Kelet-Magyarország, 1975. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-10 / 108. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. május 10. Szülők fóruma: ## Katika „olvas Az olvasás sok élményt ad az embernek: szórakoztat, nevel, tanít, ismereteket nyújt. A másfél éves Katika a járókájában üldögél. Édesapja újságot, édesanyja könyvet olvas. A kicsi jó példát lat. Valami jó lehet az — gondolja —, amit apa és anya csinálnak, olyan békésen hallgatnak. Ő is kezébe veszi szétnyitható képeskönyvét. Nézegeti, bököget a képekre, mondja is, hogy „cica”, „boci”, sőt később megállapításokat is tesz: „A kutya ugat, vau, vau...” Mondja, mondja mindazt, amit a képről tanult, majd elégedetten hozzáteszi: „Katika olvas!” És ez így igaz. Ö már olvas. Egyelőre még csak a kép mond neki valamit, de alapozódik benne az olvasási kedv és az a vágy, hogy egyszer megismerhesse a betűk titkát. Kéri is édesapját, édesanyját, hogy olvassák el neki a képek alá nyomtatott szöveget, kedves kis versikéket. Hamar megtanulja és nagy öröm számára, amikor kis ujjacskáját a sorokra bökve mondja a szöveget, mintha olvasna. • Valahol ebben a korban kezdődik az életre szóló betűszeretet, az olvasási kedv megalapozása. Mint mindenben, úgy ebben is sokat jelent a jó példa. Látnia kell a gyermeknek, hogy a szülei is olvasnak, szeretik és megbecsülik a könyvet. Meg kell tanítanunk arra, hogy ő is vigyázzon a saját kis képeskönyvére. Tudnia kell, hogy az nem házépítésre való, hanem csupán nézegetésre, lapozásra, „olvasás’-ra. A növekvő, 2—6 éves gyermek nagyon sokszor kéri, hogy meséljünk neki. Kevés szülő tud szabadon, „fejből” annyi mesét. Olvassunk csak fel szép lassan, érthetően a masékönyvből és a gyerek megint csak meg fogja érezni azt, hogy a könyv, az olvasnivaló rejti magában azt a sok szép mesét, történetet, ami gyönyörködteti, szórakoztatja. Napról napra erősödik majd benne a vágy, hogy megtanuljon olvasni. A gyermek látja, hogy szülei újságokat, folyóiratokat olvasnak. Nagyon helyes, ha 3 éves kortól neki is megvan a saját újságja. Sajtónk termékei között megtalálhatók minden korosztálynak a havi, illetve hetilapjai. A 3—6 éves még csak nézetegeti a Dörmögő Dömötör képeit, a mesét fel kell neki olvasni, de az már az ő újságja, neki szól minden sora. Az iskolások már maguk betűzik ki a szöveget is — később már jól olvassák — a Kisdobosból, a Pajtásból. Napilapjaink és hetilapjaink legtöbbjében van legalább hetente egyszer úgynevezett „gyermekoldal”. Ez is legyen a gyermeké. Érezze, hogy a nagyok újságja neki is szól. A kisebbeknek olvassuk fel a mesét, az iskolások mák maguk szórakozzanak vele. Az olvasás, az újság, a könyv megszerettetése a szülők, a gyermek környezetének feladata. A többi azután már megy szinte magától. A leporellójukat a járókában élvezettel lapozgató Katikákból lesznek a későbbi lelkes olvasók, gyermekkönyvtárba járó, könyvgyűjtő nagyobbacskák, akik többet tudnak osztálytársaiknál, hiszen a sok olvasástól állandóan tanulnak, jobban fogalmaznak, választékosabban beszélnek, mert az írók, költők szókincséből észrevétlenül bővül kifejezési készségük. Dr. Gergely Károlyné Toldalagi Pál: A gyerme A gyermekeknek külön életük van amit felfognak furcsa keverék, ezért forgatják szünet nélkül, egyre kérdéseik kopott kútkerekét; a fényt imádják, tenni, futni, mászni szeretnének, kitolnák messzire kék az alvást, pedig kifáradt a testük. nem tudják, hogy ennek pihennie kell, de a szemük mégis becsukódik és álom nélkül mélyen alszanak A gyermekeknek külön életük van s behatolni hozzájuk nem szabad O Gyerekeknek O Gyerekeknek O Gyerekeknek O Gyerekeknek O A legutóbbi úttörőelnökségi ülésen három napirendi pontot tárgyaltak meg. Tájékoztató hangzott el az MSZMP KB titkársági határozatából adódó feladatok megvalósításának menetéről, a nevelési értekezletek tapasztalatairól, intézkedési tervet fogadtak el az úttörővezetői értekezletek, valamint a járási, a városi, a megyei úttörővezetői konferencia megrendezésére és Dobos Györgyné, az úttörő- elnökség tagja ismertette az úttörővezetői akadémia munkáját. Erről az utolsó napirendi pontról számolunk be kissé részletesebben. Kétségtelen, hogy az úttörővezetőik kiválasztása, rendszeres képzésük a szövetség egyik legfontosabb feladata. A mozgalom jelene és jövője függ a vezetőktől, ezért nem mindegy, kit választanak meg erre a felelősségteljes munkára. Az elméleti és a gyakorlati órákat központi és megyei előadók tartották az akadémia 72 résztvevőjének. Az első év végén 37-en rajvezetö- képző táborban voltak, ahol önállóan végeztek vezetői feladatokat. Sajnos, most a második év végére csak a jelentkezők fele tudja sikeresen befejezni az akadémiát és ír szakdolgozatot különböző témákból. Két év során problémát okozott a nem mindig alapos szervezés, ezért gyakori volt a hiányzás, az előadások inkább elméleti jellegűek voltak és nem sikerült' megvalósítani a kiscsoportos foglalkozásokat. Ezekre a gondokra a következő években indítandó akadémiáknál nagyobb figyelmet fognak fordítani. A hiányosságok mellett döntőbb a két év gyakorlati haszna. A hallgatók véleménye szerint segítette elméleti felkészülésüket, megismerték más csapatok munkáját, tapasztalatot több politikai ismeretet szereztek. E rövid ismertetés után a pajtások leveleiből ismertetünk néhányat: Mike Berta szakköri titkár (a penyigei úttörőcsapat tagja) leveléből: „Rajzszakkörünk ebben az évben alakult. Tizennyolc tagú, olyan pajtások, akik szeretnek rajzolni. Hetente tartunk foglalkozásokat, amelyeket Csáthy Mik- lósné vezet. Jó ide járni, mert sok szép dolgot készítünk, olyan technikával, amelyet eddig még nem ismertünk. Úttörőposta Dolgozunk temperával, pasz- tellel, textilragasztással. Iskolánk a nemzetközi nőnap alkalmából kiállítást rendezett. Itt bemutattuk az eddig elkészült képeket. Sok érdeklődő nézte meg kiállításun- Kat, munkáink nagy sikert arattak. A legtöbb képet kiállításra készítjük. Három szakköri tag munkáját díjazták Az én hazám című képzőművészeti pályázaton. A moszkvai „így látom a világot” pályázatra is küldtünk tíz munkát. Természetesen nemcsak versenyekre készítünk képeket. Meglepetésképpen a tananyaghoz tartozó képeket is rajzoltunk, amelyeket odaajándékoztuk az osztályoknak a mesék illusztrálására. A nyíregyházi plakátkiállításra szolidaritási plakátot, a 30 év fejlődését bemutató képet és a hősökre emlékeztető plakátot rajzoltunk. Uj feladatunk volt: segítettünk a kisdobosok és az óvodások által rendezett anyáknapi ünnepély dekorációjának elkészítésében.” Gyurecskó Mária, a kál mánházi úttörőcsapat úttörő- tanácsának titkára a követ, kezőket írta: „Az áprilisi járási kulturá lis szemlén részt vettek a kál mánházi kisdobosok és úttörők is. Pajtásaink nagy sikert arattak szereplésükkel és szép eredményekkel tértek haza. Nagy Ágnes hegedűszólóval arany jelvényt, oklevelet és értékes könyvjutalmat kapott. Kisdobos eiterazene- karunk minden tagja ezüst jelvényt és oklevelet, csapatunk szintén ezüst jelvényt kapott.” TÖRD A FE IED1 VÍZSZINTES: 1. Megfejtendő: (nyolcadik négyzetben: RE). 6. Növény. 7. ... a foga, mert lyukas. 8. Kettőzött mássalhangzó. 9. Középen betér! 11, Vásznat készít. 12. Lajos beceneve. 14. Eme dolgok. 16. Át- ellenben lgvö. 18. Kettőzve édesség. 20. Megfejtendő (a vízszintes 1. folytatása). 21. Ajándékoz. 22. Becézett női név. 24. ... —zum. 25. Nagy szibériai folyó. 27. Légzőszerv. 28. LZTD. 29. Perzsia. FÜGGŐLEGES: 1. Katalin beceneve. 2. Nitrogén, fluor vegyjele. 3. Szláv feudális rang volt. 4. Kén, jód vegyjelei. 5. ... Tamás, Rákóczi parasztgenerálisa. 6. Felrepül. 10. Létezett. 11. A mondat építőköve. 13. AUK. 14. Hullj. 15. Megfejtendő (a vízszintes 20. folytatása). 17. .. .-lom. 19, Babonáz. 21. Híres Verdi- opera. 23. Kézzel jelez. 24. összevisszaság, felfordulás. 26. Ajándékoz. 27. Személyes névmás, de Morse-jel is. Megfejtendő: Móra Ferenc egyik kedvelt kisregényének címe: vízszintes 1., 20., függőleges 15. Múlt heti megfejtés: KÖRTVÉLYES — SOMLÓ — DOBOGÓKŐ — KAB- HEGY. Könyvjutalom: Nagy Irép Kisvárda, Tóth József Nyírbogát, Simon László Csen- ger, Napközi otthon Kántor- jánosi, Balogh Katalin Nagy- ar és Vincze Sándor Nyíregyháza. Tavaszi játékok Ahogy a nappalok hosszabbodnak, s a levegő melegszik, úgy egyre több időt töl. tünk a szabadban. A téli tes- pedés után szinte kívánjuk a mozgást. De nem mindegy ám, hogy milyen az a mozgás. A céltalan futkározás, a csatangolás helyett olyan játékokat érdemes játszani, amelyek egészségesen mozgatják meg az izmokat, felüdítve ezzel az egész szervezetet. Ilyen játék a mostanában igen kedvéit tollaslabda. Kis területen játszható, köny- nyed, gyors mozgást igényel és szinte nem lehet belefáradni. Természetesen vannak a tollaslabdánál olcsóbb játékok is. öregapáink igen értettek ezekhez, de manapság már sok feledésbe merült közülük. Néhányat érdemes volna feleleveníteni. A farbamétát többen játszhat ják. Két vonalat húzunk egymástól öt méter távolságban. Az egyik vonalra áll a dobó, akit kiszámolással jelölünk ki, a másikon helyezkednek el a többiek. A dobó megkapja a labdát, a másik vonalhoz fut és onnan igyekszik a menekülők közül valakit eltalálni. Akit eltalál, az lesz az új dobó. A lyukba gurítós játékot hatan-heten játszhatjuk. Egymástól másfél méterre annyi gödröcskét, illetve lyukat Volt egyszer egy szegényasz- szony, meg annak egy éhenkórász élete párja. Egyebük se, csak egy baltájuk, amely _ lyel az éhenkórász szegényember a fát vágta. No, volt egy fűrészük is, amelyről nincs sok mondani valóm, úgyis tudjátok, hogy mire való. Meg még három veszekedő, örökösen harsogó-vijjo- gó fiúgyerekük is volt nekik, akik nem nyughattak a bőrükben, örökösen handaban- dáztak, örökösen tépték, marták egymást, mint a veszekedő, marakodó kányaköly- kök. Mondta is az apjuk: — Utálatos, handabandázó, kányakölykök. Inkább egy szép kis lánygyereket dobott volna le az udvarunkra- valamelyik rózsás felhőgubanc. No, ritkán teljesedik valakinek úgy a gondolata, mint ahogy akkor a szegényemberé, mert egyszercsak egy szép kicsi lány feküdt hófehér pólyában az udvar köze. pén. Szeme csillogó, mint a karbunkulus, szája piros, mint az érett cseresznye, az álián meg gyönyörű arany csillag ékesedett. A szegényember azonnal bölcsőt eszkábált, a három ádáz kölyök pedig a bölcsőt ringatta, a bölcsőt tépte ki egymás malátából. Addig lökA kányatestvérek dösték egymást, addig rángatták a bölcsőt, hogy a kis leánygyerek, az a cseppentett virágbimbó, kifordult éktelen sivalkodással a bölcsőből. No, haragra gerjedt a kölykök apja. Ostort ragadott és úgy kergette ki a három vijjogó kölyköt az apjuk az udvarról. — Hiss kányamadarak, hiss! Nagy csiricsáré lármával rebbentek bele a kavargó szélű levegőbe a kányafiak, mert kányamadarakká váltak a legényfiúk mind, egytől- egyig. — Jaj, mit tettél, te apjuk, mit tettél, — sopánkodott a fiúk anyja. Nem lesznek már énnekem aranyos fiacskáim. Jaj, te apjuk, te apjuk, brü- hühühühü. S csak sírt, csak rítt a sze. gény jó asszony, siratta a fiait és vigasztalhatatlan volt. Csináltatott a fazekassal három agyagfazekat, s azokba sírta bele égő könnyeit. Ahogy a kislány nőtt, nőtt, növekedett, a szomszédok elmondták neki, hogy van bizony neki három kányafiú testvére is. De az apja is öregedett már, jól jött volna neki, ha a legényfiai, akiket elűzött a háztól, segítségére lettek volna. — Édes egy anyám, — mondta az édesanyjának, — ha így, akkor így, ha meg úgy, akkor úgy, elmegyek bíz én és hazacsalogatom három legényfiú testvéremet. — Jó, —. bólogatott égő szomorúsággal az asszony. — De várj, kisütök egy szakajtókosárra való tepertős pogácsát, mert azt nagyon szeretik a fiacskáim. Legalább te is eszel az úton, ha megéhezel. No, azt még megvárta a le. ány. S dehogy is evett volna abból a pogácsából. Hadd maradjon meg mind egy szemig a fiútestvéreinek. Éhes nem volt, mert talált szamócát meg szedret eleget, s a szeretet is fűtötte és jóllakat, ta. Három nap múlva elérkezett egy kis kunyhóhoz, amelyben a vén kecebóca ólomkezű öregasszony éldegélt magányosan, árván, mint egy széltől elsodort falevél. — Hát te merre? — kérdezte tőle a vénséges vén asz- szony. Elmondta akkor a leányka, hogy mi járatban van. — Jotjb, ha el se indulsz, mert térdig kell lejárni a lábadat, míg odaérsz. — Hát akkor térdig járom le a lábomat — vont vállat a leányzó. Ezzel az okos leány megindult, s előbb bokáig járta le a lábát, de akkor még csak az ezüst hegyekhez ért. Aztán sok-sok idő múlva lejárta a lány a lábát a térde kalácsáig. De akkor már alig bírt vánszorogni. S akkor megpillantotta a gyönyörű rubint hegyeket, amelyeknek egyik barlangjában élt a három vijjogó kányamadár. Akkor éppen a legkisebb volt odahaza, az sütött, főzött, amíg a többi vadászni járt. Finom nyúlpörkölt sistergett a lábasban. A kányamadár azonnal megismerte a testvérét, mert az állán ott világított a csillag. — Ugye a testvérünk vagy? — kérdezte a leánytól. — Igen, az vagyok és azért jöttem, hogy jöjjetek haza. Édesanyánk három korsót sírt tele a könnyeivel. Szó szót követett, s közben hazajött a másik két idősebb testvér. Megvacsoráztak, a nyúlpecsenyébői még csak egy csontocska se maradt. Másnap indultak hazafelé. A legkisebb kányamadár a lánykát vette a vállára a két szárnya közé, mert ez a le. ányka á térdig lejárt lábával járni nem tudott. A másik két madár hatalmas zsákokat tömött meg rubintokkal. Vit. tek annyit, amennyit elbir- tak. Volt otthon öröm. Az édesanyjuk a három korsóból a könnyeket ráöntötte a három kányafiúra, s azök azonnal szép deli legényekké váltak. Amíg a leányka odajárt, az édesanyja egy negyedik korsót is telesírt könnyekkel. Ezeket a könnyeket a leány lába csonkjára öntötte, s azonnal kinőtt a leányka lába is. Amit mondtam, nem bolondság, nem ettem én bolond gombát, kincsekkel volt tele sok zsák, esőstől volt ott a boldogság, s örömökből nyíltak rózsák. Franciából átdolgozta: Ölbey Irén ásunk, ahányan vagyunk. A lyuk olyan mély legyen, hogy a kislabda jól beleférjen. Ezután mindenki odaáll a saját gödréhez. Az első pajtás 7 méterre előre megy, és onnan próbálja a labdát valamelyik lyukba begurítani. Háromszor kísérletezhet. Ha nem talál bele egyik lyukba sem, akkor gödrét betemeti és kiáll a játékból. Ha valamelyik lyukban bennmarad a labda, akkor annak a lyuknak a gazdája kirtelen kikapja, és igyekszik valamelyik társát eltalálni vele. Akit háromszor eltaláltak, az kiáll a játékból és betemeti a gödrét. Az a játékos győz. akinek nyitott marad a labdafészke. A héjazás párbeszédes játék. A játékosok számolással kivláasztanak egy héját és egy anyát, a többiek a csirkék. A héja hat-nyolc méterre, szemben áll az anya mögött felsorakozott oszlop, pal. Leguggol és egy fada. rabbal jelképes gödröt kapar. Ekkor az anya megkérdezi: — Mit csinálsz héja? — Gödröt ások! — Minek a gödör? — Tüzet rakni. — Minek a tűz? — Csirkét kopasztani. — Kiéből? — Tiédből! — Anya vagyok, nem hagyom! — Héja vagyok,, elkapom! Amikor ezt mondja felugrik, és igyekszik a sorból valakit elragadni. Az anya széttárt karokkal védi csibéit, akik mindig mögé állnak. Az anya lehetőleg maradjon mindig szemben a héjával, hogy ne érje el a sor végét. Ha a héjának sikerül valakit elkapnia, az lesz a héja, aki a sort elengedi, az pedig a héja zsákmánya. Úgy is lehet játszani, hogy a héja azösz- szes csibét elrabolja, s csak akkor cserélnek. Ha sok régi, — ma is érdé kés — játékot akartok tanulni, akkor szerezzétek meg Hajdú Gyula: Magyar népi játékok gyűjteménye című könyvét, biztosan megtaláljátok a könyvtárban. Szathmári Tamás
