Kelet-Magyarország, 1975. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-27 / 98. szám

• áfjorlBs ^ELCT-MAGTARORSZAÖ 9 A képzett munkásnőkért SZÉP IDÉZETET VÁLASZTOTTAK egy beszámoló első oldalára a Szabolcs Cipőgyár párt- és gazdasági vezetői, ami. kor azt írták: „A nő nemcsak állampolgár, dolgozó, eseten­ként közéleti ember, hanem családanya is. Tehát részt vesz a társadalmi munkamegosztásban, ezen túl értékben ki nem fejezhetőt nyújt a társadalomnak, mint anya, aki az életét adja.” A nemes gondolatok különösen jelentősek egy olyan özemben, mint a cipőgyár, ahol a hétszáz dolgozó közül öt­száz a nő, jórészt a szorgos leány- és asszonykezek készítik el évente a csaknem 120 millió forint értékű több, mint fél­millió pár szép cipőt. Nem is akárhogy: a napokban került nyilvánosságra, hogy a cipőgyár kollektívája az elmúlt évi eredmények alapján ismét elnyerte a „Kiváló vállalat” meg­tisztelő címet. Egymás után, negyedszer. A kiváló címet a könnyűiparban sem adják könnyen, s az átadási ünnepség sem feledteti a megannyi gondot, ter­vet, amely a termelésben és az itt dolgozó ötszáz nő hétköz. napjain nagyon is kézzel foghatóan jelentkezik. Ezeket gyűj­tötték össze a gyár párt- és gazdasági vezetői a nyíregyházi városi párt-vb legutóbbi ülésére, amikor a nőpolitikái hatá. rozat és az ifjúsági törvény végrehajtásának tapasztalataik értékelte a végrehajtó bizottság — a helyszínen. Sok jó eredményt és tervet tartalmazott a beszámoló. Az összkép kedvező. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy napja­ink gyors fejlődésében egyetlen hétre, egyetlen intézkedés időtartamára sem szabad figyelmen kívül hagyni ebben a gyárban sem a nőpolitikái határozat szellemét. Receptet adni az intézkedésekre nem lehet, de néhány példa is mu­tatja, hogy találékonysággal, akarattal sok minden megold­ható. Lehet a családos nők munkakörülményeit úgy alakíta­ni, hogy munkájuk mellett több idő jusson a családra, a gyermekekre, könnyebb legyen a „második műszak”. A CIPÖGYARI KISMAMAMÜHELY már széles körben Ismert a városban, de a kezdeményezés gazdasági eredményei most kezdenek jelentkezni a gyárban: több kismama — szak. munkás, betanított munkás — hamarabb lép át újra a gyár­kapun, s vállal ismét munkát, ha időbeosztása alkalmazkodik a bölcsődék nyitvatartásához. Sok jó munkás szaktudását ka­matoztathatja így a gyár is — lényegében pénzbe nem ke­rülő, pusztán szervezési intézkedéssel. Bőven okozott gondokat korábban az éjszakai műszak is, hiszen nem közömbös a gépek gazdaságos kihasználása, a magasabb műszakszám sok szabolcs-szatméri üzemben in­dokolt. A cipőgyárban számot vetettek ezzel — az éjszakázó családanyák így szaporodó ezernyi gondjával is — s a sza­bászatokon az éjszakai munka megszüntetése mellett dön. lőttek. Az ilyen jelentősnek számító elhatározások mellett tu­catnyi kisebb — de az érintett családoknak szinte létfontos­ságú — lehetőséget teremtettek a gyárban: ötvennégy házas­pár munkabeosztását hangőlták össze az érintettek kérésé­nek megfelelően; hat gyermekkocsit vásárolták, azokat díj. mentesen kölcsönzik az arra rászorulóknak; hűtőszekrénye­ket helyeztek el az üzemrészekben, hogy a hozott élelmiszert ne az ablakban, vagy a meleg üzemben, öltözőben kelljen tárolni; a vállalatnál élelmiszerboltot létesítettek, ahol a munkaidő végére elkészítik a csomagot, így a hazafelé utat már nem nehezíti meg a bevásárlás gondja. De ide tartozik bz is, hogy a munkáslakás-akcíóban a cipőgyáriak által vá­sárolt nyolc családi otthon közül hatba nő jogán költözhetett a