Kelet-Magyarország, 1975. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-08 / 106. szám

wrs mtjrss t.

iretWr-MAGTATiORSTAO

9

QYOZELEM A FASIZMUS FELET!

Hősi emlékmű szovjet katonáknak.

Moszkvában diszsor. tüzet lőttek. Amszter_ damban virágeső hullott az utcákon. Párizsban rakéták színesítették az eget a Mars-mező fölött. Becsben kicsit ron_ gyos tömeg táncolt a Kék Duna dallamára a Stefferl előtt. Budapesten a háború utáni első különkiadást kínálták a rikkancsok. Ekkor 1945. május 9-et írtak. Európában ez volt a háború utolsó napja. Azaz pontosabban: a béke el_ ső napja.

Már érett a {gabona...

— Emlékszem arra a napra. Itt a nagycserkeszi tanyák határában már szárba szökkent a gabona. Az enyém is. 34 esztendős voltam, mögöttem a háború, annak minden rossz emlékével. Úgy jöttem haza Beregszászról még 44 őszén, hogy kaptam pár nap eltávozást. Mire megjöttem, ideértek a szovjet csapatok és számomra vé. get ért a megpróbáltatás. Káposztáért meg krumpliért kaptam tőlük két lovat és mikor jött a tavasz, már szántottam, s hittem, hogy az életnek.

Lakatos Pál december 31- én már nyugdíjba megy. Azok közié tartozik, akik már élvezik azt áz új nyugdíjtörvényt, amely évről évre csők. kenti a termelőszövetkezeti parasztok munkában töltendő idejét. Életútja regény, melyben fejezetről fejezetre nyomon követhető minden változás.

— Tanya volt erre mindenfelé, nekem itt volt 14 hold földem. Innen Púpos- halomról küldött apám 1925- ben Németországba, hogy egy parasztosai ádnál tanuljak

nyelvet, gazdálkodást. Itthon aztán jöttek az arapykalászos tábfőiyamők’, Westsík professzor okított az okos földművelésre. így aztán ami elmaradt az Iskola híján, azt mind érettebb fejjel kellett megtanulni. Nem dicsekszem, de jó gazdának számítottam. Lehet, hogy ma már csak mosolyognivaló, de akkor nem volt:, nekem 13 mázsa búzám termett már 30 évvel ezelőtt is. Amikor a hatvanas évek elején szóba jött a tsz- szervezés, jól meggondoltam, s beléptem. Azt tudtam: hiába jó az én gazdaságom, meg másé is, így külön-külön bizony egy lépést sem mehetünk tovább. Nem voltköny. nyű a döntés, hazudnék, ha azt mondanám, nem volt álmatlan éjszakám. Aztán elnök lettan a Rákóczi Tsz.

1944 tavaszán már a 2. ukrán front kötelékében harcolt a Prut f oly ónál, majd részt vett a jasszi—kisinyovi csatában.

— Sok időt venne igénybe, ha részletekbe bocsátkoznék. Harci utamnak csupán legfőbb állomásait említeném: Brassó, Kolozsvár, Torda. Arad. Erdélyben az ellenség Románia elvesztése után nagy átcsoportosításokat hajtott végre. Alakulatunk gépei a fa- fiszták hadoszlopait támadták. Az egyik támadás idején ismét több találatot kaptam, a jlép kigyulladt. A front nem volt messze. Elhatároztam, vagy eljutok a mieinkhez, vagy elpusztulok. A robbanás előtti utolsó pillanatban hagytam el a gépet — alig néhány száz méternyire csapataink első vonala mögött.

Ez már 1944 őszén volt.. A háború szemlátomást a végéhez közeledett., de Seserbak- nak még sok csatát kellett megvívnia, míg Magyarország teljesen felszabadult. A Cin- kota melletti repülőtérről naponta többször is felszállt, hogy Budán ellenséges célpontokat támadjon. Vérzett a szive a romokban heverő város láttán. De azt is tudta: minden nap a lakosok ezreinek életébe kerül. Minél hamarabb végeznek az ellenséggel, annál kevesebb lesz az áldozat.

A Velencei-tó és a Balaton közt az ellenséges tankok Összpontosítása ellen indult ezredünk 16 gépe. Akkor is alacsony volt a felhőzet, alig néhány száz méternyi magasságból támadtak. A légelhárítás erős volt A fasiszták tudták — az itt készülő ellentámadás az utolsó esélyük a front déli szárnyán.-*» Amikor visszafordultunk, lángtengert hagytunk magunk mögött — mondja Seserbak elvtárs. — Gépemet is számos találat érte, de szerencsésen visszatértem támaszpontunkra.

Az utolsó bevetésekre Bécs mellől szállt

fel. Az irány ekkor már Brno és Prága volt.

Röviddel ezután a hitleri hadigépezet összeroppant a szovjet hadsereg csapásai alatt.

135 harci bevetésben vett részt Seserbak Vlagyimir katonai pilóta, ebből 51 Magyar- ország területére jutott. 18 érdemrend és érem díszíti a bátor katona mellét. Kettőt — a Vörös Csillag érdemrendet és a Honvédő Háború érdemrendjének első fokozatát — a magyarországi hadműveletekért kapta.

Katonai szolgálatát a háború után te folytatta, őrnagyként szerelt le a hatvanas évek elején. Az 1942 decemberében elszenvedett sebesülés, a belső zúzódások, amelyek a leszállásnál érték, s amelyeket akkor, fiatalon kihevert, később egyre gyakrabban jelentkeztek. De mégsem akart csupán a különben elég magas nyugdíjból élni. Ez ösz- szeegyeztethetetlen nyughatatlan, tettrevógyó természetével. 1967-ben, már amikor a vasútnál dolgozott, elvégezte a híradástechnikai középiskolát. Dolgozik és tevékeny társadalmi munkát fejt ki. Több éven át volt a mu- kacsevói vasúti gócpont párttitkára.

— Május 8-án, a győzelem 30. évfordulójának előestéjén volt ezredtársaimmal fogok találkozni — közli. — Örömmel tölt el, hogy elmondhatom nekik — magyarországi barátaink nagyszerűen élnek a szabadság adta lehetőségekkel, megható kegyelettel őrzik az elesett hősök emlékét. Ahol csak jártam, mindenütt a barátság és a hála számtalan me.gnvilvánulásava! találkoztam.

Az ^utolsó kérdést intézem Seserbak elvtárshoz :

— Mit kíván magyarországi harátainak a győzelem 30. évfordulója alkalmából?

Gondolkodás nélkül válaszol.

— Békét. Tiszta égboltot valamenynyiúnknek.

Laszti® Károly

• •

Ünnep és hétköznapok

Minden nap Sehet győzelem...

ben, háromszor egymás után. És megint kezdődött a tanulás. Befejeztem az iskolát, el. végeztem az elnökképzöt, s letettem a kettős könyvelői vizsgát. És milyen az élet? Ahogy 61-ben rájöttünk, hogy a kis gazdaságnak nincs jövője, egy évtized múltán felismertük, a kis tsz helyett is jobb a nagy. így lettem aztán a *1000 holdas Kossuthban elnökhelyettes.

— Tíz országban jártam, voltam a Szovjetunióban ju- talomúton, beutaztam Nyu- gat-Európát, a szocialista or szagokat. Tüdjá, az itteni egykorvolt tanyai ember leélte életét valaha azon a pár négyzetkilométeren, amelyen dolgoznia kellett. Az egyik utam visszavitt az NDK-ba, abba a faluba, ahol legénykoromban a gazdánál voltam. Bizony megöregedtek, 41 év után meg sem igen ismertek. Megtörtek. A négy fiú közül, akik ott velem le- génykedtek, hárman elestek a háborúban, a negyedik súlyosan sebesülten tengeti életét. Szomorú hallgatásukat úgy éreztem, mint valami nagy ordítást minden ellen, ami háború.

— Mit summázzak az életemről. Legfeljebb annyit, ha ez mond valamit. Hozzánk négy évvel ezelőtt vezették be a villanyt. Néha előfordul, hogy vihar miatt egy-két órára kikapcsolják. Ijyenkor elővesszük a 11-es lámpát, s azzal világítunk. Tudja, ilyenkor csak azon gondolkodom: hogyan is láttunk mi emellett egykor egyáltalán valamit?

Születésnap

Sehmidléknél május 9-én az idén 17 gyertya kerül a születésnapi tortára. Erzsébet ugyanis ennyi éves. Már 13 éve béke volt, amikor e világra jött, hogy megkezdje azt az életet, melyet csak könyv- és filmbéli háborús emlékek ködösítenek számára. Valami nagyon távoli képe van mindenről, ami még a szülőknek valóság volt. Tananyag, rövidített és sűrített, tények, számok egymásutánisága. Amint beszélünk, érzem, természetellenesnek tartja mindazt, am; szóba kerül öldöklésről, utcai harcokról, bombáról.

