Kelet-Magyarország, 1975. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-16 / 113. szám

1975. május 16. KELET-MAG Y ARORSZÁG 5 Hatvanhatmillió iparfejlesztésre Kapja: Nagykálló, Baktalórántháza, Fehérgyarmat, Mándok A Magyar Posztógyár nagykállói üzemének építkezése még javában tart. Az elkészült munkacsarnok kor­szerű gépsorain pedig folyik a termelés. Képen: Mar­si Erzsébet a gyűrűs fonógépsor ügyes kezű munkása. (Hammel József felvétele) Száznégymillió forintot adott erre az évre az ipar- fejlesztés támogatására me­gyénknek az Országos Terv­hivatal. Ebből az összegből a megyei tanács végrehajtó bizottsága 66 milliót már ko­rábban szétosztott az üze­mek, szövetkezetek támoga­tására, elsősorban új üzem­csarnokok építésére, bővíté­sére, vagy olyan fejleszté­sek meggyorsítására, ame­lyek korszerűbb termékek gyártását, vagy újabb mun­kaerő foglalkoztatását tették lehetővé. A végrehajtó bizottság leg­utóbbi ülésén újabb össze­gek elosztásáról tárgyalt, amely szerint a Magyar Posztógyár nagykállói gyár­egysége 24 millió, a Bakta- lórántházi Szakipari Szövet­kezet másfél millió, a Fe­hérgyarmati Asztalos- és Fa­ipari Szövetkezet 1,6 miliió, a Mándoki Építő- és Szak­ipari Szövetkezet 800 ezer forint támogatásban része­sül. ­A Magyar Posztógyár. Nagykállóban a volt taná­csi vegyesipari vállalat te­lepén új, korszerű kártolt fonó, szövő és kivarró üze­met létesít 72 millió forint értékben. A fejlesztés során egy üzemcsarnok már meg­épült, a teljes befejezés ez év végére várható; ettől az időtől a foglalkoztatottak létszáma 462 lesz. Ennek megvalósításához járult hoz­zá 24 millió forinttal a me­gyei tanács végrehajtó bi­zottsága. A Baktalórántházi - Építő- és Szakipari Szövetkezet tá­mogatását indokolja, hogy textilkonfekció üzemük — zsúfoltsága és balesetveszé­lyessége miatt — korszerű­sítésre szorul, amelynek át­építése után a jelenleginél 110—120-szal több nőt tud­nak foglalkoztatni és termé­keiknek hosszabb távon is biztos piaca van. A Fehérgyarmati Aszta­los- és Vasipari Szövetkezet az 1970-es árvízkatasztrófát követően új ipartelep kiala­kítására kényszerült, de az ötmillió forintos költséget saját erőből nem tudja fe­dezni. A szövetkezet — ed­digi erőfeszítései árán — a múlt év végén már kétszer annyi munkaerőt foglalkoz­tatott, mint 1970-ben, a most megszavazott 1,6" millió fo­rintos támogatással —amely lehetővé teszi az ipartelep építésének befejezését — újabb 100-zal tudja majd növelni dolgozóinak létszá­mát. Termékeinek — a bel­kereskedelem igényeinek megfelelő egyedi, illetve ki­egészítő bútoripari, illetve a lakosság részére gyártott vasipari termékek — megfe­lelő piacot biztosítottak. A község központjában, el­avult épületekben, zsúfolt kö­rülmények között működik Hivatalos Talán észre sem veszem, ha nem látogatóként lépek a kisvárdai művelődési ház­ba. De hát úgy mentem, egy kiállítást megnézni. Sétálga­tok a folyosón, odakerülök az igazgatói iroda elé, ame­lyen ez a felirat olvasható: „Kérjük, hogy munkaidőben csak hivatalos ügyben lép­jen az irodába.” Gondolkodtam, vajon mi rejlik e mögött? Van-e egyál­talán hivatalos idő egy mű­velődési intézményben. Azaz mi is itt a hivatalos? Mert egy hivatalban ez érthető. á