Kelet-Magyarország, 1975. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-04 / 79. szám
tm. április * KfiLET-MAG?ARORg^A« « így indult az élet a városházán Esküvő 1945 április 4-én „A város polgármestert hivatala ideiglenes helyiségéből visszaköltözött a régi polgármesteri hivatalba. Az Ízléses egyszerű, de szép berendezéssel elkészült hivatali szobákban a demokratikus új rendhez illő gyorsasággal és előzékenységgel állnak a közönség szolgálatára.” (A Magyar Nép című nyíregyházi újság 1945. január 5-i számából.) A költözés lényegében annyit jelentett, hogy a városháza első emeleti folyosójának udvari oldalán lévő kisebb szobákból a néhány fős polgármesteri hivatal ugyanazon az emeleten az utcai front tágasabb, Világosabb szobáiba költözött. A gyorsaság, előzékenység nagyjából az előző két hónap tapasztalatain alapult: lényegében 1944. november első napjaitól működött á városi közigazgatás az ország egyik első munkáspolgármestere, Fazekas János irányításával. Itt dolgozott — elsősorban a szovjet parancsnokság és a városháza közötti napi feladatokon dr. Deák Endre nyíregyházi ügwéd is, aki így emlékszik vissza a közigazgatás újraszervezésének kezdeteire: „A Nyíregyházán felszabadító szovjet csanatok egyik magas rangú tisztje azzal indította útba a város akkori politikai, társadalmi életének képviselőit, amikor a közigazgatásról volt szó, hogy ami a régi törvények közül jó, azt meg kell tartani, ami nem felel meg az új helyzetben, azt el kell vetni. Ennek megfelelően szervezzék meg az új köz- igazgatást.” Az első kiáltvány Tömör útmutatás volt. A város kijelölt új vezetői nem késlekedtek, az adóügyi tanácsos szobájában (a mai városháza földszinti folyosóján, a főbejárat melletti legközelebbi, a térre néző szobában) munkához láttak. Ekkor és itt született a Város népéhez intézett első kiáltvány is. A városházán dolgozók első munkája között sok — nem éppen közigazgatási jellegű — tennivaló szerepelt a felszabadítást követő első napokban: megtisztítani az épület előtti teret, rendbetenni a városháza épületének szobáit — amelyek jócskán magukon viselték a háború nyomait. Néhány hónapra átállt a helyi időszámítás is: nyolc helyett mindenki reggel hatkor kezdett — ez a szovjet parancsnokság munkarendjéhez alkalmazkodott; a két óra a két időszámítás közötti különbségből adódott. Féézenkó András, aki három évtizedé dolgozik a városházán — ma a pénzügyi osztály főelőadója — így emlékezik az első napokra: — Munkások vették át a hivatalokat) a régiek közül néhányan segítettek, így lényegében nagyobb zökkenők nélkül indult az élet. Sokszor éjszakai szolgalatot is adtunk, hogy sürgős esetben mindig legyen valaki a városházán, aki felvilágosítást adhat, vagy intézkedhet, értesítheti a vezetőket különösen fontos esetben. Délután sokszor fizikai munka következett; áz „Arccal a vasút felé!” jelszó jegyében a városházán dolgozók is segítették az újjáépítést. Volt, aki a mai Gu- szev-lakőtelepen dolgozott; gyors tempóban alakították át lakásoknak a régi lovardát. A városházán elég kevés akta futott. A hivatali munkát segítő gép- és gyorsírókat az ügyvédi irodától, a terményraktártól, a törvényszékről hívták a városházára. Dr. Deák Endre mondja: Sokszor négy gyorsíró is segítette az ügyintézésnél. Gyakran 15—20 panaszos, vagy más ügy elintézésére váró ügyfél is megjelent. Ilyenkor gyorsíró is közreműködött: azonnal írták a tényállást, legépelték az intézkedést, az esetek na^y többségében a helyszínen és azonnal elintéztek mindent, amit csak lehetett. „ Utasítom a tanyabírót...** Néhány ügyirat a megyei levéltárából, az 1945. első negyedévi városházi iratok közül. „Utasítom a tanyabírőt, hogy a Borbányán lévő szülésznők rendelkezésére saját belátása szerint utaljon ki fuvart úgy a szülő asz- szony, mint a szülésznő részére.” És ugyanazon a levélpapíron még egy kapcsolódó intézkedés: „Engedélyt adok arra, hogy a tanyabíró a saját belátása szerint a befogott lovakból a kétlovas gazdától egyet elvehessen és annak adhassa, akinek egy sincs ..” A háborús helyzetet követő hetek, hónapok tipikus eseteit jelzik az olyan levelek, mint amelyekben a polgármester X. Y-nak engedélyt ad arra, hogy „a Magyar Nemzeti Bank épületébe bemehessen és az oda összehordott bútorok között saját bútorait megkereshesse. Vagy egy másik: X. Y. „nyíregyházi lakos leánya részére egy pár erős 32-es számú gyermekcipőt kiutalok, készpénz ellenében.” Külön téma a gyógyszerellátás, a járványok megelőzése. Ilyenre utalnak azok a napi városházi ügyek, amelyeket megőriztek az irattárak: „A városi tisztiorvos előterjesztésére a városi gyógyszei-tár részére a közellátási raktárból öt kg répacukrot kiutalok és ezért a ki- logramonkénti 2,18 P árat a város házipénztárába azonnal fizessék be.” Vagy egy másik tlsztiioorvosi előterjesztés nyomán intézkednek: ..... a járványok fellépésével kapcsolatos fertőtlenítések biztosítására Szabolcs vármegye szesziellátó központjából 7 hl tiszta adómehtes szesz kiutalását kérem, s azt, hogy a sürgősségre Való tekintettel a kiutalást soron kívül eszközölje.” Az anyagi gondokait jelzi az olyan irat is, amelyben például így ír a polgármester: „A Nyíregyházi Villamossági ET áramfejlesztő telepének helyreállítási munkálataihoz és a kellő széntartalék beszerzéséhez szükséges intézkedések során hozzájárulok ahhoz és megengedem, hogy a Nyíregyházi Villamossági RT fogyasztóitól legalább háromhavi áramfogyasztásnak megfelelő összeget előre felvehessen...” I fejadag A város lakosságának éllátása minden nap többször is téma a városházán. Az egyik iratban azt jelenti a polgármester, hogy „Nyíregyháza megyei városnak heti lisztszükséglete 300 q kenyérliszt, 130 q nüllásüszt és 20 q egységesliszt.” Az irattárban közvetlenül e mellé került egy másik levél, amelyben a Nyíregyháza vidéki Kisvasutak Üzemvezetősége kéri alkalmazottai részére a ke- nyérfeiadag felemelését: ..Kérjük ugyanazt a fejadagot megállapítani, ami a nehéz testi munkások részére van megállapítva. Ismeretes, hogy alkalmazottaink a legnehezebb fizikai munkát végzik- Vonatkozik ez elsősorban a hídépítésnél, a legmostohább körülmények között beosztásra és rangra való tekintet nélkül...” A mai kerek jubileum egy - számadata: 1945. áorilis 4-én 110 ügyiratot iktattak a vá. rosházán. Lakás-, üzlethelyiség- és bútorigénylés, műhelykiutalás. iparigazol- vány-kérés és nanaszügv — ezek voltak a főbb ismétlődő ügyek. Áz élet megindulását jelzi az is, hogy már tartottak esküvőket. 1945. április 4-én egyet: Farkas István város' tisztviselő és Nagy Ilona kötött házasságot. Nem sokkal később — talán még a tíszt- visetőtelepi lakásba haza sem ért a násznép — a nyíregyházi szovjet parancsnokságtól kanták a hírt a városházán: egész Magyarország felszabadult. Marik Sándor A küldött útja Egy húszéves kállósemjéni t>arasztlány rendszeresen két- száz.:háromszáz százalékra teljesítette a napi normát a Kállósemjénj Állami Gazdaság földjein. Az egyéni műn- kavérsenyt értékelő táblán mindig legfelül szerepelt a neve: Lovász Mária. Ez a név felbukkant az akkori megyei lap, a Szabolcs-Szat mári Néplap hasábjain is: a fiatal lány, a MINSZ (Magyar Ifjúság Népi Szövetsége) tagja, a megye tizenhét küldötte között utazott Budapestre a megalakuló DISZ. a Dolgozó Ifjúság Szövetsége első kongresszusára. 1950 júniusát írták akkor. A Nyíregyházi Konzervgyár gyümölcsüzemében dől. gozik özvegy Szűcs Józsefné. Negyvenöt éves. négy gyermek édesanyja. Munkatársai, vezetői szerint nagveáérű munkás. Az évek óta egyedül nevelt négy gyerek, az ott. hon gondjai sem akadályozzák meg, hogy rendszeresen az elsők között teljesítse a normát. Emellett — s éztku. lön becsülik benne — általában jókedvű, társait is vidámabbá teszi mosolygós arca. — Kilencen voltunk testvérek, apám rokkant volt. Negyvenötben kapott; a csillád tíz hold földet — azelőtt napszámból, alkalmi munkákból éldegéltünk. Amikor megalakult a Kállósemjéni Állami Gazdaság, én rögtön munkára jelentkeztem — nagyon, de nagyon kellett minden fillér... meg aztán szerettem volna együtt dolgozn' a többi fiataliái. Ment is á munka! Az emlékek egy picit megpirosítják a sápadt arcát, mosolyra nyílnak a szemek. Huszonöt év távlatából még csodásábbnák tűnnek az akkori percek. — Nem voltunk mi fárad. tak sose. Vótt úgy, hogy sötétedéskor befejeztük a munkát — de nem mentünk ám haza! Volt egy lemezjátszónk, táncoltunk. énekelgettünk este tízig is... pedig aznap is csináltunk a normán felül jócskán... A cukorrépa egve- iését szerettem a legjobban — százhúsiz négyszögöl volt kj adva égy napra, s én a háromszorosát is megcsináltam nem egyszer! A kiváló teljesítményt értékelték a megtisztelő bizalommal, amellyel az akkori lovász Máriát kongresszusi küldötté választották a megye fiataljai. A húszéves lány addig nem járt faluja határán túl. — Jaj, nagyon szép volt az az egy hét. A Parlament, a kirándulások, színházlátogatás... meg egyáltalán at a lelkesedés, amivel rész* vettünk á kongresszuson. Sose felejtem el... Itthon élmény- beszámolókat tartottam Bal- kányban. Geszterédén, Szá- kolvban még Sem jenben Megered a szava, mely eddig csak nehezen csordogált. KIÁLLÍTÁS 30 ÉV FEJJ ÖDÉSÉRŐL. A megye fejlődését bemutató kiállítás nyílt április 3-án délután 3 órakor Nyíregyházán, a Jósa András múzeum helyiségeiben. A „Szabolcs-Szatmár a sáocializtnus útján” című kiállítást, melyen megjelentek a megye párt-, állami, társadalmi és tömegszervezeteinek képviselői Gyúró Imre, a megyei tanács elnökhelyettese nyitotta meg. Beszédében foglalkozott a 30 é v történelmi jelentőségű fejlődésével, melyét hűen dokumentál a kiállítás gazdag anyaga. A felszabadulástól napjainkig terjedő időszakot korabeli dokumentumok, grafikonok, ízléses tablók teszik szemléletessé. A kiállítás ünnepélyes megnyitóján részt vettek á felszabadulási évforduló alkalmából megyénkben tartózkodó szovjet és román delegáció veZétöí Ekler Györgynek, a megyei pártbizottság titkárának kíséretébén. A Szovjetunióban végeztek Hazánkban egyre több azoKnak a szakeuiuereknek a száma, akik a legmagasabb iskolai képesítést, az egyetemi diplomát a Szovjetunióban szerezték meg. Többnyire olyan szakot *—■' amely a •— “ ken nincs tudás az ) ban ha tain.- Nem ritka á: magyar állam jasairól van szó a fiúk, lányok a szovjet egyetemeken megismerkedve az ottani fiúkkal, lányokkal, közülük találnak társat. Áz egyetem elvégzése után a magyar fiúk hazajönnek, s hozzák az orosz feleséget is. Puskás Gábor, a Nyíregyházi Konzervgyár osztályvezető mérnöke a moszkvai Lomonoszov egyetemen szerezte meg a diplomáját. Története szinte egyszerű: elvégezte a gimnáziumot — ekkor Nyírbátorban laktak szülei -, majd Gödöllőn, az Agrár- tudományi Egyetemre járt. Amikor meghirdették a felvételi pályázatot a szovjet egyetemekre, akkor ő is próbálkozott. Sikerrel. — A gimnáziumban még nem nagyon szerettem tanulni — ismeri el. Aztán az egyetemen szinte már a tanulás. a nagyobb tudás kedvéért tanultam. A Lomonoszov égyétémén biofizikát tanult. Amikor végzett, akkor a professzióra tudományos jövőt jósolt nfe- ki. Egyik részkutatását fel is használta munkájában. Ma- "•-* -országi pályafutása így .ezdődött. Á szegedi Jó- ; Attila Tudományégye- égylk tanszékén kezdte, it gyákornok, aki bíofizi- és biokémiai kutatásokat végez. Életpályájának alakulásában azonban közbeszólt a kényszerűség, a család is. Magyarországra már mint nős ember érkezett. Felesége, Tá- nya nem ismerte a magyar nyelvet, a gyakornoki fizetésből albérletben élni, várni egy gyerek megszületését szinte lehetetlen volt. Ezért költöztek Tiszavasváriba, az Alkaloida Vegyészeti Gyárba, ahol már lakást is kaptak. S közben megszületett egy szőke hajú csöppség, An- nuska, vagy oroszosán Ánka — ahogy a családban hívják. — A gyárban szintén kutatásokkal foglalkoztam. Üj