Kelet-Magyarország, 1975. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-02 / 77. szám
- f§7S Sprffts X. KW.ET-MAGYARORSZÄ« Vidám vásár, népház, vándorkönvvtár j Képek Szondiék nyírmeggyesi albumából Albumot készít a nyírmeggyesi Szondi házaspár a' község felszabadulása óta eltelt harminc évről. 1344. október 27-vel kezdődik a krónika: megsárgult papírok, szakadozott szélű újságkívá- gások, fakuló fényképek őrzik egy emberöltő fontosabb eseményeit. Szondi Sándornak és feleségének az albumból azok a képek a legkedvesebbek, amelyek a falu kulturális életéről, az egykori csoportok fellépéseiről készültek. Hiszen ezek a képek őrzik kettejük harmincéves munkáját. Az „eljegyzés“ Szondi Sándor a felszabadulás évében került vissza szülőfalujába tanítani. Arról is külön regényt írhatna, hogyan végezhette el iskoláit, nap-mint nap sárban-hóban oda-visszagyalogolva Mátészalkára. a polgáriba. Élete párját, Lengyel Etelkát a szomszédos faluból, Nyirkaidról ho?ta el Nyírmeggyesre, amikor volt egy szabad tanítói állás. Harmincéves eredményes munkájuknak csak az lehet a titka, hogy már az iskola után mindketten „eljegyezték” magukat a falusi népművelők fáradságot nem ismerő elhivatottságával. Tanítás végeztével, amikor az iskolásokat hazaengedték, folytatták nevelő munkájukat, amely a kezdetekben legalább olyan nehéz volt, mint a tanítás. A falu. ban az elsők között alakult meg a színjátszó csoport, járták a környék községeit, még három felvonásos darabokra is futotta erejükből. Szondi Sándor kezdte meg a népművelési munkát az akkor még népháznak nevezett kis épületben, ő volt a mindenes: a nénművelési ügyvezető, a színjátszó csoport vezetője. a vándorkönyvtáros, ■felesége, aki házasságuk első percétől kiegészítette ezt _ a „megszállottságot” előbb csak társként, később egyenrangú partnerként, majd önállóan folytatta az 1945-ben „IfáSE** Nyírderzs egytfc mellékutcájában idős néni tipeg gépkocsinkhoz. , . _ Tessenek már megnézni a házunkat, próbáljanak ntar segíteni rajtunk. Ez, ez Itt a ml házunk... . A szem önkéntelenül is a tetőn kezdi a mustralást. A kémény téglái épek, a ko/.tuk lévő malter arról arulKOciiK, Hogy csak pár eve kötött meg. A cseréptetőn nyoma sincs mohának. Uj lakás ez, mi hát a baja? Az utcafront felöli alap éppen a közepén lesüly- Iyedt, völgy alakú betonon nyugszik a fal. Nyugszik? Dehogy nyugszik! Repedezik, malik, életveszélycsen fenyegeti a házban lakó két embert. A ház előtt nincs sem járda, sem árok. Van viszont egv nagy, lapos terület, ahol tócsává gyülemlik és hosszan pihen az esővíz. A tócsából a hat év alatt ki tudja hány hektoliter szivárgott az_ alap «alá, a ház alá. A kőművest, a maszek kőművest szidja az idős néni. aztán a ház belsejébe invitál bennünket: „Belül még többet és még rosz- szabbat látnak.” Először az ágyban fekvő, panaszosunknál is idősebb nénit látjuk meg. Beteg. Ok kelten lakják a házat, amely belülről valóban még fenyegetőbb. Az egyik közfal elvált az utca felőli faltól, a résen kifér egy ember Ueze. — Egész életünkben dolgoztunk. kuporgottunk. hogy öreg korunkra Kényelmes, jó otthonunk legyen. A kőműves . elrontott mindent. Már én is | nyugdíjas vagyok. hogyan építhetnék a még új lakásnál is újabbat? A bírósóg már kötelezte a kőművest, h' R' hozza rendbe és tegye ! ■' natóvá a házat. De ö felénk som nézett. öt nem fogia a törvény? Vajon ha megírják, segít az valamit? Elsősorban a törvénynek, a kisiparosok megyei szövetségének és a heivi tanácsnak kel! segítséget nyújtani. A mai Kőműves Ke'emcn nem törvényen kívüli, s amit leírtunk az nem ballada, hanem igaz ‘örténet. Még áll a ház — áll a panasz! N. L. elkezdődött népművelési munkát. Feleleveníti azokat az időket, amikor a színjá- szókkal, az énekkarral, vagy a tánccsoport tagjaival a falvakat járták, felvonultak, szerepeltek a vidám vásárokon. Ezekből az időkből inkább csak a szép emlékeket őrzi, bár a harminc év alatt többször lett volna alkalma