Kelet-Magyarország, 1975. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-26 / 97. szám

KELET-MAGYARORSZÄG * 1975. Iprffls Mt Szülők /ói um a:---- ; O Gyerekeknek Q Gyerekeknek O Gyerekeknek O Gyerekeknek O Az i skol aérett ség r 51 TÖRD A FEJEDf Ismét sok ezer gyermek várja megyénkben ita­lommal és örömmel kevert, fokozott várakozással a szeptembert, az iskolakezdés időpontját. Ami azt illeti, az óvodai előkészítés mellett a gyermekek érdeklődését fokozza az a sok gondoskodó és tegyük hozzá igen fon­tos és hasznos tevékenység, ami megelőzi a beiskolá­zást. Orvosok és pedagógusok járják az óvodákat, mér. mek súlyt és képességet, hogy aztán lelki ismeretük sze­rint tanácsolhassák a szülőnek a megteendő lépést. Mit érdemes ezen ennyit meditálni, kérdheiti vala­ki, az iskola kötelező, a beiratás megtörtént, az általá­nost el kell végezni. Ez igaz, de hibás lenne egyszerű­en^ aait alapul venni, hogy egy gyermek szeptember 1 előtt született, nosza, menjen is az iskolába. Igen sok példa mutatja: gyermekek tucatja sínylette meg évek és évtizedek alatt azt, hogy idő előtt kapott túlzott ter­helést. Mert az iskola más minit aiz óvoda, követelmé­nyei igen magasak, és a foglalkozás itt már szabálysze rű munka jellegét ölti. Másként: az iskolában rendszeresen legalább 40 percig koncentrálni keli; a tanítás alatt más fegyelem követendő, mint az óvodában; a napi 4—5 órás elfog­laltság fárasztó; az iskolákban nincsen délutáni alvás; az olvasás folyamatos, hibátlan beszédet kivan, de a helyesírás is megkívánja a beszéd tisztaságát, a fül érzékenységét. Csupán e néhány tényező is jelzi; a kis­iskolást szellemi és fizikai megterhelés várja. Na­gyobb az eddiginél. A körültekintő vizsgálat tehát in­dokolt, és a szülő csak hálás lehet azért, hogy az óvó­nő gondosan vezetett személyieéglapján feltüntetett készségbeli jellemzők mellé odasorakozik az orvos vé­leménye, a pedagógus sok tapasztalaton alapuló javas­lata. Ez a hármas — óvónő, orvos, tanító — végered­ményében teljhatalommal, csak a gyermek érdekét tekintve dönt: kezdje-e a gyermek az Iskolát, vagy várjon egy évet, esetleg korrekciós osztályban startol­jon. A problémában gyermekek szülei ezt megértik, ve. Mk nincsen gond. De sok szülő, akinek gyermeke eset­len, gyenge fizikai adottságú, túlságosan fáradékony a szellemi munkában, beszédhibás, esetleg rosszul látó, a véleményeket korántsem fogadja egyértelmű lelkese­déssel. Sajnos él egy olyan igen rossz szellem, amely úgy véli, ha egy hatéves gyermek még egy esztendőt az óvodában töllt: az biztos fogyatékos. És vajon ehhez mit szólnak * szomszédok? Az ismerősök? A család? Vagyis a mások véleményétől tartás erősebb az érte­lem szavánál. Mert az óvodában töltendő plusz év csak hasznos annak a leánykának vagy fiúnak, akire egy esztendő alatt jó kis izom, kemény kis hús rakódhat, erősödhet, és fizikailag állóképesebbé válik. De vajon káros, ha egy ma lustán gondolkodó gyermek kap még egy évig szellemi serkentést, és frissebben kezdheti az iskolát? Es vajon ki ne örülne egy olyan végered­ménynek, amikor a logopédus megszabadítja a kisem- berkét a zavaró beszédhibától? Ha csak ezeket tesszük mérlegre, akkor máris lát­ható, hogy a várakozást ajánló javaslat a legkegyet­lenebbtől óvja meg a gyereket: a nagy csalódástól. Mert ha az iskolában kudarc kudarcot követ, ha az írás és olvasás, a bizony gonoszkodni is tudó társak gúnytárgya lesz, ha a fáradékony gyermek az órán el. alszik, tanulásban elmarad, akkor a szülő minden erő­feszítése csak növeli az ellenhatást, a kis elsős meg­utálja, meggyűlöli az Iskolát, a sikertelenség lelki sé­rülést okoz. Aligha képzelhető el, hogy egy-egy gyer­mek iskolaérettségének megkezdését illetően három szakember tévedjen, hozzátéve, hogy munkájuk során nemcsak az objektív tények matematikailag kifejezhe­tő paraméterei a döntőek, hanem azok a szeretetem alapuló motívumok, amelyek például egy óvónő esetén anyai mértékkel mérendők. Talán azzal a különbség­gel, hogy tárgyiiagosabb annál. Az óvodákban most folynak az iskolaérettségi fél­mérések, a szülői értekezletek. Úgy vélem, a legjobb, ha minden szülő ezek ismeretében, tárgyilagosan, a gyermek érdekét tekintve hallgatná meg a tanácsot, elengedve füle mellett azok véleményéit, akik sosem a féltés, hanem a rossz szokások hatása alatt mormolják mondandójukat- Lehetetlen, hogy bárki is a „ki mit szói majd hozzá” alapján döntsön gyermeke jelenéről, s benne jövő boldogságáról. Bärget Lajos Gyermekkönyvhónap Április lévén — az idén is vártuk a meghívókat a hagyományos gyermekkönyv­hónap megyei rendezvényei­re, eseményeire. Emlékszünk még. hogy tavaly és azelőtt jól sikerült programokat ren deztek, sok-sok író-olvasó ta. lálkozót. aszfaltrajzversenyt, olvasópályázatot színházi előadásokat a kötelező iro­dalomhoz csatlakozó témák, bői. Arra is emlékszünk hogy már két éve egy kiváló grafikusművész tervezte s rendezvényekre szóló meghí­vó lapjait, amelyet a legki­sebb könyvbarátok — az óvo­dások és a kisiskolások — a programok végeztével kifest hettek, színezhettek. Ebben az évben nem tudjuk miért, elmaradtak ezek a meghívók. s természetesen a programok is. Egyedül a nagykállói já­rási könyvtár tervezett ha­sonló rendezvényeket a járás községeiben, az iskolákban és > a könyvtárakban. Nagykálló. ban szerencsére tudjak, hogy a gyermekek olvasóvá neve­lése, a könyvek meg»««fek­tetése nem egy kampány függvénye, hanem a tanárok és könyvtárosok, sőt a szülők közös munkájának eredmé­nye. Amikor a nagykailói meghívót szívesen vesszük kezünkbe — május 8-ig tartó rendezvényekre invitálják az érdeklődőket — úgy érezzük, kár, hogy a többi járás nem folytatta a korábban elkez­dett megyei gyermekkönyv, hónap hagyományait. Vízszintest 1. Megfejtendő. 6. Római 501. 7. Ragadozó madár. 8. Bizonygató szócska. 9. Or­szágos Sportnapok ismert betűjele. 11. Zenei félhang. 12. Azonos mássalhangzók. 14. Gyilkolják. 16. Megfej­tendő. 18. Libahang. 20. Har- jóorr. 21. Szibériai folyam- óriás. 22. Időegység. 24. AZH. kén vegvjele. 11. Névelővel, háziállat. 15. Megfejtendő (utolsó négyzetben kétjegyű mássalhangzó). 17. Karmol. 19. Erősen növekszik a víz- szintje. 21. Sajátos oxigén­alakzat. 23. ACE. 24. Állam­polgár fizeti az államnak. 26 Némán sír! 27. Európai nép. Megfejtendő: 25. Inda. 27. Idő, morse-he- lyesírássaL 28. ÖDER. 29. Ruhacafat (utolsó négyzet­ben kétjegyű nádi.). ­Dunántúli hegycsúcsok (vízszintes 1, 16, függőleges 6,15). Múlt heti megfejtés: To­kaj — Gyöngyös — Sopron. Vnggőteges: 1. Csak félig kisbabák!!! 2. Egymást követő betűk az abc-ben. 3. Kopasz. 4. Némán vés! 5. Római 450, 2. 6. Meg­fejtendő. 10. Nitrogén, bér, Könyvjutalom: Szakad! Katalin Nyíregyháza, Urbán Erzsébet Kótaj, Szemerédy Ákos Fehérgyarmat, Juhász Miklós Nyírtétek és Angyal Judit Fehérgyarmat. Tavaszi szokások Tiszalökön GÓLYAVÁRÁS Tkszalökön még ma is igen sok gólyapór él tavasztól a nyár végéig. Gyermekko­runkban nagy esemény volt a gólyavárás, hiszen mi me­zítlábasak tudtuk, hogy ilyenkor már végleg itt a jó idő. Amikor megláttuk az első érkezőket, valaki felkiál­tott, és mi iramodtunk utá­na, mert tudtuk, melyik fé­szek lakója. Nevezetes volt Kiss József, Szentesi Imre bácsi lakása a nagy lóger mellett, a Pál Mihály bácsié, a Szőlőzugon a Németh-íéle, mert ezen két kémény is volt Szinte személyesen ismertük az érkező párokat és el is mondtuk ilyenkor a versikét; Gólya, gólya gelice, hát a lábad mi lelte, törökliba vágta, Mivel gyógyítottad? Síppal, dobbal, nádi hegedűvel Az egész világon nevezetes nap április 24, György napja. Sokfelé sokféle monda, le­genda, szokás alakult ki, ezek főleg a boszorkányok körül forognak. így volt ez hajda­nán, amikor még élt a hiszé. kenység Tiszalökön is. Azt mondták, hogy aki boszor­kányságot akar tanulni, an­nak éjszaka ki kell mennie a kereszthez, pontosan éjfélkor, ahol is az úton egy bottal vonalat kellett húznia. Akö. zepére állt aki erre vállalko. zott de nem volt szabad mozdulnia. Itt kellett várnia, hogy jöjjenek a szörnyek. Akadt aztán aki ijedtében látott ott nagy fekete füzes paripát, ami éppen neki tar­tott, de az újabb időben he­lyette gőzmozdony robogott a keresztúton fülsiketítő zaj. jal. A legnagyobb próbát azonban a tüzet fújó bika je- lentette, aki megkergette, miközben a szegény pára fe. lett egy cémaszálon függő malomkerék lebegett. Sze­repelt még a rémtörténet között csalánba hempergetés, vízbedobás, boglyakemence előtt izzasztás iá, Házasulandó legények, de általában a fiatalok május elseje előtt már javában ké­szültek a nagy napra. Kisze­melték a leveles nyárfát, tu- jafát, vagy éppen a virágzó almagallyat, hogy azt kivág­va az imádott lány házához vigyék. Volt, amit tövestül emeltek ki. Sokan a gazdák közül feltettek a fát, őrizték maguk is, kutyáik is. De aki akarta, sikerített magának, és az arra érdemes lány ab­laka alá mindig került. Még ma is emlegetik Balogh Fe­renc feleségét, aki büszkén mesélte, hogy a házuk előtti nvárfát vőlegénye ültette tö­vestül, az lorobosodott ki, igaz, locsolta is eleget. A szo_ kashoz tartozott, hogy a le- j gények csoportba verődtek, 'ittak egyet, aztán ki cigány- j nyál. ki szájmuzsikával eí- i indult éjjeli zenét vinni. Gyufa gyullad# az ablakban, vagy megjelent a lány maga, és az aki elsőnek hozta a ze­nét, be is ment a házba. Há­rom dalt húzatták, az utolsó csárdás volt. így aztán há­rom gyufának kellett gyul­ladni, s ha ez elmaradt, tud­ta a legény, nem őt várták. Ha fogadták a zenét, és meg kapták a pohár pálinkát, ak_ kor a legény elment, a lány lefeküdt, de a fiú csak visz- szalopakodott, beásta a fát, és ajándékot is akasztott rá. Vigyázott is a legény a fára, nehogy másvalaki ellopja onnan. Volt bizony, amikor verekedés dúlt a fa alatt, mert többen is szerették a lányt. A teljességhez tarto­zott. hogy a lány se sokat aludt május elsejére virradó, an, a függöny mögül leste, mi történik. Reggel aztán büszkén állt a ház előtt, és figyelte, mit szólnak a fá­hoz, meg a kapott ajándék­hoz. Ennék a szokásnak még ma is van hagyománya többfelé. és ha májusfát nem is állítanak mindenütt, a muzsika ma is szokásos. A történeteket gyűjtötte és leírta: Bodnár Bálint UttÖrőházi napokat ren­deztek április 20—27-ig a nyíregyházi Szamuely Tibor Uttörőházban. Az egyhetes program megrendezésével ré­gi vágya teljesült a járási és a községi csapatoknak. Meg­ismerhették, hogyan és mivel foglalkoznak az úttörőházi szakkörök egy-egy órán, il­letve délutánon, milyen anyagokat vesznek, s hogy mennyire önállóak a pajtá­sok a programok összeállítá­sában, kiválasztásában. Megyei expedíciós kiál­lítás nyitotta meg április 20- án az úttörőházi napokat. Egy-egy község fejlődését, az expedíciós gyűjtőmunka eredményeit rajzolták és fényképezték le, valamint ál­lították ká a pajtások, még­pedig úgy, hogy a tablók egy ötágú csillagot ábrázoltak. A csillag egy-egy ága az expe­díciós munka szakterületeit jelképezte. Gazdag, színes és változatos anyag került a kiállításra. Minden csapat kitett magáért, az ötletekben nem volt hiány, Kifejezőek voltak a makettek, a suba­szőnyegek, a bábok, az or­szág felszabadításának had­műveleteit áhrázoló térké­pek. A kiállítás, — amelyen a járási és a városi szemle legjobb anyagai szerepeitek —, a kétéves expedíció ha­tárköve volt, s megérdemel­ten aratott nagy sikert a lá­togatók körében. Nyílt szakköri foglalkozá­son mutatkozott be a rádió­építő, a népi tánc, a bábját­szó szakkör. Megrendezték az énekkarok találkozóját, amelyre hat kórust hívtak meg. A kórusok tíz-tíz perces műsort adtak, majd közös ;<JaltfinuJiá$. zárta a foglalko- ,. zást, A sze/epüök emléklapot és hangi emezt kaptak aján­dékba. A Szamuely-rajok ta. lálkozóján négy nyíregyházi Úttörő­posta raj ismerkedett meg egymás­sal és rövid vetélkedőn mér­ték össze tudásukat- A vetél_ kedő témája Szamuely Tibor élete és munkássága volt. Április 26-án, délután 4 óra­kor — az úttörőházi napok zárófogialkozásán — a kul­turális szakkörök bemutató­jára kerül sor, amelyet az év végi hagyományos ünnep­ség helyett most rendeznek meg. A nyíregyházi úttörőház programja május 9-én foly­tatódik. Ezen a napon nyit­ják meg a gyermekrajz-kiál- lítást és ekkor tartják az expedíciós őrsök megyei ve­télkedőjét. Május 10 és 11-én kerül sor a második megyed úttörő honvédelmi szemlére. Május 25-én gyermeknapi já. tékdélután és aszfaltraiz- verseny lesz az úttörőház­ban, május 31-én pedig megtartja zárófoglal koza.su t az úttörővezetői akadémia. A szakkörösök záró tábortüzét június 2-án rendezik meg. E nagyobb programok mellett nem szünetellnek a különböző klubfoglalkozások sem. E heti postánkban befeje­zésül Csabina Ildikó, nyírlö­vői pajtás leveléből idézünk, aki társaival „csillagkereső” úton volt. „Első utunk a tűzoltópa- rancsnoksághoz vezetett, maijd elmentünk a fürdőhöz, megnéztük a halósztanyát. a várat, a Császy László Gim­náziumot, a járási hivatalt, a pártbizottságot, az építőipari szövetkezetét és még több épületet. A pártbizottságon találkoztunk Jakab Miklós elvtárssal, aki akkor érke­zett haza a kon gresszusról. Beszélt élményeiről és bé­lyegekkel teleragasztott borí­tékot adott ajándékba, ame­lyet a kongresszuson kapott Azt hiszem, mondanunk sem kell, mennyire örültünk az ajándéknak. Hosszú utunk során 12 csillagot találtunk, amelyeket büszkén viseltünk nyakkendőnkön.” A csaló kiskandúr Volt egyszer egy házikó, melynek ajtaja fölött egy ha. talmas tábla függött e fel­irattal: „Takácsmester.” A házikó közepén állt egy ici­pici asztal, annál egy ici-pici szék s azon kuporgott egy koromfekete kiskandúr. Ült, ült, üldögélt és közben vidá­man szőtt. — Vrrr-vrrr-vrrr szőtt a, kandúr, de fonalat sehol sem lehetett látni A házikóhoz közeledtek az állatok, megálltak és csend­ben hallgatóztak, fülüket az ajtóra tapasztották. Úgy hallatszott, mintha valahol valaki szőne. Csendben az ablakhoz lapoztak, benéztek, de szövőszéket sehol sem lát­tak. Ellenben egy gombolyag­gá csavarodott kiskandúrt igen. — Mit csinálhat kandúr barátunk? — kérdezte a kecske. — Látod vagy talán nem? — mondta fontoskodva a kiskandúr. — Láthatatlan szálból láthatatlan ruhát szövök, aki azt magára ölti, biztos lehet benne, hogy senj ki sem látja meg, mert lát­hatatlanná válik. Az állatok mély tisztelettel meghajoltak ekkora bölcses­ség előtt. A kecske pedig nyomban meg is rendelt egy láthatatlan öltözéket. — Van is itt egy kész ru­hám, a minap készült el — mondta a kiskandúr. Ezzel leakasztotta a semmit a fo­gasról és úgy tett, mintha a kecskére adná rá. A kecske jó nagy árat fizetett a ru­háért. Azután, mint aki jól végezte dolgát, elrohant és egyenesen az öreg anyó kert* jé be szaladt. N agy-merészen legelni kezdett és végig rág­csált mindent, ami az útjába került Hiszen láthatatlan vagyok, öreg anyó nem láthat meg — gondolta magában. Ekkor ott termett egy kisegér és sipí­totta: — Megáll), kecske, báj van, jön már öreg anyó egy ha­talmas furkósbottal. — Hogyhogy, te látsz en­gem? — Hiszen rajtam van a kandúrtól vásárolt láthatat­lan, bűvös ruhám. — Hi, hí, hi, te ostoba kecske — nevetett a kisegér —, jobban látlak, mint vala­ha. Ne higgy a kandúrnak. Csúnyán rászedett! Hát nem tudod, hogy ő a csaló kiska™- dúr? És már nyílt is a kert kis­kapuja. Ott állt öreganyó egy nagy bottal a kezében. A kecske látta, hogy ez már több a soknál, nekiszaladt es keresztül ugrotta a kerítést. Majd egyenesen a kandúr házához rohant. A kandúr is látta, hogy nagy baj van, egy ugrással a háztetőn termett és onnan nevetett kárörven- dóén az ostoba kecskére. A kecske nem egyhamar tudta megbocsátani ezt a kiskandúmak. Lépten-nyo- mon mindenkinek elmesélte, milyen nagy csaló a kiskan­dúr. Most már mindenki tudta, hogy hiába sző reggel_ tői estig, estétől reggeligi, semmit sem szó meg. Szlovákból fordította: Dr„ Papp Sándomé

Next

/
Thumbnails
Contents