Kelet-Magyarország, 1975. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-23 / 119. szám

1975. május 23.

KELET-MAGYARORSZÁG — NYÍREGYHÁZI MELLÉKLET

III

Iskolaváros lettünk

P

Mit kérek, mit adok?

Harmincezer diák

Lázas versenyfutás

Főiskolások és úttörők zászlós menete május elsején

Újsághír: Nyíregyházán közel 30 ezer

ember tanul: 26 ezren általános, középés felsőfokú iskolán.

Városunk iskolaváros? Tegyük hozzá — is, mert ipari városnak is joggal mondható. Miit jelenít lakói számára, hogy itt sok az iskola és tízezrek tanulnak? Erre kerestünk választ, s a következő feleleteket kaptuk:

SEREGI ERVIN tanár:

Gondot és előnyt jelent. Gond: az iskolavárossá lett Nyíregyháza minden iskolájában elérni az oktatás optimumát. Nem könnyű cél. Gondoljunk arra, hogy vannak iskoláink, amelyek nagy gyermektömeggel kénytelenek számolni és ennek ellenére el kell érni és tartani kell a szintet. Ez próbáratevő feladat.

Másik gond: Nyíregyháza roppant gyorsan fejlődött és fejlődik, sok új iskolánk van, s mégis — az iskolahálózat fejlődésének üteme lassúbb lévén más fejlődő ágazatok üteménél —, elég sok a régi iskolánk. Ezekben nehéz elérni és tartani azt a szintet, amit az új iskolákban.

A város iskolavárossá fejlődésén nagyot lendített a két főiskola megteremtése. A főiskolák teszik lehetővé gyermekeink továbbtanulását — helyben. A két szakmunkásképzőnk is sokat segít.

Ügy godolom, hogy a város iskolaváros- jeliege nem egyszerűen abból következik, hogy sok az iskola, megnőtt a tanulóik száma, hanem abból is, hogy az iskolák kiléptek a hagyományos négy fal közül. Kapcsolatuk van a termelóssél, az üzemekkel, a családdal, az intézményekkel, az élettel1: szocialista

szerződésiünk van üzemekkel. Az úttörők ma már nem „körítés” a vállalati ünnepségeken, hanem a kapcsolat kifejezője: rendszeres

az üzemlátogatás, az üzemek ismerik az iskolai munkát, érdeklődnek iránta és erősítik az iskolákkal kapcsolataikat.

Az iskolaváros-jelleggel javul a közéleti- ség a városban. Az iskolák közáletiségre nevelnek. Éppen az üzemekkel, a családokkal, az élettel való kapcsolatuk révén, másrészt iskolán belül: amíg korábban mindig a legjobbak szerepeltek egy-egy iskolai ünnepségen, most egész osztály kapja feladatul az ünnepségek megrendezését, hogy minden tanulónak része legyen benne. Az itt megtanult és megszokott közéletiséget folytatják a KISZ-ben, a szakmunkásképzőben, a főiskolán^ az életben.

így tehát, amint mondtam: az iskolaváros-jelleg gond és előny.

PAPP JÓZSEF Űjfehértó:

Az iskolavárossá fejlődést nagy előnynek tartom. Az én iskolás koromban nagy dolog volt, ha valaki bejárhatott iskolába Nyíregyházára. Anyagi tehetőség csekély volt, de hely sem nagyon volt az iskolákban, a középiskolákban. Emlékszem, hogy milyen nehezen lehetett bejutni például a polgári iskolába. Egyszer bővült egy osztállyal, nemcsak A és B, hanem C osztály is indult. Mit jelenített ez? Űjfehértóról egy gyerekkel többét vettek fél. Most sok iskola van, sok lehetőség van; gyermekeink, ha megvan hozzá a képességük, de a felnőttek is, ha mulasztást akarnak pótolni, tanulhatnak.

Ezt nagyon üdvösnek tartom: a faluról bejáró gyermek és felnőtt nemcsak a tananyaggal gyarapodik, hanem megismeri a városi életet, a városi embereket, a városi szokásokat, barátokat, ismerősöket szerez és közelebb kerül falu és város. Ebből a szempontból Űjfehértó sem 15 kilométer távolságban van már Nyíregyházától, mint régen volt, hanem sokkal közelebb.

SEREGI ISTVÁN könyvtáros:

A város iskolaváros-jellege érződik az egész kulturális életen, érződik a könyvtári munkában is. A tanulók számának növekedésével'nőtt a könyvtári forgalom: a gyerekek igénybe veszik a mi könyvtárainkat, az üzemi könyvtárakat. Nem közvetlenül, hanem a szülőkön keresztül, akik a gyárban, üzemben dolgoznak. így azután a „kéznél” levő könyvtár beleszól az iskolai munkába, az iskolai nevelés elhat az üzemi könyvtárakba. Közben vannak a szülők, rájuk is hat, megszeretik a könyvtárat, a könyvet, az olvasást. Az iskolai kötelező irodalom mellett sok más olvasmányt kölcsönöznek. Sok helyen meséskönyvet.

Megnőtt a hiányos iskolai végzettség korlátái közül kilépő munkások száma. Nekik szükségük van az iskolai kötelező irodalomra. Ezért gondoskodtunk róla, hogy üzemi könyvtáraink rendelkezzenek az általános és középiskolák kötelező olvasmányainak jegyzékével és könyveivel. A sok más lendítő mellett az iskola város-jelleg is lendítője a továbbtanulásnak. Az iskolavárosa légkör arra sarkall, hogy tanulni, tanulni, tanulni kell.

Ügy gondolom, hogy a kölcsönhatás látható és érzékelhető: a város dskolajellege elősegíti, hogy minél többen tanuljanak, művelődjenek, a tanulók sokasága, egyre növekvő tábora érvényre juttatja az iskolavárosi légkör, a szellemi élet kibontakozását. Ennek a kölcsönhatásnak igen fontos része, hogy a tudomány hat a termelésire, a termelő ember viszont igényeket támaszt a tudomány iránt.

SOLTÉSZ ALBERT, festőművész:

Nyíregyháza iskolaváros. Ez a jellege érződik a szellemi életben. Érződik a közízlés fejlődésén. Régen, rpondjuk még húsz évvel ezelőtt is, nehéz volt Nyíregyházán egy műalkotást eladni. Inkább csak értelmiségiek, közülük is a műgyűjtők vásároltak. Ezeket az embereket lehetett ott látni a kiállításokon is. Ma már tömegek nézik a kiállításokat. Minden foglalkozási ágból való emberek.

Eredmény az is, hogy a mai tárlatlátogató munkás és paraszt számonkéri a kiállító művésztől a művészi teljesítményt. Régen néhány „hozzáértő” megvitatta a kiállító munkáját és ez a kritika köztük is maradt. Ma, ha munkásokkal, 'parasztokkal, főiskolásokkal találkozom megkérdezik: Ezt és ezt a

képemet miért úgy festettem, ahogy festettem? Vagy: Hová vezethet a modemkedés? Miért nő a „mellékes” témák száma egyik-másik művész tematikájában? Miért nem látni képzőművészeink alkotásai között több olyat, ami életünk gazdagságát és gazdagodását jeleníti meg?

Megnőtt az igény a művészetre. Az új házasok, akik egykor nászajándékba^ kanalat, edényt, párnát vártak, most örülnek a képzőművészeti ajándéknak. Van, amikor bútoruk még nincs, de már ilyen tárgyakat vásárolnak.

ügy tűnhet, hogy mindez távol esik a város iskolajellegétől. Nem! Az iskolázottság és az iskolák kisugárzásának megnőttével az esztétikai fogékonyság, igény, az esztétikai műveltség is megnőtt. így tehát Nyíregyháza nemcsak jobban él, hanem mint iskolaváros szebben is él.

Szabó György

ön szerint hogyan fejlődik Nyíregyháza? — tettem fel a kérdést a nyíregyháziaknak, íme a válaszok:

Varga Gyula, á városi pártbizottság első titkára:

— A városi pártértekezletre készülve ezen én munkatársaimmal együtt sokat gondolkodtam. A város fejlődésében tapasztalni egy versenyfutást az igények és a lehetőségek között. Nem végiggondolt a következő mondat, de megkockáztatom: a lakosság bevonása a közéletbe még nem teljesen megoldott. A nyíregyházi ember már látja, hogy mi épül, de például a legutóbbi tanácsválasztások előtt is felfokozott és túlméretezett követelményeket állít a várossal szemben.

Az igények után...

— 1970-ben kerültem ebbe a beosztásba. Akkor négyezer nyíregyházi lakásigénylő volt. De legalább az OTP-nél gyorsan lehetett lakáshoz jutni. Azóta huszonötezren költöztek új lakásba, és ma van ötezer igénylő, közülük az OTP-nél is ezerötszázan állnak sorba. Erre mondom én, hogy az egész városfejlődés egy nagy versenyfutás. így vagyunk az iskolával is. Eszközeink harmincöt tanteremre voltak, negyven épült. Most ott tartunk, hogy például a Jósavárosban az üzletek kontójára kell ideiglenesen szükségtantermeket létrehozni, mert ez még mindig jobb, mint a háromváltásos tanítás, vagy a bejárás a város távoli iskoláiba.

— A megyei támogatásnak Nyíregyháza kapja több mint a felét. Szerénytelenség nélkül mondhatom, nem gazdálkodunk rosszul a lehetőségekkel. Ennek ellenére is mindig az igények után kullogunk és így lesz ez az elkövetkező esztendőkben is.

— Egy dologban tudtuk magunkat utolérni és ez a kereskedelem. A két áruház belépésével és a bolthálózat szakosításával a város kereskedelmi ellátása csendesen, de jól alakul.

— Tehát egy ekkora versenyfutás azt jelenti, hogy amikor a városfejlesztést nézzük összességében, akkor mindenki velem együtt büszke az utóbbi négy évben megtett útra. Mert az, hogy egy nyolcvanezres városban huszonötmilliós az egy év alatt végzett társadalmi munka (a csecsemőre is több mint 300 forint jut!), vagy hogy a novemberi hideg esőben ezrek mentek ki társadalmi munkára és ebből a bölcsődékre bejött két és fél milliós munkabér, ez nagyon sokat mond.

— Az elmúlt négy évben a nyíregyháziak szigorúbbak, kritikusabbak lettek. Hogy többet tesz a város saját megyei és központi támogatásból, s hogy a lakó is többet tesz a városért, ennek is következménye, hogy a nyíregyházi jobban reagál bizonyos dolgokra. Többen észreveszik, hogy tisztább, világosabb lett a város. Többen rászólnak arra, aki a parkosított füvön jár, vagy többen kifakadnak például a rossz szervezés láttán.

Magunknak teremtettük

— Magam hallottam az emberektől, hogy amikor egyesek kifogásolják, mikor parkosít már a város, az éppen most megépült bérházak körül, akkor azt kérdezték» a méltatlankodóktól: miért nem lehet nekik is megfogniuk a lapátot, az ásót?

— Velünk is szigorúbbak az emberek. És ez nagy eredménye az elmúlt négy évnek. De ennek a kritikának nem könnyű dolog megfelelni. Igaz, szorongató gondjainkkal együtt is (óvoda, bölcsőde, kórház, közlekedés), teljesítettük legfontosabb célkitűzéseinket. Nyíregyházán már a női munkaerőt is keresik. Eddig hozzászoktunk, hogy ha munkaalkalmat hirdettek, sorbaálltak az asszonyok. Ma már ez nincs. Ma is öt-hatszáz nőt tudnánk elhelyezni. Igaz, a több munkahely újabb gondokat jelent: bölcsődei, óvodai fejlesztést, közlekedést és a többi és a többi.

— Én az elmúlt négy év legnagyszerűbb eredményének mindennek ellenére éppen a fentieket tartom. Azt, hogy mi teremtettünk magunknak egy csomó új gondot.

Péter Imre, a 110-es számú Szakmunkás- képző Intézet igazgatója:

— Röviden sommázva: nagy út, amit a város ezekben az években megtett és tesz. Ebben nekünk is kijutott a jóból. Uj, minden igényt kielégítő kollégiumot avattunk és olyan korszerű tanműhelyekben oktathatjuk a holnap szakmunkásnemzedékét, amilyenről még tíz évvel ezelőtt sem álmodhattunk. Mind emellett új iskolát kapott testvérintézményünk, a 107-es is. És ősszel avatják a harmadikat, a kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkásképzőt. Ezzel együtt már elmondhatom, hogy a feltételek adottak a korszerű képzéshez. Rajtunk a sor, hogy az innen kikerülő fiatalok tovább építsék, szépítsék a várost.

Űj formák, lendület

Nagy Mihály, a szakszervezetek megyei tanácsának munkatársa:

— Én civilben szobrászkodom és természetesen így is vizsgálom a várost —, a művészember szemével. Tetszenek az új épületformák, a tágas terek, tetszik az a dinamizmus, amely az egész életünket jellemzi. Van persze olyan is, ami kevésbé tetszik, de a fontos, a meghatározó mégis a lendületes építkezés. Az új házak, a ’gyárak az iparnegyedben, a szépülő és fejlődő városközpont, amelyre ebben az időszakban már szintén jutott erő.

— Azt mondom: mindent megteszünk

azért, hogy ne lankadjon a lendület, hogy így Tnenjen tovább. %

Lengvári József né, a tanárképző főiskola tanára.

— Váci Mihály költői álmát látom megvalósulni. A szabadság gazdaggá tett minket. Adott fémépítő dobozt, és adott egy olyan tanárképző főiskolát, amilyet az ide látogató hazai és külföldi vendégeink őszintén megcsodálnak és itt-ott irigyelnek is. Kollégiumunk épült, és egy csodálatos előadóépületünk, alul olyan könyvtárral, amely diákjaink tanulásának, művelődésének csodálatos szentélye egyben. És a tornacsarnok! Itt rop labdázni, kézilabdázni, kosárlabdázni lehet, kondicionáló helyiségében okos szerek segítik az ember testi épülését.

— A főiskola ma már önmagában is iskolaváros. Nyíregyháza új arcot kapott általa.

Változások kora

Podreczki András, nyugdíjas:

— A Ságvári-telep — ahol lakom — nincs olyan, mint a toronyházakkal büszkélkedő északi városrész. Nincsenek új ABC-áruháza- ink és még sok minden hiányzik abból, amit egy modern lakótelepen már magától értetődőnek tartanak az ott lakók. De azért a fejlődést itt is le lehet mérni. Vannak új házak, szép kertekkel és ízlésesen berendezve. Jó a levegőnk, lassan rendbe jönnek útjaink. Most, hogy újabb telkeket osztanak és nagy ütemben elkezdődhet a családi házak építése, a mi telepünk is a fejlődés korszakát éli. Ez is a vá- *ros nagy változásának egy része, még akkor is ha szerényebb, mint a többié.

Négy válasz. Különböző korú és munkaterületű emberek mondták el dióhélyfoan, amit gondoltak. Kicsendül mindegyikből: szeretik városukat. Jó lokálpatrióta módjára dolgoznak is érte mert szükséges és — érdemes, hogy a gyermekcipőjét kinőtt Nyíregyháza tovább gazdagodjék.

Kopka János

Tavaszi napfényben a Bessenyei tér bölcsődései