Kelet-Magyarország, 1975. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-11 / 109. szám
IWTS. május 11. KELET-M AGYARORSZÄG —VASÁRNAPI MELLÉKLET 7 Megyénk tájain Héhteleki gyökerek Gizik'1 néni kézimunkái. Fürdőszobában. Fogászati rendelés. — Ültem a lépcsőn, és csak néztem, hogy nő a víz. Aztán bementem a házba, és ittam egy pohárral, mert ilyenkor bizony kvaterká- zik az ember. Mire visszamegyek, látom, már odaért a víz, ahol ültem. Eszembe se jutott, hogy menjünk. — Mondom az uramnak: Imre, pátyolóz. kodjunk. Legalább a padlásra, végtére is az égig csak nem nő a víz. Engem aztán a fiúval elvitt a csónak, az uram azonban nem akart. — Hát igen, május 14 volt — emlékezik v Tóth Imre, aki akkor, öt éve nagyhodosi lakos volt —, s én még leemeltem az ólajtót, rátettem a kis süldőt. Akkor már tenger volt körbe. Tóthné a kézimunkáján dolgozik, s fel se néz, Tóth pedig kinéz a méhteleki kis ház ablakán, oda, ahol már megvastagodtak a meggy- és sziívafák. Fészekrakás — Hatvanban építettem Kishódoson a házam. Odafészkelt egy fecske a pitvarajtó fölé. Kiköltötte a kicsiket, de alig vártam, mikor elment, levertem a fészket, mert odatették a névjegyüket a lépcsőre. A következő évben ismét visszajöttek. Újra odafészkeltek, ahová szoktak. Megint nem volt szívem leyemi őszig. Hatvannégyben megint ott voltak, akkor már egy deszkát szegeztem a fészek alá, mert rájöttem, a madár se cserél szívesen fész. két, pedig csak oktalan állat — ennyit mond Kovács Gusztáv, és három cent szilvát lehajt — Van itt az újtelepen egy sor, itt csak nagyhodosiak laknak. A másikon a kishodo- siak. Nekem is minden szomszédom volt falubeli — mondja Szabad Károlyné. — így otthonosabbnak ígérkezett és így is lett. így csinálták a garbolciak is. Nem. volt ez könnyű, főleg nekünk, a gyerekek, Ildikó és Katica hamarabb megszokták. Merthogy akárhogyan is nézzük, jobb ez a ház, fürdőszoba, vízvezeték és minden van. A .kertünk ott maradt, oda átjárunk. Az' segít hozzá, hogy a nyugdíjhoz téve törlesszük a havi 430-at. — Büszkék vagyúnk az iskolánkra — válaszol .'örömmel Szabó ■Sándor igazgatóhelyettes. Körzeti központ, és akik idejárnak nem igen probtémáznak, ki is a régi és ki az új méhteleki, ki jön Hódosról. Az újat, a jót és szépet a gyermek könnyen megszokja. A 178 gyerekből 150 méhteleki. Itt serdültek, itt nőttek fel. Nekik már ez a falujuk. - - ■ ' És nem is válaszol' máskéiiVakitőT'ftiég- kérdezzük: hová valósi is'vagy. De két nagyhodosi leányka, aki kora hajnalban-kél. és buszozik ide, hiába részese,az itteni modernnek. így vélekedik: Kisari Judit: — Igaz, korai a kelés, de nem jönnék, el onnan. Nagyon megszoktam a falunkat. még akkor is, ha itt kényelmesebb. Lőtincz Katalin: — Ottan nevelkedtünk, nem jövök én el, pedig csak fúrott kút van, és kényeímetlen is a bejárás. A kis hatodikosok beszédén átszűrődik a szülői vélemény, az ottan élők ragaszkodása, amihez hozzávegyül egy kicsit azok bírálata is, akik felkerekedtek, és új otthont teremteni bátraknak bizonyultak Méhteleken. • * Osszeboronálódik Csalánt szedeget a temető szélén, a régi Méhtelek alatt Lukács néni, aki közben egy- egy pillantást vet fiatalon elhalt fia sífjára. Szó esik sokmindenről, s közben mond valamit, amire nagyon figyelni keli: . — Amikor a hodosiaknak bevezették a vizet! nekem is fizetni kellett a ház miatt 700 forintot. Ott is a vízvezeték, de en még nem ittam belőle. A régit iszom, azon nevelkedtem, nem. kóstolóm meg, még ha fizettem is érte. Kicsit borongósan megyek az öregek napközije felé. Ott van az, ahol a régi Mehtelek italboltja.