Kelet-Magyarország, 1975. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-20 / 116. szám
1975. május 20. KELET-MAGYARORSZ AG 3 Á választás és a népfront PLAKÄTOK, FALRAGASZOK HIRDETIK országszerte: a Népköztársaság Elnöki Tanácsa az országgyűlési képviselői választásokat 1975. június 15-re tűzte ki- Az eseményhez tartozik az is, hogy az országgyűlés leg- : utóbbi ülésszakán módosították az alkotmány egyes rendelkezéseit, többek között a választási ciklus időtartamát is. Az országgyűlés megbízatása április 25- én járt le, nyilvánvaló tehát az új választások kiírása. Kérdés azonban, hogy miért váll szükségessé a választási ciklus időtartamának megváltoztatása? A fejlett szocialista társadalom építésének időszakában előtérbe került a szocialista állam gazdasági szervező és irányító tevékenysége, amely elsősorban az ötéves tervekben valósul meg. Ezeket a terveket az országgyűlés iktatja törvénybe és ellenőrzi megvalósításukat. Ezért szükséges, hogy az országgyűlési képviselői és a tanácstagi választási ciklusok összhangba kerüljenek az ötéves tervek időszakával. Logikus, hogy a képviselők mandátuma is' egy-egy ötéves terv időszakra szóljon. Ezért döntött úgy az Elnöki Tanács, hogy a képviselőket most június hónapban már ötéves időszakra választják meg. Társadalmunkban hatalmas közéleti aktivitás bontakozott ki az elmúlt időszakban. Népünk egyre tudatosabban, felkészültebben vesz részt a közös dolgok intézésében, érdeklődik az életét befolyásoló és meghatározó politika iránt. A dolgozók mind nagyobb számban és mértékben szólhatnak bele a lakóterület, az üzem, a szövetkezetek ügyeinek intézésébe, előbbre vitelébe. 1 JÓ ALKALMAT KÍNÁLNÁK a szocialista demokrácia fejlesztésére az előttünk álló országgyűlési választások is. A bizalom felelősségre kötelez; minden tapasztalatunk arra utal, hogy ha a dolgozóknak nagyobb beleszólási lehetőségük van a gazdálkodásba, az országos, a helyi, az üzemi ügyekbe, akkor fokozódik aktivitásuk, bővül látókörük és növekszik felelősségtudatuk. Az államélet, a tanácsok, az üzemek, a szövetkezetek demokratikus intézményeinek továbbfejlesztésével, a szocialista demokrácia általános kibontakoztatásával közelebb jutunk annak a követelménynek megvalósításához, hogy „az állampolgárok többsége váljék a hatalom gyakorlásának és a közügyek intézésének részesévé” — amint azt a Központi Bizottság beszámolója hangoztatta a XI. kongresszuson. E nagy feladat megvalósításában jelentős szerep hárul a Hazafias Népfront bizottságaira és társadalmi aktivistáira. A képviselők választása az országban mindenütt a párt vezetésével, a nemzeti egység és a párt szövetségi politikája jegyében, a Hazafias Népfront égisze alatt történik. E felelősségteljes munkában nagy feladat hárul a népfrontmozgalomra. Helyi bizottságai gondoskodnak arról, hogy a választási előkészületek és a szavazás során mindenütt érvényesüljenek a választópolgárok jogai, erősödjék államunk, társadalmi életünk szocialista demokratizmusa. A népfront testületéi tevékenyen elősegítik a választások törvényes lebonyolítását, e munkában a kölcsönös bizalom jegyében együtt dogoznak párttagok és pártonkívüliek. A VÁLASZTÁSI ELŐKÉSZÜLETEK legjelentősebb fórumai a jelölő gyűlések, amelyek május 12. és 22. között zajlanak le. E gyűléseken a települések lakói, az üzemek, intézmények dolgozói elmondhatják javaslataikat, véleményükkel segíthetik a jelöltek megválasztását. A legutóbbi választáshoz hasonlóan, most is mód van többes jelölésre. És természetesen adódik a kérdés: kit jelöljünk? Alapvető követelmény, hogy a jelölt elfogadja a népfront választási programját, vállalkozzék annak megvalósítására, s megfelelő közéleti tapasztalattal is rendelkezzék. Nyilvánvaló követelmény; hogy újjáválasztott parlamentünk tagjai, között azok a kommunisták és pártonkívüliek foglaljanak helyet, akik áldozatkész közösségi munkájukkal bebizonyították, hogy érdemesek a társadalom bizalmára. Június 15-én, vasárnap közel hétmillió választásra jogosult állampolgár lép majd az urnák elé, hogy döntsön: az elkövetkező öt évben kik vesznek részt legmagasabb nép- képviseleti szervünk, a parlament munkájában. A sikeres választást, az országgyűlés további munkájának fejlődését segíteni, támogatni közös ügyünk. Ebben nyújthat szerte az