Kelet-Magyarország, 1975. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-08 / 81. szám

1973. április f. fcSLfcf-UAGYAROftilfJté » Ha nincs az utasnak jegye... Ellenőrzés a buszokon Nagykállóból Balltány felé tart délben az egyik, menet­rend szerint közlekedő autó­busz. Biriben, az út mellett Volán-egyenruhás férfi áll, lendül a karjában a megálljt jelző piros tárcsa. — Jönapot kívánok! Ké­rem a menetjegyeket ellenőr­zésre előkészíteni — hangzik az udvarias felszólítás, ami­kor a két ellenőr felszáll a kocsiba. Gyors egyeztetés a kalauz- nőnél, milyen sorszámból ad­ta ki a jegyeket. Elvileg minden utas vett jegyet. Az ajtó mellett egy kis legény- ke, a geszterédi., R. L. még­sem tudja felmutatni. (Más kérdés, hogy tanítás idején hová utazik egy iskolás). — Aki jegy tjeikül utazik, az pótdijat köteles fizetni — mondja az ellenőr. A fiúnak viszont nincs pénze. Mi több, először azt mondja, hogy igazolványa sem. Aztán mégis előkerül a személyi. Az adatokat felír­ják, majd postán elküldik a büntetésről szóló csekket. Ki szokott bliccelni? Az ellenőrök feladata ket­tős. Egyrészt megvizsgálják, hogy megváltotta-e minden­ki a jegyét, másrészt ellenőr­zik a jegykezelő munkáját, nehogy csak a pénzt vegye el, s ne adjon jegyet. — Egyaránt védjük az uta­sok és a vállalat érdekeit — mondja Garai József, áz el­lenőri csoport vezetője. S a több éves gyakorlat után már azt is tudják, hol érdemes felszállni a buszra, kiket kell jobban ellenőriz­ni. A jegy nélkül utazók, a ..bliccelők” sokszor észre sem veszik, hogy jön az ellenőr. A nyíregyházi helyi forga­lomban például a tanárkép­ző főiskolások közül kerül ki igen sok bliccelő. Talán csínynek veszik, bocsánatos bűnnek, ha egyszerre töb­ben felszállva sikerül a ka­lauz mellett eljutni, vagy maradnak a busz hátsó aj­taján, s leszállnák ott. A vidéki járatokon Szin­tén akad néhány ember — különösen, ha nagy a tömeg, aki igyekszik a jegyváltást elkérülni. Az ingázok kozüi többen „rózsaszín” hangulat­ban szállnak hétvégén a buszra, de jegyre már saj­nálják a pénzt. Mások ab­ban bíznak, hogy ismerik a helybéli kalauzt, neki sze­met huny, ha nincs jegye. Hangnem itt és ott — Ideggel alig lehet bír­ni, ahogy beszélnek velünk, amikor a munkánkat végez­zük — állítja a két ellenőr File Ferenc és Harcsa Mik lós. Szinte igazolja az előbbié két, hogy a Kisvárdáról Nyír karászra tartó autóbuszor Anarcsnál kényelmesen tér peszkedik a zsúfolt buszoi egy férfi az ülésen, melletti a fia. — Majd megmondom,, mii csinálok ezzel a papfrrál — kezdi, s folytatja nyomda- festéket nem tűrő hangon. A válasz továbbra is ud­varias, de határozott. Nag> hanggal nem lehet elkerülni a büntetést. A fiatal jegy­vizsgáló — aki néhány hó­napja dolgozik — szabadko­zik, hogy nem vette észre, hogy ment el a jegy nélküli utas mellett. (Persze O. J.- nek valószínű esze ágában sem volt jegyet venni, egy­általán nem szorongatta s pénzt a kezében.) Sokszor rosszul értelme­zett szolidaritásból igyekez­nek áz utasok is megnehe­zíteni az ellenőrzést, mente­ni azt, aki nein vett jegyet. De összetartanak a gépkocsi- vezetők is, nem mindig,, ra­jonganak az ellenőr láttán, jeleznek egymásnak, ha meglátják a bordó színű, fe­kete rendszámú Zsigulit. Avagy véletlen lett volna, hogy Anarcson a mögötte jövő busznak villantott egyet a lámpájával az a kocsi, amelyiket leállítottak? Egy busz ára Sok kicsi, sokra megy — tártja a közmondás. S ez így van a Volánnál is. Óvatos számítások szerint is leg­alább egy új, panorámás autóbuszt lehetne venni min­den évben abból a Pénzből, amit „elspórolnák” á blicce­lők. vagy akad egy-két ügyes­kedő kalauz, aki így szeret­né kipótolni a fizetését. Az összkép azért nem rossz. Hiszen ezen a délutáni ellenőrzésen a Mátészalkáról Őrön át Hodászba tartó zsú­folt buszon minden rendben volt. A szamosszegi .járaton sem volt visszaélés. A nyír­egyházi helyi járatokon vi­szont a 8-asnál az állomás és a városközpont között mindig akád, aki felszólítás ellenére is „elfelejt” jegyet venni. ........ — Megértést és türeihnet kérünk az utasoktól — mondja Garai József. — Ne rajtunk kérjék, ha kevés a kocsi — erről sokszor, a csúcsforgalomban még a vállalat sem tehet, A gyako­ribb ellenőrzéssel viszont elejét akarjuk venni, hogy bárki visszaélésre szánja el magát. t.ányi Bolond » Április 9: Tudományos ülés a koraszülésről Nyíregyházán Munkában a Magyar Posztógyár nagykállói gyárának új kártoló gépsora. Megemlékezések az egészségügyi világnapról Mint mindenütt a világon. így Nyíregyházán is megem­lékezték tegnap, április he­tedikén az egészségügyi vi­lágnapról. Tekintettel arra, hogy az idei események jár­ványok elleni küzdelem je­gyében zajlanak, a megye- székhelyen a közegészség- ügyi és járványügyi állomás adott helyt a rendezvény­nek. Itt dr. Jánvári László, a megyéi KÖJÁL főorvosa, járványügyi szakértője tar­tott előadást a védőoltások­ról, a járványok elleni harc megyei helyzetéről, a meg­előzésekről. Dr. Juhász La. jós főorvos, a megyei egész­ségnevelési csoport főorvosa az Egészségügyi Világszer­vezet, a WHO munkáját is­mertette, és méltatta a nagy szerepet, amelyet az ENSZ e szakosított szervezete ját­szik a világ egészségügyi helyzetének javításában. Is­mertette hazánk szerepét a WHO-banl hiszen köztudot­tan igen sok védőanyaggal segítünk abban, hogy a fej­lődő országok megfelelően tudjánöR fellépni a betegsé­gek eíieii. Az eseménysoro­zat megnyitója, ámelvet a megyében több mint 200 elő­adás, bémütátő, filmvetítés követ majd, a KÖJÁL dol­gozóin kívül á Magykr Vö- iöskérészt ifíegyéi és városi képviselői is részt vettek. A nyíregyházi megyei kő- - házban is volt világnapi elő­adás, ezt dr. Székelyföldi József, a fertőző osztály fő­orvosa tartotta a korházi dolgozóknak. Ezt követően filmet is mutattak be az egybégyűit egészségügyi dol­gozóknak. A társadalmi tulajdon vé­delmének helyzetét értékel­te a Szabolcs-Szatmár me­gyei Rendőr-főkapitányság társadalmi tuiajdonvédelmi osztálya a Kelet-magyaror­szági TÜZEP Vállalatnál. Az értekezleten részt vettek a Szolnok megyei, valamint a Hajdú megyei Rendőr-főka­riZÉP-nél amelynek oka elsősorban a nyeréségcentrikus szemlélet és az egyéni haszonszerzés. Előfordult olyan eset a ko­rábbi években, hogy alacso­nyabb osztályú, tehát rosz- szabb minőségű árut, maga­sabb osztályú, jobb minősé­gi értéken adtak el, vagy en­Mint köztudott, megyénk­ben is igen sok gyermek ko­raszülött. Az orvosok és tu­dósok sokasága keresi a vá­laszt áz ökokra. Szamos el­mélet forog közkézen, így például az anyák dohányzá­sa, a meggyorsult életrit­mus, amely magyarázatot kí­ván adni az okokra. Nyír­egyházán, éppen á sok kora- szülés miatt tudományos ülést rendeznek április li­án, a megyei kórházban. Itt az Orvostovábbképző Inté­zet II. sz. Gyermekgyógyá­szati Tanszékének és a me­gyei gyermekosztály orvo­sai konzultatív továbbkép­zési ankétöt rendeznek amelyen nyolc előadás hang zik eí e fontos témá­val összefüggésben. Or­szágos szaktekintélyek és megyénk Ismert specialistái cserélik ki tapasztalataikat, amelyek hasznos útmutatá­sul «algáinak a kórházi, vé­dőkön munkában tevékeny­kedőknek is. Ez alkalommal egybevetik az országos és nemzetközi tapasztalatokat, á megyei kbrászülések ala­kulását. A referátumokat vi­ta követi. Ugyancsak áprilisi prog­ram áz az értekezletsorozat, amely Szabolcs-Szatmár já­rásaiban zajlik a csecsemő­halandóságról. Tekintettel arra, hogy az elmúlt évben a helyzet nem javult, az egészségügy irányítói fon­tosnak tartják, hogy a ko­rábbi jő eredmények visz- száesésenek okait vizsgálják. Kisvatdán már lezajlott, Má­tészalkán lÓ-én, Nyírbátor­ban 14-én, Nágykállóban 16- án, a nyíregyházi járásban 23-án konzultálnak orvosok, védőnők; szülészek. Az egyes tanácskozások ' tapasztala­tait szakértői csoport elemzi majd. pitányság társadalmi tulaj­donvédelmi osztályának kép­viselői, a vállalat vezetői és telepvezetői. Hollósi János, a Sza­bolcs-Szatmár megyei Rend­őr-főkapitányság osztály- vezetője hangsúlyozta, hogy a nagyvállalat meg­alakulása óta javult a tulaj­donvédelem helyzete. Fel­hívta a figyelmet a szocia­lista tulajdon őrzésének fon­tosságára, beszélt az ellenőr­zés szerepéről, a belső ellen­őrzés fontosságáról és arról, hogy az ellenőrzés minden munkaterületen kötelessége a dolgozóknak. Ezt követően Horváth Ti­bor őrnagy 9 bűncselekmé­nyek közül legjellemzőbbnek ítélte a vevői megkárosítást, nek az ellenkezője, amikor alacsonyabb értéken jobb minőségű, magasabb osztá­lyú árut hoztak forgalomba és a különbözetet az áruki­adók vágták zsebre. Ez a megvesztegetés legelterjed­tebb formája. Fizetés nélküli eltulajdonítás, lopás már ki­sebb mértékben fordult elő, hiszen ehhez több dolgozó összejátszása, vagyis bűnszö­vetkezet szükséges. Meg­említette beszámolójában, hogy volt olyan eset, ami­kor fuvarosok segítették elő a jogtalan eltulajdonításo­kat. Az ellenőrző szervek megfelelő összefogását ja­vasolta dhhoz, hogy a tulaj­donvédelem helyzete, a bűn- cSélekthényék megelőzése még továbh javuljon a vál­lalatnál A határainkon kívül élő magyar nyelvű irodalom is része irodalmunknak, külö­nösképp így van ez a szocia­lista országokbeli magyar irodalommal. S hogy né csak .a? irodalmárok gondol­kodásában legyen így, ha­nem a köztudat is valóság­ként fogadja el ezi a tényt, abban nagy szerepé van a televíziónak és a rádiónak. Mindkét intézmény igen so­kat tett már éhnek érdeké­ben. Az elmúlt héteh ennek a nemzeti értéknek újabb al­kotásait ismerhettük meg: a szlovákiai Batta György ver­seit. E recenziónak nem le­het célja a fiatal magyar költő verseinek, művészeté­nek értékelése, megközelíté­se, annyit azonban feltétle­nül meg kell jegyeznem, hogy Batta György költészetének — legalábbis a bemutatott versek ismeretében — egyik meghatározó vonása a köz- életiség, a társadalmi kap­csolódás. Ebből következik az a formai, kifejezésbeli kö­vetélményé önmaga iránt, hogy — amit mond *— érthe­tő legyen mindenkinek. Az már természetes, hogy ez nem a művészi színvonalta- lapsággal való egyenlővé té­telt jelenti. Nemcsak a köl­tészet híveinek volt élmény ez a szűk fél óra. S ezt a jó­érzést a nézőben nem csupán a versmondók, hanem a fia­tal költő megnyerő ars poeti­cája, művészeti elvei is táp-, lálták. Jó ez á sorozat, foly­tatni érdemes benne azt is, hogy a külföldi magyar iro­dalom is jelentkezik benne, Tévéjátékként láthattuk újra a képernyőn Karinthy Ferenc öt éyvel ezelőtt írott és sikerrel játszott jelentős drámáját, $ Gellérthegyi ál­mokat. A neHány évvel ez­előtti a színházi előadásról készült felvétel álapján úgy tűnik, hogy a dráma megnőtt, jobb lett ebbén a változatá­ban. Nemcsak ä televízióra való alkalmázás megkívánta változtatások miatt, hanem a képi fogalmazás, . leginkább pedig a színészi játék révén. A katonaszökevényt játsszó Huszti Péter is sokkal töb­bet nyújtott a tévéjátékban, mint az egyébként ugyáncsak igen jó színészi szerep formá- lásában, Ferenczi Krisztina pedig televíziós felfedezts számba soroliiátó. Ádáni Ot­tó az adaptálással és a. ren­dezéssel sikeres, jelentős munkát mondhat magáénak. A televízió irodalmi es drámai főosztálya, nágyyn következetesen igyekszik ele­get tenni annak a saját- ma­ga áltál megszabott felada- táhák, hogy felkutassa és . a mái embereknek bemutasson olyan magyar szerzőket, akik müveikben manapság is idő­szerű kritikus gondolatokat rögzítettek. E művek mai szemnek és fülnek váló be­fogadhatóvá alakítása, „lé- porolása” igen kényes mun­ka, sok üggyel-bájjal jár. Fáy András ^17.86—1864) mü­vét Köves István ajkálmazia televízióra, A külföldiek címmel. Valóban (dőszetű volt ennek a műnek köz- kinccsé tétele, hiszek na­gyon ismerősök mindannyi­unknak a mai „anglo.nás'á- solc”. azok is, akik „külföld­re szakadt . hazánkfiáiként” hazalátogatva sokmindenre fanyalognak, s azok is,, akik magyar állampolgárokként itthon élve, s időnkénti kül­földi (értsd: Nyugatra) láto­gatásukról megtérve sajnál­ják le nagy munkával meg­szerzett eredményeinket. Igen jól siket-ült ez a Fáy. bemutató. Garas Dezső (Szti- vásy u,ram) a furfangos lele­mények művészeként idézte fel a régi idők lányos apáit, akik mindent megtesznek azért, hogy leányukat jól adják férjhez, de egyben —■ Fáy és a mai alkotók céljá­nak megfelelően — hazafiad buzgalmú és éppen annyira, hogy megtréfálja az anglo- mánias ifjú nemest. (Tahi Tóth László.) Gór Nagy Má­riának (Ilka) nemcsak bá­jossága, hanem játéka is megnyerte az „érdemes né­zőközönséget”, Schütz tla pe. Öl" természetes, soha nem „kijátszott” eredetiségével mutatta meg, hogy a magyar módi vonzóbb, mint a kül­föld m: ynjoMsa. Mai sznob­jaink .magukra ismerhettek ebből a jó zenés vígjátékból. Ha maradt még annyi ítélő­képességük. Seregi István MELLETT A harmincéves felszaba­dulási évforduló napján mu­tatta be a Rádiószínház Do. bozy Imre nagysikerű szán- müvének, az „Eljött a ta­vaszinak a rádióváltozatát. Siklós Olga adaptálásában. A darab a második világhá­ború utolsó heteit, a felsza­badulást közvetlenül meg­előző időszakot mutatja be egy majdnem teljesen és ér­telmetlenül elpusztult gyaio- gosszázad megmaradt tagjai­nak évtizedekkel későbbi — mai — találkozása kapcsán. Ez a dráma az akkor tör­téntek, az egyéni cselekede­tek, félmegoldások, vagy egyenesen tétlenségek vizs­gálata — mai tisztánlátás­sal. A visszapörgetett — ter­mészetesen dokümentáris hi­telességben voltaképpen megidézhetetlen — tragikus nap fölelevenítése erre a szembesítésre tökéletesen al­kalmasnak bizonyult: a drá­ma elvi-eszmei síkján a nemzeti önvizsgálat bonta­kozott ki az egyéni cseleke­detekből és magatartásfor­mákból. Az alaphelyzet és a mo­tivációk tellát föltétlenül hi­telesek voltak. Az ítélet afe­lől, hogy ki mit tett, vagy tehetett volná a fásizmüs el­len a darab szeréplői közű' akkor, méltányosan árnyalt- nincs mindeháron való elité­lés vagy felmentés a darab­ban, csak máig ható tanulsá­gai vähhäk. A szereplők nem angyalok és ördögök, hanem hús-vér emberek, akik mai társadalmunkban tökéletesen jól érzik magu­kat, számításaikat. — áz egy Bodaki a nyomorékon élet- pén maradt szakaszyezető kivételével — megtalálták. És mégis: mai eszükkel úgy vélik, másként, többet, értel­mesebben is lehettek volna. Bodaki szakaszvezetu egyéni drámája futott a cselekmény másik síkján. Bár, ő lépett a tevőleges ellenállásbán leg­tovább, sorsa egyéni tragé­diába fúlt: egykori kedvese, Anna — aki azt hitte, hogy ő meghalt — éppen á volfi század parancsnoka felesége lett. Anna is eljött Sajbán- nal a találkozóra, s Bodaki ezt a felismerést már nem tudta elviselni. A rádió változat — hasz­nos rövidítésekkel — az amúgy is nagyfeszültségű, tömör dialógusokban gördülő dráma, társadalmi mondani­valóját még jobban fölerősí­tette. Néhány epizód kiha­gyása a szereplők jelleme ár­nyaltságának nem ártott, tá­lán a Sajbán Anna—Bodaki történet tűnt így hézago­sabbnak. Márton Frigyes rendezésében (és az 1968-as színházi előadással méltán versenyre kelhető szereposz­tásával) kiváló rádióelöadásÉ produkálták a színészek. Kö­zülük Is Latinovtts Zoltánt (Sajbári), Szemes Marii (Sajbánné), Szabó Gyulát (Bodaki) és Bánffy Györgyöt (Redeczky) emelhetjük ki külön is. Merkovszky Fái Tuiaidoiiyédelem a

Next

/
Thumbnails
Contents