Kelet-Magyarország, 1975. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-11 / 109. szám
á»rs. mäju* tr: ^ELST-SfA'etARSRSZÄG Képviselőink négy éve A Z 1971 TAVASZÁN VÁLASZTÓIT KÉPVISELŐK mandátuma, megbízatása lejárt. Az eltelt négy esztendőben az országgyűlés széles körű törvényhozó munkál végzett. A megalkotott törvények közül kiemelkedik gz, grpely módosította népköztársaságunk alkotmányát, s népünk eddigi munkájának, harcának eredményeként kimondhatta: a Magyar Népköztársaság szocialista állam, a munkásosztály marxista-leninista pártja a társadalom vezető ereje. Az országgyűlés megalkotta a tanácsokról, az ifjúságról, a szövetkezetekről, a népgazdasági tervezésről, a külkereskedelemről, a bíróságokról, <jz ügyészségekről az egészségügyről és a társadalombiztosításról szóló törvényt, valamint módosította a családjogi törvényt. Rendszeresen áttekintette a végrehajtást, ellenőrizte a kormányzati tevékenységet. A növekvő demokratizmus jegyében sor került választási rendszerünk fejlesztésére, az állampolgárok közvetlen jelölési jogának biztosítására. Áz országgyűlés munkájából Szabolcs- Szalmár megye húsz képviselője is jelentős részt vállalt. Soraikból került ki az ország- gyűlés egyik jegyzője, egy állandó bizottság titkára és kilenc állandó bizottsági tág. Képviselőink rendszeresen részt vettek a parlamenti üléseken és az állandó bizottságok ülésein. Az országgyűlés tizenhét ülésszakán huszonhárom törvényjavaslat vitájában tizenkilenc szabolcs-szatmári képviselő összesen huszonhat alkalommal szólalt fel. Részt vállaltak abból a munkából is, amikor az ország- gyűlés ellenőrző jogkörét gyakorolta. Az ellenőrzés sajátos parlamenti eszközével, az interpellációval tizenegy esetben éltek megyénk képviselői. \1 EGYÉNK KÉPVISELŐ I FELKESZÜLiTJ. ten vettek részt az országgyűlés állandó bizottságainak munkájában is. áz országos kérdések mellett tájékozotton képviselték megyénk gazdasági, szociális és egészségügyi fejlesztésének ügyét. Rendszeresen hozzászóltak és többek között Szabolcs-Szßt- már iparosításának kérdéseiről, a gyenge termőhelyi adottságú termelőszövetkezetek és szakcsoportok problémáiról, az általános iskolai tanteremfejlesztés, felszereltség gondjairól, a szakmunkásképzés lehetőségeiről mondták el véleményüket. Sürgették a megye kórházainak korszerűsítését, bővítését, szorgalmazták a nyugdijakkal kapcsolatos problémák megoldását. Tájékoztatást adtak az 1970. évi szamosköri árvizet követő újjáépítési munkákról, kérték az újjáépítés ütemének gyorsítását, s ezenkívül még sok más kérdésié] szóltak a bizottságok előtt. Az országgyűlésben végzett eredményes munkát segítette a megyei képviselőcsoport, amely hozzájárult, hogy megyénkben megválasztott országgyűlési képviselők közösen i6 készüljenek a soron következő ülésszakra, az országgyűlés bizottságainak üléseire, valamint ahhoz is, hogy a képviselők rendszeresen, folyamatosan tájékozódjanak a megye életéről. A képviselőcsoport minden ülésszak előtt megvitatta a parlament napirendjére kerülő előterjesztéseket. Ezekhez helyi szakemberektől kiegészítő anyagokat, véleményeket kértek, amelyeket felszólalásaikban hasznosítottak. Az országgyűlés egyes üléseinek előkészítéséhez kapcsolódva számos megyei téma is szerepelt önálló napirendként a képviselőcsoport üic sén. A képviselők felkészítését hatékonyan segítette, hogy megyénk párt-, állatni, társadalmi vezetői rendszeresen részt vettek a cso- portülés:':en és tájékoztatták a képviselőket a megye politikai, társadalmi, gazdasági; kyltu- rális helyzetéről, az időszerű tennivalóikról. Gyakran tartották üléseiket olyan helyen, aho] a tárgyalt napirenddel kapcsolatban gyakor lati tapasztalatokat is szereztek. A megye életéről, a törvények, határozatok helyi végrehajtásáról rendszeres és folyamatos tájékoztatást