országban hathatós irányítást a helyi népA kkor tudták meg a hírt a faluban, miután a tsz vezetősége határozott. Mind a nyolc kérelmező családot felvették a szövetkezetiek sorába. Most már egyetlen kívülálló sem maradt. Az egységes, közös határhoz került, az eddig külön tartott félszáz holdnyi terület. A vélemények többsége szerint: meggondolhatták volna korábban is. De nem ment az olyan könnyen. Ez derül ki abból a beszélgetésből, melyet a nagy tehénistálló szélfogó végiben folytattam Láng Endrével, az egyik „új taggal”. — Való igaz, a téesz szervezésekor néhányan megmakacsoltuk magunkat — mosolyog villára támaszkodva. — Elmentünk otthonról az agitálok elöl. De valamiképp mégse tudtunk teljesen örülni, mikor nálunk nélkül alakult meg a téesz. Olyan érzésem támadt, hogy cserben hagytam a falut, a velem együtt élőket. — Régi dolog. Több, mint húsz éve. Mindig tartott az a bizonyos érzés? — Próbáltam megnyugodni. Tetszetősnek hinni makacsságom kifejlettét. Kételkedtem a sokak sikerében. A nagy földdel való bánni tudásban. Azon a vesszőparipán lovagoltam: én, mint kívül álló, egyéni, aki nem osztozom senkivel, majd megmutatom... Azt hiszem, hasonlóan érzett-gondolt a többi kívül maradt is. — Nem úgy történt. A nagyüzemi gazdálkodásra való szervezés mégis csak alapos okkal indult. — Láttuk mi azt már később. Mikor a téesz sok géphez, szakemberekhez, jó vetőmaghoz, műtrágyához és mindenféle szerhez jutott. Mi meg maradtunk a kis jószágfogattal. Én például egy lóval végeztem a hat hold dolgát. Hogy engedhettem annak mélyére az ekét? Mikor meg kapáláshoz núzat- tam, a melegben csörgött róla a hab. Rólam is. De én szegény jószágot sajnáltam. A munkának se vége se hossza. Kilátás, lehetőség... kevés. És az ember megy bele az időbe. A gyermekeknek így nem kell. Az enyéim közül két fiú, vasasok, Ózdra nősült. Ott is laknak. Itthon még egy fiú meg lány van, Szálkára, az almatárolóba járnak be dolgozni. — Ezek szerint nem volt nehéz feladni az egyéni álláspontot. Hogyan készültek rá, nyolc családfő, hogy egyszerre léptek be? A villa hegyével vonalakat karcol a keményre taposott földön, majd újra a sima nyélre támaszkodik. Mosolytól ráncba fut barnára cserzett arca. — Készültünk mi a belépésre éveken át. Igazat szólva leginkább a szégyen, a rá- tartiság tartott vissza bennünket. Hanem most az a furcsa helyzet adódott, hogy egymást agitáltuk. Tapintatosan megtudtuk mire számíthatunk öregségi, vagy netalán leszázalékolás dolgában. Eljön az ember ideje, hogy kiesik a munkából. Az, hogy három évj tagsági idő kell, hogy számíthassunk valamire, ha kiesünk a munkából, eldöntötte a dolgot. Együtt adtuk be a tagfelvételi kérvényt. Az igazsághoz tartozik, előzőleg a párttitkárral is beszéltünk, a segítségét kértük. — Valami értékbeadás történt-e? — Semmi nem kellett. A járójószágot — egyik girhesebb volt mint a másik, — eladtuk, hogy csináljunk egy kis tartalékot. Elmaradtunk mi alaposan a régi tagoktól. Az igény meg... egyre jobban fokozódik... Az egyéb eszközök se kellettek. A vasat adj uk el hulladéknak, a fát tüzeljük el — mondta az elnök. Vagy ajánljuk oda a tézslát, isztikét, ekekapát meg egyebet valami múzeumnak. így otthon vannak ma is. Majd lesz velük valami. Elintézi az idő. — Már dolgoznak is mind a szövetkezetben? — Tudtommal igen. Az év eleje óta. Én itt, a tehenészetben. Mindig szerettem jószággal bánni-törődni. Feleségem — ha ideje engedi — a kertészetbe jár. A többiek is, ki merre. Kerül munka a szövetkezetben mindenki számára. Mert bár sok ugyan a gép, nagy a— technika, de az ember pótolhatatlan. Egy van csak. Gulyás Berti, aki nem nappal dolgozik. Éjjeliőr a gépműhelynél. Egyébként ő a legidősebb az új tagok közt. Hatvannégy éves. Úgy tudom, elégedett a helyével. Megnyugodott. — Maga? — Nohát, ha Gulyás nem panaszkodik, én és a többiek mégúgy se. Hatvanegy éves vagyok. Az viszont igaz, rosz- szul tettük, hogy ellenkeztünk és nem jutottunk jóval korábban ilyen megnyugvásra. Asztalos Bálint Nyíregyházi képeslap: háttérben az Árok utcán épülő munkáslakásokkal. (Elek Emil felvétele) A megcáfolt kétely Gyári klíma a MOM-ban A Magyar Optikai Művek mátészalkai gyáregységében a patikai rend és tisztaság mellett az automata gépsorok között szorgoskodó munkások életkora is megkapó. Épp>en itt van látogatásunk kérdőjele, célja. Mégpedig: a száz évvel ezelőtt alapított nagy múltú gyár négy éve Mátészalkára telepített részlegében mennyire alakultak ki a munkáskollektívák, és a huszonnégy év átlagéletkorú dolgozók menynyire érzik magukat munkásnak, gyártulajdonosnak? Kevés a szakmunkás A vidéki ipartelepítés nem csak azzal a gonddal jár, hogy hatalmas költséggel meg kell építeni a gyárat, beszerezni a korszerű terméket előállító külföldi gépeket. Egyre többen döbbennek rá, hogy a dolgozó kollektíváknak is fel kell nőni- ök a feladatokhoz. A gyárrészlegben 1972. óta van üzemszerű termelés Most értek el addig, hágj minden üzemrész eléri teljesítményben a száz százalékot. És ez már a közösséggé fejlődés jelentős eredménye A MOM-ban nyolcszázhetvenen dolgoznak. Szakmunkás-bizonyítvánnyal közel háromszázan rendelkeznek. Mégis kevés a szakmunkás, az optikus. A dolgozók fele nő. Ebben az évben indítottak először szakmásító tanfolyamot. amelyben a közeljövőben negyvenötén szereznek optikus szakmunkás-bizonyítványt. Folyik a gyárban szakmunkásképzés is. A különböző szakközépiskolák esti és levelező tagozataira hatvanan járnak és ennyi a nyolc általánost nem végzettek száma is. A belépő dolgozók a legszükségesebb szakmai alap ismereteket Budapesten a törzsgyárban, kéthetes betanulási időben szerzik meg. Amikor hazajönnek, segítik äset a munka itthoni ritmusának átvitelében. Ilyen segítő Wippich Ferenc 33 éves optikus szakmunkás. Tősgyökeres budapiesti volt mindaddig, amíg pártmunkában azt a feladatot kapta, hogy jöjjön a Nyírségbe optikai ipart teremteni. Hozta a családját is. Ma már mátészalkai patriótának vallja magát. Tagja a városi párt- bizottságnak. Ipartelepítési nehézségek Ipart teremteni nem köny- nyű feladat annak ellenére sem, hogy a gyár fiatal dolgozóinak zömében ott a szaktudás utáni vágy. Ilyenek például a győrteleki lányok. öten mentek el Bu- dapiestre szakmát tanulni. Három év múlva optikusként tértek haza. A szakmának megfelelő középiskola itt még nem alakult ki. A politikai és a szakmai képzést a KISZ még nem tudja átfogni. Maguk a fiatalok sem minden esetben tudják megfogalmazni célhoz vezető elképzeléseiket. Farkas Erzsébet így fogalmazott. „Nagyon gazdagók Hazánkban eddig igen jó eredménnyel próbálták ki azt a szovjet jégvédelmi módszert, amely lehetővé teszi, hogy egy-egy területen eredményesen védekezzenek az elemi csapás ellen. A Tenkes-hegyen kiépített meteorológiai rakétakilövők már több ízben sikerrel kergették szét a zivatartfelhőket, mégpedig úgy, hogy a töltet ólomjodidja feloldotta a jégszemcséket, és a máskor szilárdan lehulló csapadék egyszerű eső formájában jelent meg. Az eddig szerzett ismeretek után a mezőgazdaság és a meteorológia szakemberei vagyunk. Csak úgy elkótyavetyéljük az időnket. Három-négy órát eltölteni tíz, tizenöt kilométeres utazással, ez luxus.” Bizonyítás — Uj gyár, zömében új gépek, korszerű technológia és életkorban fiatal gárda. Ennek számtalan előnyét kell koncentrálni, összefogni és kihasználni. A megoldásra az eddig sikeresen szervezett társadalmi műszakok sok tapasztalatot szolgáltattak. Évekkel ezelőtt voltak, akik azt vallották, hogy a kényes optikát, a különböző szemüveglencséket az érdes, szemcsés szabolcsi homok bemarja; „Nem lesz itt ember az ilyen precíz munka végzésére.” Az emberi teljesítő képesség iránti kételyt megcáfolták. A termelés ma már teljes kapacitással folyik. A dolgozók arra is vállalkoztak, hogy társadalmi munkával megváltoztassák a gyár és Közvetlen környékének a klímáját. Fasorgyűrűket vonnak a gyár köré, építik sportpályáikat, pribenópiarkjafkat. Ez is hozzátartozik a gyári klímához. S. L azon dolgoznak, hogy további jégeső elleni bázisokat építsenek ki, elsősorban azokon a vidékeken, amelyek értékes növényi kultúrákkal rendelkeznek. Tokaj, és a szomszédos Szabolcs- Szatmér a szőlő és az alma miatt kerül előtérbe. A közeljövőben döntés születik arról, hogy a magaslati helyen, amely alkalmas mindkét terület védelmére, mikor épül meg a védőrendszer. Elkészülte után jelentősen javulna a termelési biztonság, hiszen köztudott, hogy mind a Hegyalján, mind megyénkben a legtöbb kárt az időjárás, ezen belül is a jégeső okozza már évek óta. Meteorológiai rakéta Lesz Tokajban jégvédelem? %