elkeseredni. Sokszor látszott hiábavalónak a küzdelem a közömbösökkel, sokan találták fölösleges szélmalomharcnak azt a törekvést, hogy a község kulturális életében is új változások kövessék a társadalmi,, gazdasági átalakulást. Olykor egy apró bíztatás is elég volt. hogy visszanyerje kedvét. Ilyen volt például egy fénykép és egy riport. egv régi rádióúiságban. Ezt is őrzik az albumban. Arról szól, hogy a fővárostól Nyírmeggyesig kellett jönnie egy kocsinak, amíg az első televízió-antennát megtalálták egy népház tetején. Szí mes hétköznapok Az első tévéantennától a mák napig újabb tizenöt esztendő telt el, a vállalt feladatok mindennap ugyanazok voltak, mégsem hasonlított egyik nap sem a másikhoz. Sikerült megmenekülniük attól, hogy életük egyhangúvá váljon. Kora reggeltől késő estig 3zinte percre meghatározottan követik egymást a programok. Szondi Sándor magyar—történelem szakos tanár, szakfelügyelő, a TIT járási titkára, ezen kívül évek óta tanít a dolgozók esti iskolájában, ahol több mint kétszázan szereznék meg a nyolc osztályos bizonyítványt. Szondi Sándomé alsó tagozatos tanár, a művelődési ház tiszteletdíjas vezetője, községi tanácstag, moziüzemvezető, s ha más nincs, gyakran maga vetíti a filmeket. A moziban, az ismeretterjesztő előadásokon, a tsz-, a polgári védelmi, az MH^Z. rendezvényeken. Mindketten igazi örökmozgók, e munkák közben még „kijárnak" egy-egy autót a tsz-től hogy kirándulásra vihessék a fiatalokat. Bejárták már többször a megye irodalmi-történelmi emlékhelyeit, az Északi hegyvidéket. Jól működő ifjúsági klubjuk a Szabolcsi Ifjúság-klubvetél- kedő tavalyi versenyén a járási első, majd a megyei harmadik helyen végzett. A pénzt, amit a versenyen nyertek a klub szépítésére költötték. Tánccsoportjukról sokszor hallottunk már, a legújabb klub pedig a tizenéveseké, ahol elsősorban a népszokásokkal, a népi játékok feldolgozásával foglalkoznak majd a felső tagozatos általános iskolások. így szeretnék elérni, hogy folyamatossá váljék a közművelődés, a közösségi művelődés formái iránti igény ne érjen véget az általános iskola befejezésével. S közben nem szóltunk még arról, hogy mindezek mellett felnevelitek két gyermeket. A nagyobbik, Ko- vácsné Szondi Enikő pedagógus lett, ének-zene szakos tanár. Úgy látszik, a népmű- * velői „véna” öröklődik: Enikő egyben az egyik nagykál- lói gimnázium könyvtárosa. Ildikó, a kisebbik is könyvtárban dolgozik, míg az egy év eltelik, mert előfelvételis Szegedre, a jogi egyetemre. Harminc év egy faluban Harminc év — egy faluban. Kevés népművelő dicsekedhet ilyen kitartással. Megvan-e vajon az eredménye? Azt mondják, nem a kitüntetésekért dolgoznak. Valami belső erő súgja, hogy mindén nap valamivel többet kell tenni. Szondiné 1966-ban kapta meg a Szocialista kultúráért kitüntetést, tavaly pedig egy emlékplakettet a népművelői munkáért. A legszebb elismerésnek azonban azt tartják, hogy az Idős nyírmeggyesi emberek messziről, kalapot emelve köszöntik őket az utcán. Baraftsó Erzsébet A képernyő előtt Kereskedelmi oktatási kabinetek megyénkben Nyíregyházán ülést tartott a MÉSZÖV elnöksége és többek között határozatot hozott a szakmunkásképzési alap visszatérített összegének megyei szintű felhasználásáról. A rendelkezésre álló háromnegyedmillió forintból a döntés értelmében kereskedelmi oktatási kabineteket alakítanak ki Sza- bolcs-Szatmárban. A kabinetek létrehozásával jelentős mértékben javul majd a kereskedelmi tanulók gyakorlati oktatásának színvonala. Az eddigi gyakorlati oktatási helyeken ugyanis a boltok áruválasztéka, felszereltsége nem minden esetben tette lehetővé a tantervi követelményszint elérését.- S ráadásul a kevés azonos szakmájú tanuló miatt a szövetkezeteknél nem tudtak szakoktatót sem foglalkoztatni. Nyíregyházán még az idén kialakítanak két oktatási kabinetet, melyek előreláthatólag már az 1975—76. évi tanévben megkezdik munkájukat. Mindkét gyakorlati oktatási hely a jelenlegi kereskedelmi szakközépiskola épületében lesz. Az egyik vegyes iparcikk, a másik pedig élelmiszer szakos oktatási kabinet, kialakításukra a MÉSZÖV elnöksége a Kelet- Szövetkezeti Kereskedelmi Közös Vállalatot, illetve a Nyíregyházi ÁFESZ-t kérte fel. Másik két kabinet az 1976 —77-es tanévtől várja majd a kereskedelmi tanulókat. A vendéglátóipari Nyíregyházán, a vegyesbolti pedig Mátészalkán kerül kialakításra — 1976-ban. A MÉSZÖV elnökségének napirendjén ezenkívül a fogyasztási szövetkezetek 1974. évi munkájának megítélése, 1975. évi terveinek megvitatása is szerepelt, valamint a kereskedelmi üzlethálózat profilrendezésére ajánlást elfogadtak. <bd) Sz esySHmfiNBdés eredménye Új növényvédő szert állítottak elő a magyar—szovjet növényvédőszer kutatási együttműködés keretében. A Veszprémi Nehézvegyipari Kutató Intézet, valamint a Moszkvai összszövetségi Növényvédőszer Kutató Intézet szakemberei nagy hatású atkaölő szert dolgoztak ki, amely önmagában is rendkívül értékes vegyü- let, kiegészítve azonban számos új növényvédő szer kiinduló anyaga lehet. A laboratóriumi előállítás a szovjet szakemberek .érdeme, a gyártási technológia pedig a veszprémi kutatók munkája. A „Hazai esték” döntőjén: tv-kamera a nyíregyházi főiskolán. (Gaál Béla felvétele) Nagyszabású kvízjátékkal ért véget vasárnap este a te. levízió reprezentatív, tízhónapos vetélkedősorozata, a „Hazai esték”, melyben húsz város lakói és négy tanárképző főiskola hallgatói vallottak a szülőföld szereteté- ről, versengtek ismeretéből. A „reprezentatív” jelzőt ko_ rántsem holmi protokolláris értelemben használtunk az imént, csak arra utaltunk vele, hogy a tévé mind saját kebelén belül, mind társadalmi mértékben szokatlanul nagy, egy-egy műsorsorozatnál ki. vételesen tapasztalható anyagi-műszaki és szellemi erőket és eszközöket koncentrált rá. Persze, egyáltalán nem biztos, hogy a hasonló energia-befektetés automatikusan jó műsor, igazi „produkciót” szül. Hiszen akkor a műsor- készítőnek viszonylag köny- nyű dolga lenne. Ezért is hisszük azt, hogy itt másról, többről volt szó. Mindenekelőtt arról, hogy a sorozat — lebonyolítási, zsü. rizési, kisebb mértékben mű. szaki — hiányosságai ellené, re, alapvető koncepciójában jól szolgálta a szocialista ha. za szeretetére való nevelést. Mégpedig érdekesen, szórakoztatóan, nemegyszer izgalmasan. Olyannyira, hogy az izgalom hevében, tán — az úgy látszik óhatatlan — presztizsokoikból sokszor elfeledkeztünk arról, hogy a „Hazai esték” végeredményben játék volt, nemes versengés, amelyben a főiskolások és a húsz város lekóinak a tevékeny részvétele volt a fontos, s nem okvetlenül az eredmény. Ezt egyébként megerősítette’ Vltray Tamás és Szinetár Miklós is, a jutalmak (így pl. az autóbuszok) odaítélésének- demokratizmusáról nem is beszélve. Nyugodtan kiszállhat hát a kocsijából Vitray Tamás bármelyik „vesztes” városban, sőt Horváth Ádám rendező is Nyíregyházán — aki tiszteletreméltó nyíltsággal ismerte el a Rádió- és Televízió-újságban a Cegléd— Nagykanizsa viadalban a pityergő arcok célzatos bemutatását —, nem érhet sen. kit elmarasztalás, hiszen a játéknak értékmérő szerepe semmiképpen nem lehet. A záróadás — melyben Eger, Nyíregyháza. Pécs és Szeged tanárképző főiskolásai vetélkedtek — tartalmában és lefolyásában némileg eltért az előzőektől: az említett kvizjelleg, a lexikális tu. dás domináns szerepe mellett a hazardirozásnak is — talán a kelleténél nagyobb — szerepet juttatott a szerkesztő Fellegi Tamás. Bér kétségtelen, hogy ez utóbbi a játékos jelleget fokozta, még. is fenntartásaink lehettek egy-két rpűsorblokról. Elsősorban a licitáló játékok nem tűntek eléggé átgondoltnak. Pl. a műsor készítői nem számoltak eléggé azzal, hogy az addig kevesebb pontszámot szerzett csapat eleve hátrányba kerülhet a maximális pontmegajánlásban, s ez sportszerűtlen, mint Vit- rai Tamás mondta. Talán ar_ ra sem gondoltak, hogy a licitálás játék — magas pontszámok megajánlásával — egymagában