kaptak országgyűlési képviselőink. A me(tye< pártbizottság, a Hazafias Népfront megyei bizottsága több alkalommal hívta meg üléseire a képviselőket, a megyei tanács minden ülésére meghívást kaptak. A csoportülések alkalmasak voltak arra is, hogy a képviselők kicseréljék a munkájuk során szerzett tapasztalatokát, felvessék problémáikat. Gyakran intéztek kérdéseket az ülésre meghívott vezetőkhöz, szakemberekhez, több esetben pedig intézkedéseket sürgettek a területükön tapasztalt rendellenességek megszüntetése érdekében. A CIKLUSBAN AZ ORSZÁGGYŰLÉS r*- két vezetője vett részt képviselőcsoportunk ülésén: Varga Gáborné, az ország- gyűlés alelnöke az egészségügyi törvénytervezet előkészítésével kapcsolatos képviselőcsoport-ülésen, ezt követően Apró Antal, az országgyűlés elnöke találkozott Nyíregyházán a megye képviselőivel. A képviselőkhöz igen sok javaslattal fordultak a községek, üzemek és különböző szervek vezetői. Támogatásukat, közreműködésüket kérték gondjaik megoldásához, amelyekhez a lehetőségek határán belül a képviselők igyekeztek segítséget nyújtani. Eljártak az illetékes szerveknél, esetenként az illetékes miniszter támogatósát is kérték. A leggyakrabban kommunális, ellátási és fejlesztési tervek megvalósításához kértek segítséget, köztük sok közérdekű javaslat megvalósításához. Ezek egy részének megoldása azonban áthúzódik a következő középtávú terv idő4ÍORON KÍVÜL FOGADJAK akülön- ■ böző szervek vezetői az országgyűlési képviselőket és a törvényes lehetőségeken belül segítenek megoldani a problémákat. Képviselőink kapcsolata a megyei, városi, járási, községi szervekkel, azok vezetőivel jp. Igen eredményesek voltak azoic a megbeszélések, ahol egy-egy terület párt-, tanácsi, népfront- és gazdasági szervek vezetőivel megvitatták .a terület problémáit. összegezve megyénk országgyűlési képviselőinek tevékenységét, megállapíthatjuk: jól képviselték választóik és a megve érdekeit. Marik Sándor PausztoTszkij: A hegedűhúr E gy lovedékrepesz szakította el a hegedű húrjait. Egyetlen egy maradt esak rajta, az utolsó. Tartalékhúrja nem volt Jegorov- nak, a zenésznek, és népi lehetett sehol beszerezni, olyan idők jártak akkor. Mindez 1941 őszen történt a Balti-tenger erősen ostromolt szigetének, ,,Ezelnek” az egyik részén, ahol naponta verték vissza a szovjet harcosok a szakadatlant meg-megujulo német támadást. A háború a szigeten talalt néhány színészt — férfiakat és nőket egyaránt. Nappal a férfiak a katonákkal együtt árkoitak és részt vettek a támadások visszaverésében, a nők pedig a sebesülteket kötözték, mosták a katonák ruháit, mint a többi nő. Éjszaka. ha nem volt támadás, az erplö egy kis tisztásán koncerteket, előadásokat rendeztek. Nagyszerű mondják önök — természetesen a sötétben is lehet hallani a zenét, az éneket, de hihetetlen, mennyit ügyeskedtek a színészek, míg megszervezték az előadást az éjszakai erdőben. Mit láthattak a nézők a sötétségben éjnek idején?! A háború, az éjszakai sötétség sajátos ötleteivel megteremtette a maga hagyományait. Alighogy megkezdődött az előadás, a nézők a színészekre irányították zseblámpájuk éles fényeit. Előadás közben a fények állandóan röpködtek, mint a kis tűzmadarak. egyik arcról a másikra, attól függően, hogy a színészek kőiül éppen ki beszélt JegoFövra soha nem irányultak a zseblámpák, mindig sötétben játszott. Csak egyetlen fénypontot látóit maga előtt játék közben, ez egy csillag volt. Úgy világított a tenger szélén, mint egy ottfelejtett őrtorony. Egy nap a sokat használt hegedű húrjai felmondták a szolgálatot, s Jegorov nem tudott tovább játszani. Az első éjszakai jsoncerten el is mondta ezt a láthatatlan nézőknek. És ekkor az éjszakai sötétségből váratlanul egy fiatal hang harsant fel: — Paganini egy húron is játszott... Paganini! ! Vajon Jegoro- vot össze lehetett vele hasonlítani, a nagy muzsikussal? És mégis, lassan a vállához emelte a hegedűt. A kiválasztott csillag most is ott ragyogott az öböl partján, mint azelőtt, annyi éjszakán át. Jegorov játszani kezdett. És váratlanul az egy hűr olyan erővel és kedvességgel sírt fel, mintha valamennyi húrja ép lenne. Azonnal felvillantak a zseblámpák. A fénysugarak szokatlan erősséggel, hirtelen vágódtak a szemébe, amitől csak hunyorgott. Könnyű volt játszania, mintha Paganini vezette volna a sovány, eres ujjakat a megcsonkított hegedűn. A háború rövid szünetében, egy sűrű erdőben, ahol virágillat és égésszag terjengett, felhangzott és messzire szárnyalt Csajkovszkij melódiája, amelynek fájdalmas dallamától majd megszakadt a katonák szíve. Az utolsó búr nem bírta ki a hangerőt, elszakadt. A lámpák fénycsóvája hirtelen a hegedűre vágódott. A hegedű örökre elhallgatott A fények kihunytak, a-hallgatók tömege szinte egy emberként sóhajtott fel. Egy igaz történetet mesélek most, ezért hiába is várnak ügyesen kigondolt megoldást. Jegorovnak nem volt min játszania tovább, közönséges katona lett belőle az egyik osztagban. És az egyik éjszakai összecsapásban életét vesztette a hazáért. . Itt temették el a durva, homokos földben. Sírjába esp cse- peraett, a tengert köd borította . . . És mi történt a hegedűvel ? Tokba helyezték, bevarrták egy flanell ágytakaróba és átadtak egy pilótának, aki Leningrádba repült. Az egyenesen egy híres karmesterhez vitte. A karmester két ujjúval megfogta a hegedűt, a levegőbe emelte és elmosolyodott: egy olasz hegedű volt, ami a sok éves használattól, az öregségtől szinte elvesztette a súlyát. — Átadom zenekarunk legjobb hegedűsének — mondta válaszul a karmester. Mol van most ez a hegedű? — nem tudom. De bárhol is lehet, gyönyörűen zengi a kedves és szeretett melódiákat, Gyönyörűen játssza Csajkovszkij muzsikáját, s közben megremegteti az ember szívét, mint ahogy a háború viharában apnyi éjszakán át megtette. Fordította: a Laczlk Máfia Csőperemek furatait készíti Cidor Mihály, a MEZŐGÉP baktalórántházl gyárában. A fiatal szakember nemcsak teljesítményével, de szép, pontos munkájával is kivívta a tapasztalt szakemberek elismerését. (Hammel József íelv.) R A FA FÉM -sztori A szervezés próbája Röviden szólva: 1951-ben alakult meg a mai RAFA- FÉM-szövetkezet — asztalosok, lakatosok, kovácsok és néhány villanyszerelő jóvoltából. Őszintén szólva ezek a különböző foglalkozású „helyi kisiparosok” akkor nem lobogó bizakodásból, hanem inkább „majd megláljuk’- ' BŐÉ „próBáljuk meg”-ből szövetkeztek. Hogy akkor ki milyen messzire látott előre, az ma már kideríthetetlen, de elképzelhető. Csupa kisiparos alapította a szövetae- zetet. A kiindulás elsősorban talán nem is a messzire előrelátásban gyökerezett, hanem inkább nagyon is közelálló dolgok számbavételében: annak belátásában, hogy a kisipar határai nagyon közel- esők, amit bezárnak az nem egy világ, — amint azt a mesterek inaskorukban hitték — hanem a világnak meglehetősen kicsi darabkája. Az élet diltíáHa Először egy emeletes házban dolgoztak, azután 1960- ban nagyobb asztalosműhely, 62-ben lakatos üzemcsarnok épült. 1966-ban na- gyobbítottók a lakatos üzemcsarnokot és autó-motorszerelő részleggel bővült a szövetkezet. Nagyot léptek és úgy tűnt, hogy a gondok nehezén már túl vannak. Az új szervezésű munka új horizontot bontott a szövetkezet előtt. Ezt örömmel fogadták, csakhogy járt vele egy meglepetés is: a csábító lehetőségek, a soha nem próbált nagyságrendek áttekintése már nem volt olyan könnyű, mint korábban, a köztük való eligazodáshoz, egy sor olyan képességre, tulajdonságra, jártasságra volt szükség, amelyeknek a kifejlődéséhez az egykori kisiparosiét alig adott lehetőséget. Az élet így diktált: ha tovább akartok jutni, akkor szükségetek van arra, hogy tudjatok gyorsan dönteni, értsetek a szervezéshez, a korszerű ügyintézéshez, legyen jártasságotok a lehetőségek és a partnerek közül a legjobbak kiválasztásához, legyen érzéketek a kapcsolatok szélesítéséhez és korszeré fenntartásához... i*e kellett tehát számolni az addig elért sikerek tartalmatlan járulékaival: a hamis illúziókkal, az oktalan ábrándokkal, az érzelmeket a cselekvéssel szemben előnyben részesítő gyengeségekkel, a döntés helyett a lehetőségek között dilemmázó, a megoldásokat az időre bízó vezetési gyakorlattal, a szövetkezet megnövekedett erejének egész hatékonyságát a reális perspektívák irányába lehessen fordítani. Hat hold a tanácstól A mindennapi? gyakorlat a szervező képességet tette — és teszi ma is — leginkább próbára. A szövetkezet hosg- szű évek óta szakember-hiánnyal küzd. Ezt nem lehetett megszüntetni a rakama- ziak megyeszerte ismert és rokonszenves szorgalmával. Ma sem lehet. Körül kellett nézni a községben és „be kellett hozni” a szövetkezetbe a más községekbe, távoli városokba eljáró szakképzett embereket. Miután ezt elérték, de a szakember- hiány éppen csak enyhült, gondoskodni kellett a szakmunkás-utánpótlásról. Képeztek lakatosokat, asztalosokat, autó-motorszerelö}tet. Most is van a szövetkezetnek 22 tanulója, de ... A de után következik, hogy Raka- mazon nem akadt annyi asztalos munka után érdeklődő fiatal, mint amennyire a szövetkezetnek szüksége van, ezért felvették tanulónak a szomszéd községekből jelentkezőket is. No, ezzel legalább megoldódott a gond! — mondhatnánk: A műszaki vezető — Rudi László — azonban nyomban eloszlatja a hirtelen támadt megnyugvást: — E fiatalok közül sokan visszamennék majd a falujukba, ha kezükben lesz a szakma és ml megint asztalosgondokkal küzdünk — mondja. A szövetkezet kinőtte minden műhelyét, minden munkacsarnokát, minden irodáját. Mindenütt szoronganak a szó igazi értelmében. Valamit enyhít a helyzetükön, hogy most kaptak a tanácstól egy hat holdnyi területet, ennek nagy hasznát veszik. majd. Addig azonban amíg azon a „földön" megkezdődhet a termelés, sok idő fog eltelni, mert fel kell tölteni, épületeket kell rá emelni, gépeket kell beszerelni ... íj igények Innen látják felíényjeni az 1975-ös év termelési céljait, számait. Tavaly 29 millió volt a tervük. November 30- ra teljesítették. Decemberben még hozzátettek 3 milliót terven felül. Az idén minimális létszámemeléssel, főleg a termelékenység növelésével legalább 15—20 százalékkal többet akarnak termelni. Ebbe természetesen már beleszól majd az új részlég: épül egy autószerviz, s úgy szeretnék működtetni, hogy egy—két gépkocsitípus garanciáját elvállalhassák, pontosabban rájuk bízzák. A szövetkezetben 32 kommunista dolgozik — nagyrészük fizikai dolgozó. Most rajtuk a szövetkezet szeme, az ő helytállásukban, lendítő erejükben a bizodalom. A tizennégy brigádban az ő dolguk lesz 1975-ben is ösz- szefogni és mindig g jövő irányába vinni a jelesnek ismert szorgalmat, aminek az idén többet kell jelentenie az igyekezetnél, tanulást, tudatosulást, különféle képességek kibontását, a lehetőségek felismerését és kihasználását kell érteni alatta. Sokirányú teendőt jelent. A szövetkezet 1974-ben ért el oda, hogy minden dolgozójának megvan a 7—8. osztályos iskolai végzettsége. De szükség van technikusi, mérnöki végzettségű emberekre. S .lesz? Ez még kérdés. A gondok ellenére bizakodnak a szövetkezet tagjai. Az 1974-es esztendőben 25 000 forint volt az egy főre jutó évi béralap. Két évvel ezelőtt 24 694 forint. Az átlagos kereset 74-ben tizenkét százalékkal emelkedett. Ilyen eredményekkel, tervekkel és gondokkal léptek át 1974. november 30-án az 1975-ös esztendőbe. Ezt az előljárást és a jövő feladatait azzal a bizakodó derűvel veszik tudomásul, ami csak a jó helytállásból ragyoghat fel. Szabó Gyorsa? 9
