Kelet-Magyarország, 1975. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-29 / 99. szám

irt Iptfö *. KW.ET-MAGrARrt*«**« E 1ST ^ Nyíregyháza, Kossuth tér. (Elek Emil felvétele) Bahanézőbcn Ibrán't ban Kismamák gyermekgondozási szabadságon Ibrányt ősidők óta a bő gyermekáldás községeként tartják számon. Erre bizo­nyíték az utóbbi évek sta­tisztikája is. Lakosainak szá­ma 7103. 1951-ben százhat­vanhét gyerek született. Az anyákról és a gyerekekről való fokozatos törődés ered­ménye, hogy 1974-ben már százharminc szülést anya­könyveztek. Ezek tudatában indulunk Ibrányi barátaimmal délután baba- és babakocsinézőbe. Mint mondják; ennyi gyere­ket soha nem szültek még ibrányi kismamák, mint az utóbbi években! Es ilyen gyerekkultusz sem volt még »oha Ibrányban, mint most van. Különb kelengyéje van most a cigánygyereknek, mint a múltban a földre ku- porgatő nagygazdának. Az úton Puskás Irén vé­dőnő azt bizonygatja, azok a gyerekek, akikkel az édes­anyjuk otthonmarad, gazdag érzelmi életet élő gyerekek, felnőttek lesznek. Szuhár Györgyék albérleti szobájában az egyéves Edina ágyacskáiának rácsát fogja é~ spárgázik. Szuhárné ke­reskedelmi szakmunkás. Szé­kesfehérvárról költöztek ha­za. A férje gépszerelő Mis­kolcon. Házépítés előtt áll­nak. Szinte naponta ostro­molják a tanácsot, hogy kezdjenek hozzá a kijelölt házhelyek kiosztásához, őszre saját lakásukban sze­retnének lakni. Ha a most születendő második baba is olyan jó lesz, mint Edina, akkor jöhet a harmadik is. — mondta a mama. Rójuk az utcákat. Barna Györgyék Lehel utca 33 a alatti éopen csak hogy befe­jezett háromszobás lakásába térünk be. Alig tizenkilenc éves fiatalasszonyt, a nagy- halászi zsákgyár betanított szövőnőiét, és a tizenhét hó- naoos egészségtől csattanó Tiborkát találiuk otthon. A gverek harsogó kacajial lát­szik. a mama tv-filmet néz. A védőnővel arról beszélnek, hogv a legénvke bizony lus- tácska beszélni Szót válta­nak, gyerek- és nővédelmi dolgokról. A kismama oa­naszkodik. Nehezen jutnak a kisgyerekes családok gáz­palackhoz. Pedig itt lenne rá a legnagyobb szükség. Igé­nyüket még a múlt évben nyújtották be, és a bekötést csak 1977-re vállalták. A fi­atalasszonyka meg jegyzi: „Ezért is késik a második gyerek”. Az orvosi rendelőben dr. Katona Márton körzeti or­vostól arról hallunk, hogy gyermekgondozási segélyen lévő édesanyák babái ápol- tabbak. A Szabolcs utca háromban Homyák Jánosné a negyedik gyerekével, a nyolchónapos Andreával van otthon. Mun­kahelye az ibrányi termelő­szövetkezet, amelynek 1961 óta tagja. A férje a SZÁÉV- nél segédmunkás. Az egy ke­reset négy gyerekre nem sok. Az idegen hangra a négyéves Gyöngyi fut be. Csöp húga röpdös feléje. Az Alkotmány utca ta­nácstagja, a huszonkilenc éves ifjú Kalderás Kálmán­ná, a cigónyóvoda dajkája ötödik gyerekével van GYES-en. Nálunk az öt gye­rek nem „véletlen” — mond­ja. Az apa, egyik miskolci vállalat kubikos brigád veze­tője, még szeretne egy kis­lányt. de még nem döntöttek végérvényesen. Az asszony­kának megvan a nyolc osz­tálya. A férje hatot végzett, ízlésesen, huszonkilencezer forintos bútorral berendezett kétszobás lakásban élnek. Két gverek jár iskolába. A nagvobbik, a hatodikos fiú kitűnő tanuló. Gépészmér­nöknek, vagy orvosnak sze­retnék. A kislány is négyes fölötti tanuló. A mama a ci­gánysor legboldogabb asszo­nya. A héthőnanos esönoség is olyan egészséges, mint a makk. Ibránvban jelenleg csak­nem kétszázan vannak gyer­mekgondozási szabadságon. Csak kevesen dolgoznak ott­hon, a faluban. Zömük Nyír­egyháza üzemeiben dolgozik. Jólesne nek'k néha. ha a munkahelyük vezetői meglátogatnák őket. is Sigér Imre A 05 jelenti öt tűzhöz riasztották megyénk tűzoltóit az elmúlt hétvégen. Szombaton, április 26-án délután eddig ismeretlen okból meggyul­ladt egy istálló tetőszerkezete Nyi. császáriban, az Ady Endre utca 6. szám alatt. Több mázsa kukorica, vegyes takarmány és különféle gazdasági eszközök ég­tek el. A keletkezett kár több. mint 20 ezer forint. A h*Myl és a nyírbátori önkéntesek, valamin« a mátészalkai állami tűzoltók ol tották el a lángokat. Csaknem ebben az Időbe« Nogvki'M« '■'•ukkert'inván ke letkezett tűz. Cs. József tsz nyugdíjas nortáfán. Egy gazda sági épület és 10 mázsa szalm égett — a vizsgálat szerint ifj Cs. Józset ittas állanotban szán­dékosan gyújtotta fel. A kár I50r fórlntr* rúg — a nagykállói ön­kéntes és a nvíregyházl állami tűzoltók léptek közbe. Ugyancsak szándékos gyújto­gatás okozta szombaton késő es­te a Fábiánháza—Előtelek, Toldi utca 16. számú porta gazdasági épületének lángjait. Ezerforintos kár keletkezett S. Bálint gyújto­gató keze nyomán. Vasárnap délben Nyirturán. a Kossuth utca 40. szára alatt ke­letkezett tűz V. Károly segéd­munkás szalma fedésű gazdasági épületében. Valószínűleg eldobott ngarettavég okozta. Hatszáz fo­rint a kár — a helyi önkéntes és t nyíregyházi állami tűzoltók ol- ották el a tüzet. Ugyancsak vasárnap gyulladt -neg egy szoba berendezése Mi­ntán. a Petőfi utca 1. számú ház­ban. Sz. Károlv lakásában mint­egy 15 ezer forintos kárt okoztak a lángok. A tűz okát vizsgálják. \ milotai önkéntes tűzoltók mel- lett a mátészalkai államiak is I részt vettek az oltásban« A vizsga nem mumus Pillanatkép az Autóközlekedési Tanintézetről — Ez a tábla mit jelent? Alig gondolkozik, a kérde­zett, csak rávágja: egyirányú utca. — Nem. Veszélytjelzö tábla éppen a szembejövő forga­lomra figyelmeztet — hang­zik a vizsgáztató, Papp Gyu­la kiigazítása. Aztán újabb táblák követ­keznek. Vagy eltalálja a vizs­gázó, vagy nem. Az ered­mény: KRESZ-b® nem felelt meg. Bár ‘hivatkozik arra, hogy ő csak-segédmotoros ke­rékpárt vesz, igazán nem lesz veszélyes a forgalomban. — Ha levizsgázik, akkor egy óra múlva már ötven ki­lométeres sebességgel mehet az úton — magyarázza Ró­zsa Gyula, az Autóközi ekedé, sí Tanintézet megyei igazga­tója. — Aki nem ismeri a táblákat, az nem tud szabá­lyosan közlekedni, nem csak magára, másra nézve is ve­szélyesen viselkedik. „Főhadiszállás“ a Haízel téren Hihetetlenül megnőtt az ér­deklődés a járművezetés iránt Egyre többen vesznek motorkerékpárt vagy autót, s keresik fel a tanintézetet, hogy jogosíványt szerezzenek. Az oktatás körülményei vi­szont a növekvő létszámmal arányosan romlottak. A nyír­egyházi Rákóczi utcán nem volt csak egyetlen tanterem, a szemléltetőeszközöket se, hol sem tudták elhelyezni, az ügyfelek a folyosón várakoz­tak, a tanuló gépkocsiknak nem volt tárolóhelyük. Mindez a múlt év szeptem­ber közepétől gyökeresen megváltozott A tanintézet a Hatzel téren, a 107. Ipari Szakmunkásképző Intézet volt központjában kapott helyet. Három oktatóterem, ügyfél- fogadó, az oktatóknak vára­kozó helyiség áil rendelkezés­re, még a közlekedésbiztonsá­gi tanácsnak is van egy fo­gadó irodája. — Es még további belső átalakításokat végzünk — so­rolja az igazgató. — Audio­vizuális oktatás is lesz, Die­sel- és benzin üzemű motorok tanvázát kaptuk, metszetek segítik a jobb megismerést. 4 várva várt jogosítvány — Ha máson nem, akkor a tanfolyamok számán is le le­het mérni a változást — mu­tatja a statisztikát Kovács György, a tanintézet párttit­kára. — Amíg 1973-ban 45 tanfolyamon 1765-en vettek részt, addig az idén már 33 tanfolyam Indult, a résztve­vők száma meghaladja az 1300-at A megyében két éve Máté­szalkán is van egy kirendelt­sége a tanintézetnek. A kis- várdai május egytől működik. Mellettük kihelyezett tanfo­lyamokkal segítik, hogy minél többen megkaphassák a vár. va várt jogosítványt. Legtöb­ben személygépkocsi vezeté­séből tesznek vizsgát. De van tanfolyamuk a hivatásos gép­kocsivezetőknek, a gépkeze­lőknek, az autóbuszvezetők­nek is. A gyakorlati oktatást 32 személy- és tehergépkocsi­val végzik. Az oktatók szinte valamennyien autószerelők, érettségizettek. — Nyugalom, figyelem kell az oktatáshoz — vélekedik egyikőjük, Gunyecz György. — Ügy ülünk a tanuló mel­lett, hogy minden eshetőség­re felkészülünk. A magatartá. sunkkal viszont azt kell el­érni, hogy vezetés közben se. gítsük a tanulóban a helyes vezetéstechnika kialakítását. Az oktatók országosan is megállják a helyüket. Ta­valy a Belügyminisztérium és az Országos Közlekedés­biztonsági Tanács áltsi meg­hirdetett gyakorlati szakokta­tó versenyben éppen a nyír­egyházi Kallót Tárnát lett a legjobb. Tanpálya — motorosoknak A tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy könnyebben megtanulják a közlekedési szabályokat, jobban elsajátít- • ják a műszaki alapismerete­ket azok, akik tanfolyamra járnak. Hiszen a motorkerék, párosoknál — ahol nincs ók­tatás — a vizsgán nem ritka a 70—80 százalékos bukási arány sem. — Ezért veszünk motor. kerékpárokat is — mondja Rózsa Gyula. — Kisvárdán és Mátészalkán van tanpálya, Nyíregyházán is készül, ahol a motorosok nyugodtan fel­készülhetnek. Emellett — a megnöveke­dett lehetőségekkel élve — ismeretterjesztő tanfolyamok indítását Is tervezik. Itt 30 közlekedési és 20 műszaki órán a legfontosabb tudniva. lókat ismertetik. Készülnek az 1976. január 1-én életbe lépő új KRESZ oktatására is. — A vizsga pedig nem mu­mus, nekünk nincs abból hasznunk, ha valakit meg kell buktatni — mondja Kovács György. — Aki viszont nem tud Jó! vezetni, azt nyugodt Ielkiismerettel nem engedhet­jük ki az utakra. Léa$£ Sotecd Változatosan gazdag volt a múlt heti tévéprogram. A keddi „Nyitott könyv” bizo­nyára fölerősítette az érdek­lődést Csák Gyula „A tolvaj és a bírák” kötete iránt, s ehhez főleg a mélyen árnyalt jellemrajzú „Remek” és a hátborzongató „Hagyaték” c. novellák televíziós megjele­nítése volt jó hozzájárulás. Az előbbiben Tordai Teri és Tomanek Nándor ütköztetett élésre exponáltan két jellem- és gondolatvilágot, illetve életformát, a másikban Rajz János és Pethes Sándor bele­nyugvása a „hagyatékiba egyszerre volt tragikus és sajnálnivalóan kisszerű. Gaál Albert rendezése — híven a novellákhoz — összefogottan koncentrált a belső történés­re, a lélek drámáira. A csütörtöki „Robbanás”«, ausztrál tévéfilmről volta­képpen majdnem ugyanazo­kat mondhatnánk el, mint a szombat éjjeli francia „A három jóbarát”-ról, jóllehet az egyik középfajú dráma, a másik vígjáték volt. Mindkét film munkáskömyezetben játszódott, s egy-egy valódi­nak tűnő karakterfigurára épült: az ausztrál Foxyra, a francia az öregre. Csakhogy a többi szereplő vérszegény­sége, az igazi konfliktusok hiánya a nem túlságosan ér­dekes történetekben a fil­meket kommersz gzínvona- lon marasztotta. A „Robba­násit egy távoli világ sajá­tos volta és néhány szép kül­ső bányajelenet, „A három jóbarát”-ot több részletmeg­figyelés a francia munkás­életformáról, s némi könnyed líra tette érdekesebbé. Az új „Parabolaisorozat eddigi legjobb darabját lát- tuk-hallottuk szombaton, Ar­kus István finoman szatirl- záló kommentátori közremű­ködésével. A kábítószerekről, s ezek kufárjai elleni harc­ról szóló tematikus összeál­lítás másfajta „kábításokira is szellemesen kitért. Pl. Jackson USA-szenátorra, aki azzal próbálta kábítani ma­imm Mikrolánc. A gyermekne­velésről nem elegendő unos- untalan beszélni, s folyton emlegetni, hogy nemcsak a család, hanem a társadalom, a gyermeke környezete is ne­vei Figyelnünk, sőt ügyel­nünk is kell egymásra, gyer­mekeinkre, sőt mások gyer­mekére is! A Mikrolánc leg­utóbbi műsorában bemutatott megrázó eset lehet egyedi vagy nagyon ritka, a tanul­ság azonban mégis társadal­mi méretű: abban a társada­lomban, ahol az ember, te­hát a gyermek is, a legna­gyobb érték, idejében meg kell akadályoznunk a kör­nyezetünkben folyó, ártal­matlannak tűnő, csendes gy er mekgy ötréseket. Nem hangosabbak ezek az átlagos­nál, de látható nyomaik vannak, amelyek árulkodóan beszélnek, csak éppen rea­gálnunk, cselekednünk kell láttukon. Egymás iránti figyelmet­lenségünk sokszor abban a tetszetős kifogásban keres menedéket, hogy mások csa­ládi életébe, gyermeknevelé­si „módszereibe" nem lehet, nem szabad beavatkozni. Az ilyenfajta tapintat abban az esetben, amikor mások egész­ségéről, életéről van szó, mint a műsorban tárgyalt esetben is, indokolatlan, sőt társadalmunk lényegétől ide­gen, közösségellenes kényel­messég. Használt koporsó. Galgóczi Erzsébet szereti a munkában megfáradt embereket, még ha megkeseredtek is. Novel­láiban szereplő öregek rajza, még ha irónia szövődik is bele, elárulja az írónő irán­tuk való szeretetét. Akkor is ha valami torz vonásra talál mert tudja, hogy a lelki el­változás a legtöbb esetben a környezet, a régi és új szo­kásrend és az egyén összeüt­gát, hogy beleavatkozhat egy másik nagyhatalom bel ügyei­be, vagy a CSU-pártvezér Straussra, aki — talán sör- kábulatban? — egyszerűen disznóólnak nevezte a szo­ciáldemokraták vezette NSZK-t... Úgy látszik, hogy az ilyesfajta témacsokorba összefogott „Parabola” a jó, s jobban meg is marad em­lékezetünkben. A „Rólad van szó” a fia­talok önismereti műsora a különböző iskolai hagyomá­nyok mai szerepéről, a mai jó, diákközösség-formáló kezdeményezésekről adott számot, a szokásos, kötetlen stúdióbeszélgetésben. A té­mára a budapesti Vörösmar­ty Gimnázium „fordított nap­ja” a diáklgazgató „hivatali” tapasztalatai adtak alkalmat. A beszélgetés során kiderült, hogy általában nagyon kevés a sajátos, a csak az adott is­kolára jellemző, továbbfoly­tatásra érdemes hagyomány napjainkban, a hagyományos diákcsínyek pedig — szeren­csére — kihalóban vannak. Eléggé igénytelenül indult a „Hóvégi hajrá”, még Antal Imre túl gyors tempója és kissé mesterkélt könnyedsége sem tudott igazi kabaréhan­gulatot teremteni legalább a műsor feléig. Az első felélén­külést Aba Iván jegyzete hozta meg, az egyedi esetből történő hibás általánosításról, a fehér WC-dekli ürügyén. Telitalálatot ért el a bürok­rácia céltábláján Szalkay Sándor riportja a „névtelen" gyermekről, s a franciaknak szóló társalgási szótár anak­ronisztikus néhány minta­mondata — a rizsporral és a kecskepásztor-leánykával — is jó csemege volt Mind­ezek azonban az egy órának! jó negyedét ha kitették. A műsor ötletes kerete, az ak­tualitásra, a sokszínűségre és a közönség bekapcsolására való törekvés azonban vál­tozatlanul dicsérhető. Csak­úgy, minta feltett kérdésekre adott szellemes közönségvá­laszok. Herkovszfcy Pál MELLETT közésének Is következmény«: A Használt koporsó című hangjátékának Berta nénije a maga zsugoriságával nem ro­konszenves ember, a játék során azonban jobban meg­értjük, megszánjuk, sőt a vé­gére meg is bocsátunk neki. Gobbi Hilda ezt a bizal­matlan, mindenkire gyanak­vó öregasszonyt azzal „ma­gyarázta meg” — nagyszerű­en — a hallgatónak, hogy az éhezéstől való félelmet, a macára maradt öregember holnaptól való rettegését ol­totta bele. Olyan embert mutatott be, aki az esetleges holnapi éhezéstől való félel­mében már ma is koplal, pe­dig nem lenne rá oka, mert van pénze bőségesen, hiszen régóta megéhezte, összeku- porgatta. Az írónő, a rendező — Herényi Gábor — és a színészek annak is súlyt ad­tak a rádiójátékban, hogy ez ma már időszerűtlen, oktalan félelem, de az élet iránti bi­zalmatlanság oly mélyen gyökerezik öregjeinkben, hogy csak nagy türelemmel és tapintattal lehet és sza­bad feloldani bennük. Szerelem. Barta Lajost (1878—1964) a magyar szocia­lista irodalom úttörőjeként tartjuk számon. Ez az 1916- ban írott (1913-ban játszódó) színműve a vidéki kispolgá­rokat, kistisztviselőket áb­rázolja erős iróniával, a vé­gén pedig a férfiúi önzés is kap egy jó fricskát. Az egyet­len életcélnak a bármi áron való férjhezmenést tartó Szalay-lányok „vidáman szo­morú vagy szomorúan vi- lám”, fordulatos cselekmé- nyű történetét eléggé egye­netlen színvonalú előadásban hallottuk a Miskolci Nemzeti Színház művészeinek előadá­sában. Seregi Isiváas s

Next

/
Thumbnails
Contents