Kelet-Magyarország, 1975. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-01 / 101. szám
4 KELET-MAGI? ARORSZÄ& Május. (Lakatos József grafikája) Vaszilij Kaziz&s Munkás május Vasat, vasat kalapálok, . Csövet csavarok vascsipesszel — Levegő dübörög, minden házból Visszahang szállong, a szivem szisszen. Ollóm csőre kemény vasat Harapdál, vadász sugár Forgácsot visz lábam alatt, Egyiket a másik után. S az udvaron is, mennyi munka, Télutáni nagy sürgés-forgás, Hány és hány májusi tócsa — Mennyi halványkék égforgács. S mintha zenére kalapálna Nótát ver a víz a csövön. Zengő trillák! Pacsirták bája Harsog hordókon, vödrökön. Átadták az 1975. évi SZOT-díjakat A Szakszervezetek Országos Tanácsának székházában szerda délelőtt ünnepélyesen átadták az 1975. évi SZOT- díjakat. Az ünnepségen részt vett Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese, Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, Övári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagjai, dr. Orbán László kulturális miniszter, Földvári Aladár, a SZOT elnöke és Dobozy Imre, az írószövetség főtitkára. Virizlay Gyula, a SZOT titkára méltatta a kitüntetettek munkásságát. — A kitüntetettek személyében azokat köszöntjük — mondotta — akiket szoros szálak fűznek a dolgozók mindennapi életéhez és törekvéseihez, akik kiemelkedtek a szocialista kultúrát terjesztő és teremtő, embert formáló munkásságukkal, akiknek szerteágazó tevékenységében ezernyi színben tükröződik korunk alkotó emberének érzése és gondolata, öröme, góndja és vágya. Szocialista társadalmunkban a művészet, a kulturális alkotó munka, népünk műveltségi 1 színvonalának emelése megbecsült hivatás, amely felelősséget és kötelezettséget ró a művészekre, a tudományok művelőire, a közművelődés munkásaira. A szocialista életmód kialakulása, a műveltségi színvonal további általános és jelentős fejlesztése csak a legszélesebb társadalmi összefogás gyümölcse lehet, amelynek létrehozása újabb erőfeszítéseket, újabb tetteket igényel. Csak akkor lehet igazán mély hatású az emberi alkotás, ha benne nemcsak az egyén élménye szól a másik emberhez, hanem kifejeződik az is amiben élnek, felszínre jut a társadalom törvényszerűségeinek, hatása és világosan megmutatkoznak a haladás útjai. A mai munkásélet valóságát tükröző alkotások az üzemekben kedvező fogadtatásra találnak és mély nyomot hagynak az emberekben, így valóban teljesítik küldetésüket, segítenek eligazodni bonyolult világunkban, gondolkodásra, állásfoglalásra és tettekre késztetnek. Ezért becsüljük nagyra a korunk valóságát tükröző, az ember értelmére és érzelmére egyaránt jó irányban ható alkotásokat és azok létrehozóit — mondotta. Ezután Gáspár Sándor átadta a SZOT-díjakat. SZOT-díjat kapott: Bakay Erzsébet textiltervező iparművész, Csomós Mari színművész, Dévényi János ötvösművész, Eck Imre koreográfus, Fábri Zoltán filmrendező, Földes Imre zeneművész, Gedeon Pál, a Népszava főszerkesztő-helyettese, Gerencsér Miklós író, Gyarmati Kálmán a debreceni megyei művelődési központ igazgatója és Hagy Benjámin, a Szakszervezetek Hajdú Megyei Tanácsa kulturális, agitációs és propagandabizottságának vezetője (megosztva), Harsányt Gábor színművész, Hvbay Győző, a tatabányai Bányász tánc- együttes vezetője, Kígyós Sándor, a Magyar Televízió vezető rendezője, Kollár Kálmán, a Szakszervezetek Veszprém Megyei Tanácsa Liszt Ferenc kórusának karnagya, Lőrincze Lajos nyelvész, Petress István, a Magyar Rádió fömunkatársa, Ratkó József költő, Seregi László koreográfus, Törőcsik Mari színművész és Turgonyi Júlia, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének tudományos munkatársa. A díjak átadása után a SZOT elnöksége fogadást adott a kitüntetettek tiszteletére. OUTI) littii'l ,M-tV h'< ‘ ) C ■ Uitz Béla rajza a Nagyvilág 1938. májusi számában. firs, míju* S ) —-I-™ .........» A sapkájában hozta Egyedüli az országban Sokszor hallottam nyíregyházi munkásoktól: „Mi szegényebbek vagyunk egy szabad májussal!’1. Igen. 1919-ben mi nem ünnepelhettünk szabad május 1-ét, mert az előretörő intervenciósok akkorra elérték ezt a vidéket. Ez a sóhajszerfl felkiáltás felszította érdeklődésemet a régi május 1-ék iráni Ennek köszönhető, hogy láthattam a Világfor- radalom című lap 1920. május t-ű számát. Igazi ritkaság ez az újság, ugyanis az Orosz Kommunista Párt magyar agitációs és propagandaosztálya adta ki Jekatye- rinburgban, a mai Szverd- lovszkban. Ez a hadifogolyűjság nagyon kalandos űton-módon került el Magyarországra, pontosabban a csongrádi múzeumba. Történi hogy az első világháború során több mint félmillió magyar katona esett orosz fogságba. így került oda 1914-ben Parőczai Mihály csongrádi kubikos is. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom Jekatyerin- burgban találta. Ö a szovjetek védelmére hadrakelő magyar önkéntesek egyik csoportjába kerüli Itt érte 1920. május 1. ünnepe. Az országban ma is egyedüli lapot Parőczai Mihály hozta haza. Ez 1922. május 4-én történt. A határon szigorú ellenőrzésen esett it a hazatérő hadifogoly. Az új= ságot nem találták meg nála. Parőczai senkinek nens beszélte el, hogy mi van birtokában. A halálos ágyáM azonban elmondta titkát családjának. Halála után sapkáját szétbontották ás megtalálták az ellenzőben a gondosan bevarrt, elsárgult újságot. Parőczai lánya — tudván, hogy ez a dolgozd nép öröksége — átadta ® csongrádi múzeumnak. Érdemes a félévszázad messziségéből hozzánk szóié újságból idézni néhány sort, Május 1. — ünnepe „Jelkép® az összes nemzetek munkásosztályai testvéri egyesülésének, a dolgozók együttest, szervezett harcának a világ tőkéseinek szövetsége ellen.. Harminc évvel ezelőtt üi»^ nepelte először a nemzetközt szervezett munkásság május elsejét egész Európában. Azóta ez a nap volt hivatva arra, hogy megmutassa a világ zsarnokainak, a mások munkájából élősködő burzsuáziá- nak azt a rettenetes erőtt azt a megdönthetetlen hatalmat, amely a proletáriá-'* tusnak nemzetközileg szerve» zett szolidaritásában és test» véri egyesülésében rejlik.”- Ötvenöt év múlt el azóta,; hogy a „Világforradalom® idézett száma megjelent. Aas elmúlt félszázadban a munkásosztály világszerte megmutatta lebirhatatlan erejét A csendőrlaktanya az utcánk végében volt s a szomszédban egy szabóműhely, ahol a „törzs urak” zubbonyait szabták és gombozták. Mit tudtam én akkoriban, négy-ötesztendős gyerekfejjel, miért fordítja el apám a fejét, ha a kerítés tetején kéken, kevélyen lobogni kezd a kakastoll? A céhmester hajnalra csen_ dített, azután egy Magyarász Pali nevezetű gyerek tehenei kolompoltak, a számban az álom édességével arra lettem figyelmes, hogy apám egy öl orgonával nyit be az ajtón. Fehér volt az inge fehér a köténye. Szeme kéken vidáman villámlott, s hogy a virágokat anyám feje mellé hullatta, kivett a kredencből egy hasas, formás kis üveget. Mézesen csillant a bennva. ló, szikrát vetett a parányi kupica mikor apám teletöltötte s mivel a szívem is majd kiUrban Ernő: Magyar esett a nagy kivénkozástól, nekem is az orrom alá dugott pár cseppet kóstolónak, — Császárkörte, finom csá. szárkörte — magyarázta s hamiskásan hunyorított hozzá. Később cigányok álltak meg a verendán. Nagyokat hajbókoltak s bár apám bosszúsan legyintett, hogy nem olyan világot élünk. Jóska, a cigányok azért szép halkan rázendítettek. Magasba szegte, a nyakát a prímás, álmosan reszelte a brácsás, t nekem legjobban a bőgős tetszett, mert az ügy hányta ide-oda a farát, mint„ május ha nem is a karjával, hanem a hátsó feléved rángatta volna a vonót. Lajos bátyámmal szoktunk tejért járni Péntekfaluba Tizenháromvárosba. Zúgott a cserebogár, csattogott az üllő a kovácsműhelyben s a sarki kereszttel szemközt, égig érő fenyő ágaskodott. Meztelen volt a törzse, ág csak . a tetején bokrosodon. Szalagok zizegtek rajta, legalsó áeán borosüveg hintáit,, s a zöld tűlevelek közül mesz- szire lángolt egy tűzvörös kendő. — Májusfa, szép májusfa — oktatott kedvesen Lajos bátyám, de hogy mire való a fa és miért éppen május elsejére ásták a földbe, azt már Búza Magda öreganyám magyarázta meg. — A legszebb lány szokta kapni, kis unokám — simogatta meg százráncú kezével a fejemet. — A Farkas-erdőn vágják, s vállon hozzák haza a legények. Föl is díszítik, föl Is cicomázzák, hadd legyen büszke a lány, akinek az ablaka alá állítják. S mintha legjobban a nóta magyarázná meg, mire való a fa, öreges, üvegtiszta hangon danolni kezdte: Kedvesemnek háza elótt Az éjszaka magas fa nőtt, Gyenge szellő lágy szárnyain Piros kendő leng ágain. Azt is megtudtam öreg- anyámtól, hogy a legények nem mennek mindjárt feküdni, ha már a fát fölállították. „Szomorú királyt” választanak a kocsmában, s végigjárják a lányos házakat. Mókáznak, heccelődnek, majd megcsikkannak a nagy neve. téstől, csak éppen a szomorú királynak kell gyászos képpel ülni a megvetemedett gyülekezetben. — Mikor a dédapád kerülő volt a Farkas-erdőn — tette ujját az ajkára öreganyám —, a pásztorok a száz tűfok hosszát is megugrottak“. Akkora tüzet gyújtották, hogy toronymagasra vert föl a lángja s azon versengtek, melyikük tud a legmesszebb ugrani hátrafelé. Aki győzött, keze közé kaphatta a legszebb lányt. Szegény dédapád, Isten nyugosztalja, olyan jó ugró volt, hogy száz tűfok hosszán nyerte el déd. anyádat. Májusfa, szomorú király, száz tűfok hossza! Ügy emlékszem rájuk, mintha rég feledett mesét hallgatnék Rég a sírban fekszik öreganyám, régen nem játszanak már felénk szomorú királyt, egy fénykép azonban még mindig megvan, amelyik a régi májusokra emlékeztet Csaknem harminc esztendőn át apám őrizte anyám meny« asszonyi ruhája alatt. Piros zászlót lobogtat « szél, s a zászló tövében embererdő közepén pólyásbabát szorít a szívéhez egy fiatal- asszony. 1919. május elseje a Szat» már-erdőn. S meg egy kép! Sóteny„ Nyögér, Gérce, Paty, Urai- falu, Bejegyertyán parasztjai állnak fedetlen fejjel a patakzó májusi fellegek alatt Bevégezték a földosztást, elvetették a magpt, s mintha templomi dicséret volna, nyakukat szegve, teli torok» kai harsogják: Rabságunknak vége- aaásS ]