— Most harmadik gimnazista vagyok, a Zrínyibe járok. Döntöttem: földrajztanár leszek.

Közibe keQ vágnom.

— Látott olyan térképet, melyen Afrikában. Ázsiában olyan színekkel jelöltek egy. egy országot, mint a gyarmattartó anyaország területét?

Erzsébet csodálkozik, ilyenről most hall először. S bár mindé* látszatra kis dolog, úgy érzem ebből derült ki a legjobban: előtte mindenképpen már egy új világ vonalai rajzolódnak ki. Az ő fogalomvilágában a? Odera— Neisse-határ természetes államválasztó, s nem js sejti, hogy ekörül mi forgott. Franciául tanul, s békés dalia, mossággal idéz Verlaine-t, mitsem tud az algíri harcokról. Schmidt Erzsébet, akinek szülei portások a főiskolán, magától értetődően készül belépni az egyetem kapuján.

— őszintén mondom, nagyon boldog vagyok. És próbáltam magamban fogalmazni azt is, mi is a boldogság. Egyszerű dolgokból áll, rájöttem. hogy nem kell bonyolítani. Tanulhatok, jól is tanulok. Előttem egy biztos jövő. s minden évben a születésnapomon egy figyelmeztetés: minek köszönhetem ezt. Tudom, nekem nincs máskö te! ességem, mint még tanulni, s aztán tanítani a szénre és a jóra. Mi kell még? Később család, szeretet és békesség. Azt hiszem, roppant egyszerű ez is: a világbéke valahol ott kezdődik a családi békénél és szeretetnél.

Nem is faggatom tovább. Ilyenkor az újságíró se lehet mást, mint é szép kettős ünnepen azt kívánja: legyen

minden úgy, ahogy Erzsébet szeretné.

Ház és szellem építője

Ha a Nyíregyházi Tervező Iroda főmérnöke végigsétál a városon, és még sok más településen, lépten-nyomon találkozik alkotással, melyben az ő gondolata, munkája, tudása benne foglaltatik. Ha nem js dicsekszik veié, de az ő szívósságának eredménye,1 hogy az alagútzsalus építés meghonosodott nálunk, egyik előharcosa, és nem is sikertelenül a könnyűszerkezetes építésnek, keményen verekszik azért, hogy épületeinket képzőművészeti alkotások tegyék díszesebbé, nyughatat. lan szívóssággal menedzseli fiatal munkatársait, akik kö_ zül ketten már mesteriskolát végeztek. Hogy a szervezés napi munkája közben még alkotásra is marad ideje, az csak okos időökonómiáján múlik.

Most látom; a kép egy sí. kúra sikerült. Úgy néz ki" mintha egy szakmai burokban élő embert szeretnék be_ mutatni. Pedig Scholtz Béla nem az. ö a harminc év alatt kialakult olyan igazi értelmiségi, aki mór a kezdettől egynek tekintette a szakma és hivatás, valamint az aktív közélet gyakorlását.

— Még népi kollégista koromban :1948-ban oltódtam be a politikával. Ott még faliújságon kezdtem, darwinizmussal, fejlődéstörténettel, vitázva, talán sután, de hittel. A közügyek iránti szenvedő lyem megmaradt és így mondhatom ma: kettős életet élek, ami azohban mégis egy. Építészmérnök vagyok és egyben a Műszaki és Tudományos Egyesületek Szövetségének megyei titkára. Ennek úgy érzem itt Szabolcsban különös jelentősége van, hiszen ez az egyesület sokat mond annak, aki mögé néz. Amikor a 60-as évek elején megalakult összesen 600 tagja volt, az is többségében agráros. Ma három és fél ezren tömörülnek a tagegyesületekben. És itt nema létszámkérdés a fő. Ebből ugyanis kiderül minden: ipa_ runk lett, műszaki értelmiségiek alkotnak jelentős szel. lemi bázist, ezzel egyidóben szükségszerűen nőttek az épí tői feladatok. Mindez egy időben, egymástól elválaszthatatlanul. A dolgok feszes logikája, dialektikája hozta azt, hogy a szakmai és társa, dal mi tevékenység nem válhatott ketté.

Scholtz Béla, sM az Alpár- érem tulajdonosa, miközben 1957 óta Szabolcs-Szatmár egyik szellemi bázisát igyekezett kiépíteni, izgatottan figyelt a világ minden tájára. Mit is lehet találni másutt, ami itt is jó lenne? És egy békés Európa kínálta számára a határokat Norvégiától Olaszországig, a Szovjetuniótól Franciaországig.

— Irigylem a szovjet barátainkat, mert ők már eljutottak oda: szinte nincs ház, ami ne kapna műalkotás révén saját karaktert. Másutt elültetődött a fejemben a gondolat: terek kellenek, szé. pék, melyek oldják a modem építészet néha monoton ritmusát. Mert egy épülő, szépülő világban a meglátott és ellopott pillanatok ha néni is azonnal, de hatnak, és kifejezésre jutnak a munkában. Abban a közösségben is, ahol dolgozom, de saját el- kénzel őseimben is.

Esv építészmérnökkel há. borúról, pusztításról' beszélni

eretnek dolog. Aki teremtés.; re hivatott, ösztönszerűen is borzong ha arra gondolj pusztulhat az ember, akinek épít, és rommá válhat, amit az embernek alkot Talán ezért is fokozott ebben az energiától feszülő emberben az az aktivitás, mellyel beleveti magát a politika, a társadalmi élet mindennapi apró munkájába is, mindig és mindenütt, amikor alkotásról, igazságról, szépről es. emberről esik szó.

Az üllőtől az automatáig

Az érpataki kovács fia,' Urbin István a fújtató és az üllő körül ismerkedett a munkával 30 évvel ezelőtt Pendelyes gyerek volt akkor, amikor attól rettegett, hogy a falu házal között harcoltak, és nem értette az otthoni izgalom okát, ami azért volt, mert édesanyja Öt szovjet katonát rejtegetett a csutkakunban osv német ellentámadás ideiért. Aztán emlékezik egv gulváságyúra, amiben a paszulv főtt egy kis hússal, és egy vidám szövi et katona merte belőle a ló falatokat neki is. Homólvos emlékkének, melyek elé oda. sorakozik az apai emlékezés sok kis története. a lonott kutyaszőlő, amit az éhes katona ropogtatott valaha.

— Három évig tanultam a szakmámat. Utána voltam -z NDK-ban fanfólvamnn. k-H hónapig. Jártam tanasztalai- eserén a Szovjetunióban is. A papírgyárban do’^uysm, vezettem szouinlirta brigád-», most mílvm>n*ő lettem. 0*t vn’tnm a »várban mi" n szerelés e'so nerceitől. ’N ha nekem van har» és háború, akkor ez ott zajlik a munkahelyemen. No, nem az emberekkel. A technikával, az örökös ujjal. Egy napot sem lehet úgy tölteni, hogy az ember ne legyen teljes készenlétben. Persze ez a békés küzdelem szép valami. Lehet, hogy valaki nagy szó. nak tartja, de nekem hitem, kemény dolog, békében nap mint nap győzni. Mert a világpiacon folyó verseny is, része annak, hogy merre, meddig és hogyan fejlődik a szocializmus. Nekünk munkásoknak, akik földtől vagy kis műhelytől jutottunk el a modern gyárba, ebben van a nagy felelősségünk. És végtére mindannyiunk egyéni boldogulása, jövője is. Nézze, Nyíregyházán lakom, modem lakásban. Feleségem vezető óvónő, két fiam van. A mi jelenünkben rejlik a* 5 jövőjük. De azt hiszem, baj lenne, há ezt csak a magam, a magunk sorsára vonatkoztál-) námUrbin Istvánnak messzenéj jbő szeme van. És messze- szárnyaló akarata. Eddigi sikereit. lépcsőnek tekinti; metyen osztályával együtt természetesen halad előre; feljebb. Tartalékos katona,; aki mint mondta, mindig kész arra. hogy akár élete árán is megvédje azt, gím aä övé, a miénk.

— Nem szerencse ketl a« élethez, hanem munka és akarat. Nem szavak kellenek a jelenhez es jövőhöz, hanem tettek. És ezek nemi mindig olyan látványosak. A sok kis tett, emberi cselekvés a mi mindennapi győzelmünk. És amit most. mondok. arra én is e beszélgetés idején 1 jöttem rá. ha akarja még is írhatja: nekem az ata érzésem, minden nap lehet győzelem napja. Csak az kelj hozzá, hegy úgy éljen az ember, hogy este jő lelkiismeretijei fekhessen le. És ezért a győzelemért legfeljebb verejték hull, s nem vér.

Bargst Lajos