Kelet-Magyarország, 1975. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-09 / 82. szám

KÉLBT-MAGÍÁROSSZAe um. ferffc it 2 KOMMENTAR Bombázták Thieu palotáját Vita az amerikai kongresszusban — Willy Brandt nyilatkozata Vorwärts legújabb számá­nak adott interjújában ki­nyilvánította, nem ért egyet Lebernek azzal a következ­tetésével, hogy Vietnamban az Egyesült Államoknak folytatnia kellett volna a katonai beavatkozás politi­káját. Brandt udvarias formában tudtára adta Lebernek, hogy „nagy tisztelettel olvasta ag­godalmait”, de nem lenne helyes, ha „pótolni akarnók a vietnami vitát, amelyet az amerikaiak most szándékoz­nak lezárni”. Brandt néni értett egyet azokkal sem, akik szerint megromlott az Egyesült Ál­lamok és Nyugat-Európa vi­szonya az alkalomadtán je­lentkező érdekkülönbségek vagy nézeteltérések miatt, és óva intett a Washingtonnal szemben megnyilvánuló bi­zalmatlanságtól. Hangot adott meggyőző­désének, hogy folytatódnak a jövőben is az erőfeszítések a kelet—nyugati együttműkö­désre. Felavatták a nyíregyházi hőerőművet (Folytatás az 1. oldalról) tén. Ezután került sor az avatóünnepségre. A vendége­ket, a vállalat dolgozóit Sa­lamon Pál, a TITÁSZ nyír­egyházi üzemigazgatóságá­nak párttitkára köszöntötte, majd Csathó János üzem­igazgató számolt be az 1970- ben kezdett, közel 180 millió forint értékű beruházás be­fejezéséről, a tervezésben, az építkezésben részt vevő dol­gozók helytállásáról. Ezt követően Szili Géza nehézipari miniszterhelyet­tes mondott beszédet. A mi- nisztérum nevében köszön­tötte a TITÁSZ és az erő­mű dolgozóit, majd vissza­tekintett a vállalat 30 éves fejlődésére. Elmondta: 1952- ben a dohányfermentáló gyár volt az első olyan üzem, amely hőenergiát igényelt a vállalattól és ekkor épült meg az első lávhővezeték Nyíregyházán. Az első igazán komoly fejlesztésre 1965-ben került sor és 1966 novembe­rében már megkezdődhetett a távfűtés Nyíregyháza új lakónegyedében, az Északi Alközpontban. 1966-tól 1969- ig újabb három, majd 1971- ben egy új kazán üzembe he­lyezésével bővítették a táv­hőszolgáltatást, de a gyors ütemű lakásépítkezés, az ipartelepítés további bőví­tést igényelt. A terveket 1969-ben hagy­ták jóvá, 1970-ben megkez­dődött az építkezés és az erőmű ebben az évben már óránként 110 millió kalória hót termel, ami több, mint 8000 lakás fűtését tudja biz­tosítani. Az erőmű bővítése ezzel nem fejeződött be: már megkezdték a további bőyí- tés előkészítését, amelynek az ötödik 5 éves tervben épülő lakások, kommunális létesítmények, új ipari üze­mek távhőigényét kell majd kielégíteni. A miniszterhe­lyettes köszönetét mondott a tervezésben és kivitelezésben részt vevő vállalatok dolgo­zóinak jó munkájukért. A beszédet követően dr. Tar Imre, a megyei pártbi­zottság első titkára köszön­tötte a TITÁSZ munkáskol­lektíváját: munkásokat, ve­zetőket, mérnököket, akik példás összefogással, ered­ményes munkával határidő előtt 3 hónappal megépítet­ték a hőerőművet. Mint mondta, ez szemléletesen példázza a szocialista mun­kaversenyben rejlő nagy erőt, amely soha' nem voJt--" olyan szeles kürti:, es eredményes;' mint mast a XI. kongresszus és hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletere. A megyei pártbizottság el­ső titkára méltatta a munka­versenyben elért eredmények nyomán kitüntetett megyei kollektívák érdemeit, azokat a sikereket, amelyeket me­gyénk dolgozói partunk X. kongresszusa óta elértek. —- Ezek is hozzájárultak, hogy ebben az