család. — Ma máé séWti' 9ém Csodálkozik ezen, sőt az emberek több. Bégé az ilyen kedvezmények hallatán még az elismeréssel is fukarkodik, inondvátt: természetes. A politikai munkás, a párt-vb tagja számára így is öröm, azzal együtt, hogy sokan természetesnek veszik az erőfeszítést és az eredményeket a szociálpolitikai ellátásban. A PART VB-ÜLÉSÉN ELHANGZOTTAK azonban azt te bizonyítják, hogy a nehezebb kérdések még hátravannak. Azok, amelyeknél nem elég a jószándék és az akarat, ame­lyeket csak több év következetes munkájával lehet megolda­ni. Bérek, tanulás, közélet — hogy csak a legfontosabbakat említsük. Kétségtelen, hogy jelentős mértékben nőtt a dolgozó nők bére a cipőgyárban, de férfiak és á nők bérének összehason­lítása változatlanul gondokat rejt magában. Ráadásul nem is egyszerűen arról van szó, hogy adminisztratív jellegű meg­különböztetés lenne. Sokszor az egyébként egyforma darab­bérért dolgozó férfiak keresete magasabb; a nők gyakrabban vannak távol — éppen a gyermekgondozás miatt; a nők kép­zése továbbképzése több nehézséggel jár, és még jó néhány más sajátos ok közrejátszik, hogy az „egyenlő munkáért — egy; ő bért” még csak törekvés. Az említett néhány ok is jelzi hogy az egyszerű bérezési kérdéseknél mélyebbre kell nyúlni: olyan helyzetbe kell hozni a gyári munkásnőket, hogy megfelelhessenek a magasabb követelményeknek — mutatott rá a párt-vb. — Oktatással, a műszakbeosztással, a körül, mények javításával közvetlen és közvetett eszközökkel egy­aránt hozzá lehet járulni, hogy reális legyen a vezetők és a dolgozók közös törekvése az „egyenlő munkáért — egyenlő, bért” érdekében. Jó néhányszor elhangzott a vb-n, hogy a nőpolitikái ha­tározat végrehajtása nem egy, sőt nem is öt esztendő felada­ta. hanem folyamatos munka, amelyben a pénz, a bérek csak egy — bár nagyon lényeges — részt képviselnek. De legalább ilyen fontos, hogy mind több. szakmailag, politikailag kép­zett munkásnő dolgozzék az üzemekben így a cipőgyárban is. Most itt 110 szakmunkásnö dolgozik, s ugyanennyi tanul az ntézeti szakmunkásképzés keretében. A segédmunkások­nak szakmai tanfolyamokat szerveznek a vállalatnál, hogy kör /ebben megszerezhessék a szakmunkás-bizonyítványt. Ak '-nél hiányzik a nyolc általános iskolai osztály, azoknak külö-- munkaidő-kedvezményt is biztosítanák a gyárban. \ szakmailag, politikailag képzettebb münkásnók közül a.7 ’ült négy év alatt többen kerültek különböző szintű ve- ze osztókra. Csoport- és művezetőtől osztályvezetőig min- df ,'zető beosztásban több nő dolgozik, mint 1970-ben — é; amennyien kifogástalanul látják el feladatukat. Sokan ír, fak él a közélet különböző területéin is. Réprézentálja az -redményeket. hogy az ötszáz nőt foglalkoztató gyárnak K rbics Jánosné személyében nő párttitkára van, és nőtt a vezetőtestületekben dolgozó lányok, asszonyok száma a KIS'z-ben. a szakszervezetben is. A gyár gazdag beszámolója felett sokoldalú vita bonta. kozott ki. melyben nemcsak az eredmények, tervek méltatá­sa a gondok elemzése volt értékes de maguk a tények is; az ötéves munka átfogó értékelése azoknak iá újat adott, ákik szinte minden egyes intézkedésnek maguk is részesei voltak. Marik Sándor \ terv csak annyit ér.,. Források a papírgyárban Akik részesei a kongresszusi zászló kitüntetésnek Milyen ember lehet az, aki megtalálta a Papír­ipari Vállalat nyíregyházi gyárában azt a régi kutat, amit egykor még a gyárépítők fúrtak, és most annyi vizet lehet belőle nyet’ni, hogy pótolni képes a gyár szükségletének tetemes részét? Mondták a nevét: Kánási László. A név név, nem árulkodik. De ki em­lékezhet ilyesmire? Csak az, aki idősebb s van mire emlékeznie. Kinek szokása a próbáló, kereső töpren­gés? Az aranykezű időseké! így van ez nagy idő óta. ezért vált szellemi szokásunká, hogy a szóra — felta­láló, felfedező, újító — mindig korosabb emberre gondolunk. Kánási is meglett korú ember — gondol­tam. A napokban kint jártam a gyárban. Szombat volt. Dél felé járó idő. Az igazgató szobájában találtam csaknem az egész vezérkart Két em­bert nem ismertem: az szb- titkárt, Hajdú Pálnét és egy szőke, szakállas fiatalembert. Kezet fogtunk és szokásosan elmorogtuk a nevühket A „mes“ ember —- ö a vizes! — mondta ékkor valaki. — Igeeen?! — hebegtem kényszeredett mosollyal, za. vartan. Csalódásom önma­gam elképzelésében úgy ha­tott rám, mint hangos belső figyelmeztetés: ember, vizs­gáld felül magatartási és szellemi szokásaidat, azok is korszerűsítésre szorulnak időnként, mert a világ halad, változik! Közben a szőke, szakállas fiatalember, Kánási László, mit sem sejtve a ko­rával okozott belső összeom­lásomból, évődött az szb- titkárral és Horváth Gyulá­val. — Mikor is fizetik az újí­tási pénzt? — kérdezte. — Ugyan, te csak hivatali kötelességedet teljesítetted! — felelte tréfásan Horváth. — Igéf, ízért akarsz kü- lönpénzt? — tódította Hajdú, né — Előbb csináltam, mint ahogy kineveztek. Megvan róla a papi rom, rajta á dá­tum! — mondta Kánási, majd hozzám fordult. — Ér­demes várni a hároméves ki­futást. Azt mondják, hogy az újításért két százalékot szo­kás adni, esetleg hármat, de azt nagyon nehezen lehet el­érni. Most pedig — emelte fel a hangját, hogy Hajdúdé és Horváth hallja —most pedig három százalékot ad­nak a megtakarításért, annyi jár — mondta és diadalma­san a térdére ütött. Ezen évődtek még néhány percig, közben bennem ol­dódott az a gyanakvás, ami­vel odamentem, hogy a nyolcvanegynehány pontból álló takarékossági tervből, — amiről annak idején írtam, és aminek a Kánási-féle víz­megtakarítási megoldás is része —, bizonyára nem so­kat sikerült megvalósítani. Ez az előítéletem — utólagos el­nézést kérek érte — abból az elgondolásomból táplálkozott, hogy egy rendben, tervsze­rűen dolgozó üzemben már korábban mindent megmér­tek, mindent kiszámítottak, s ha mégis találnak vala­mit, amin fogni lehet, az csak a szándék jelzője lehet és in. kább elméleti lehetőség, mint keresztülvihető gyakorlat. Már a frissen kész tervre tét. tem egy célzó megjegyzést, mondván: „Tetemes!” Az igazgató akkor azt mondta: „Ez is annyit ér majd, mint minden terv, amennyit meg. valósítunk .belőle!” Most pe­dig kiderült, hogy a terv pontszámai kilencven fölé szaporodtak. Hogyan és miért történhetett ez? „Nem kőbe véstük...44 — Nem kőbe véstük ezt — feleli röviden Horváth Gyula. — Ez azt jelenti, hogy a vál. tozó körülményekhez igazít­juk. Ugyanis a takarékosság hálunk nem egyszeri dolog, hanem évékre szóló feladat. Tehát ä terv módosítható. — A számbeli gyarapodás módosulást is jelent? — A tervünknek vannak Fontjai, amelyek megvalósí­tása nem csak tőlünk függ. Ebből következik, hogyha niás szervek, üzemek, intéz­mények abban a formában nem tudnak segíteni, mint ahogy mi elképzeltük, akkor lehetőségeikhez kell igazíta­ni időnként a tervünket. — És volt ilyen? — Módosítani kell például az ÁFOR-ra alapozott el. gondolásunkat, hogy a hajdú- dorogi üzemünkben áttérünk a paküratüzelésre — mond­ja Horváth Gyula párttitkár, aki kiváló ismerője ennek a tervnek, ugyanis a pártveze­tőség és a városi pártbizott­ság éppen e napokban vizs­gálta meg, hogy a tervből mi valósult meg az első év­negyedben. — Az ÁFOft nem vállalja a pakuraszállí. tást, a MÁV seih, mert tar­tálykocsikat kellene átalakí­tani, s három atmoszféra nyo. máson gőzt vinni ki a lefej- tőhöz... Ez megoldhatatlan. Ezért módosítanunk kellett a terven™ k legizgalmasabb — Az egyik elképzelésünk — mondta Kánási László mű­vezető —, hogy egyelőre nyári időszakban nem tüze­lünk abban az üzemben. A keményítőt, amit ragasztónak használnak, itt főzzük meg, innen visszük oda... A terv készítésekor a leg­izgalmasabb pontok azok voltak, amelyek az alkatrész, pótlásra vonatkoztak. Az üzem sok nyugati gyártmá­nyú — főleg angol — géppel dolgozik. Az volt az elképze­lés, hogy négy „forrásra” hagyatkozva oldják meg ezt a fontos problémát: a gyár forgácsolóval kibővített tmk. részlegével, a Papíripari Vál­lalat központi gépgyártó rész­legével, hazai partnerekkel és végső soron importtal. Sike. rült a legfontosabb első há­rom „forrást” összehangolni? —^ Elgondolásaink helye seknek bizonyultak — mond­ta Gábor János műszaki osz­tályvezető olyan meggyőző könnyédséggel, mintha a vi­lág legkönnyebb dolgáról be­szélne. — A lemezgéphez, a dobozgyártó automatához há­zilag tudunk élőállítani né­hány alkatrészt. Segíteni tud a központi üzem IS és hazai partnerekét is sikerült fel­kutatni. így például a tar­goncákhoz szükséges nyoma, tékváltót a budapesti Roz­maring Termelőszövetkezet segítségével szerezzük meg, a lemezgépekhez szükséges ké­seket egy másik üzemmel gyárthatjuk, dolgozik nekünk, alkatrészt állít elő a kisvár- dai Vulkán is. A célunk, hogy gépeinket, — mert nagyrészt angol collos mér&tréndszerű- ek — átállítsuk magyar mé- retrendszérre. Ha ez sikerül, akkor többféle alkatrészt tu­dunk hazai forrásokból elő. teremteni. Ezen az átállítá­son dolgozunk. A lemezgé. pekhez a tengelykapcsolót, a sarokhaj rókát házi, illetve hazai forrásokból tudjuk pó­tolni. Amit a három forrás­ból nem sikerül megszerezni, azt importból kell. — A takarékossági tervet — szól ismét bele a beszél­getésbe Kánási László — idő. arányosan teljesítettük. Hogy értékben mit jelent, azt még nem tudjuk. Arra csak a má. sodik fél évben lesz lehető­ségünk. Fiatalok oromé A vezérkart, amely az igaz­gató szobájában együtt van, nehéz volna egyetlen jelző­vel találóan jellemezni: vi­dám, fiatalos, derűs, felsza­badult, könnyed, bizakodó™ Mindez! Csupa fiatalember vezeti ezt a gyárat. Módosí­tásra szorul tehát az a szel­lemi szokásunk is, amellyel jó negyvenes korú emberek­ből állónak képzelünk el egy üzemi vezérkart. Honnan ez a szombati jókedv? Onnan, hogy az összejövetel célja: megbeszélni, hogy egy üzemi ünnepséget hogyan rendezze­nek meg és kiket hívjanak meg rá. Történt ugyanis, bogy ez a vállalat Kiváló vál­lalat címet nyert. Mibe az öröm okát egy meghívóról elolvasom, behoz­nak valami hivatalos iratot Most derül ki, hogy a pajkos szákállú Kánási az üzemi „négyszög” egyike, ő a KISZ. titkár, s neki is oda kell ka­nyarban i a nevét. Szabó György Szőnyegen I lonka, az SZMK elnöké, a szülők megbízásából kereste fel a tanácsot. Egy­más után betegedtek meg a srácok: az óvodában a köves padlón játszottak, s bizony itt rosszak az ablakok is, hu. zat van, s mi kell ezeknek a csöppségeknek. Egy ideig tűr­ték a vezetők hanyagságát, de amikor látták, nem tesz­nek semmit annak érdeké­ben, hogy a szükségóvódában emberibb körülményeket te­remtsenek, megbízták Ilon. kát, Attila édesanyját, men­jen, zörgessen, kérjen, köve­teljen. így került sor e látogatás­ra. Látszólag nyugodt, hig­gadt volt a fiatal