eldönti a ver. senyt valamelyik bátran és okosan hazardírozó főiskola ■ csapata javára, s a többi versenyszámot szükségképpen eljelentékteleníti. (Lehet, hogy jó lett volna a megajánlások limitálása?) Több feladatmegoldást is vártunk volna, az ismeretek fejből való recitálása helyett így a főiskolások szereplési rátermettségének éa gondolkodási, gyors helyzetfelismerési készségének kevés megnyilvánulási alkalma volt, s tényleg a vakszerencse döntött: könnyű kérdés jutott-e nekik, vagy nehéz. A versenyszabályok ismeretéből is jócskán akadtak problémák. Az igaz, hogy Vitray Tamás elmondta (a főpróbán is!), hogy nemcsak a főiskolások versenyezhetnek és a tanárok, meg a lakosok is segíthetnek nekik, de á zsűri a versenyszabályokról nem egyszer tájékozatlan volt (Melesleg, Szokatlanul és érthetetlenül, a zsűri tagjai alig, vagy egyáltalán nem indokolták dönté. seiket — föltehetőleg nem az 6 hibájukból. Talán nem fért bele a műsoridőbe?) Még egyszer hangsúlyozni kell, hogy a kisebb hibák nem homályosíthatják el a „Hazai esték” hasznát és érdemét Dicsérőleg szólhatnánk a záróadás tematikai változatosságáról, ötletességé, ről is. Az elismerés summá- zása mégis szóljon — a többi főiskola között — a Bessenyei György Tanárképző Főiskola hallgatóinak jó, okosan taktikus szerepléséről ebben az utolsó adásban. Ennyi „elfogultság” — ez egyszer — a kritikusnak is legyen megengedhető. Merkovszky Pál _ A rádió mellett Ismétlésként hangzott el a héten a „Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország... ” című összeállítás. Azt hiszem, az sem Igen tudott szabadulni a készülék mellől, aki már hallotta ezt a dokumentumműsort. Magam is így voltam vele. Azoknak különösen sokat mondhatott ez az egy óra, akik felnőttként élték át a Horthy-korszak utolsó tizenöt évét, mert az elhangzottak sok minden mást is feleleveníthettek emlékeikből. A műsort összeállító és rádióra alkalmazó Szilágyi Györgynek az a nagy érdeme, hogy a korabeli sajtótér, mékekből vett szemelvények és az irodalmi alkotások a szerkesztés eredményeként maradéktalan élményt nyújtottak azoknak is, aldk a fel- szabadulás után születtek. Teljes élményt adtak, mert annak az anakronisztikus társadalmi rendnek az embertelenségét úgy mutatták meg, hogy a hallgató megérezte, érezhette a régi rend gyűlöletes voltát, s nemcsak az eszével, hanem a szívével is felfogta a megnyomorítottak igazságát Mennyire más világot tárt elénk Rab Nóra a Hétközna. polc formálói című műsorában! A létavértesi Aranyka. lász Termelőszövetkezet vezetőinek az az egyik fontos, jövőformálő tevékenysége, hogy mind több fiatalt küldenek szakmunkás Iskolába és általános gimnáziumba. Ez utóbbit azért teszik, mert nemcsak a termelőszövetkezetnek akarnak szakmunkásokat, szakembereket nevelni,hanem az országnak is minél több tehetséges, tanult fiatalt adni. A Szilágyi György műsorában felidézett utcaseprőnek legnagyobb álma, kívánsága az volt, hogy huszonhat éves fiát valamiképp beszerezhesse utcaseprőnek. A létavértesi fiatalok nagy büszkesége, hogy a takarmánykeverő üzem autó. matikus berendezésének kábeleit ők kötötték be. Az egykori Juhász egyetemei végzett fia a tsz főáliattev nyésztője, ég más kisebb ve. zető beosztásban ig sok fiatal dolgozik. Az öregek tapasz, talata jól megfér a fiatalok nagyobb elméleti tudásával; Más a világ, mások a gon. dók, mint 35—40 évvel ez. előtt. Rab Nóra műsorainak vaa egy varázsa: olyan hangulat tot tud teremteni beszélgeti partnereivel e kitűnő riporter, mintha nem is az ország nyilvánossága elé készülné, nek ezek az eszmecserék. Mert tulajdonképpen gondos latokat cserélnek, egyáltalán nem a kérdező és a válaszoló feszes kapcsolata jellemzi ezeket a beszélgetéseket Nem egy esetben szinte vaL. lomásos belső monológok is kialakultak egy-egy műsoráa ban. Ez a riportja is — tárj talmának súlyán, témájának érdekességén kívül — ezzel a bensőséges légkörével kötötte le a hallgatót Seregi Istarák 6