ötéves tervben 22 milliárd forint értékű beru­házás valósult meg. Uj ipari üzemek sora, új városok, fejlődő nagyközségek, # az urbanizáció fokozódása'jel­zik a fejlődést, a párt terü­letfejlesztési politikájának eredményeit. A távhőszolgáltatás bőví­téséről szólva elmondta: a korszerű technológiával épü­lő lakások Nyíregyháza új lakótelepeinek létesítése egy­re jobban sürgette a hőerő­mű további bővítését. Az ed­dig megvalósított fejleszté­sek alapján lehetővé vált, hogy az erőmű Nyíregyházán 4300 lakás, 50 közület és in­tézmény. összesen több, mint egymillió légköbméter fűté­sét tudja biztosítani, de a dinamikus fejlődés további , hő vitézt, korszerűsítést igé­nyek . t, r* * r. . ■ Ezt követően Szili Géza miniszterhelyettes a „Nehéz­ipar kiváló dolgozója” kitün­tetést adta át Bükkszegi Györgynek, a Magyar Hajó- és Darugyár erőművi építés- vezetőjének, Csathö János­nak, a TITÁSZ nyíregyházi üzemigazgatójának, Dohanics László erőművezetőnek és Múlik József kazángépész­nek. Molnár János, a TITÁSZ igazgatója nyolc dolgozónak adta át a Vállai at kiváló dol­gozója kitüntetést, pénzju­talmat 39-en kaptak. Ma hazánkba érkezik a mongol külügyminiszter Púja Frigyesnek, a Magyar Népköztársaság külügymi­niszterének meghívására s/.erd án hivatalos, baráti látogatás­ra hazánkba érkezik Lodongijn Rincsin, a Mongol Népköz- társaság külügyminisztere. Évfordulót ünnepiünk rö­videsen a magyar—mongol kapcsolatok történetében: 25 évvel ezelőtt, 1950. április 28-án vette fel a diplomáciai kapcsolatokat a Magyar Nép- köztársaság és a Mongol Népköztársaság. Kétoldalú együttműködésünk története azzal jellemezhető, hogy kapcsolataink mind politikai és gazdasági, mind kulturális téren sokrétűek és jól lej­tődnek. Kapcsolataink elmélyítésé­hez nagy mértékben hozzá­járultak országaink vezetői­nek személyes találkozói, ta­nácskozásai. E kapcsolatok fejlődésében az első jelentős állomás a J. Cedenbal ve­zette mongol párt- és kor­mányküldöttség 1957. évi magyarországi látogatása volt, amelynek során kultu­rális és tudományos együtt­működési szerződést kötöt­tünk. 1959 áprilisában dr. Münnich Ferenc vezetésével magyar párt- és kormány- küldöttség járt Mongóliában. Akkor írtuk alá a két ország közötti egészségügyi egyez­ményt. 1960-tól kezdődően — rendszeresen — öt évre szó­ló áruszállítási megállapo­dásokat kötünk. Kádár János vezetésével járt 1965-ben párt- és kor­mányküldöttségünk Mon­góliában. E látogatás során barátsági és együttműködési szerződést írtunk alá. Egy­ben megállapodtunk a ma­gyar—mongol gazdasági és műszaki tudományos együtt­működési kormányközi bi­zottság létrehozásában. Egyezményt irtunk alá a ví­zumkényszer megszünteté­séről, jogsegélysaerződés- ről, ösztöndíjasok cseréjé­ről, és együttműködésről a filmforgalmazásban. Az első államfői látogatás­ra 1968-bari került sor; Zs. Szambu, a Mongol nagy né­pi hurál elnökségének akko­ri elnöke tett hivatalos ba­ráti látogatást Magyaror­szágon. Útját Losonczi Pál 1970-ben viszonozta. A Mongol Népi Forrada­lom 50. évfordulójának ün­nepségein — 1971 júliusában — magyar párt- és kormány- küldöttség is részt vett. Fock Jenő 1972 júliusában tett hivatalos baráti látoga­tást a Mongol Népköztársa­ságban. Egy évvel később kormányküldöttség képvesel- te hazánkat a Mongóliában Április 19—20: Testvérpártok találkozója Rómában Az Olasz Kommunista Párt közölte: április 19—20- án Rómában az OKP kezde- mányezésére, eszmecserét rendeznek az európai kom­munista és munkáspártok „A gazdasági együttműködés jelenlegi helyzete, lehetősé­gei és távlatai Európában” címmel. Az eszmecsere ré­sze annak m előkészítő munkának, amely az euró­pai kommunista pártok ér­tekezletét előzi meg. magyar műszaki-gazdasági segítséggel épült Szonginói biokombinát ünnepélyes át­adásán. 1974-ben minden területen aktívan icjlődtek tovább két­oldalú kapcsolataink. A leg­jelentősebb esemély a J. Ce­denbal vezette mongol párt- es kormányküldöttség ma­gyarországi látogatása volt. (Ezt megelőzően kerüit sor a kormányközi bizottság 8. ülésszakára.) A látogatás idején a két kormány képvi­selői új konzuli, valamint kulturális és tudományos együttműködési egyezményt írtak alá. Az elmúlt eszten­dőben — egyebek között' — Czinege Lajos honvédelmi miniszter vezetésével kato­nai. dr. Korom Mihály igaz- ságügyminiszteiTel az élen igazságügyi delegáció, dr. Papp Lajos államtitkár ve­zetésével a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának kül­döttsége járt Mongóliában, Ugyanakkor — 1974-ben — Magyarországon járt a mon­gol kormány több tagja, így C. Mólóm pénzügy-, P. Dam- din könnyű- és élelmiszer- ipari, O. Njama kommuná­lis és szolgáltatási miniszter, s vendégünk volt Sz. Udval asszony, a Mongol Nöszövét­ség elnöke. Testvérpárjaink kapcso­latában rendszeressé vált a pártmunkásküldöttségek cse­réje. Mongol parlamenti delegáció 1958-ban és 1966- ban járt Budapesten. Magyar parlamenti küldöttség 1961- ben és 1968-ban látogatott Mongóliába. Szakszerveze­teink, ifjúsági szervezeteink között éves csereprogramok alánján rendszeres kap­csolat éoült ki. A Hazafias Népfront és mongol part­nerszervezete között kétéves munkatervek töltik meg tartalommal az együttműkö­dést. Gazdasági kapcsolataink különösen az utóbbi tíz esz­tendő során váltak jelentős­sé. Kereskedfelmi forgal­munk például 1960-hoz vi­szonyítva csaknem kétsze­resére növekedett. Az 1961 és 1975 közötti időszakban három jelentős monaöliai létesítmény, az ulán bátori kónfekcióüzem a szongi­nói biokombinát és a dar- hani vágóhíd terveit és be­rendezéseit magvar szakem­berek készítették, hazánk szállította, és a beruházások megvalósításához is szüksé­ges műszaki irányítást, vala­mint szakmunkássegítséget adtunk. Magyarország segítséget nyújt Mongólia szakemberei­nek képzéséhez. 1972-től fo­gadunk mongol ösztöndíja­sokat magyar felsőoktatási intézményekben, főként mér­nök-, közgazdász- és orvos­képzésre. Az 1974—75-ös tanévben mintegv 60 mongol ösztöndíjas tanul Magyaror­szágon. Választások előtt Portugália A legutóbbi jelentések sze­rint Portugáliában éleződik a választási kampány. Ez önmagában természetes len­ne. Semmi kivetnivaló nem lenne abban, ha a közelgő nagy nap előtt, amikor az ország sorsáról döntő urnáké lesz a végső szó, a pártok fokozzák . tevékenységüket, felsorakoztatják érveiket programjuk, elképzeléseik mellett. Sajnos, minden jel arra mutat, hogy kontinen­sünk „nyugati szélén”, a lisszaboni Tejo-parton és az ország más vidékein koránt­sem csak erről van szó. A portugál kampány mind erősebben kirajzolódó voná­sa, hogy mind a jobb-, mind a szélsőbaloldali pártoknak nem a saját politikai ma­gyarázata a céljuk, hanem a kommunisták gyalázása és nem egyszer fizikai fenye­getése. Az egyik legfrissebb hír arról szol, hogy Pontao varoskában a Demokratikus Néppárt nevű jobboldali tö­mörülés tagjai revolverek­kel és egyéb, nem éppen vá­lasztási eszközökkel felsze­relve állították meg a kom­munisták propagandistáit, akiket kőzáporral és „Halál a kommunistákra!” jelsza­vakkal „üdvözöltek”. Ugyanakkor másutt a maoista MRPP pingálja tele a falakat ugyanezzel, vagy hasonló szöveggel, megtold­va azzal a személyes jellegű kitétellel, amely szerint „ha­lál Cunhalra”. Nos, Cunhal, nyugati megfigyelők szerint is, a mai Portugália talán legnépszerűbb politikusa, pártját pedig a nem kom­munisták is, mint az egyet­len szervezett ellenállási erőt tartottak nyilván a Salazar—Caetano-korszak éj­szakájában. Ismételjük: nem az a baj, hogy a kampány éleződik. Más érvelni, agitálni és más halált kiáltani a kommunis­tákra. Ezt a módszert nem a Tejo partján találták ki. Eleget üvöltözték több mint fél évszázadon át minden kontinensen. Ami azonban másutt viszonylag régebb múlt, az Portugáliában nem az, a kommunistákra itt nem is olyan régen a hiva­talos rezsim kiáltott halált — és nemcsak kiáltott. A választási kampány ürü­gyén tehát a tegnap kisér- tetei suhantak be a portugál politikai porondra. Az nem is meglepő, hogy a szélsőbal és a reakció ezúttal is meg­lelte a maga kommunista- ellenes szentszövetségét. Az már fájóbb, hogy ehhez a kórushoz növekvő számban csatlakoznak a szocialista párt személyiségei. A kommunisták világszer­te megszokták ellenségeik gyűlöletét. De a mögöttük álló, bennük bízó tömegek erejét is. Ez és a fegyveres erők mozgalmával fenntar­tott szilárd szövetség ez a gát, amelyről hatástalanul csapódnak vissza az eszelős gyűlölködés hullámai. Érdekes, azelőtt sose szok­tak itt csépelni. Persze idáig háború volt, és a békében minden másképpen lesz. Könnyen lehet, hogy itt lesz a szérű ezután, a szőlő­hegyen. A szivacsos orrú nyilas most illeszti oda a zsákot a gép farához, és hátra szól: — Az a bicska engem il­let, a gyöngyháznyelű, amit az ojdalzsákért cseréltél! Hozd csak el nekem azt a t bicskát egy-kettő! Úgy tesz. mintha elmen­ne a bicskáért. Pedig esze ágában sincs elhozni. Örül­jön a szivacsos orrú, hogy nincs az egész faluban lám­pavas, mert akkor őt is fel­akasztották volna. A nagy sietségben, hogy minél messzebb kerüljön onnan, belekeveredik a kö­kénybokor bozótjába. Olyan nagy most ez a bozót, mi­óta leskelődött Mártiékra, úgy elterjedt, mint egy er­dő, semerre se látni ki be­Kedden hajnalban egy amerikai gyártmányú F—5 típusú sugárhajtású vadász­bombázó több bombát do­bott le Nf#jyen van Thieu rezidenciájára, a saigoni el­nöki palotára. A bombák a főépületet nem találták el. A közeli melléképületekben robbantak. Több személy életét vesztette, illetve meg­sebesült, súlyos anyagi ká­rok keletkeztek. A saigoni diktátpr sértet­lenül megúszta a merényle­tet. Thieu három órával az elnöki palota ellen elköve­tett bombatámadás után rö­vid rádióbeszédben jelentet­te be hogy sértetlen és foly­tatja az ország vezetését. Azt bizonygatta, hogy nem a fegyveres erők által megkí­sérelt államcsínyről, hanem „egy elszigetelt csoport tet­téről” van szó. A legfrissebb jelentések szerint letartóztatták Phan Phung Tien dandártáborno­kot, a saigoni repülőtér pa­rancsnokát. Öt teszik fele­lődé azért, hogy nem tar­tóztatta fel a tá*iadó repü­lőgépet, amely feltehetőleg a FEKETE GYULA: lőle, és akárhogy igyekez­nek kifelé, mindenütt csak a szúrós gallyak... Ahogy ott küszködik a gallyakkal, egy szere csak megszólalnak az ágyúk. ..No, hát az sem tartott sokáig. Gondoltam én azt, hogy nem tart, sokáig... Gri- sa még haza se igen ért, hacsak repülővel”. „Ó, hát nem hazament Grisa! A szalonnát vitte el a szőke lánynak, a hálásért... És én meg elfelejtettem mon­dani a lánynak, hogy Grisa már elvitte a szalonnát. ” At fiz, ígyúszú. Bíen Hoa-i légitámaszpont­ról szállt fel, s amelynek ve­zetője a 26 éves Nguyen Trung Thanh hadnagy volt. Az őrizetbe vett dandár- tábornokot eddig Thieu és Nguyen Cao Ky volt minisz­terelnök egyik legmegbízha­tóbb hívének tartották. Az amerikai kongresszus­ban a húsvéti szünet után újult hevességgel folytatód­nak a kormány által kért indokínai katonai pótsegély- kérelmek vitái. Több szená­tor élesen bírálta a kormány segél yj ava s la tát. Mike Mansfipld, a szená­tus demokratapárti többsé­gének vezetője egyebek kö­zött hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok egész Indokína-poJitikája több éve rossz vágányon halad. A kért összegek megszavazása — mondotta — a régi hibás irányvonal folytatását jelen­tené. Willy Brandt, a Német Szociáldemokrata Part elnö­ke elhatárolta magát Georg Leber szövetségi hadügymi­niszter kijelentéseitől. A És pukkannak már az ak­nák is. S akkor nem lehet vaalmi messze a front, mert aknával nem lőnek messzire. Ez meg Sztálin-orgona. A legnagyobb frontzajban is meg tudja különböztetni a Sztálin-orgona hangját. „Akkor meg jó — gondol­ja megkönnyebbülve. — Akkor visszairányítják Gri- sát is a műhelybe, és meg­mutatja ő, a motort hogyan kell szétszedni, meg össze­rakni. Mert azt‘az egyet na­gyon sajnáltam volna, ha az ilyen szereléseket nem tanu- V)» atsg Parázsó nagy­apa is mondta, hogy Grisa ért hozzá a legjobban. Hogy jönne már az ki, ett lebzse­lek mellette, mióta, és nem tanulom meg...” Ez már igazi robbanás. Azt hitte, pedig álmodta az előbb, és nem is igaz. hogy vége a bekének. De ez nem álom, ezek igazi rob­banások. Sztálin-orgona. Ez megint igazi. Akkor azóta visszajött Grisa is. Szólni kellene a hálóinges lánynak. Persze, odaát van a* Ifi, a hálóinges lány, túl a kon. Meg a front is odaát van, meg mindenki. De le­het, hogy a katonák most el vannak foglalva a lövöl­dözéssel. és nem néznek hát­ra. Addig kellene valahogy átjutni a patakon, míg nem néznek hátra. Felült, és már nyúlt a ta­risznyáért. Sietni kell, míg nem néznek hátra a kato­nák... De ettől, ahogy felült, egé­szen felébredt. Ledobta a takarót, és ki­bújt a szárcsomó alól. A kutya máris ott nyüszí­tett a lábánál. Nem törő­dött most a kutyával. Jól álmodta az előbb: eget -földet. betöltött a front mennydörgése. Sötét volt még, de élesen kiraj­zolódtak a tűzkoszorűban a távoli dombok körvonalai. Ha ilyen istenesen elkezd­ték, akkor már biztos, hogy mozdulnak valamerre. Kár, hogy nem ugrott ki rögtön a kuckóbőt az elején még lát­ni, melyik oldal a támadó. Mert amelyik a támadó, az tudja magát erősebbnek- És csakugyan is: az szo­kott előrenyomulni. „Bánom is én, előre vagy hátra, csak innen mozdulja­nak el” — gondolta. S rög­tön utána, minden átmenet nélkül: „Grisának elmon­dom, hogy a sapka miatt fel akartak akasztani”. Nem feküdt vissza . most már. Magára borította a taka­rót, s úgy ült a szárcsomó alá, hogy ne érje a kellemet­len szél, de azért jól lásson. Nem félt. Olyan érzése volt a szárkévék alatt, mint­ha beton fedezékben ülne. Különben sfe lőnek ide. Se­hol a közelben katona. Es ha innen a környékről nem lőnek oda, onnan sem lő­nek ide. Minek pocsékolnák az ágyúgolyót. Tudják azt egymásról az ellenségek, hói érdemes kereskedni. ÍFolytatjuiU R E G E N Y 62.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents