Kelet-Magyarország, 1975. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-22 / 118. szám
1975. május 22. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Huszonhárom jelölt C zerdán megyénkben befejeződött az országgyűlési képviselők választását megelőző jelölő gyűlések sorozata. Tíz napig zajlottak a megye húsz választókerületében a jelölő gyűlések eseményei és ezalatt Szabplcs- Szatmár lakosságának minden rétege bekapcsolódott belpolitikai életünk közelgő nagy eseménye — az országgyűlési képviselőválasztás előkészítésébe, a jelöltek kiválasztásába. Minden választókerületben nagy érdeklődés kísérte a jelölő gyűléseket,, amelyeket a Hazafias Népfront helyi bizottságai, a választási elnökségek és az ország- gyűlési választókerületi bizottságok közreműködésével — szerveztek. A községekben a művelődési házakban tartották meg a jelölő gyűléseket, a városokban több üzem adott otthont a közélet e fontos fórumának. A jelölő gyűlések mindenütt ünnepélyesek voltak, külsőségében is méltó a rangos eseményekhez. Megyénkben negyvenkilenc jelölő gyűlést tartottak. A nagy érdeklődés jelzi, hogy ezeken húszezer választópolgár vett részt, köztük nagyon sok fiatal és nő. A jelölő gyűlések előadói mindenütt ismertették a Hazafias Népfront választási programját, amelynek alapja a Párt XI. kongresszusán megerősített politika —, s részletesen szóltak az egyes választókerületek terveiről is. A lakosság érdeklődése nyilvánult meg abban is, hogy több százan szólaltak fel. Tárgyilagosan vették számba az eltelt négy esztendőben elért eredményeket. Nemcsak kérések hangzottak el, hanem számos felajánlás is történt: társadalmi munkát, pénzt ajánlottak fel egyes — régen húzódó — feladatok megvalósítására. A jelölő gyűlések is azt mutatták; megyénk lakói tudatosan és felkészülten vesznek részt a közös dolgok intézésében, érdeklődnek az életünket meghatározó politika iránt. Megyénkben mind a húsz választókerületben támogatták a Hazafias Népfront jelöltjeit, akik mindenütt megszerezték a jelöléshez szükséges szavazatokat. Három választókerületben történt kettős jelölés. A június 15-i választásokon dől el, hogy a tényében is megtisztelő jelölés íjtán melyik jelölt kapja meg a képviselői mandátumot. A most zárult jelölő gyűléseken tizenegy választó- kerületben jelölték újra az előző ciklusban tevékenykedő országgyűlési képviselőt és két választókerületben a kettős jelölés során az új jelölt mellett a korábbi képviselő is elnyerte a jelöltséget. A képviselői munka megbecsülését jelzi, hogy azokon a helyeken, ahol egy vagy több ciklusban végzett képviselői munka után új jelöltet állítottak, mindenütt nagy elismeréssel szóltak arról a munkáról, amelyet a választókerületben a korábbi képviselő végzett. Ugyanakkor felelősségteljesen javasoltak sok útmutatást, előzetes segítséget adtak az új képviselőjelöltnek. Csaknem mindenütt elhangzott: a jelölt akkor képviseli helyesen a választókerületet, ha az országos, megyei érdekek mellett jól hangolja össze a választókerület és azon belül az egyes települések érdekeit. A jelöltek között találunk termelőszövetkezeti tagot, párt-, tanácsi és tömegszervezeti vezetőt. Sok fiatal és nő is megszerezte a jelölő gyűléseken a választók bizalmát. így a képviselők foglalkozás szerinti megoszlása is megfelelően tükrözi megyénk társadalmának változását. A választások előkészítése most új szakaszba érkezett. A következő hetekben a képviselőjelöltek mindenütt nagygyűlésen találkoznak a választópolgárokkal, ezenkívül több száz rétegtalálkozóra is sor kerül a megye településein, az első választók részvételével ifjúsági nagygyűlést rendeznek, amelyekre a fiatal képviselőjelölteket is meghívják. Marik Sándor Elkészült az Eger—Gyöngyös vidéki Pincegazdaság nyírségi borkombinátja Sóstóhegyen. Az idei szüreten már teljes üzemmel működik. (Gaál Béla íe Ív.) EGY FÓDÍJ TÖRTÉNETE Tulajdonosnak érzi-e magát? J Gyüre Erzsébet és Kardos Katalin, a nyíregyházi tanárképző főiskola végzős matematika-fizika szakos hallgatói a tudományos diákkörök országos konferenciáján fődíjat nyertek. így hangzott a Műszaki Egyetemen a zsűri eredményhirdetése. Két év és 15 perc Mindenkit meglepett, legjobban a két nyíregyházi főiskolást. Nem számítottak fődíjra, hiszen szociológia szakos egyetemistákkal versenyeztek, s olyan témát választottak, amelyet a főiskolán nem igen lehet megtanulni: Az üzemi demokrácia néhány kérdése a kisvárdai Vulkánban és a nyíregyházi papírgyárban. Két év munkájának eredménye fekszik előttünk az asztalon. Hosszú hónapokon át gyűjtögették az adatokat, majd a számítógép mellett sokszor hajnalig összegeztek, elemeztek, s végül a konferencián 15 percre sűrítve ismertették és megvédték. Két teljesen különböző üzemet választottak. A kisvárdai Kati a Vulkánt. — Már az első napokban megfogott, hogy milyen erős a munkások kötődése a gyár- boz. Azt hiszem azért, mert az elavult gyárban mindent saját verejtékükkel küzdöttek ki maguknak. — A papírgyárban viszont — veszi át a szót Erzsi — a modern technika, a korszerű felszerelés, a kényelmesebb munkakörülmények kötik a munkásokat. Mindent megfigyeltek. A munkamódszereket, a beszélgetők témáit, azt, hogyan jönnek be a gyárba, ki kinek köszö előre. A kérdés íme az egyik. A kérdés így szólt: mennyire tekinti magáénak az üzemi kollektíva a munkahelyet? A válaszok egy-két százalékos eltéréssel mindkét munkahelyen hasonlóak. A munkások 10—12 százaléka csak bejár dolgozni, az üzemért nem érez felelősséget. Körülbelül 40 százalékuk válaszolt így: kezd kialakulni a „mienk a gyár” szemlélet. A többi dolgozó, a munkások fele személyes felelősséget érez a gyárért, a berendezésekért, a munkahelyet sajátjának tekinti. A lányok adataiból az derül ki, hogy az utóbbi 47—50 százaÚj módszerekkel Záhonyban, ahol több mint ötezer ember dolgozik, és él a községben, új módszerekkel folytatják az egészségnevelési munkát. A helyi Vöröskereszt, az egészségnevelési felelős, valamint a MÁV-rendelő orvosai együttesen végzik a jövőben ezt a felelősségteljes munkát, sokkal szervezettebben mint eddig. Az egészséges életre nevelés érdekében a megjelenő jó, érthető nyelven írott kiadványokat szétosztják, és ahol mód van, ott annak tartalmáról vitát is szerveznek. A jövő tanévtől az iskolákban is rendszeresebbé teszik a nevelőmunkát. A jelentős változtatásra elsősorban azért volt szükség, mert a sokfelől bejáró munkások, de a helyben élők között is indokolt a káros szenvedélyek elleni mozgósítás, az életkörülmények változásából adódó problémák enyhítése és kivédése. A megyei egészségnevelési csoport ezek ismeretében a helyszínen mérte fel az igényeket. Az egészségnevelés Sza- bolcs-Szatmárban országosan is elismert eredményeket hozott. A mezőgazdasági, ipari modellüzemek tapasztalatai most azt is lehetővé teszik, hogy az ilyen nagy és fontos ipari és vasúti területen intenzívebbé tegyék. (b) ts eménykezű fiatal em- ^ bér, és az már a kézfogásából is kiderül, nem kényezteti az élet. Szobafestő. Talán azért is lett egyszeriben rokonszenves, ment a Kopogó utcán lakik, márpedig ez az utca nekem nagyon kedves, pihentető hangulatú U-alak- ja, kis kertes házai, derűs emberei sokszor odacsalnak. Persze ezek személyes dolgok, de valahogy mégis meghatározóak voltak, amikor Cziránki Andrással a Sóstói út tölgyei alatt, nem sakkal a fájront előtt beszédbe elegyedtem. Szó esett házról, kutyákról, most vesz különben németjuhászt, és ahogy ez már ilyenkor lenni szokott, a munkánál kötöttünk ki. Láttam már életemben sok szobafestőt dolgozni, de valahogy mindig restelltem megkérdezni, hogy vajon mi szép van ebben a foglalkozásban. Cziránki nem lepődött meg, és mintha nem is érte volna váratlanul a kérdés. Meggyőződésem, már régen tisztázta magában ezt a dolgot, lehet, mielőtt pályát választott. Mindenesetre egy tény, úgy beszélt, ahogy csak egy olyan munkás tud szakmájáról szólni, aki számára az egész amit csinál, nem egyszerűen azért van, hogy elteljen a huszonnégyből nyolc óra. — Bemegy az ember egy lakásba, s látja a falakat. Biztos másként, mint a lakó, vagy az, aki nem festő. Rendszerint alaposan megviselt felületek állnak élőtA szobafestő tem, s tudom, ezt nekem kell széppé tenni. Ez így egyszerűen hat, hiszen a szakmának megvannak a maga törvényei, hogyan keveri az ember a festéket, hogyan dolgozik spaknival, meszelővei, ecsettel. Ez gyakorlat dolga, ez a meló. De ha csak ennyi lenne, akkor itt is hagynám. Aki szobafestőnek tartja magát, az először is a falon kívül jól körülnéz. Milyen bútor van a lakásban, milyen a függöny, meg miegymás. Mert ezektől függ a szín, meg az árnyalat is. Aki rendéi, az fizet — mondják, de ebbe se lehet egyszerűen belenyugodni. Ha van az embernek ízlése, akkor javasol. Udvariasan, de lebeszéli a rendelőt egy színről, mindezt úgy, hogy a végén azt higgye aki festet, hogy ő jött rá. Aztán vannak egyenesen ízlés nélküliek, akik elvárják, hogy a festő találja ki mit milyenre. És vannak divatok a mi szakmánkban is. Hengerezett, sima, oszloposán hengerezett, de nem untatom vele. És ez a fiatalember, aki szinte lázba jött, olyan izgalmasan meséli, hogy miként születik újjá egy lakás, hogy az ember szinte látja. Látja, amint a létrán áll, dolgozik, szeme közben ott követi az ecset szőrszálainak cuppanósan csattanó íveit. És közben fütyül. Igaz is. Miért fütyül a szobafestő? — Nem azért, amiért sokan hiszik. Úgy szól a fáma, hogy az üres szoba jól visszhangzik, és így a legrosszabb fütty is olyan Hacki-féle. Nos, nem ezért. Egyszerűen csak időtöltésből. Mert fura lenne, ha egy szobafestő magában beszélne a plafon alatt. Vagy verset mondana. De szótlanul sem megy, és a legjobb a fütty. Kedvet ad, ritmust, és ez a munka közben jól jön. Diktál a nóta, s hallgassa egyszer meg, a szobafestő sosem lassú dalt fütyül. Minden munkának van merne, tempója, és az ember kedve is más. A régi munkadalok jutnak eszembe, lehet, hogy erre nem is gondolt Cziránki András. Pedig ezt így csinálják Jáva szigetén, Kongóban, a Tűzföldön is emberemlékezet óta. A munka és dal, a munka és ritmus. És innen csak egy pici ugrás, és máris az örömnél tart az ember. — Öröm. Persze, hogy van. A munkásember számára is a végeredmény a fontos. Amikor az egész kész, láitja, hogy valami komplett. Ez is olyan; hogy kész. Mi a kész? Sok munkám után figyelgetem, azt talán másként kellett volna. Ha valami egy kicsit elszomorítja az embert az az, hogy amit csinál, az nem maradandó. Mert jön a por, a füst, a lakásokban zajlik az élet, és a fal, a mennyezet hamar olyan, mint volt. De — és itt el- neveti magát — ez a szerencse, ha nem így lenne, hamar munka nélkül maradnánk. Ami a sikert valóban teljessé teszi az annyi: örömöt szerzünk, ahol jól dolgozik a brigád, s még a levegőt is másnak érzi, aki visszaköltözik a tiszta falak közé. Cziránki András nem az örökkévalóságnak dolgozik. Nem hagy maga után freskót, műremeket. De azt hiszem a beszélgetés után senki sem kételkedik abban, hogy a munka önmagában is örömforrás, és a siker, a megelégedés nem mindig az elérhetetlenben gyökeredzik. A sima fal, a tisztaság, a szín és harmónia egy lakás falán, a gondosság, keret egy otthonnak, egy életnek, ami ott zajlik, pihentető a fáradt szemnek, naponkénti találkozás a legtöbbször ismeretlen festővel. Lemosakszik, átöltözik, bukósisakját a fejébe nyomja, és motorra ül. Indul haza a Kopogó utcába. Szemeit a fák zöldjén pihenteti, és a szobák falai közül kikerülve nagyot lélegzik a májusi levegőből. Bürget Lajos lékba főleg a szakmunkások tartoznak, illetve a 36—45 év közötti korosztály. Megkérdezték azt is: véglegesnek tekintik-e munkahelyüket? A munkások 90 százaléka igennel felelt. Akik változtatni akarnak, az anyagi, erkölcsi megbecsülés hiányára, a rossz munkahelyi légkörre hivatkoztak. Ezek után jutottak el az üzemi demokrácia kérdéséig. Azt tapasztalták, hogy mindkét munkahelyen fontos szerepet tölt be a szocialista brigádmozgalom. Elsősorban a jól működő brigádoktól várják a munkások az üzemi demokrácia gyakorlásának előre- mozdítását. Elmondhatják-e véleményüket, hol, milyen fórumon, részt vehetnek-e az üzemi, vagy műhelydöntések kialakításában ? Ezt kérdezték a beszélgetéseken, s a kérdőíveken. A munkások öt lehetséges feleletből egyet választhattak. A tesztmódszeres felmérés eredményei — a két vállalat közötti egykét százalékos eltérést figyelembe véve — a következő képet mutatják. A munkások 15, illetve 16 százaléka szerint: minden utasítás felülről jön, nincs értelme beleszólni, illetve a másik válasz: nem szólalnak meg, mert a vezetők nem szeretik, ha véleményt mondanak. Fele igen, fele nem... Majdnem egyenlő arányban, 13—13 és fél százalékuk ezt válaszolta: véleményünket elmondhatjuk, de nem veszik figyelembe, illetve ezt: nem mondunk véleményt, tudomásul vesszük a döntéseket. Az ötödik lehetőséget a munkások fele választotta; véleményüket rendszeresen elmondhatják, a döntések meghozatalánál és a végrehajtásnál azokat figyelembe is veszik. Sokan kérdezték már a két matematika-fizika szakos hallgatót, miért szociológiai felmérést választottak diákköri munkának? Tulajdonképpen nem most választottak, hanem négy éve, amikor a marxista tanszéken bekapcsolódtak egy széles körű felmérésbe. Dolgozatukkal segítik a Magyar Tudományos Akadémia „szocialista vállalat” kutatócsoportjának munkáját. A tanszéken Kokas Ferenc főiskolai docens segítségével és Tóth Magdolna tanársegéd irányításával kezdték el és fejezték be ezt a kétéves munkát. Röviden ennyi tehát a fődíj története. Baraksó Erzsébet