- a Rozsdás. Mert az újé az a Fényes. Ide látszik a nagy gát pereme. A déli napon a ház falánál ülnek Bartha Antal, Fehér Gyula. Nyisztor Miklós, Bartha Istvánná. Beszélünk árvízről, régi, ötéves emlékekről, s egyszerre fogalmazódni kezdenek a gondolatok. — Azt hittük bolondság itt ilyen gátat építeni. De aztán tavaly. amikor megint nagy víz volt. csaknem a koronáig ért. Akkor jöttünk rá, van ebben ráció. Nem is volt izgalom... A tanácsházán Ahhoz hogy az ember a dolgok möge i.- pillantson. és az emberi sorsok bonyodalmat világában eligazodjék a tények tükrét tartva maga elé. Rozsályba kell utazni.>itt a 'közös tanács székhelye. Hogy e? is bánat dolga Méhteleken, az más dolog, de ez már így lett. Papp Árpád elnök, és Varga Jenő titkár, aki maga is méhteleki. sok érdekes dolgot mond. — Méhteleken ma 947 ember él. Réger már csak 480-an voltak, és igaz, százak jártak el dolgozni. Most 235 családot írtunk ösz- sze, és 152 szoknak a házaknak a száma, amelyek az árvíz után épültek Néhány kivételével az újtelepen. Igazuk van azoknak, akik sok ellenmondást f-'1. Vegyük sorba: itt Rozsályban van a tanács. De Méhtelek orvosi központ, ott var ” Tiéh'-’ek —k-r-— garbóiéi tsz központja Ott a körzeti iskola, de itt van a szolgáltatások zöme! Visszaidézek néhány korábbi beszélj, tést. Tóth Imre nagyhodosi tsz-tag, 54 éves mondta: — Nem vagyok se itt, se ott. Ott a kert, a munka, itt az otthon. Mégse mennék. És a fiam se, aki Nyírbátorban gimnazista. ő már fát is ültetett idé, neki ez a faluja. — Jött bizony ide olyan is, aki először számolt. Merthogy a méhteleki tsz kedvezőtlen adottságú, ha itt hizlal valaki bikát, többet kap érte 20 százalékkal. Ha más nem, ez behozza az új ház árát — jegyezte meg epésen egy garbóiéi. Két világ határán Buczkó Károly, aki Kishódosról jött éppen Méhtelek felé, a gáton állt. Visszanézett, és aztán kénytelen, de előre indult. Méhtelek felé. A 150 új ház egyikébe. Sokan vannak így, akik ilyen jelképesen élnek, gondolkodnak, küzdenek, be nem gyógyult sebekkel, nagy és kicsinyes vádakkal és önvádakkal. Csalán csíphet kezet és szívet és csövön folyó tiszta víz vihet zavaros érzést magával. A tanácstitkár, Varga Jenő mondta volt: — Nemcsak fiatalok költöztek, települtek Méhtelekre. Mondja meg őszintén, egy városinak sem okoz gondot, ha csak az egyik részből a másikba kell költöznie? Miért lenne másként azzal, aki évizedes, vagy százados gyökeret tépett el? 1 Egy tsz-tag magyarázta, nevét elhallgatva: — Nézze, most már egy a méhteleki, a garbóiéi és a kishodosi szövetkezet. Aranyföld, mindent megad. Nem adok neki egy-két évet. és itt lesz a nagyhodosi is. Még úgy se lesz túl nagy. A különbség amit fizetnek már ma s^ számos. Ha pedig egy a gazdaság, akkor me. gint könnyebb lesz. Az meg, hogy az újtelep közepe ma még olyan mint a legelő? Nos, fának, bokornak idő kell, hogy .megvastagodjék. És végül Nyisztor bácsi bölcsessége: — ügy , mondják még néha, hogy az új meg régi méhtelekiek csak a temetőben békéinek . végleg össze. Na, a falu pedig terjed, lassan összenő, s nem lesz itt olyan, hogy régi, új. Egy falu lesz, ott is termő lesz a kert, benépesül-az udvar születik az új pulya. És hogy a kör, a képletes és az országúti bezáruljon, ehhez a tanácselnök, Papp Árpád mondata: — Hä megtennék, amit ígérnek, de mióta!, hogy végre lenne olyan állandó busz- ieörjárat. anü összeforrna a falvakat, könnyebb lenné, üémásak a közlekedés, hnnem a közeledés is. mert ki tagadhatja: emberi az ha va- iáki' vissza-visszanéz oda, ahonnan a természet szeszélye kergette el. Utcanevek Ha az új Méhtelek' házai között járunk, a névtáblák magyar városokat, tájakat idéznek. Székesfehérvár, Káta, Tolna emlékeztet arra, honnan jöttek ide építeni, segíteni, .hogy meginduljon az é’.et. Egy ország nagy segítő szívének be- és kivezető vérereit jelzik, mögötte emberekkel, akik hívás nélkül jöttek. De azt ők is tudták, és még ma is tudjuk, házat és iskolát, kultúrházat és sportpályát, éttermet és vízvezetéket könnyebb volt teremteni, mint békét hozni a telkeknek. Szabad néni és Tóth Imre, de a felesége is és Szabó tanár úr is meg a tanácstitkár, meg a kis. székeken ülő öregek is visszaadják az ember hitét, amikor más-mas szavakkal, de ezt a lényeget fogalmazzák: — Lehet, hogy az idősek között sokan visszaemlékeznek fájón arra, ami volt. De még az is. aki ma tagad vagy támad, és hite szériát nem is vallja be, az is tudja jobban él, mint régi házában, jobb dolga'van, mint valaha, és ami mindennél jobban megköti: gyermeke innen már nem vágyik el.' Teher a törlesztés, van, aki meg se éli a végét. Nem mindenkinek jutott 20 ezer, hogy berendezze a fürdőszobát. De van as- peetbmat az iskolában, üzemi ebéd az étteremben, a húsz százalékot is kifizette 'a tsz, betonút visz háztól házig, váríalnyi gat őrzi a megvant, és többen vannak azok, akik már hisznek a jobban, mint azok, akik öt év múltán is becsapva érzik magukat. Mindahhoz, amit elmondtak, őszintén, nyíltan és tisztán, s néhányan úgy, hogy közben stampedlivel erősítve . szívüket beszéltek, mindenné! többet mondott egy kép, amit búcsúzóul kapott a riporter. Mearendezetlenüi, véletlen kínáltán, tavaszi verőfényben. Égv kert volt ez a zúg végén, egv almás mögött, ott. ahol az úi utca kezdődött. Pompában rozsszínlettek a fák, a virágok között egy asz- szony kapált, és mögötte, az ő háza előtt, és a mások háza előtt, megkapaszkodva a földben élt és magasodott a fenyő, a szatmári udvarok fenyője, a hegyekből lelopakodott, az örökzöld, a maradandó. És ilyenkor önkéntelen az em bér eszéhe jut: itt Méhteleken a földből a gép tudj’ isten mikori agyagisteneket dobott ki, mind olyat, ami a termékenvséget ábrázolja. Egyszerűen nyersen brutálisan a tér. mékenvségett ami ennek a földnek a sajátja mely befogad embert, fát. almát és fenyőt, megőriz erőt és emléket, zöld mögé rejt ma nyersen vakolt falat, és megadja ezzel a kapaszkodót a tegnap születettnek, a hóTnáp - lágra jövőnek, annak, akinek még emlékkénében sem lémlik fel, hogy ahol él. azt a pusztítás után teremtették. Bürget Lajos Bővizű kútnáL A Fehérvári úton. • ' ' ' H Fizikaórán. (Hammel József felvételei) Napfényben.