asszonyka. Nem is veszítette volna el a türelmét, ha nem próbálja oktatni á tanácstitkárnő. Kedvesem, vegyék már tu­domásul, hogy rendélet. tilt­ja az óvoda részére az aján­dékozást. Semmit nem fó_ gadhatnak el. Ez kihozta a sodrából, s mondta ami a száján kifér. Hosszú hónapok óta épül, de inkább épülget az új óvó. da N. községben. Valósággal már nevetség tárgya. Ez az ügy is, az építők is. meg a tanács is. „Úgy készül, mint a lucaszéké.” Ez már kacsa­lábon forgó kastélynak is be. illik majd, ha elkészül.” „Ta­lán valamelyik vezető költö. zik ide?” Ilyen, s hasonló gúnyos megjegyzésekkel il. lették. Először csak humoro­san, viccesen mondogatták ezekét az emberek, később, amikor azonban látták, hogy az óvoda építése szünetel, csak éppen épülget, s ugyan, akkor az építők felvonulnak a tanácsháza környékére, ak. kor már komolyra fordították a szót az óvodába járó gye­rekek szülei is. így teljesítette megbízatá­sát Attila édesanyja, Ilonka. Tudják róla igazságszerető, jó természetű kismama, de megmondja az igazat is. S így tett e látogatás alkalmá­val is. Először kissé az lepte meg. hogy jóformán levegő­nek nézték, amikor illedel­mesen kopogott, benyitott és köszönt. Amikor aztán elő. adta. mi járatban van, kezd. ték kioktatni. Erre kapta fel a vizet Ilon. ka. Nem. nem mondott ő sokat, csak annyit, hogy min. dig azt mondogatták eddig a tanácsnál, nincs pénz az óvó. da ’ padlózatának a burkolá­sára. Rendben van, elhitté* bár nem hitték, hogy nem lehetett volna megoldani en. nek az ideiglenes óvodának a burkolását addig, amíg az új el nem készül. A gyerekek felfáznak, betegek lesznek. És ez mindennél előbbre va­ló. Hónnap van pénz a tanács, ház udvarának a körülkerí­tésére. Mert olyan vasbeton oszlopokkal, kovácsoltvas ka­puval ellátott kerítést húz­tak, hogy bámulják a falu­beliek. És ez felbosszantotta a szülőket. Nekik meg nem engedélyezik, hogy oénzt ad­janak össze szőnyegekre, amelyekkel a kőpadlót leta­karnák az óvodában. Mert­hogy ez ajándékozásnak szá­mít, s ellenkezik a rendelet- bén előírtakkal?! Amikor a tanácsházkerítés ügyét felemlítette Ilonka a titkárnőnek, az pulykavörö^ lett, hebegett, nem kapott hirtelen levegőt. Imelt-ámolt, érvet azonban nem tudott felhozni. Hivatkozott az el­nökre, a tanácsra. így dön­töttek, ő nem tehet ellene. Ném érte be ennyivel Ilonka, ugyanis a tanácstitkárnő is szólhatott volna. Csak hát né­ki nincs olyan korú gyereke, aki óvodaügyben érdekein Nem, nem mondott ő ilyet, talán csak gondolta. Olyan ügy volt ez a szülők által kezdeményezett sző. nyegvásárlás, amelyet nein akartak nagydobra verni, a pártszervezet titkárát bele­keverni. Végül mégis ott kő. főtt ki Ilonka. Itt a pártiro­dán olyan ötletet kapott á titkártól, hogy azóta is mo­solyog magában, hogy nem jutott ez nekik eszükbe. így kereste fel újra a ta­nácsot, s beszélt a titkárnő­vel. Amikor az Ilonkát meg­látta, idegesség fogta el, de azért kedves volt hozzá, ha ez olyan kényszeredett mo­solyt váltott is ki. Ilonka előadta az óvodai SZMK döntését. Úgy határoztak, hogy társadalmi munkával szőnyegeket készítenek az óvoda részére. Ezt talán sza­bad, ezt talán lehet. Vagy ezt :s megakadályözzák? Nem. nem. szabadkozott a ‘anács vb-titkára. A társa­dalmi munka engedélyezett. A szőnyegek hihetetlen gyorsan elkészültek. Ilonka vitte el az ideiglenes óvodá­ba. s az óvónők segítségével féri tettél* le. Azóta a gyere­kek nem fáznak fel. Az új óvoda meg csak <á»r>íí1 rf esé Kiírná« KÜjcn a munkás-paraszt szövetség! f.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents