Kelet-Magyarország, 1975. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-15 / 87. szám

m. Ms if ; WB£ef-m@¥f8ms2m 9 Versenyben maradni A PÁRTKONGRESSZUS és a felszabadulás 3t>. évforduló­ja tiszteletére kibontakozott munkaverseny élenjáró brigád­jait rövidesen megismerheti az ország: a legjobbak kitünte­tésére május elsején kerül sor. A verseny azonban folytató­dik. Erről érkeznek a híradások, erről szólt sok-sok távirat is március közepén a tanácskozó pártkongresszusnak címezve. Az idei év két szempontból jelentős: ez a IV. ötéves terv befejező év és most szilárdíthatjuk meg azokat az eredmé­nyeket, amelyekre a következő tervidőszak indítását alapoz, hatjuk. Az idei terv a legfőbb és átfogó feladatot a népgazda­sági egyensúly, javításában jelöli meg. Ehhez lényegében min­denütt két egymással öszefüggő és összetett feladatra kell összpontosítani az erőt és a figyelmet: a hatékonyság fokozá­sára és a minőség javítására. A hatékonyság — a munka ténylegesen elkönyvelhető eredménye — érzékenyen reagál bármiféle ésszerű változta­tásra, de érzékeny a semmittevésre, vagy a téves intézkedés­re, hibás cselekedetre is. A legutóbbi időszak tapasztalatai ar­ra utalnak, hogy a versenyző szocialista brigádok kitűnő hely- zetismerettel, szakértelemmel és leleményességgel találták meg a legtöbb helyen, mi az, amit, ha másképp csinálnak — vagy mást csinálnak — azonnal megmutatkozik az eredmé­nyen is. Éppen az ilyen felismerések, leleményességek, a vál­toztatásra való lelkes törekvés bizonyította megyénkben is sok helyen a dolgozó kollektívák előtt, hogy már egy sor apró körülmény megváltoztatása is milyen számottevő eredmény­javulást hozhat egy-egy kollektíva munkájában. Ha pl. anyag­ra, szerszámra, rajzra nem kell várni, ha a feladatokat úgy csoportosítják, hogy műszak közben nem kell mindig átálku, ha az embereket elsősorban a termelékenyebb, értékesebb gé­pekhez osztják be — több műszakba esetleg —, s inkább állni hagyják a sok régi, pontatlanul dolgozó gépet — akkor mind­ez a munkaidő jobb kihasználásához vezet s ily módon rend­kívüli erőfeszítés vagy beruházás nélkül több, értékesebb tér. mák kerül ki az üzemből. Ez az egyik legkézenfekvőbb módja a hatékonyság javításának. MINDEZ MUNKASZERVEZÉSI TÉMA. Nem is egy-egy szocialista brigád feladata. Ezt a vezetőkkel együtt lehet és kell így alakítani. Ehhez a feladathoz is-kitűnőek az örvende­tesen szaporodó komplex brigádok. Ezektől a komplex bri­gádoktól várhatunk egyre többet a mai, magas szintű ver­senyben. Amiko^a mérnék, a technikus, a szakmunkás egy brigádban, egy célért, együtt dolgozik. A hatékonyságra az anyagköltség alakulása van talán a legnagyobb hatással Elvégre a legtöbb modem, ipari termék önköltségében lényegesen nagyobb az anyagköltség, mint bár­melyik más költséghányad. Ma már a legtöbb helyen kézen­fekvő, hogy az anyagtakarékosság legjobb módja nem az, ha a jó anyagot gyengébbre cseréljük ki. így ugyanis hamarabb tönkre megy a termék,-több újro lesz belőle szükség, vagyis a zavartalan ellátáshoz — több anyag kell majd. Az anyaggal való takarékosság jó módszere a minőség javítása, a termék tartósságának fokozása, a eelejt csökkenté­se. A legjobb módja pedig ha magasabb értékű, korszerűbb terméket készítünk belőle. Ez egyben a legbiztosabb útja an­nak is, hogy az egész népgazdaság versenyben maradjon a szocialista és a tőkés világpiacon egyaránt. Segítem, gyorsítani a régi gyártmányok felváltását az újakra. Ma már ilyen célt is maguk elé tűzhetnek az egyre képzettebb szocialista brigádok és kivált a komplex brigádok. Ebben a feladatban különben nem csak a konstruktőrnek és a technológusnak van szerepe. A VERSENY KÖVETKEZŐ SZAKASZÄTÖL sokan még az eddigieknél is többet várnak. Egyrészt azért, mert különö­sen az utóbbi egy év alatt a munkások, brigádok és a vezetők előtt is — többnyire tisztázódott hol a szerepük, mi a felada­tuk a versenyben, s ami a legfontosabb, hogy az egész ver­senynek hol a szerepe a munka rendes menetében, hogy ne legyen formális, papírszagú a több és jobb munkát kívánó mozgalom. A másik indok, amiért az eredményekre a ráduplázást várják sokan, hogy közben legtöbb helyen az üzemi demok­rácia is fejlődött, s a demokratikus légkör — különösen, ha párosul jó munkaszervezéssel — kedvező feltétel a munkáját szerető, kezdeményező, alkotó ember számára. Ha az ember­nek szava van és cselekedhet is — szárnyakat kap a munká­ban. A fokozódó demokratizmus így adhat űjabb és nem is akármilyen lendületet a szocialista munkaversenynek is. fl „Minimatt-ügy” hátiere Az óvoda Biriben sem gyermekmegőrző Panasz érkezett szerkesz­tőségünkhöz a Biriben le­vő óvodával kapcsolatban. A panasz lényege: az óvo­da vezetője és dolgozói kö­zött kialakult személyes ellentétek egy Idő óta ki­hatnak a munkára, sok­minden hiányzik, nincsenek meg a nevelés feltételei, hogy a gyermekek érdeké­ben közös tervek szerint Job­ban, hatékonyabban s fő­leg békés, nyugodt légkör­ben dolgozhassanak. Az óvónők hiányolják, hogy nevelési ügyekben a a döntések megkérdezésük nélkül születnek, javaslatot nem tehetnek, sem költség- vetésre, sem játékok beszer­zésére, könyvek szakfolyóira­tok nem állnak rendelkezé­sükre, nincs olyan szekré­nyük, ahová saját szemlélte­tőeszközeiket i elhelyezhet­nék, számtalan hiányosság gátolja a nevelőmunkát. Ezek a „láthatatlan” hibák, a láthatók még nyilvánva­lóbbak. A legnagyobb hiba pedig az, hogy a mindezekről kialakuló viták gyakran a gyerekek előtt hangzanak el. Szemtől szembe A beosztottak szemtől szembe — érthetően — ne­hezen szólalnak meg. Farkas Istvánná, a vezető óvónő természetesen visszautasí­totta a panaszok rá vonatko­zó részét. Ennek is helyt kell adnunk, hiszen ha több évig nem derült ki az igaz­ság, egyetlen nap alatt ho­gyan derülhetne ki? Vála­szai után szétnéztem az óvo­dában. Hasonlóan sivárat nehezen találni. A csoportokban régi és rossz játékok, összesen alig több mint egy öt—hatéves gyereknek saját otthoná­ban, az egyetlen használható szemléltetőeszköz a Mini- matt-felszerelés, a régi por­celán tányér-készlet hiányos, a csészék füle letöredezett, nemy gyerekeknek va­ló, az evőeszköz rossz, lyukas a kerítés, a fektető­ágyak huzata szakadozott, az ágy kevés. Ha csak gyermekmegőrző lenne az óvoda, akkor is sok ez a hiba, de régen tudjuk, hogy óvodáinkban fontos ne­velőmunkát végeznek a pe­dagógusok, előkészítik a gyerekeket az iskolára. Va­jon hogyan, ha nincsenek hozzá készségfejlesztő, a logikus gondolkodást serken­tő, ügyességi játékok, szem­léltetőeszközök. Mi a követelmény? Mi a követelmény egy 3?- venszemélyes óvodában? — kérdeztem Együd Jánost, a megyei tanács művelődés- ügyi osztályának csoportve­zetőjét. Elmondta, \iogy eb­ben az évben kiemelt sze­repet kap az óvodákban a testi nevelés, valamint az egészségesebb életmódra nevelés, természetesen az oktatás követelményei mel­lett. Ehhez három—négv óvónőre van szükség, min­den gyerek után másfél—két négyzetméter alapierületre. legalább egy babasarókra, bababútorokra, csoporton­ként évi ötezer forint értékű játékra, minden gyereknek külön ágyra, feltételekre a kulturált étkezési szokások kialakításához, jó állapotú konyhai felszerelésre, két előkészítőre, külön mosoga­tóra, korszerű főzőüstre. Mi az oka, hogy mindez hiányzik? — kérdeztem Far­kas Istvánnét. Válaszában újra a személyes ellentétek­re utalt, ez nehezíti az ered­ményes munkát. Azóta van így, amióta a beosztott óvó­nők megkezdték munkáju­kat. A hiányosságokat pedig pénzügyi nehézségekkel ma­gyarázta; ha kevés a pénz, kevés az eredmény. Kevés-e a pénz, ami éven­te az óvodának jut? — kér­deztem a községi tanácson Bulyovszki Mária tanács- titkárt. Feleletként az elmúlt évek költségvetéseit lapozza végig, s diktálja a fel nem használt összegeket. Egyes költségvetési helyenként nem is emeli ki az ezer, vagy néhányezer forintos té­teleket, amikor egy összeg­ben tízezren felüli fel nem használt pénzt is találni. Káros „takarékosságn (Ugyanilyen fel nem hasz­nált összegek találhatók az iskola és a napközi költség- vetésében is. A legkirívóbb egy tavalyi összeg sorsa, ezt érdemes közelebbről is meg­nézni. Negyvennyolcezer forintról van sző, ennyit szántók a napközisek étkez­tetésére. Harminc gyerek kap ellátást a napköziben, nekik is az óvodában főz­nek. A negyvennyolcezret teljes egészében visszaadták év végén, s az indok: nem volt rá szükség.) Ugyanakkor az óvoda élelmezésvezetője — mellesleg, mint a többiek­nek, neki sincs munkaköri leírása — az óvodának szánt összeget túllépte.1 Ez termé­szetes, hiszen ötven, vagy nyolcvan ebéd naponta — nagy különbség. Az óvodá­ban nem is tudtak arról, hogy a napközinek ez az ösz- szeg rendelkezésére állt. Nem szóltunk még a „Mí- nimatt-ügyről”. Ilyen szem­léltetőeszközzel még a jól felszerelt óvodák sem min­denütt büszkélkedhetnek, sokba kerül, s csak akkor tervezik a megvásárlását, ha minden egyéb megvan. Biri­ben ez volt az első, megvé­tele azonban luxusnak szá­mít, több keserűséget, mint örömet okozott. Huszonhá­romezerbe került, s valóban sok minden egyébtől vette el a helyet: például az ivóvizet is csak tavaly sikerült beve­zetni. Látják, tudják a tanácson, mennyi a gond az óvodában, az iskolában, a napköziben, azonban csak annyit tehet­nek, hogy újra és újra ké­rik; gondolják meg előre, mit, mennyiért szeretnének vásárolni. Mert, ha nem is bőségesek az adottságok, a lehetőségekhez képest igye­keznek a gyermekek érdeké­ben dönteni. Ami pedig a szakmai, oktatási, nevelési kérdéseket illeti: az nem rá­juk tartozik. Kire tartozik tehát a biri gyermekek nevelésének ügye? Miért nem ,sikerül annyi jegyzőkönyvezés, KÖ­JÁL-vizsgálat, panasztétel után megoldást találni? Ezt kérdezzük az ötven óvodás, a harminc napközis, a leen­dő és a mostani iskolások érdekében. Barakső Erzsébet Roxsálytől Mátyásig Egymillió klubépiiésre A KISZ Szabolcs-Szatmár megyei Végrehajtó Bizottsá­ga legutóbbi ülésén egyebek között döntöttek annak az egymillió forintnak a szét­osztásáról, amelyet az idei klub-építési akció támogatá­sára szánták. Az egymilho forintos keretből ások a köz­ségek, illetve KlSZ-alapszer- vezetek kaphattak, amelyek rendelkeznek az építési költ­ség legalább kétharmad ré­szével. A döntés értelmében a eé~ génydányádi fiatalok 216 ezer 800, a nyírtóssi fiatalok 108 ezer 800, a baktalőránt- háziak 262 ezer 800 forintot kaptak a központi keretből. Az újfehértói KISZ-esek klubépítését 200 ezer forint­tal, a rozsályiakét 98 ezer 300 forinttal támogatja a megyei KISZ-bizottság. A tiszakóródiaknak 62 ezer 600 forintot, a mátyusiaknak pe­dig 50 ezer 700 forintot sza­vaztak meg a vb-ülésen. Va­lamennyi KISZ-klub építését a helyi tanácsok és a helyi termelőszövetkezetek is tá­mogatják az ifjúsági alap­jukból. Ezen kívül jelentős lesz az a társadalmi munka is, amelyet maguk a fiatalok végeznek .második ottho­nuk” létrehozásánál A Magyarországi Szociál­ernokrata Párt reformista, a ethlen-kormányzattal le- aktáló és a 19-es hagyomá- yokat elvezető vezetésével :emben egyre növekedett a unkástömegek elégedetlen­be. Ez lehetővé tette, hogy a árton belül ellenzéki mozga_ n induljon meg, sőt a hivata- (S pártpolitikával szembehe. 'ezkedő intéző bizottságot is itrehozták. A Kommunisták [agyarországi Pártjától irá- yított és Vági Istvántól ve­tett mintegy 30 főnyi ellen. íki csoport az 1923-as orszá. ns pártgyülésen már önálló rogrammal lépett fel. Az ZDP vezetői és az ellenzék Szötti küzdelem az utóbbiak [zárásával és a Bethlen— iyer-paktum kényszerű nyil. ánosságra hozatalával — ez -iási nemzetközi felhábqro- ást okozott! — zárult. Mivel az SZDP-n belül índenfajta forradalmi mun. lehetetlenné vált, a balolda- szocialisták, kommunisták > a szimpatizánsok úgy Ötven éve történt A Magyarországi Szocialista Munkáspárt alakuló gyűlése döntöttek, hogy önálló és le­gális pártot alapítanak. A külföldi KPM-vézetők bele­egyezésével tehát 1925. áp­rilis 14-én Vági István, Haj­dú Henrik, Hámán Kató és mások vezetésével megala­kult a Magyarországi Szoci­alista Munkáspárt, az ellen- forradalmi korszak első • és egyetlen legális marxista-le­ninista pártja — a kommu­nisták hazai fedőszerve. Ép­pen a konspirációs követel­mények miatt a vezetők többsége nem volt „bejegy­zett” vagy ismert kommu­nista, s a program a közvet­len és a stratégiai célokban több kompromiszumot tarral, mázott. Az új munkáspárt — a ne­héz körülmények ellenére — az év közepére már három­ezer tagot számlálhatott, a szocialista intemacionálé pe­dig (a Komintemhez való csatlakozás egyértelmű lett volna a betiltással) meg­hívta a marseiile-i kongresz szusra. Azonban még a meg­alakulás évében a KPM-ve- zetők perével (az úgyneve­zett Rákosi-perrel) együtt az MSZMP vezetői ellen is pert indítottak a hírhedt 1921: 3. t. c. alapján. (Ez volt az ún. Vági-per.) A tárgyaláson kö­vetett taktika, mely szerint a legalitás érdekébe® az MSZMP-tagok elhatározták magukat a KMP-től, bevált s az ítélet is lényeges különb­ségeket hangsúlyozott. A le­gális munkáspárt flaiuMaa­radfc, »St Huber István veze­tésével újjászerveződött. Megerősödve és önbizal­mában megnőve készült a párt az 1926-os decemberi választásokra. A hatóságok azonban minden eszközzel akadályozták, lehetetlenné tették a párt jelöltjeit illet­ve indulásukat. A KMP de­cemberi plénuma a válasz­tások tanulságait elemezve szektáns egységfrontellenes következtetésre jutott. Ez a következtetés annál in­kább is helytelennek bizo­nyult, mert 1926 végén, 1927 elején a működés feltételei is kedvezőtlenebekké váltak: az ellenforradalmi rendszer konszolidálódott, bel- és kül­politikai sikereket ért el, ki­szélesítette tömegbázisát és elég erősnek áMsste aflcagáí egy űjabb kommunistael­lenes perre. így került sor — újra a hírhedt paragrafus alapján — Szántó Zoltán és társai perére, amely volta­képpen az egész MSZMP-ve- zetést érintette. Bár a per folyamán most sem sikerült az MSZMP-t mint a KMP