Mándoki Építő- és Szak­ipari Szövetkezet, amelynek fejlődése a jelenlegi helyen nem megoldható. A szövet­kezet — a község rendezési tervének megfelelően — új telephely kialakítását kezdte meg 3,5 milliós értékben, en­nek befejezéséhez adott 800 ezer forintot a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága. idő? De egy kulturális . intéz­ményben, melynek nyíltsá­gáról oly sok szó esik, fur­csa dolog. Kezdetben volt egy gon­dolatom, hogy belépek egy műsorért, amely a ’ közeledő kisvárdai napok programját tartalmazza. De nem tettem. Nem, mert hivatalos idő volt, s nem tudtam eldönte­ni, hogy kérésem most ma­szek kívánság, vagy hivata­los ügy-e? A kíváncsiság és érdeklődés belefér-e éppen az intézmény munkaidejébe? (bürget) Pihenés a gáton A háznak már csak a romjai látszanak. Mellette düledező melléképület, ami legfeljebb arra jó, hogy a vihar elől behúzódjanak. Ilyen Buczkó Károly bácsi régi portája Nagyhódoson. A kert viszont még tartja ma­gát, mint ahogy Károly bá­csi is, aki hetvenedik évé­ben jár, de nem látszik meg rajta. Az árvíz után ő is, mint annyian mások, új otthont épített a gáton belül Méhte­leken. Két szoba, konyha, speiz, fürdőszoba van ben­ne és melléképületek tar­toznak hozzá. Ez persze nem gátolja Karcsi bácsit abban, hogy szinte naponta átjárjon az új otthonból a régibe, gondozni a kertet, a gyü­mölcsfákat. Megszokott pi­henőhelye a két falut elvá­lasztó körgát. Itt találkoz­tunk vele mi is. — Nincs kissé messze a két falu egymástól? — Nincs. Korábban még többet is gyalogoltam na­ponta. — Hány kilométer egyik a másikhoz? — Azt hiszem tíz, de le­het hogy több is a falu vé­gétől. —■ A pihenő meddig szo­kott tartani? — Amíg egy cigarettát el­szívok. — Károly bácsi, és le szo­kott ülni közben? — Á, nem, dehogy. Akkor elfáradnék. Csak úgy, neki- dülök a korlátnak, ha van kivel, beszélgetek, ha nincs, nézelődök arra a távolba, amelyről annak idején a víz jött. Károly bácsival aznap dél­után még találkoztunk. A méhteleki új vendéglőben sört ivott. Amikor megkér­deztük, mi az oka, hogy ilyen hamar végzett a régi portán, mosoly mellől vála­szolt: — Tudják, csendes már ott az élet, kevés a mozgás. A bezárt ablakok, lelakatolt ajtók. Szóval elvégzem a munkát és igyekszem haza­felé. Méhtelekre. Mert ez itt, ugyebár, mégiscsak más — fejezte be Károly bácsi, és sörrel tele poharát szá­jához emelte. (faicsik) Tábornyitás május 26-án Gazdag nyári program fiataloknak ■in ••■a ■■•a cs Nyári szálló Külföldiek Sóstón Pihenés a Tisza partján Országos diáktalálkozó A tavalyinál jobb körül­mények között, gazdag prog­ram várja a fiatalokat a sza- bolcs-szatmári ifjúsági tábo­rokban. Elsőként a sóstói if­júsági tábor nyitja meg ka­puit, a nyitás napja május 26. Az üdülés, a szórakozás mellett valamennyi táborban aktuális politikai előadáso­kat is hallgatnak a fiatalok, a KISZ-esek a XI. pártkong­resszus anyagát is megvitat­ják. A sóstói és a vásárosna- ményi tábornak külföldi vendégei is lesznek a nyá­ron. A sóstói ifjúsági tábor jelentős bővítésének május 26-án örülhetnek először a fiatalok. Százhúsz személyt befogadó nyári szállóval bő­vült a tábor, a szállóhoz elő­adóterem és szórakozásra al­kalmas helyiség is tartozik. A másik