Kelet-Magyarország, 1975. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-08 / 81. szám

»75. iprífís i.

*mw!'-&X8?X888gW)8&

9

Targoncavezető, kalkulátor, pincér

Á szabadság jegyében

35 ezer KISZ-fiatalt mozgósított

Sikerrel zárult a forradalmi ifjúsági napok eseménysorozata

Sikerrel zárult a KISZ nagy tavaszi rendezvénysorozata — a forradalmi ifjúsági napok programja — amely egy hónap alatt nemcsak megyénk közel 35 ezer KISZ-tagját mozgósította, hanem változatos, színes eseménysorozatot jelentett városaink, falvaink lakossá, gának is. A munka nagy része az alapszervezetek szervezeti életét is érintette: ebben az időszakban voltak a beszámoló taggyűlések, és megkezdődött a vezetőségválasztó taggyűlések előkészítése is. Az ifjúsági szövetség e jelentős eseményeinek megyei tapasztalatairól, kértünk tájékoztatást Vass Jánostól, a KISZ megyei bizottságának titkárától.

A forradalmi ifjúsági napok rendezvényeire a fiatalosság, a felkészültség és az ifjúság jó politikai cselekvőkészsége volt jellemző — mondta a KISZ megyei bizottságának titkára. — Március 15-én a megyei rendezvényeken és a kiemelt városi, járási ifjúsági eseményeken mintegy tizennyolcezer fiatal vett részt, március 21- én pedig a rendkívül kedvezőtlen időjárás ellenére is több, mint húszezer fiatal kapcsolódott be a programokba. Március 21 és 23 között került sor a diáknapok megyei rendezvényeire, amelynek előkészületeiben mintegy nyolcezer diákfiatal vett részt, a nyíregyházi megyei döntőre pedig 500 ifjúérkezett. Az eredeti terveknek megfelelően a hazánk felszabadulása 30. évfordulójához kötődő ifjúsági ünnepségeket sikerült a forradalmi ifjúsági napok legjelentősebb rendezvényeként megszervezni és lebonyolítani. Elismerésre méltó teljesítmény volt az Ifjú Gárdaszemle és a menetdalverseny, majd április 4-én a fogadalomtételi ünnepségek: Nyíregyházán 1500, a városi, járási ünnepségeken mintegy 1200 új KISZ-tag tett fogadalmat.

A rendezvények nemcsak külsőségükben, hanem tartalmukban is jelentősek voltak az ifjúsági szövetség számára. Ebben az időszakban kellett elkészíteni a KISZ KB 1974. áprilisi határozatának szellemében az I

A Nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalat Győzhetetlen szocialista brigád vezetője Bakó László. Több éves eredményes munkája nyomán négy alkalommal nyerte el a Kiváló dolgozói címet. (Elek Emil felvétele)

első „mozgalmi év” — tehát nem naptári év, hanem az áprilistól áprilisig terjedő 12 hónap — számvetését. Amikor a mozgalmi év vállalásai történtek, sok helyen okozott gondot az akció- programok és az egyéni vállalások nem megfelelő összhangja. Az eltelt időszak — és főképpen a forradalmi ifjúsági napok rendezvénysorozata — bizonyította, hogy a gyakorlati élet mindenkitől munkát követel, nincs Szükség formális vállalásokra, és nemcsak szükség van minden KISZ-tag munkájára, de az ifjúsági szövetség rendezvényei lehetőséget is teremtenek a sokoldalú, személyre szabott ifjúsági-politikai munkához.

A tavaszi ifjúsági rendezvények között fontos helyet foglaltak el az ifjúsági fórumok, amelyeket megyénkben 110 ifjúsági közösségben, mintegy tizenötezer fiatal részvételével rendeztek. A téma a szocialista hazafi- ság, forradalmiság, proletár internacionalizmus volt, s erről számos helyen gazdag eszmecsere bontakozott ki — bizonyítva, hogy felkészült vitavezetőkkel és felkészült fiatalokkal élménytadó, őszinte, és rendszeresen újabb ismereteket adó beszélgetéseken, vitákon lehet gazdagítani a KISZ politikai munkáját, programjainak sorát.

