Kelet-Magyarország, 1975. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-09 / 107. szám
A Győzelem napján K erttel övezett kétemeletes házban, a karls- horsti német hadmérnöki iskola egykori éttermében gyűltek össze a szövetséges hadseregek parancsnokai, hogy fogadják az összeomlott III. Birodalom megbízottainak feltétel nélküli megadását. 1945. május 9-e, nulla óra volt. öt év, nyolc hónap és 7 nap telt el azután, hogy a hitlerista csapatok azon a végzetes szeptemberi hajnalon megindultak Lengyelország ellen. Amikor Zsukov marsall felszólította Keitel tábornagyot, hogy írja alá a fegyverletételi okmányt, Hitler egykori jobbkeze bizonytalan léptekkel indult a zöldposztós asztalhoz. „Monoklija leesett a szeméről és zsinórján függve maradt. Arcán piros foltok jelentek meg” — emlékezett vissza Zsukov. Negyvenhárom perccel később befejeződött a feltétel nélküli fegyver- letételről szóló okmány aláírása. A német küldöttség elhagyta a termet. így ért véget a példátlan véráldozatokat követelő II. világháború Európában. Kint dörögtek a győzelmet jelző ágyúk. A föld akkori lakosságának nyolcvan százalékát érintette a háború, 1700 millió embert. A különböző hadseregekbe behívottak száma meghaladta a 110 milliót. Az emberiség hálatelt szívvel ünnepelt, hogy oly sok szenvedés után megszabadult a náci hadseregtől, a zsarnokságtól. Általános volt a remény a győztes koalícióban. Bár egész Európát romok borították, mindenki bízott abban, hogy végre valahára felvirradt az alkotó béke hosszú korszaka., A háború terheinek oroszlánrészét a Szovjetunió viselte. Népgazdasága súlyos csapásokat szenvedett az 1941—42-es német előnyomulás során. Embermilliókat költöztettek át keletre. Alig három hónap alatt több mint 1360 nagy, többnyire hadiipari vállalatot helyeztek át. S a szovjet népgazdaság nemcsak kibírta a roppant nyomást, hanem 1943-tól lényegesen magasabb termelési eredményeket ért el, mint a háború előtt. M iben áll a Szovjetunió győzelmének világtörténelmi jelentősége? Mindenekelőtt abban, hogy a szovjet nép kiállta a pusztulással fenyegető legnagyobb katonai próbatételt, megvédte szocialista hazáját, s áldozatos harcával megteremtette a lehetőségét annak, hogy az országok egész sora a társadalmi haladás, az új gazdasági-politikai rend építésének útjára lépjen. A Szovjetuniónak a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelme feltárta az egész világ dolgozói előtt a szocialista állam nagyságát és legyőzhetetlenségét. A fasizmus fölötti győzelemben a Szovjetunióé volt a főszerep. A Vörös Hadsereg a háború folyamán a fasiszta tömb 607 hadosztályát semmisítette meg. A hitleri Németország az összes többi fronton összesen 176 hadosztályt veszített. A győzelemben magától értetődően meghatározott szerepe volt a nyugati szövetségesek fegyveres erőinek, gazdasági erőfeszítéseinek is. Anglia csaknem egy esztendőn keresztül egyedül harcolt Németországgal szemben és igen jelentős sikereket ért el a német tengeralattjáró-flotta megtizedelésében, az ellenség haditengerészetének megbénításában. Az Egyesült Államok Pearl Harbour után lépett be a háborúba, s az első időszakban a csendes-óceáni fasiszta ellenséggel, Japánnal állt hadban, de 1942 őszén már részt vett az észak-afrikai invázióban, majd az olaszországi hadműveletekben, s végül a nyugati partraszállás fő erői az amerikaiak voltak. Hősi harcot folytattak a nácizmussal szemben a fegyveres ellenállási mozgalmak Jugoszláviában, Franciaországban, Lengyelországban, Csehszlovákiában, Albániában, Görögországban, s különösen legendás hírt szereztek maguknak a szovjet partizánok. A háború utolsó szakaszában bolgár és román csapategységek is részt vettek az antifasiszta háborúban. A győzelem következtében új történelmi korszak kezdődött. Nemcsak olyan értelemben, hogy újabb országok szakadtak ki az imperializmus világrendszeréből és indulhattak meg a szocialista fejlődés útján, hanem, hogy a tőkés országokban is új feltételek mellett bontakozhatott ki a dolgozó osztályok küzdelme, a gyarmati és függő országokban pedig megteremtődött a lehetősége a gyűlölt kolonialista uralom lerázásának. Harminc évvel ezelőtt tehát nem csak a hitleri Németország és a militarista Japán szenvedett vereséget, hanem az imperializmus egész rendszere, olyan vereséget, amely történelmi méretekkel mérve kihe- verhetetlen. A z elmúlt három évtizedben a szocialista világrendszer olyan erővé vált, amely ma már döntően meghatározza az események további menetét. A szocialista világrendszer kényszerítette rá az imperialista vezető köröket a békés egymás mellett élés politikájának elfogadására és a hidegháborúból lépésről lépésre átvezette a világot az enyhülés korszakába. Ennek egyik legfontosabb területe éppen Európa, ahol korábban két világháborút robbantottak ki. Kontinensünkön most közeledik a befejezéshez az európai biztonsági és együttműködési konferencia, amelynek hivatása, hogy új, az enyhülés korszakának megfelelő biztonsági rendszert teremtsen Európában. E cél előmozdítását szolgálta a nem régen Brüsszelben, illetve Liége-ben megtartott második európai közgyűlés. A világ népei a győzelem 30. évfordulóján hálatelt szívvel gondolnak azokra, akik életüket adták a szabadságért, a haladásért, a békéért. Éppen ez az élő emlékezet a biztosíték arra, hogy Európa népei sohasem engedik visszatérni a múlt gonosz szellemeit és mindent elkövetnek a béke, a biztonság és az együttműködés korszakának, a fegyvertelen vitásnak a létrejöttéért. XXXII. ÉVFOLYAM, 107. SZÁM ÁRA: 80 FILLÉR 1975. MÄJUS 9., PÉNTEK L. I. Brezsnyev beszéde a győzelem évfordulóján (2. oldalon) Soha el nem múló hálát érzünk a szovjet nép iránt Apró Antal beszéde az MSZMP Központi Bizottsága, a Minisztertanács és a HNF ünnepi ülésén A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa a fasizmus felett aratott győzelem 30. évfordulója alkalmából csütörtökön ünnepi megemlékezést rendezett a Vígszínházban. Az elnökségben helyet foglalt Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára; Losonczi Pál, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke; Apró Antal, Gáspár Sándor, dr. Maróthy László, Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai; Gye- nes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Az elnökségben foglalt helyet V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete, továbbá B. P. Ivanov vezérezredes, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancsnoka és K. I. Provalov vezérezredes, a szovjet katonai küldöttség vezetője. Az ünnepségen Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az ország- gyűlés elnöke mondott beszédet. — Ez év tavaszán és nyár elején történelmi útjának kiemelkedő állomásait idézi fel a magyar nép. Egy hónapja, hogy megemlékeztünk felszabadulásunk 30 évelőtti örömteli napjairól, ma pedig a hitiéri fasizmus ellen felkelt népek három évtizede aratott fényes győzelmére emlékezünk — mondotta bevezetőjében. — 1945. április negyediké és május kilencediké hazánk legújabbkori történelmének jeles dátumai. Azzal, hogy a szovjet hadsereg kiverte az utolsó náci megszállót is hazánk földjéről, a szabadság napja köszöntött népünkre. A horthysta ellenforradalmi rend népünk akarata ellenére láncolta az országot a nácik szakadékba rohanó szekeréhez. Legjobbjaink küzdöttek, s ha kellett, életüket is áldozták azért, hogy megszabaduljunk az idegen elnyomástól. — Saját erőnk nem volt elegendő a történelmi fordulat eléréséhez. Felszabadulásunk abban a dicsőséges harcban született, amelyet a Szovjetunió a német fasiszták ellen vívott és amelynek eredményeként a Reichstag ormáról sarlókalapácsos lobogó adta hírül a világnak, hogy a hitleri birodalom megsemmisült! A Győzelem napja zárta le végérvényesen a magyar történelem fájdalmas korszakát. Mi várt volna hazánkra, a magyar népre és a világ más népeire, ha nem pusztulnak el a fasizmus barbár erői? Leigázás, nemzeti megsemmisülés, gyászba borult volna az ország. De ezek a borzalmas tervek nem valósulhattak meg. Az antifasiszta harcban egyesült népek szétzúzták a ná- ei hatalmat. A Szovjetunió nem azonosította a magyar népet Horthyval, Szálasival és bandájával. Letörölte a történelem színpadáról azokat a gonosz erőket, amelyek megszállva tartották és nyilas rémuralommal sújtották országunkat. A népet viszont a maga urává tette és biztosította számára a szabad élet, a társadalmi és nemzeti felemelkedés lehetőségeit. De a győzelemnek nemcsak a magyar nép a nyertese, hanem az egész emberiség. A győzelem annak a háborúnak vetett véget, amelynél vérengzőbbet és pusztítóbbat nem ismer a történelem. — A mai jubileum, amikor tisztelgő és méltató szóval köszöntjük Európa békéjének születésnapját, a világ minden becsületes emberével együtt mi is lerójuk kegyeletünket azok emléke előtt, akik vérüket hullatták, életüket adták a fasizmus feletti győzelemért. A hősök, a vértanúk tetteit múlhatatlanul őrzi az emlékezet. — A második világháború a népek felszabadító háborúja volt — mondotta ezután. Ebben döntő szerepet játszott, hogy a szövetségesek között ott volt és a háború fő terhét viselte a Szovjetunió. A második világháború a keleti fronton dőlt el! Egyedül a szovjet hadsereg volt az, amely elkeseredett harcokban meg tudta állítani és vissza tudta vetni az addig legyőzhetetlermek tartott hitlerista hadakat, majd megsemmisítő csapásokat mért rájuk. Végül feltétel nélküli fegyverletételre kényszerítették őket. — Ezekben a csatákban semmisült meg a náci Németország és csatlósainak több, mint 600 hadosztálya, míg a szövetségesek Nyugat-Euró- pában, Észak-Afrikában és Olaszországban 176 ellenséges hadosztályt zúztak szét. A győzelemért a szovjet népnek magas árat kellett fizetnie. A frontokon, a hadsereget támogató hátországban és a náci haláltáborokban 20 millió szovjet ember vesztette életét, ezrével váltak üszkös romokká a Szovjetunió városai és falvai. A háború nyomai eltűnhetnek, de a szovjet nép hőstette halhatatlan. A népek nem felejtik a szovjet katonát, aki nagy bátorsággal teljesítette internacionalista és humanista kötelességét, harcolt a munka és az alkotás, az igazság és a szabadság győzelméért, a gyermekek derűs jövőjéért. — A magyar nép mély és el nem múló hálát érez a szovjet nép iránt a hallatlan áldozatokért, hazánk felszabadításáért. Ezt fejezik ki az országszerte magasló szovjet hősi emlékművek, és soha nem feledkezünk meg arról, hogy friss virág pirosodjon a dicsőség emlékművein! — Mire tanítanak a második világháború tapasztalatai? A háború szakadékába a fasiszta hatalmak taszították a népeket. Vereségükkel azonban nem sikerült egyszer s mindenkorra kitépni a fasizmus gyökereit a világpolitika talajából. A háborúnak, az agressziós és erőszakos cselekményeknek, a népek szabadsága elleni merényleteknek ma is az imperializmus, a fasizmus politikájában rejlik a forrása. A világháború kirobbanásának tanulságai ma is arra intenek bennünket, hogy továbbra is harcot kell vívni az imperializmus legreakciósabb köreinek nyílt és terrorisztikus uralmi törekvései ellen. Ehhez ma kedvezőek a feltételek, mert alapjában más ma a világ, mint egykor, mint 30 évvel ezelőtt. A Szovjetuniónak a náci fasizmus felett aratott győzelme megmutatta, hogy nincs a világon olyan erő, amely meg tudná dönteni a szocializmust, feltartóztathatná az emberiséget a társadalmi haladás útján, visszaforgathatná a történelem kerekét. A szónok ezután arról beszélt, hogy a fasizmus felett aratott győzelemben nagy érdemeket szereztek á népek felszabadító erői, majd így folytatta: — Ifjúságunk elé a haza- szeretet és a bátorság példaképeiként állítjuk a magvar antifasisztákat, akik népünk szabadságáért, nemzetünk becsületéért ontották vérüket, s áldozták életüket itthon és külföldön egyaránt. Arról szólt ezután, hogy a megszállt területeken, az ellenállási harcokban, a fasiszta börtönökben és koncentrációs táborokban a (Folytatás a 2. oldalon) Kádár János és Losonczi Pál fogadta az iraki alelnököt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára csütörtökön a KB székházában fogadta Szad- dam Husszeint, az Iraki Köztársaság forradalmi parancs^ noki tanácsának alelnökét, az Arab Újjászületés Szocialista Pártja regionális vezetőségének főtitkárhelyettesét. Az együttműködés és szolidaritás szellemében megtartott találkozón vélemény- cserére került sor a nemzetközi helyzet aktuális kérdéseiről, a közel-keleti rendezés érdekében tett erőfeszítések, a közös antümperialista harc erdményeiről, feladatairól. A tárgyaláson megelégedéssel állapították meg, hogy a két ország baráti kapcsolatai, az MSZMP és az Arab Újjászületés Szocialista Pártjának együttműködése az elmúlt évek során jelentős mértékben kiszélesedett és elmélyült, s a kölcsönös érdekek alapján gyümölcsözően szolgálják a magyar és az iraki nép barátságát, az imperializmus ellen, a békéért és a társadalmi haladásért folytatott közös harcukat. Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke csütörtökön az Ország- házban fogadta Szaddam Husszeint.
