Kelet-Magyarország, 1975. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-04 / 103. szám

I*J5. «ijuil; ' KBLST’-ÍIÍAÖTARÖRSXAGÍ—VÄSÄRNAPf MELUÜtt*f Politikai és világnézeti nevelés A NEVELÉS AZ EGÉSZ TARSADA­** LOM ÜGYE — mondjuk egyre gyak­rabban és szeretnénk mindinkább éli társa­dalmi — pedagógiai gyakorlattá tenni. A XI. kongresszus a gazdasági épitőmunka, a tánsa- flaitrti alapok és a szocialista életmód vizsgá­latán és további feladatainak meghatározásán túl jelentős mértékben elemezte kulturális éle­tünket is. Társadalmunk kulturális, neveltségi állapota nem kis mértékben függ össze á ,ho­gyan éljünk?” problémakörével. Az oktatásról ma csak mint komplex fo­lyamatról lehet szólni, mély végső soron szol­gálja a tudomány termelőerővé válását és a tartalmasabb emberi élet megteremtését. Az iskola, a nevelés a társadalmi viszonyok fejlő­désével van összefüggésben. A művelődés anyagi alapjait a társadalmi termelés hozza létre, mely — felépítmény jel­legéből következően — visszahat a társadalmi gazdasági alapra. Kultúránkat a nemzeti vá­gyon részének kell tekintenünk. S ma, amikor műveltségről, iskolázottságról beszélünk, első­sorban a munkások és parasztok művelődésé­nek kérdése vetődik fel. nem egyszerűen étn. ■berbaráti szempontból, hanem az osztály politi­ka következetes érvényesítésének igényeként. Az általános érvényű kultúrpolitikai prog­ram megvalósításának igényén túl a kongresz- szusi dokumentumok és felszólalások nevelő­ink számára héhány konkrét és gyakorlati pe­dagógiai — nevélésj — szemléleti konzekven­ciát is magukban hordoznak. Mindezek előtt új és jelentős hangsúlyt kap a pedagógiai munkában a politikai és vi­lágnézeti nevelés. Nem a nevelési igény meg­fogalmazása jelent itt újszerűséget, hanem a növekvő követelmények egyre jobban igény­lik, hogy a nevelésük e jelentős területet mind­inkább a tantervi megalapozottság, a pedagó­gusok vliágnézeti-politi^kai-szakmal állapota és magas fokú módszertani kultúra támogatása. A fejlett szocialista társadalomban az em­beri szubjektív tényezőnek fokozott szerepé van. Ki tagadná, hogy nő az ember minőségé­nek, világnézetének, a meggyőződéstől hajtott cselekvésének a szerepe. Áz ember sokfajta és nagy erőfeszítésekre képes, de hogy munkája kellően célirányos, hatékonyán összerendezett tűnővel kapcsolatban tesz fél kérdéseket —, s ezekben jól kell eligazítani őkét A kongresszusnak egy másik igen jelentős nevelési konzekvenciája a munkára nevelés erősítése. Gazdasági életünk mutatói egyértel­műen pozitív tendenciát hordoznak. A műn. káskoltéktívák kongresszusi versenyei, vállalá­saik és munkateljesítményeik, az elismerő dí­jak és kitüntetések mind a fizikai munka tár­sadalmi presztízsének emelkedése irányába mutatnak. Az általános iskolától kezdve jelen­tősen növelnünk kell a technikai nevelést a szakközépiskolák és szakmunkásképző intéze­tek státusának erősítésével pedig segíteni a szakmai ismeretek stabilitását, a permanens önképzés igényét. Gyakori jelenség még ma, hogy amikor tehetséges gyérmekről beszélünk, akkor a te­hetség fogalmához csak szinte kizárólag intel­lektuális képességeket társítunk, pedig a tech­nikailag tehetséges kétkezi dolgozó precíz munkáját legalább úgy igényli ma szocialista társadalmunk, mint a magasan kvalifikált ér­telmiségit. Megérdemli tehát a nagyobb pedagógiai figyelmet a szakképzés, e minden szinten a fi­zikai munkára nevelés ügye. A kongresszus inspirálta pedagógiai gon­dolatok sorából talán érdemes még egyet, az iskolának és a társadalomnak a kapcsolatát felvillantani. A társadalmi fejlődés mindenkor létrehoz­za a fejlődési iránynak megfelelő iskolarend­szert. Feladata, hogy ez a rendszer optimálisan elégítse ki a társadalmi rendszert. Dinamikusan fejlődő társadalmunkban ez egyre bonyolultabb feladatot jelent Áz iskola mindenkor közvetlen kapcso­latban van a szülőkkel, a felnőttekkel, ezt áz óriási pedagógiai -nevelési-köZreműködési-ide- ológiai lehetőséget ki kell használni. Ugyan­akkor érvényesül egy ellentétes hatás is: a tár. sadalomnak áz iskolára gyakorolt hatása, E hatásokból az iskolavezetésnek, a tanügyigaz­gatásnak kell tudnia kellően szelektálnia. Le­vonni a megfelelő pedagógiai konzekcenciát a pozitív társadalmi tendenciákból, de vissza­utasítani minden illetéktelen, s főleg rossz szándékú közeledést ' Ül - * Hetvenöt évvel ezelőtt — 1900. május 1-én — halt meg Munkácsy Mihály, a leg­nagyobb magyar festő, akinek munkássága nyomán lett nagykorú és európai je­lentőségű a magyar festészet. Közművelődés a munkahelyeken legyen, ezt világnézeti, politikai tudatossága szabályozhatja. Ennek á tudatosságnak á tár­sadalmi célok jobb megvalósításának irányá­ban kell hatnia. A társadalmi politikai kérdé­sekkel csak részben azonosulók, nagymérték­ben képesek lefokozni a társadalmi hatást. A VILÁGNÉZETI-POLITIKÁI neve­A LÉS megoldásakor szükségképpen fel kell figyelnünk a társadalmi ellentmondá­sok fékező nevelési szerepére. A nevelés fel­adataihoz az is hozzátartozik, hogy ezekét a negatív hatásokat ellensúlyozzuk. S e tekin­tetben igen fontos az arányok kérdése. Nyil­vánvalóan a pozitív társadalmi tényezők e meghatározó jellegűek — de az is jellemző, hogy ifjúságunk igen gyakran á negatívval, a szokatlannal, a számára is ellentmondásosnak Annak, hogy a szülők és áz Iskolák neve­lői között egyre erősebb a pedagógiai eszme­csere, csak örülhetünk, a demokratizmus ki­tűnő szinterei ezek a formák. Elsődlegesen po­zitív hatásuk nyilvánvaló, de jó alkalom arra Is, hogy a szülői társadalom néhol még fellel­hető konzervatív szemléletét a korszerű peda­gógia Igényei szerint alakítsák. YAKBAN MEGFOGALMAZZUK azt VJ is, hogy egyre többe kerül az oktatás. A nemzeti jövedelemből arányosan részesül az oktatásügy — ezekkel az anyagi eszközökkel jól sáfárkodni minden szinten hivatásbeli, emberi kötelességünk is. K ívülről nem is sejteni, hogy * gon­doskodás mennyi kincset halmozott fel sz épület földszinti termeinek egy részé­ben. A szűk folyosón tábla igazít el, „Könyv­tár”. Elfogódva lépem át a küszöböt. Olyan fellegvárba jutottam, amiben a hódítók örö­mével járva sem vonhatom ki magam az em­beri nagyság, a tudás iránti tisztelet emelke­dett érzése alól. A Szakszervezetek Központi Könyvtárá­nak vezetőjétől, Seregi Istvántól kérdezem: mi a feladata ennek a könyvtárnak? A műveltség gyarapítása A szakszervezeti könyvtárhálózatba tar­tozó könyvtárak, tehát ennek a könyvtárnak is feladata, hogy a munkahelyeken biztosít­sák a közművelődési szolgáltatásokat, nevel­jék u. dolgozókat az olvasásra, segítsék olvasási szokásaik kialakítását — mondja Seregi Ist­ván. — Végezzék á politikái, világnézeti ne­velést, az általános és szakmai- műveltség gyá. rapítását mozdítsák elő, fejlesszék az irodal­mi és művészeti ízlést A könyvtár fennállása óta ezeknek a ten­nivalóknak a végzésén dolgozik. A közműve­lődési határozat hogyan hat ki a könyvtár munkájára? Seregi István