Ifjúsági rendezvényeinken az is kitűnt, hogy a KISZ KB 1974. áprilisi határozata alapján tervszerűbb, jobban szervezett munka bontakozott ki az alapszervezetekben. Az első mérlegek is azt bizonyítják, hogy sikerült a „ritmusváltás”: viszonylag

rövid időn belül kerül sor a beszámoló, majd vezetőségújraválasztó taggyűlésekre és az újabb akcióprogramokat kidolgozó taggyűlésekre, a forradalmi ifjúsági napok sok ezer fiatalt megmozgató eseményeire, s olyan kiemelkedő jelentőségű politikai, társadalmi eseményekkel egyidőben, mint az MSZMP XI. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 30. évfordulója.

Az ifjúsági szövetség alapszervezeteiben a következő hetekben az újabb taggyűlések adják a legfontosabb politikai programot. A taggyűléseket eddig több, mint 300 alapszervezetben tartották meg, s mintegy négyszáz helyen a közeli napokban kerülnek sorra. A tapasztalatok szervezett, aktív taggyűlésekről szólnak, a lebonyolítás ütemterv szerint, rendben történik. Az első megyei értékelések azt jelzik, hogy alapszervezeteink többségében a KISZ KB 1974. áprilisi határozata óta lezajlott első mozgalmi év sok új eredménnyel gazdagította alapszervezeteinket.

M. S.

Hogy közmondással éljünk: szerencsés csillag alatt születtek. A szabadság csillaga alatt. Igaz, hogy születésük pillanatában még nem volt teljesen szabad az ország, a főváros környékén és a Dunántúlon még süvítettek a lövedékek, de az ország keleti része már szabad volt. Amikor bölcsőjüket ringatták, a reménység színével ébredt a határ, amikor sírtak, így vigasztalták őket: „Ne sírj, apád nemsokára hazajön.” Most harmincévesek.

Ötödikként

a családban

A Nyíregyházi Konzervgyárban szállítómunkás Hirku Miklós. Egy targoncát vezet, amely többnyire gyümölccsel, vagy édes befőttel van megrakva. A zömök fiatalember olyan erősnek látszik, hogy talán ölbe is kaphatná rakományát. Ruhája, sapkája, keze is olajos. „Tankolni és szerelni is kell a járgányt” — mondja. Éveken át segédmunkás volt és most miként vélekednek foglalkozásáról ?

— A gépkocsivezetőkkel egy helyre sorolnák bennünket. Tehát nem betanított munkások vagyunk, inkább félig-meddig szakmunkások.

1945. március 20-án született. Szülei és az idősebb ismerősök elbeszélése nyomán emlékezik, próbálja felidézni azt a márciust.

— Szülőfalum, Apagy szegényes körülmények között élt. Mi egy kétvégű kis házban éltünk, szüleim most is. ebben a házban laknak. Persze azóta nyári konyhával, kamrával és gazdasági épületekkel gazdagodott az udvaruk. Apám cseléd volt, de születésem idején a fronton harcolt. Az egyik szabadsá- gos bajtársától tudta meg, hogy fia született. Ötödiknek születtem a családban, de tízen vagyunk testvérek, öt fiú és öt lány. Legkisebb öcsém húszéves, már csak ő van otthon a szüleimmel.

Pihenés

Jősavároshan

A Felső-Tísza-vidéki Vízügyi Igazgatóságon azt tanácsolják, hogy Lőrinczi Istvánná harminc évét foglaljuk össze. Főleg azért, mert munkájával elégedettek, népszerűnek tartják és éppen április 4 tiszteletére kapta meg a Kiváló dolgozó címet. Az íróasztalánál hiába keressük, otthon van a jósavá- rosi lakásán: gyermeket vár.

Három évtizeddel ezelőtt buián tenyészett itt a bozót, a dudva, meg a gaz. Most viszont korszerű gyermekintézmények, szebbnél szebb lakások kelnek ki a földből. Ez Jósaváros. Toronydáruk között élünk a megádott címre, a csengetésre idős néni nyit ajtót: „Itthon van a lányom, pihenget. Bezzeg én nem pihengethettem vele harminc évvel ezelőtt. Mesz- sziről kellett cipelni a vizet, meg a tűzrevalót. Ebben a lakásban meg csak gombokat kell csavargatni.”

A múlt és a.jelen összehasonlítása után halljuk a kényelmes szobában Lőrinczi- nét, akiről szülei ezt mondják: irodista.

— Pontosabban kalkulátor vagyok. 1945. február 20-án születtem. Úgy tudom, nem sokat nélkülöztünk, mert apám, aki születésemkor volt harmincéves, az állami tűzoltóknál teljesített szolgálatot és szerény, de fix fizetést kapott. A felszabadulás után is tűzoltó volt, taníttatott. A technikumi érettségi után a fővárosban kétéves tanfolyamot végeztem, így lettem kalkulátor. A műszaki, tervezési osztályon dolgozom a számok birodalmában. Esküvő után albérletben laktunk, aztán a szüleimnél is meghúzódtunk néhány hónapig. Ez a lakás ideális, a tanácstól kaptuk. Van két fiunk, egyik iskolás, másik óvodás. Reméljük, most lányunk születik.

Kinéz az ablakon és az új gépkocsin várja férje megérkezését. Biztosra veszi, hogy tíz percen belül hazajön — hozza magával a fiúkat is.

A tiszalöki Tisza étteremben egy középmagas, fekeOívasónk írja:

te hajú felszolgáló ügyeskaé dik az asztalok között. A neve Vincze László, három évtizeddel ezelőtt született, március 24-én. Az apósa főzt- jét szolgálja fel a békései* üldögélő vendégeknek. A* apóstól, a vendéglő szakácsától ezeket halljuk:

— 45 áprilisában egyetlen vendéglő létezett Tiszaiökqp. Emlékszem rá, hogy 4-én a község vezetői nem is mehettek máshová ünnepelni, csak hozzánk jöhettek. Ekkor már volt hús is a konyhán, a cigányzene is hangosan szólhatott™ v

A vincellér fia

A felszolgáló a tálcát üetót ve így kezdi életrajzát:

— Mádon születtem egy présházban, mivel apám vincellér volt. Persze születésemkor katonáskodott. Azóta elhagyták a dombon lévő, omladozó házikót és szép lakást vettek Tokajban. Én viszont apósommal közösei» emeletes házat építettem. Ti- szalökön, 1973. augusztus 2fián tűztük ki az új házra az elkészültét jelző zászlót. Most kocsira gyűjtünk. És gyerekkocsira is, mert a feleségen* ősz elejére gyereket vár. Születésnapomat családi körben, az emeletes házbai* ünnepeltük. Koccintás közben arra is gondoltam, hogy a présház és az emeletes ház között lényeges a különbség.

Vincze Lászlói; a helyi ÁFÉSZ április 3-án Kiváló dolgozó címmel tüntette ki.

Nábradí LajosTervtárgyalás előtt

„A táv annyit ér, amennyit abból teljesítünk” — voít * mottója annak a megbeszélés-sorozatnak, amelyet a cégény- dányádi Szamos menti Almáskert Tsz pártszervezete kezdetné, nyezett a községi pártcsoportoknak Gyügyén, SzamosújLakon és Cégénydányádon, a tervtárgyaló közgyűlés előtt. A párttagok javasolták a cukorrépánál és a dohánynál a harmados művelést, hogy a tagok az árbevétel harmadát kapják. A tsz az egyesülés óta további fejlődés előtt áill, s ez a termelési és pénzügyi tervben komoly változást hozott. Nemcsak a gyümölcstermeléssel kívánnák foglalkozni, hanem az á&rttenyésr- tésre is nagy súlyt fektetnek.

Az előző évhez hasonlóan a +«z vezetősége a tagság tájéj koptatására tervkivonatot készített. Ebben szerepel, hogy az 1700 hektáron dolgozó, 700 tagit szövetkezet almából 270 v^j.. gon termésre számít. Zöldségtermesztést — főleg uborkát eB zöldbabot — 40 hektáron terveznek, mégpedig figyelembe véve a három községben a nők arányát mindhárom község határában, hogy helyben legyen biztosítva a munka. A szántóföldi növények közül legnagyobb területen búzát, kukoricát, napra, forgót és takarmánynövényeket termelnek. Az állattenyésztés tervei között 718 mázsás hízómarha-értékesítés szerepel, százezer liter tej termelésére számítanak.

'Ha a tervek valóra válnak, akkor egy 10 órás munkanap érbéke 126 forint lesz a tsz-ben. Az árbevétel eléri a 32 millió forintot, s 7,5 millió lesz a nyereség — írja Karácsony László alapszervezeti párttitkár.

HINTASZÉK

C

sak Néró, a hosszú selymes fekete szőrű puli fogadta barátságosan a későn hazatérő gazdát. Ott ugrándozott a botladozó, imbolygó férfi előtt, nyüszített, csaholt, örült a gazdi érkezésének. Imre megsimogatta a kutyát, s elindult a járdalapokból gondosan összerakott betonon, melyet ő maga rakott le még az ősszel, a sáros-latyakos idő beállta előtt, hogy fel ne hordják a piszkot az új, frissen készült emeletes kis viskóba, amelyet úgy hoztak össze apjával saját kezük munkájával. Megfordult most benne újra minden, míg haladt felfelé a magakiképzett csigalépcsőn belekapaszkodott a vaskorlátba. Jc erős volt, meg sem mozdult, alaposan beleágyazták a vasat a betonfalba. Mellette a lépcsőfeljárón egészen a „padlás”-szobáig cserepes virágok csüngtek alá, olyan volt ez a családi ház, mint egy kastély.

Imre szédült, sokat ivott a cimborákkal, s alig ért fel, beleroskadt a téli kert előtt álló hintaszékbe. S hintázott, előre-hátra. Álmos szemekkel nézett körül. A térelválasztó fal előtt az alacsony dohányzóasztalon még ott állt a jegestégely, az üres konyakos üveg, a nippek, tányérok, az aprósütemény. Nem régen még itt is hangos volt minden. Feleségét keresték fel a barátnői, egészségügyiek, egy-két fiatal orvos, a tszűkebb társaság, akikkel együtt dolgozik évek óta. Julika nem vendégeskedni szeret, inkább feltűnni, mutogatni amijük van, dicsekedni, mire jutottak, amióta Imre kiváltotta az ipart, s maszek kőműves lett, önálló vállalkozó.

így vendégelte meg munkatársait drága külföldi italokkal, s ha valami újdonság megjelent a kisvárosban abból Julikának feltétlen szerezn: kellett. Olyan volt a családi otthon mint egy kacsalábon forgó kastéb de inkább hasonlított már egy feldí szített, agyoncicomázott karácsonyfá hoz, mint egy igazi otthonhoz. Imre ha haza ment, nem mozdulhatott meg úgy, hogy rá ne szóltak volna. Ne menj malteros cipővel a szobába Vessd le azt az izzadt ingedet, teljesen bebüdösíted a szobát. Tudod, hogy vendégeket várok. Könyörgöm, fürödj már meg.

És Imre hallgatott, tűrt, nem szólt semmit. Őrlődött. Hiába öltött tiszta inget, hiába pucolta aranyos tisztára a cipőjét, hiába fürdött holtfáradtan munka után, nem ért semmit. Julika az egykori munkáslány nagyzolóvá vált, s ha már nem Í6 látott piszkot.

nem is érzett kellemetlen szagot, akkor is mondta, mert nem volt megelégedve Imrével.

Imre felállt a hintaszékből, s oda- imbolygott a dohányzóasztalhoz, hogy megnézze, maradt-e egy korty- nyi ital az üvegben. Felfordította az üveget. Utolsó szemig megitták min. dent. Káromkodott magában, s már hánta, hogy haza jött, de a kocsmaszagból is elege volt, oda csak azért ment be, nehogy azt mondják a többiek, a kőművesek, ácsok, akikkel együtt dolgozott, akiket ő foglalkoztatott, hogy de fenthordja az orrát a technikus úr, neki már büdös a munkásember, Inkább fizette a rundókat a'fél rumot a korsó sörrel, váltotta a százasokat Telt, mert éppen ma délután adták át az egyik családi házat, amelyet a folyóparton építettek, Egyik maszek kisiparos rendelte, szép három szobával, külön bejárattál, gondolva az üdülési idényre, amely parázspénzt hozott a konyhára az erre lakó, a szezont kihasználó ház- tulajdonosoknak.

Imre töprengett, mit is kezdjen Nem szerette ő ezt a látástól-vakulá^

eig életet, szeretett volna színházba járni, olvasni, egy kicsit művelődni, tovább tanulni, de hajtotta az asz. szony, Julika, aki egy idő óta úri alű- röket vett fel. És nem volt már elég neki semmi pénz. S közben meg Imrét kinézte a társaságból, mindig akkor hívott vendégeket Julika, amikor tudta, hogy férje nem lesz otthon.

Érezte Imre, hogy a viszony közöttük megromlott, de zsákutcában volt, nem tudott dönteni. Családi háború, ságot meg nem akart, a két kislánya miatt sem. Szépen járatja Julika, az biztos. Ha valami új, divatos kabát, cipő érkezik az üzletbe, azonnal szólnak a fiatalasszonynak, félre teszik, mert abból ő nem maradhat ki. Szobája tele van csecsebecsékkel, drága porcelándíszekkel, perzsával, a falakon agancsok, trófeák, vadak szépen megmunkált bőrei, a menyezetről kovácsoltvas csillár lóg le, a hálót nem régen rendezték be új, sajáttervezésű, diófából készült bútorokkal. Valósággal egy vagyonba került. Ő nem akarta, de Julika, Julika rávette, tartani kell a nívót, mert látná csak, hogy Gittáék milyen francia ágyat vásároltak a bizományitól, régi neobarok stílusú fotelokat, komódot. Ö is ilyent szeretett volna, de már nem kapott.

Imre, a szerény körülmények között nevelkedett munkásfiú nem tudott ellenállni Vagy nem is akart?

Feladta a küzdelmet. Nem volt S igénytelen, szerette ő is a szépet, a kényelmes, kellemes szobát, a bútorokat, de azt tartotta, hggy a bútorok vannak az emberért, s nem fordítva., Mert Julikának csak felvágásból kellett, mutogatni ezt is. Mit számít az, hogy Imre szemernyi erejét is erre fordítja, kicsavarja, kizsigereli, haji, hogy kielégítse az igényeit.

Julika azt szerette volna, ha Imre nem maszek kőműves, hanem válla, lati vezető ember lenne. Persze úgy, hogy sok pénzt keres, amivel tudja tartani a nívót, a többiek előtt. Imrét sokszor állította már válaszút elé. Csak döntésig nem jutott el. Képtelen volt ebből az ördögi körből szabadulni. Úgy érezte, elszívták körülötte a le. vegőt, meg kell fulladnia.

Kinyitotta a hatalmas ablakot, ki. gombolta mellén az inget, cigarettára gyújtott, s hallgatta a hatalmas, gyö- nyörümívű óra csengő ütését. Ez Ju. lika újabb szerzeménye. Valami régiségkereskedőtől vásárolta drága pénzen. De hasonló van Gittáéknak, az orvosnőéknek is, csak ezért ragaszkodott hozzá.

Hajnali három órát ütött az óra.' Imre kinyújtózkodott. Le kellene fej küdná, mert ma nagy hajtás less újra.

ffcrfcas Kibaáa