fajta növényvédő szereket próbáltunk ki, valósitottuk meg az üzemi gyártást, — beszélt erről. Ennek már hat éve. Aztán hívták Nyíregyházára, a konzervgyárba. hogy vállalja el a minőségellenőrzési osztály vezetését. Immár három éve, hogy ebbén a beosztásban dolgozik. Főnökei elégedettek elfogódottsága lassan feloldó, dik. Szűcs Józsefné pár percre ismét fiatal lány lesz. Az a fiatal lány, aki később az ifjúsági szövetség felhívásának engedve részt vesz a szervezésben, hogy aztán maga is vonatra üljön az épülő Sztálin város felé. Négy évig dolgozott — eleinte építkezf . sen, aztán földet ismerő keze szavára hallgatva a<kertésze ti vállalat virágai között. — Ott ismerkedtem meg a férjemmel — 6 a parkosí- tókkal dolgozott. Ötvennégy novemberében már Itthon voltunk Semjénben, itt eskü diünk. Aztán jöttek a gyerekek... ötvenötben, ötvén- hétben, hatvanban, aztán a legkisebb fiú hatvanhétben. Csak szegény férjem.,; A fehér munkakendő keretezte arc félrefordul, az asz- szóny élhállgat egy pillanatra. Az émlékék között ki világosodik a harminckét évesen leszázalékolt szívbeteg *érfi alakja, a nyolcévi bele- géskédés titán 197! -bén elhunyt férj arca. — Hetvenegyig otthon voltam. Éíég fcesérvesen éltünk, hiszen a gyerekek tanultak, minden fillérnek megvolt a helye. Kapálás, rész »munkák, ami csak akadt, meg otthon a kert... De csak megéltünk. A férjem halálé után viszont mindenképpen állandó munkát akartam találni. Így kerültem ide Nyiregyhá. zára a konzervgyárba. A nagyfiam mezőgazdasági .szakmunkásképzőt végzett — aztán ő is idekerült a gyárba. A tizenöt és tizenhét éves lányaim szakmáit tanulnak, a kisfiú pedig máiso- dik osztályos az általánosban. Kettős figyeleménél hallgatom szavait. Kíváncsi voltam az t95t)-es újság írásából megismert lovász Máriára. Kíváncsi voltam, mi történt vele hm szonőt éV alatt, mi lett a húszéves élmunkásból, a léi; kés és elfogódott lányból, aki a nagy élményt, az országos kongresszust átélte, továbbadta ifjú társainak. T&reávdlgyi Gfirgy réti á gyárát Puskáséknak szépén berendezett háromszobás otthonuk van Jósavárosban. Á szekrényekén könyvek tucatjai. Át orosz éS a világirodalom klasszikusai — orosz nyelven. Á gyermekszobában verses-, meséskönyvek — szin-' tén oroszul. — Mert azt szeretném, ha mind a két gyerek. Ánka és a hároméves Natasa jól tudna oroszul — mondja az • édesanyjuk. — Meg lehet szokni Magyarországot, a szokásokat, ételeket? — Mondják, hogy valakit zavar az itteni étel. Nekem nincs vele bajom, hamar megszoktam. Rosszul megfőzött ennivaló pedig itt is van. meg másutt is — teszi hozzá névetve. — S a munkahely? — Szeretem — vágja rá rögtön. Végre olyat csinálok, arrtit tanultam. Á vízügyi igazgatóság laboratóriumában dolgozom és hidrobiológiái vizsgálatokat végzek. Milyen kapcsolata maradt annak, aki Moszkvában tanult, periektől beszéli áz orosz nyelvet? Puskás Gábor már sorolja is: — A mi gyárunkban vart égy tagcsoportja a Magyar— Fnh'lítzBaráti Társaságnak. Enhek en vagyok a vezetője Az megint természetes, hogy áfkh°fr nk-? gyárba vendé! fogatok érkeznek » «?'-ÓbÓ1, akkor mi fo- gadjuk Őket, ismertetjük meg velük a gyárunkat, az eredményeinket. — A másik kapcsolat — folytatja —, högy igén sok 1 emlékünk kerül szovjet éx- oortra. Például á. népszerű zakuSzkát is gyártjuk; de biztosan jóízűen fogyasztják a különböző gyüniöícsbefőt- teinkét is. Nekem az a dolgom, hogy őrködjek a jó minőség felett, hogy a gyárunkat a Szovjetunióban is úgy ismerjék, mint ahonnan jó termékek kerülnek ki. A feleségnek — aki ma is szovjet állampolgár — szinte természetes, hogy tudja, hol élnek orosz asszonyok, van barátnője Debrecenben is. Szüleit — nagy bánatára — elvesztette, édesapját tavaly temették e] Moszkvában. így most már szinte minden Nyíregyházához köti. *= Ha hirtelen jön egy vendég. akkor megkérnék, hogy tolmácsoljak -— mondja a munkahelyéről. — így is találkozom az orosz emberekkel. »• **