elmondja, hogy á határozat végrehajtásával kiegyensúlyozottabbá, gyor­sabban előre mozgóvá és belső erőforrásokban gazdagabbá válik a közművelődés, ez a har. mine éve mindig napirenden tartott, fontos­ságban mindig hangsúlyozott tevékenység. A könyvtár könyvállományának 33 százaléka szak- és ismeretterjesztő jellegű, 67 százaléka pedig szépirodalmi mű. Ez elégséges alap ah­hoz, hogy a fizikai dolgozók szakmai és álta­lános műveltségének emelését, világnézeti képzését, a javakkal való élnitudását szocia­lista irányba elő lehessen segíteni. A megyéi hálózatba 72 könyvtári egység tartozik. Ezek közül 6 önálló könyvtár, 65 pedig letéti. Ezek negyvenegyezer embert látnak el könyvvel. Támogatassál — A határozat lendületet adott a közmű­velődési munkának — mondja. — Most a szo­cialista brigádoknak több mint a fele olvasó­ja könyvtárainknak. A kisvárdai BEAG-ná a dolgozók 49 százaléka olvasó, ebből 73 szá zalék munkás. A Felső-tiszai Fafeldolgozó Vállalat könyvtárának ezelőtt két évvel csak 10 olvasója volt, most 130 van. Jól dolgozik t könyvtár a Mátészalkai Állami Tangazdaság ban, az AGROKER-nél. Lendületet kapott a könyvtárfejlesztés is. Jelentős támogatást ka a Nyíregyházi Konzervgyár könyvtára, könyv tár létesült a KEMÉV-nél, a Volánnál, a Papíripari Vállalatnál. A könyvtári munka is javult. Ennek túdható be, hogy amíg 1974-béa egy olvasóra átlagosan 13,8 könyv elolvasása jutott, most pedig 16 kötet. Azt tó meg kell említeni, hogy az elmúlt évben a szakszerve­zeti könyvtárak olvasóinak 65 százaléka mun­kás volt. Ebben is előbbre akarunk lépni. Ezért adunk ki könyvajánló jegyzékeket. Kü­lön a nők és külön a szocialista brigádok ré­szére, hogy kulturális vállalásaik teljesítése során felhívjuk a figyelmüket, a jó, hasznos könyvékre. Készítettünk sokszorosító eljárás­sal vállalási felhívást is. Ezeket csak ki kell tölteni, alá kell írni. A vállalás teljesítéséről á könyvtárosoknak szóban vagy írásban kell beszámolni. Ez lehetővé teszi, hogy a brigád­vállalások értékelésekor ellenőrizni, illetve minősíteni lehessen a kulturális felajánlást is. A közművelődési határozat teljesítését, kíván­ják segíteni könyvtáraink a könyvbaráti kö­rök szervezésével is. Sikerült ilyen kört létre­hozni a Nyíregyházi Konzervgyárban, a Tün­de Utcai építőipari munkásszálláson, a víz és csatornamű vállalatnál. A könyvtári tevé­kenység javulását mutatja az is, hogy három könyvtárunkat terjesztettük fel elért eredmé­nyük alapján a 30 év 30 könyvtár országos pályázatra. Ezek jelentős támogatást fognak kapni. — Melyek ezek a könyvtárak ? — A Taurus Gumigyár, az ÉPSZER Vál­lalat és az Alkaloida könyvtára. Változtatni a szemléleten — A könyvtári munka színvonalának emeléséhez megvannak-e a feltételek minde­nütt? — Sajnos nem mindé és nem min­denben — mondja Seregi István. — Például.a hálózat 72 könyvtári egysége közül csak 17- nek van önálló helye, a többi ideiglenes he­lyen, irodában, klubban vagy folyosón műkö­dik. Változás csak szemléletváltozás után re­mélhető. Ugyanis nem minden szakszervezeti bizottság fordít gondot a könyvtárra. Olykor árrá sem, hogy a szocialista brigádok kulturá­lis vállalása értékelhető-e vagy sem. Több szakszervezeti bizottság nem szervez a könyv­tárral közösen rendezvényeket, találkozókat Következmény, hogy kevés az olvasó. így pél­dául a VOR ruhagyárban. Másik megváltoz­tatni való, hogy a 76 könyvtáros közül csak 9 végzi főfoglalkozásban a könyvtárosi mun- íát, 22 tiszteletdíjas, a többi 45 pedig társá- lalmi munkában könyvfároskodik. Sajnos /annak, akik vállalatuknál még munkaidő­id vézményt sem kapnak ... A meglévő gon- lok, bajok ellenére előre léptünk és előre fö- unk lépni a határozat megvalósításában. Szabó György Csermely Tibor Tcabinetvezető Ez így szándékos gyilkosság! Nem így van, százados elvtárs? — De igen... — válaszolt Ogyincev. — Kis híja, hogy le nem lőttek mindkettőn­ket. — És éppen ezen a napon... a béke első Tápján — folytatta keserűen a katona. Cigarettatárcát vett elő és rágyújtott. Felháborít ez a dolog! Egyre csak azt hajtogatom magamban, hogy béke van, béke van ... és akkor egyszercsak golyók fütyölnek a fülem mellett... Felállt, eldobta á cigarettáját és nehéz­kes ' éptekkel elindult arra, amerről a lövöl­dözés történt. — Százados elvtárs, legyen szíves néz­zen a motoromra, én megnézem, ki lövöldö­zött. — Veled megyek — mondta Ogyincev és elindult a katona előtt. De a lába, mint­ha sarat taposott volna, nehezen mozdult. Szinte hallotta saját szívének dobogását és Szájában a halál közelségének keserűségét érezte. Lassan, feszült figyelemmel lépdeltek íl sáros mezőn, az aprószemfl esőben Elmentek már egy darabig, amikor rádöb. bentek, hogy aki eddig messzebbről lőtt rájuk, fnost bevárja, hogy közelebb érjenek és biz­tos célpontként lőheti ]e őket. Levetettek ma­gukat a földre és kúszva haladtak tovább. Ta­lán egy órája kínlódtak már a mezőn, benéz­tek a tankok nyílásain, megnézték a halotta­kat kinyitották a gépkocsik ajtait, de sehol óerr. találtak senkit. A katona azt ajánlotta, hogy pihenjenek égj- kicsit, de ő máris indult egy távolabbi tank felé. Átlépett egy halott németet, aki nyitott szemével mintha Ogyincevet nézte Volna. A százados egy gépkocsi lépcsőjére ült és Várt. Csakhamar pisztolylövést hallott és utá­na kiáltást: — Jöjjön százados elvtárs, elfogtam! Futott a tankhoz, ahol a motorkerékpárus katoná guggolt és vele szemben egy fiatal né­met hadnagy, kigombolt, sáros köpenyben. Hátát a tank lánctalpjának vetve, qipőtlen lá­bává! nyomorultul nézett ki. Időről időre ol­dalra bukott. A katona megfogta erősen a vállát, egyik kezével üres hüvelyeket markolt fel a főidről. — Itt a bizonyíték! Szagolja csak még, még mindig fdstszagű! A németre ordított: — Miért lőttél ránk? Vége a háborúnak! Felállt, néhány lépést tett hátra. A német rémülten könyörgő tekintettel nézett Ogyin- cevre. — Várjon! — parancsolt a katonára. — Hagyja, hadd térjen magához! — Jól van, várok. De azt mondja még, hogy miért lőtt ránk? Talán nem tudja, hogy már béke van? Ki parancsolta neked, hogy ránk lőjjél? — fordult ismét a katonához. Felemelte a pisztolyát, de nem lőtt. — Még nem volt elég á vérből? Ha kevés volt neked) áldozd fel a magadét! Én is tudok lőni... De leengedte a pisztolyát, Egv ideig szót­lanul álltak, majd a katona szólt rá a né­metre: — Gyerünk! Elindultak. Elkísérték a foglyot az egyik egységhez. Amikor az átadás meg­történt, megálltak a folyó partján. Lehúzták a csizmájukat és térdig gázoltak a vízbe. Olyan jól esett a friss víz, mint valamikor gyermekkorukban. Hosszan, alaposan meg­mosakodtak, mint valami nagyón nehéz és nagyon piszkos munka után. Talán észre sem vették, hogy elállt az eső. Amikor felöltözkőd- tek, rágyújtottak és elszívtak egy cigarettát a nagy csöndességben. Még mindig alig tudták elhinni, hogy véget ért a háború. Antalfy István fordítása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents