pedagógus fel­ügyelete alatt folynak majd a foglalkozások, melyeket a rossz idő sem zavarhat meg. Hat terem áll rendelkezésre — különféle játékok, könyv­tár szórakoztatja a napközi­seket. 1 Hä lesz még egy fiú, Ali lesz

Next

/
Thumbnails
Contents