Kelet-Magyarország, 1975. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-13 / 86. szám
WfS. Äprffis T§: WiDEt-WÄGTÄBÖÄSXil« Az egyén bol TÁRSASÁGBAN VITA VOLT ARRÓL, ki a népszerűbb manapság. A villasoron lakó és férjhezmenő lányának házat, gépkocsit, — a rossznyelvek szerint diplomás vöt — vásároló nyíregyházi polgár? Vagy az örökmozgó, szinte mindig a mások, a köz érdekében munkálkodó. gyakran betegeskedő városatya, akinek fényképét % járókelők is láthatják az egyik köztéri parkban? A vitázók véleménye megoszlott. Mégis az a bizonyos villatulajdonos a „menő” — bizonygatták, hiába az ő képe nincs kint a téren elhelyezet táblán. A másik, mármint a közért munkálkodó városatya „csak" dolgozik, kilincsel, de talán sohasem lesz egy kényelmes háza, egy nyugodt éjszakája. A beszélgetők talán nem is tudták, legalább is nem valószínű, hogy arra gondoltak: tulajdonképpen a XI. kongresszuson megfogalmazott gondolatok, állásfoglalások egyik jelentős csoportjához szóltak hozzá a hétköznapok nyelvén. A XI. kongresszus, mint ez köztudott, nemcsak olyan értelemben volt a munka, az alkotás kongresszusa hogy elemzést és távlati feladatokat adott az ország népének. Minden erejével hadba szállt a munka a becsületes helytállás társadalmi rangjának elismertetéséért, a közszemlélet formálásáért. Közgondolkodásunk ma még nem mindig tesz lényegbeli különbséget az ügyeskedő, újgazda és a becsületes munkával haladni akaró, a közösségért dolgozó ember között. Néha a külsőség, a gyors karrier, a megszerzett anyagiak mennyisége szerint súlyozzák, ki milyen életképes, ki milyen „értékes” ember. A GYÖKEREK A CSALÁDIG NYÚLNAK, a legkisebb közösségig, ahol hányszor és hányszor okoz perpatvart, elhidegülést, elgépiesedést az anyagiak miatt kirobbanó konfliktus. „Túl erkölcsös vagy, bezzeg mások nem csinálnak ügyet abból, hogy megtoldják a család jövedelmét...” Érvek, korho- lások hangzanak el elszalasztott mellékállásokról, fusi munkáról, könyöklésről, a baráti körtől való elmaradásról, és így tovább. Mélyek a gyökerek a tudatban, a gondolkodásban, egykönnyen aligha szűnnek meg. Népünk többsége becsületesen dolgozó, a saját munkájának forrásából élő ember, aki a közösséggel együtt haladva tud és akar jobban élni.. Milliók gondolkoznak és élnek így a fejlett szocialista társadalom felépítésén munkálkodó társadalmunkban. A többség tisztában van azzal; annyit tudunk elosztani, amennyit az ország megtermel, olyan ütemben haladhatunk a nagyobb anyagi és kulturális felemelkedéssel, amilyenre a munkánk lehetőséget teremt. Vannak türelmetlen, mohó emberek, akik a saját anyagi boldogulásukat önkényesen gyorsítani akarják. Ezt a mi társadalmunkban nem lehet, csak a köz rovására. SARKALATOS ELV TOVÄBBRA IS, fcogy a társadalom elismeri és védi a munkával szerzett személyi tulajdont, annak gyarapítását. De a következőkben jobban kell vigyázni arra, hogy ezek a javak a társadalom számára hasznos munkából származzanak, ne csalásból, ügyeskedésből, küpeckedésbőí, há- rácsolásból. Arra is jobban fog ügyelni a párt, s az állam, hogy a megszerzett javak jogos igényt elégítsenek ki, ne egyfajta kivagyiságot, urhatnámságot. Nagy figyelemmel foglalkozott többek között a kongresszus a földkérdéssel. A kongresszus egész népünk átfogó programját dolgozta ki, s ennek csupán parányi, bár nem elhanyagolandó része a „földkérdés”. A kongresszuson nemcsak kimondták, a határozat rangjára emelték azt a követelményt, hogy a föld hasznosítása feleljen meg a társadalom, a dolgozó közösségek, az állampolgárok '■-'yetemes érdekeinek. Éppen ezért bérlet formájában, kedvezményesen azokat is házhelyhez, telekhez kell juttatni, akik anyagi helyzetük miatt nem vásároltak és a jövőben sem lesz rá módjuk. A párt- és az állami vezetés nem arra törekszik, hogy visszavegye az állampolgároktól a hétvégi és egyéb telkeket, feltéve, ha azok nem haladják meg a törvényes méreteket, hanem gondoskodik a széles tömegek számára olyan lehetőségről, amelyek eddig a jobb keresetű rétegek számara voltak elérhetők. Nagyon sok múlik azon, hogy a helyi államhatalmi, államigazgatási szervek ebben a szellemben lássanak hozzá a kongresszuson megfogalmazott követelmények gyakorlati megvalósításához, s minél több kisebb keresetű, kétkezi dolgozó szarná, ra juttassanak kedvezményesen földet. A PARTKONGRESSZUS A MARXIZMUS—LENINIZMUS elvei alapján, mint erről az ország népe értesült, nemcsak az eredményeket vette számba, hanem nyíltan feltárta a gondokat, nehézségeket, a hibákat is. „Azt tartva szem előtt, hogy az eredmények kisebb bitese, lebecsülése fékezi a szocialista építés lendületét, a hibák és fogyatékosságok elta- kargatása, eltűrése pedig magát az építést nehezíti.” Reális érzékről, kollektív bölcsességről tanúskodik, hogy nem csupán a nevelő munka erősítését sürgeti a párt, hanem ezzel együtt olyan intézkedéseket is kilátásba helyez, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a szocialista társadalom erkölcsi követelményeitől idegen gyakorlat mielőbb megszűnjék. A gondolkodásban, a fejekben meg rengeteg tennivalónk lesz, hogy a közvélemény minden esetben igaz, ne pedig hamis mércével mérje, értékelje az emberek teljesítményét, anyagi és egyéb boldogulásukat. Mert nem dogma, való igaz, hogy társadalmunk lét. alapja a munka, az egyén boldogulása csak a munkával, a közösséggel együttesen érhető el. Milliók gondolkodnak es élnek már így, vagy hasonlóan, de elég sokan vannak, akik még a köz rovására keresik az egyéni boldogulásukat. A kongresszus az éltető oxigént azoknak adja, akik a munka jogán a legilletékesebbek erre. Páll Géza A kilencven éve született Lukács György élete és műve a történelem tükreként vált izgalmassá és maradandó értékűvé. Ezért lehet és kell ezen az évfordulón is történelmi összefüggésekben szemügyre venni életművét. Amikor született, a legtöbben mozdítha- tatlanul szilárdnak vélhettek a tőke világhatalmát és európai birodalmait, köztük az Osztrák—Magyar Monar- hiát is. Ám mire a pesti bankár fia az új század első éveiben megkezdte filozófiai* tanulmányait, szerte Európában válságjelek mutatkoztak. Nőtt a társadalmi és nemzeti-nemzetiségi ellentétek feszültsége, százezrek maid milliók szervezkedtek, változásért Háltva Ez a helyzet, ez az igény határozta meg Lukács György pályakezdését. A polgári filozófiatörténészek mindenkor az örök általános emberi célok, elvont értékek idealista kategóriáiba gyömöszölje a nagy gondolkodókat A marxizmus-Kilencven teremtő év lenínízmus ezzel szemben soha nem veszti szem elől a filozófiai alkotás társadalmi- történelmi hátterét: azt a közeget, amelyben az osztályok és rétegek küzdelme a maga konkrétságában kibontakozik. Lukácsot csak erre ügyelve érthetjük és követhetjük. így jutott el 1918/19-hez, gyakorlati forradalmárrá válásához. Égy volt azok közül, akiket z Magyar Tanácsköztársaság eme1', a történelem színpadára, s akik az ellen- forradalom, hazai győzelme után az osztályharc közép- európai frontjain, majd a Szovjetunióban vállalták a küzdelem folytatását. Elméleti kérdésekben tévedhetett a következő években-évti- zedekben. A legfontosabbra tekintve azonban útja egyenes, hűsége töretlen maradt: a magvar kommün közoktatásügyi népbiztosa, a felvidéki hadiárat V. hadosztályának politikai biztosa — a neves filozófus — a húszas években a Kommunisták Magvarországi Pártiának fegyelmezett és önfeláldozó harcosa. Az elméleti munka űj korszaka 1933-tól számítható Hitler pártiénak hatalomra jutása után Lukács Berlinből a Szovjetunióba utazik. Itt dolgozza ki a dialektikus és történelmi materializmus ismeretelméletére épülő esztétikai kategóriarendszerét, a művészi vísszatükrözés. a realizmus marxista elméletét. A Moszkvában megjelenő Uj Hang című folyóirat szerkesztőbizottságának tagjaként, majd a Kossuth- rádió munkatársaként rendszeresen kapcsolódik a hazai szellemi élet jelenségeihez. A negyvenes évek tanulmánykötetei — az Irodalom és demokrácia, s az Uj magyar kultúráért — a népi demokrácia szellemi stratégiáját körvonalazták, nem tévedések nélkül, de mindig termékenyítő gazdagsággal. Az ötvenes évek közepétő’ haláláig két úton közelített Marxnak klasszikus életművéhez és módszeréhez, a marxizmus reneszánszát biztosító eredmények megalapozásához. Egyik útja az esztétika, a másik a valóság általános törvényszerűségei felé vezette. L ukács a hatvanas évek második felében visz- szatért ifjúságának kérdésfeltevéseihez. Etikát készült írni, de kísőbb módosította ezt a tervét. Felismerte, hogy az etika problémái marxista számára megoldhatatlanok a társadalmidét objektív alapjainak feltárása nélkül. Ebből a vállalkozásból nőtt ki az Ontológia, amely a valóságot teremtő erőként vizsgálja a munkát, az embert pedig úgy fogja fel, mint a világ kérdéseire, a történelem kihívásaira választ adó lényt. Lukács e művében olyan elméleti alapot teremtett amely befejezetlenül is jó lehétöségeket biztosít a korunk alapvető kérdéseivel szembesítő marxista—leninista filozófia továbbépítésére. A Nyíregyházi Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezet Petőfi Sándor bronzkoszorús szocialista brigádja éred menyesen teljesítette a XI. kongresszus tiszteletére tett vállalását: 113,6 százalékot értek el, s ezzel 1,5 millió forinttal túlteljesítették tervüket. Képünkön: a brigád tagjai furtai hímzett blúzokat készítenek. (Gaál Béla felvétele) A takarékosság hatása Sikeres negyedév a vállalatoknál Rekordtermelés — Nagyobb termelékenység Bár több vállalatnál még most hagyják jóvá az ez éves terveket, a termelésben nem vártaik végleges elfogadásukra. Az első negyedévi eredményeket ezért — több helyen — a tavalyihoz hasonlítják, s így is reális képet kapnak arról, hogyan indult az 1975-ös év. Három nyíregyházi gyárnál érdeklődtünk a negyedév zárásáról, a termelékenység emelésére és a takarékosság fokozására tett intézkedések hatásáról. A Papíripari Vállalat nyíregyházi gyára eddigi legeredményesebb negyedévét zárta. A termelés 14 százalékkal nőtt, annak ellenére, hogy a csepeli törzsgyár mentesítésére nagy munka- igényességű termékek gyár. tására vállalkozott. Terven felül termeltek többek között ezer tonna nyugati importpótló kartont is. Ezzel párhuzamosan a létszám gyakorlatilag nem változott a tavalyihoz képest. Az idei takarékossági intézkedési terv feladatait a vezetők termelési tanácskozáson, újítási és munkamódszer átadási ankétokon ' ismertették a dolgozókkal. A- terv időarányos részét teljesítették, így a gázolajfogyasztó égőfejek a gyár saját üzemanyagkútjának ellenőrzését és beszabályozását elvégezték. Felülvizsgálták a tőkés importból származó gépalkatrész-rendeléseiket és ezek egy részének hazai gyártását — a gyár tmk- üzemenek, forgácsoló részlegének bővítésével — megkezdték. így a lemezgéphez es a dobozgyártó automatához házi. illetve hazai gyártású tengelvkancsolókat és sarokhajtóműveket építettek. Az emelővillás targoncákhoz szükséges tőkés import, alkatrészek helyett ugyancsak több hazai és házi gyártású alkatrészt építettek be. Növelték a avár mélvfú- rásű kútiáiak vízhozamát, a benzin, a fűtőolaj, a hengerelt acéláruk és a kéziszerszámok felhnc-mélósáná! szigorúbb gazdálkodási és ellenőrzési rendszert vezettek be. A műit év hasonló Idókza- kábnn kénest 13 százalékkal fí>kbo+ termelt a N^draaubA- rt Konrerrvmár az első neűv:o<?é,rbeu. Ebből a többi et- k'l IZfl vagonos mermvlek« belföldi niaera került, többek köbölt befő+lből rn fb. „nmGből 7 7|öl dbomóbó] 7. uborkából ?3 és wives vágott savanyúságból 27 vagon. Belföldre összesen 370 vagon árút szállítottak, míg exportra 880 vagon került. A termelékenység 4,7 százalékkal emelkedett, ami a további évek intézkedéseinek alapjául szolgál. A növekedés elsősorban a jobb munkaszervezésnek, a gépesítettség javításának eredménye. Ami a gépesítést illeti, már megkezdte termelését a pasztőröző gép, amellyel csökkentették a fizikai munkát, lehetővé vált a termékek egyenletes minőségének biztosítása, s jelentős energiamegtakarítást is hoz. Továbbá, befejezték a zöldbabelőikészítő és tisztító gépcsoport korszerűsítését és a lyükhámozó vonal műszaki próbáját. Ez a gyártóvonal élőmunka-megtakarítást eredményez majd a szezonban. A szerződött területek növelésére nagy erőfeszítéseket tettek a Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalatnál, mégis az előirányzott 11 ezer 600 hektár helyett 11 ezer 200 hektáros területre tudtak szerződést kötni. A dohánybeváltás a februári rossz időjárás miatt elhúzódott, de március 31-ig több. mint 11 ezer hektárról 108 ezer mázsa száraz dohányt váltottak be. Az első negyedévben íuly- tatták a dohánygyárak ellátását s ennek következtében a tervezett 7Ö millió forintos értékesítés helyett 100 millió forintot realizáltak. A túlteljesítés főleg a gyáraknak történő előszállításnak köszönhető. Az elszállított mennyiség fedezni fogja a cigarettagyártás igényeit a második fél évre is. A nyíregyházi és a debreceni üzemekben befejeződött március végére a fermentálás is, a természetes úton fermentált dohányok kivételével. A takarékossági intézkedések hatása az üzemanyag, a szállítás, a kapacitások jobb kihasználása területén már érezteti hatását. A lényegesebb intézkedések eredményei a szezon után lesznek csak mérhetők. A gyár három legfontosabb feladata: a termelés növelése a rezsiköltségek csökkentése mellett, létszámkooperációt szerveznek, hogy a hevesi dohány feldolgozása ke)_ lő hatékonysággal történjen, és ugyancsak megállapodásokat kötnek a dohányipari vállalatokkal, hogy szezonban munkaerőgondja egyik partnervállalatnak sem le- • gyen. —h —a Egy teljesen új házsor egy nyírbátori utcába»* (Elek Emil felvétele)