komplett új épület 60 fiatalnak ad otthont télen és nyáron egyaránt. A hat­van személyes épületet jelö­lik ki majd a következő hó­napokban KISZ-iskolának. Ebben az önálló intézmény­ben tartják majd az ifjúsá­gi vezetők rendszeres képzését és továbbképzését. A két új épület mellé parkot és sport­pályát is építettek, így ideá­lis környezet várja majd a fiatalokat. A hatvan szemé­lyes új épületben és a régi, 200 személyt befogadó pa­vilonokban tartják nyáron a KISZ-alapszervezeti titkárok továbbképzését. Májüs i26-án a mezőgazdaságban dolgozó alapszervezeti titkárok és az úgynevezett lakóterületi KISZ-szervezetek titkárai ve­szik birtokukba a tábort. Egyhetes turnusokban őket követik az ifjúmunkás titká­rok, majd a középiskolai titkárok következnek. Ez­után jönnek a szakmunkás- képző intézetek és a főisko­lák titkárai. Július 14-től az őrsvezetőké, az ifivezetőké lesz a tábor és néhány úttö- csapat rajvezetője is elláto­gat ide. Augusztus 6-tól egy hétig fizikai dolgozók gyer­mekei táboroznak itt. A 14— 15 éves gyermekeket a kö­zépiskolára és a KISZ-életre készítik fel. Augusztus 15-től egy hétig .honvédelmi szak­tábort rendeznek Sóstón, s ezzel fejeződik be a vezető- képzés. Az említetteken kí­vül szovjet, NDK-beli és len­gyel fiatalok is pihennek, szórakoznak a táborban. A vásárosnaményi Tisza- parton lévő tábor tavaly új étteremmel és új szálláshely- lyel bővült, de ennek nem vették hasznát a fiatalok az áradás miatt. A járás fiatal­jai most először veszik bir­tokukba a két új létesít­ményt. Július 14. és 26. kö­zött megyei szervezésben út­törőké lesz a tábor, a nyár többi részén a járás úttörői birtokolják és lengyel pajtá­sokat is várnak ide. A tibor- szálláisi erdőben lévő tábort július 14. és 26. között száz úttörővezető és őrsvezető foglalja el, a nyár többi hetében a mátészalkai járás fiataljaié lesz a tábor. A tivadari ifjúsági tábornak az előbb említett időpontban szintén száz ifjúsági vezető lesz a vendége, később a fe­hérgyarmati járás fiataljai jönnek ide pihenni, szórakoz­ni. A dombrádi tábor prog­ramja azonos az előbb emlí­tett két tábor programjával. A rakamazi táborban 80 sze­mélyes szálláshely épül, de ennek csak jövőre veszik hasznát a fiatalok. A raka­mazi tábor kapuját június 15-ép nyitják meg a nyír­egyházi járás úttörői előtt. Ezt a tábort főleg csereüdül­tetésre használják majd, többnyire dunántúli úttörők látogatnak ide és a nyíregy­házi járás úttörői a dunántú­li táborokba mennek. Néhány lengyel fiatalt is várnak Ra- kamazra. Június 16. és 28. között „országos” tábor lesz a sós­tói. A KISZ KB szervezésében két turnusban hazánk közép­iskoláinak KISZ-titkárai jön­nek ide továbbképzésre, mintegy hatszázan. Az ország minden pontjáról ideérkező fiatalok a továbbképzés mel­lett megyénk életével is is­merkednek. (n. 1.) A nagy ötlet Térszerűvé szélesedik a nyíregyházi Árpád utca 'vége a Damjanich utcától. Elültettek ide valaha hét sor nyárfát. Az évek során valóságos erdőcskévé terebélyesedett. Öröm végigmenni mellette. Mert benne nem tanácsos! Még rá­lépnénk a zöldellő borsóra, sóskára. Az utca bal oldalának néhány lakója ugyanis — látva a kis erdő kihasználatlan­ságát — kisebb-nagyobb konyhakertet létsített a fák kö­zött. Milyen távlatok nyílnak e kezdeményezés nyomán? Gondoljuk csak el: mennyi üres terület hever parlagon. Oda a közgazdásághoz nem konyító értetlen állampolgárok virágot és más haszontalanságokat ültetnek. Hiszen azt még meg sem lehet enni! Mennyivel célszerűbb lenne hasznossá tenni a tereket, útszéleket, beültetni haszonnövényekkel. De ez csak a kezdet! Mondhatnánk: borsót az aszfalt helyére, sóskát a közutakra! Futtassunk zöldbabot a lámpa­oszlopokra! Szántson-vessen minden ház lakója háza táján — és megvalósul a városi háztáji. Mit víkendtelek! Oda ki kell járni! Mennyi hely van a házak között — és mind par­lagon. Hát nem gyönyörű? Persze vannak még akadékoskodó emberek is, akik mondják, hogy egy városban egy erdőcske nem konyhakert­ié való. Meg egyáltalán — miféle dolog az, hogy az utcán, közterületen valaki borsót termel? Félre az aggályokkal — eszébe ne jusson valakinek, hogy ez említett Árpád utcai kis erdőben tán még egy pompás pihenőparkot is lehetne csi­nálni. Ugyan kérem! Aki ilyet forgat a fejében, az nem jár piacra. (tamavölgyi) Ballagtak a tanárjelöltek Csütörtökön délelőtt vett búcsút az Alma Mátertől a Bessenyei György Tanárkép­ző Főiskola csaknem 300 végzős hallgatója. A búcsú­zó negyedévesek és harmad­éves tanítószakos társaik vé­gigjárták az intézmény elő­adótermeit, felkeresték tan­székeiket, köszöntötték taná­raikat. A könyvtárépület keren- gőjében tartott ünnepségen a tanári kar, a főiskola ok­tatói nevében Melich Já- nosné főigazgató-helyettes búcsúzott a tanárjelöltektől. Ezt követően a főiskola KISZ-bizottsága, a harmad- és másodévesek köszöntöt­ték, ajándékozták meg és látták vendégül díszebéden a ballagókat. A végzősök számára teg­nap befejeződött az oktatás. A jövő héten megkezdik má­sodik félévi vizsgáikat s ezután nem sokkal az állam­vizsgán adnak számot tudá­sukról, a főiskolán szerzett ismereteikről. Országos vízellátási szeminárium Nyíregyházán Az ország legjelesebb víz­ügyi szakemberei lesznek vá­rosunk vendégei május 20-án és 21-én azon a vízellátási szemináriumon, amelyet har­madik alkalommal rendeznek meg az idén. Kaposvár és Sopron után Nyíregyházán beszéli meg több, mint száz szakember a vízszerzés kér­déseit. A minél nagyobb ered­ményesség érdekében meg­hívták a tanácskozásra azo­kat a szakembereket, akik tanulmányt küldtek be, vagy részvételük a téma ismerete miatt feltétlenül szükséges. Bevezető előadást Áll La­jos, az OVH főosztályvezető­je tart, majd a vízellátás víz­szerzési problémáiról beszél dr. Ollós Géza, a Budapesti Műszaki Egyetem tudomá­nyos osztályvezetője. Ugyan­csak az első napon hangzik el dr. Felföldi Lajosnak, a Víz­ügyi Tudományos Kutatóin­tézet főmunkatársának elő­adása az eutrofizálódásról. 21-én a vízszerzés és vízter­melés lesz a témája dr. Ka­rácsonyi Sándornak, a Föld­mérő és Talajvizsgáló Válla­lat képviselőjének, majd dr. Kálin László, a MÉLYÉP- TERV irodavezetője beszél a felszíni, felszín alatti vízszer­zés és a tisztítástechnológia kapcsolatáról. A tanácskozás, melyet a Magyar Hidrológiai Társaság, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia és az Orszá­gos Vízügyi Hivatal rendez, a tanárképző főiskolán lesz. (jávor)

Next

/
Thumbnails
Contents