fedőszervét elítélni, a két párt kapcsolatából sok min­denre fény derült. A per nyomán és a viszo­nyok változásának következ­tében is a kommunista befo­lyás csökkent az MSZMP- ben, ami azt is eredményezte, hogy a szervezetek rövid idő alatt szétforgácsolódtak — a párt megszűnt. Emlékén kívül azonban fenmaradt történelmi érde­me is: legálisan hirdette a KMP egyes céljaif, demokra­tikus jelszavakkal küzdött a soron lévő demokratikus fel­adatokért, elsőként adott ag­rárprogramot a munkáspár­tok közül s harcolt a fasiszta diktatúra veszélyének elke­rüléséért I». Zs. Igazolás Szálkás betűk, melyek nehéz, megfáradt kézre vallanak. Olyan paraszt- ember írta, aki egy em­beröltőt töltött a ba­rázdák között, s ebből jó néhányat a termelő- szövetkezetben. Sárközi Gyula írja a következő­ket levelében: „A vá­mosatyai Lenin Tsz-töl kértem igazolást. 74 no­vemberében az ott dol­gozott többrendbeli idő­imről. Első levelemre nem reagáltak, a máso­dikra hajlandók voltak 1 évet, a legutolsót el­küldeni s közölték, hogy a korábbi időkről kimu­tatás hiányában csak két megnevezett tanú aláírásával tudják el­küldeni a kért írást.” Nem nehéz kitalálni, hogy a nyugdíjügyének rendezéséhez van szük­sége a hivatalos írás­ra az időközben Vá­mosatyáról elszárma­zott Sárközi Gyulának. Biztosak lehetünk ab­ban, hogy ilyen, s ha­sonló levelek sora ér­kezik majd szerkesztő­ségünkhöz az elkövetke­ző hetekben. Nem az egyetlen levél az idé­zett, amely pártunk XI. kongresszusára, az ott elfogadott határozatokra hivatkozik. Emberek a maguk módján idéznek egy-egy figyelemre mél­tó gondolatot az ember­ségről, a gyors, bürok­rácia nélküli intézkedés szükségességéről, arról, amelyekre a kongresszus figyelmeztette a hivata­lokat, intézményeket. Pártunk XL kong­resszusa szentesítette, hogy a termelőszövetke­zeti parasztság nyugdíj- korhatárát csökkenteni keli, s azonos módon szükséges intézni, mint a munkásokét. Benne van ebben a két test­véri osztálynak a ször- vetsége, erősödése, egy­máshoz való közeledésé is, s egyben a szocialista társadalom egyfajta ki- teljesedése. Fölösleges volna me­ditálni most azon, fel­készültek-e erre az illetékes állami, tsz- és pártszervezeteink, azok a hivatalok, intézmé­nyek, amelyek hivatva lesznek ez ügyben intéz­kedni, segíteni. Kissé keseregve jegyzi meg az idős parasztember le­velében: „Úgy látszik, hogy hiába a párt- és kormányrendelet, kon­ferenciák, . kongresszus, értekezletek az ember­ségesebb. humánusabb ügyintézés érdekében...” Ne keressük most azt, hogy miben és mennyi­ben van igaza Sárközi Gyulának. Viszont na­gyon lényeges, hogy sze­mernyi elégedetlenség se legyen, ha emberi sor­sok igazsáros intézéséről van szó. Nem lehet és nem szabad félvállról venni, tessék-Iássék módon intézkedni. Egy osztálynak — a parasztságnak — olyan derékhada, rétege várja nyugdíját, amely meg­dolgozott, megszenve­dett érte egy életen át. Vannak, s lesznek, akik keresik majd azokat, akikkel együtt kezdtek, együtt cselédkedtek, együtt voltak kommen- ciósok, hogy igazolják egymást. Ebben segíteni kell az idős parasztem­bereket. Segíteni a szövetkezet gazdasági, társadalmi vezetőinek, a pártszervezeteknek. Minden intézménvflnk- nek, hivataiunkvzk, ta­nácsainknak. Ügvelni gondosan arra, hogy senkiben ne maradjon hiányérzet, mmden arra jogosult tsz-paraszt megkaphassa majd a nyugdíját időrendben szocialista ^ államunk egyik legnagyobb vív­mányát. F. K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents