Kelet-Magyarország, 1975. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-25 / 96. szám

WT5. Iprflis SS; S' imm-wsEfssstmm Az ifjúság megítélése »A PÄRT AZ IFJÚSÁG NEVELÉSÉT társadalmi ügynek tartja. Az ifjúság jövője összekapcsolódik orszá­gunk fejlődésével, és nagymértékben függ a fiatalok oda­adó munkájától. A párt ifjúságról szóló határozata a meg­valósulás útján van. Lényeges, pozitív változás követ­kezett be az ifjúságnak a szocializmushoz való vi­szonyában, az ifjúság megítélésében, a róla történő gondoskodásban” — olvashatjuk az MSZMP XI. kong­resszusának határozatában. Az összefoglaló jellemzést igazolták egyebek között a fiatal kongresszusi küldöt­tek, akiknek szereplését Kádár János elvtárs záróbe­szédében ai új nemzedék szép bemutatkozásának ne­vezte. A megállapítás bizonyítékai azonban jóval ko­rábbi eseményeket is fölidéznek. Tény, hogy felnőtt az a nemzedék, amely a felsza­badulás után született, a szocialista társadalmi viszo­nyok között nevelkedett, és megtalálta helyét az élet­ben. Ennek a korosztálynak a felszabadulás előtti idő­szak, a Horthy-rendszer, az illegális kommunista párt tevékenysége iskolai tananyag, történelmi lecke. Gye­rekfejjel élték át az 1956-os ellenforradalmat S nem vitás, hogy minden korábbi nemzedéknél jobb körül­mények között tanulhattak, kezdhettek önálló életet. Róluk mondták többször a vita hevében, hogy el­kényeztetett fiatalok, divatjuk, szórakozási szokásaik egy része megbotránkoztatta, sok esetben ma is meg­botránkoztatja az idősebbeket. De azt is könnyű be­látni, hogy a külsőségek felszínes, igaztalan ítélkezésre adnak módot. Lényegesebb azonban annak tudata, hogy ifjúságunk kedvezőbb lehetőségei a szocialista társadalom fejlődéséből következnek. Lényegesebb azt látnunk, hogy a szocialista szellemű iskolákban ta­nulták a hazaszeretetei, az internacionalizmust, az er­kölcsöt, a szocializmus igenlését. S persze nemcsak az iskolában, hanem a szülői házban, az utcán, az élet­ben. Nemcsak szavakon, hanem az országépítő munka tényein is nevelkedtek, azon, hogy csaknem két év­tizede a párt szilárd politikájának valóraváltásán' fá­radozik az ország. Eközben valóban társadalmi ügy tett emberré formálásuk segítése is. A TÁRSADALMI ÜGGYÉ VÁLÁST szorgalmazta egyebek között a párt 1970-es ifjúságpolitikai hatá­rozata. Hosszú időre programot adó dokumentum, amelynek megvalósulását jelzi az ifjúsági törvény, az Állami Ifjúsági Bizottság tevékenysége, a fiatalok gondjainak megoldását gyorsító társadalmi munkameg­osztás. Ebiek a dokumentumok, határozatok, intézke­dések kifejezik a fiatalok jogait, de magukban fog­lalják a fiatalok kötelességeit is. Más szóval: úgy fog­lalkoznak a fiatalokkal, hogy figyelembe veszik, mi­lyen fontos teendők várnak rájuk a fejlett szocializ­mus építésében, és azt, hogy a jelen munkájából mi­ként veszik ki részüket. A reális megítélésnek csak ez tehet az alapja, ez tehet kiinduló pontja. Kádár elv­társ szavaival élve: „... az ifjúság kérdéseivel nem absztrakt módon, hanem osztálymegközelítés alapján, marxista módon kell foglalkozni.” A fiatalok megítélésében, munkájuk értékelésében tehát abból kell kiindulnunk, hogy az ifjúmunkás, a termelőszövetkezetben dolgozó fiatal vagy a diák elel get tesz-e kötelességének? Az ifjúmunkás törekszik-e arra, hogy jól képzett, művelt munkássá váljék, mél­tóvá az ország vezető osztályához, a munkásosztály­hoz. A parasztfiatalok jellemzésekor a mérce: mit tesznek a korszerű mezőgazdaságért, a szocialista fa­luért. A diákoké, hogy tanulnak-e, képezik-e magukat, számíthat-e tudásukra a jelen és a jövő társadalma. A fiatalokról szóló polémiák jőrésze ma már ilyen alapokon zajlik. Ha nemzedékekről szólunk, a folyto­nosságot, az építő munka közösségét hangsúlyozzuk. Nem mond ez ellent annak, hogy figyelembe vesszük az életkori sajátosságokat, hogy világosan látjuk, van­nak különbségek gondolkodásban, szokásokban, maga­tartásban idősebbek és fiatalok között. Tény az is, hogy az ifjúság egy szűk rétegének negatív vonásai károsak stb. Egyszóval: nem a szépítés, hanem a lé­nyeglátás az ifjúság megítélésében történt pozitív változás magyarázata. HA A VÁLTOZÁST KÖVETKEZETESEN VÉGIG­GONDOLJUK, belátjuk, hogy ez sem egyszerűen if­júsági téma. Hiszen éppen ezekben az években vált a közgondolkodásban is mércévé, általánosan elfoga­dott mércévé, a végzett munka szerinti megbecsülés. Az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének maradék­talan érvényesüléséhez tartozik például a fiatalok kez­dő bérének rendezése; a szakmai ismeretek, az álta­lános műveltség elismeréséből fakad a szakmai verse­nyek sora. ' De utalhatunk arra is, hogy a fiatalok szociális helyzetének javítására tett intézkedések ugyancsak kap­csolódnak általánosabb változásokhoz. A fiatalok lakás­hoz juttatása, az arányok javulása nyilván nem függet­len a lakásépítési programtól, üdültetésük az e célra fordítható összeg növekedésétől és még sorolhatnánk. Mindez bizonyítja: az ifjúsággal kapcsolatos vala­mennyi változás szoros összefüggésben van a társa­dalom általános fejlődésével, a fiatalok javuló lehető­ségei az ország gazdaságának erősödésével. A FIATALOK HELYE, szerepe mindezen tényezők összességét figyelembe véve látszik helyesen. <M.) A Bláthy brigád a vetélkedő döntőjén. (Gaál Béla felvétele.) ,, Több mint fél éven át tar­tott a szocialista brigádok között a hazánk felszabadu­lása 30. évfordulója tisztele­tére rendezett vetélkedősoro. zat. Tizenhét nyíregyházi munkahely több mint 130 hrigádja jelentkezett a nyír­egyházi városi pártbizottság, a városi tanács, a KISZ váro­si bizottsága, az SZMT kul­turális bizottsága, a MTESZ és a nyíregyházi VMK közö­sen meghirdetett kulturális versenyére. A döntőre két kategóriá­ban már csak a legjobb hat­hat brigád juthatott A fizi­kai dolgozók versenyének döntőjén a kül- és belpoliti­kai, munkajogi, munkaügyi, honismereti és helytörténeti, (valamint művészeti kérdé­sekre adott válaszok után el­ső helyen végzett a vas- és fémipari szövetkezet Bláthy brigádja. Az eredményhirde­tés után a gratulálok gyűrű­jében találtuk meg a győztes csapat tagjait Szitha And­rás, a brigád vezetője és egyben csapatkapitánya ar­ról beszél éppen, hogy a bri­gád kulturális vállalásainak teljesítéséhez nagy segítsé­get adott a vetélkedő, amely­ről úgy érzi, hogy nem feje­ződött be az eredményhirde­téssel. Nincs vesztes — A vetélkedő természete, sen véget ért, nem fejező^ dött be azonban az az érdek, lődés, amelyet a verseny egyes fordulói felkeltettek. Itt az utolsó fordulón már csak egy kérdés és egy vá­lasz, no meg egy kis szeren­cse döntötte el a sorrendet. Szerintem ennek a vetélke­dőnek egyáltalán nincs vesztese, mert az megmarad, ami — például a ml esetünk, ben — a győzelem mögött van. Mi van tehát a Bláthy bri­gád győzelme mögött? Elő­ször is az a három év, amióta a villanyszerelőkből, elektro. műszerészekből megalakult, röviden csak villamos brigád­nak nevezett kis közösség együtt dolgozik. Tizenegyen vannak, s a szocialista brigád­mozgalomban nyújtott telje­sítményükért már egy közös ezüst- és négy egyéni arany­plakettel büszkélkedhetnek. A vetélkedőre — a meghatá. rozott létszám miatt — csak heten készülhettek. Az ered­ményben azonban benne van az egész brigád munkája. Felosztották egymás között a különböző témákat, aszerint: kinek mi volt a kedvesebb. A kül- és belpolitikai esemé­nyeket nap mint nap rend­szeresen megbeszélték, érté­kelték, a helytörténeti, a honismereti és művészeti té­mákat egy-egy brigádtag vá­lasztotta. Kezdetben a leg­könnyebbnek a munkaügyi, munkajogi kérdések ígérkez. tek, később azonban kiderült, hogy nem elég a kollektív szerződés egyes pontjait is­merni, olyan feladatokat is kaptak, amikor egy-egy kép. zeit történetben kellett kőnk. rét igazságot tenni felkészülés szabad időben A döntő első nehéz felada. ta a vaktérkép kitöltése, megrajzolása volt. Városokat, üzemeket, fontosabb létesít­ményeket kellett berajzolni­uk hazánk térképébe, s köz­ben ellenőrizni az előre ki­adott szöveget, amelyben szándékos hibák voltak. En­nek a feladatnak a megoldá. sa mögött például sok-sok vita, kutatás, feldolgozás rej­lik, hiszen szabad idejük nagy részét az elmúlt 30 éves fejlődés fontosabb ese­ményeinek megismerésére fordították. Néha még csalá­di viták is adódtak, meg kel. lett osztani az időt a család és a vetélkedőre készülő bri­gád között A külpolitikai kérdésekre adott válasznál érezték elő­ször, hogy a vetélkedő vala­mennyi csapata, a zsűri és a közönség is csak ■ rájuk fi­gyel. Farkas Tamás, a brigád „külpolitikai szakértője” ugyanis a ciprusi dolgozó nép haladó pártja képviseletében úgy vázolta a ciprusi hely­zetet, mintha maga is a párt tagja lenne, s egy kongresz- szuson kellene beszédet mon­dania. A többiek, Hornyai Sán­dor, Matyi János, Dévényi Mihály és Szabó József a munkaügyi és a művészeti kérdéseken „osztoztak”. A csapatból hiányzott a hetedik versenyző, de szerencsére a közmondás bevált; a keve­sebb most valóban „többet” jelentett. Vagyis tízezer fo­rintot, az első helyért járó jutalmat. Úgy tervezik; egy nyári kirándulásra költik majd, ahol kipihenhetik a vetélkedő fáradalmait. Előbb azonban következik a tapasz, tálatok továbbadása, hiszen a szövetkezetnél várják a brigádok az „élménybeszá­molókat”. Szitha Andrásnak az a véleménye, hogy érde­mes volt elindulni a verse­nyen. — A következőre is bene­vezünk, de hadd mondjam el, nem a helyezésért. A lé­nyege szerintem az, hogy a verseny ideje alatt munká­sok százai érdeklődtek olyan témák iránt, amelyek mellett azelőtt talán mi is közömbö­sen mentünk eL A brigádod és Beethoven A döntő játékvezetője Ke- fécseny László, a VMK munkatársa azzal egészíti ki a Bláthy brigád véleményét, hogy szeretnék a vetélkedő kampányjellegét elkerülni, s a művelődés igényét fo­lyamatossá tenni. Sok bri­gád járt be például a mű« velődési házakba Bartókot, Beethovent, Csajkovszkijt hallgatni, ott voltak a kiállí­tásokon, az üzemek sorra szervezték a TIT-el őad ásó­kat, s ha egy-egy brigád „le. késett” egy ajánlott filmet Nyíregyházán, vonatra, ko­csiba ültek, hogy valamelyik faluban „utolérjék”. Kartára irodalmunk, képzőművésze, tünk útjaival ismerkedfefej színházi, filmankétokat tar­tottak. S mindezt külön fel­szólítás nélkül, a brigádok­ban. Azt szeretnék a rende­zők, ha a következő alka­lommal még kevesebb lenne a formalitás a vetélkedőben, ha a Bláthy brigád példáját követve alkalomnak, lehető­ségnek tekintenék a vetéV kedő nyújtotta keretet a bri­gádok a folyamatos önműve. léshez. Az első rendezvény­sorozat tapasztalatait össze.- gezve úgy látják: érdemes folytatni Barafcsó Erzsébet BÁTOR H osszú ideig csendben volt, majd Gillányi- nak a fejébe szállt az üzemi demokrácia. Ö, aki eddig csak elvétve, és néha telibe találva szólt bele a hivatal ügyeibe, most egyszerre megmámorosodott, és elegán­san átértékelte a dolgokat. Mert ez ugyebár nem nehéz, hiszen mennyi kecsegtető le­hetőséget kínál az élet. Csak meg kell találni azokat a hibás pontokat melyeken egyébként lehet szó szóval és tettel is változtatni, majd ezeket kellő demagógiával alátámasztva úgy kell elő­adni, hogy csak úgy sugároz_ zék belőle a mélységes ag. gódás jelen és jövő iránt. Ha ehhez még társul a purifi- kátor kissé álszent, de min­denképpen magasan hordott fejen ülő, mindig a fürkész sértődöttséget kifejező kese­rű daca és büszkesége, ak­kor a póz megfelelő ahhoz, hogy valaki elérje: megkapja a megtisztelő „bátor’’ jelzőt. Nos, ez esetben azonban valami hiba csúszott a szá­mításba, mert az ügy, melybe beleütötte nem éppen csepp orrát, nem volt előtte telje­sen tiszta. Arról volt ugyanis szó, hogy a hivatal, amely egy vállalat végrehajtó szer­vezete volt, azért rendelt 2876 darab 26-os csavaranyá­ból többet, mert jött egy le­vél, mely jelezte: ezt a ter­méket már csak öt hónapig gyártják. Márpedig a válla­latnak a termék legyártásá­A hoz éppen 2800 csavarra volt szüksége, de a biztonság kedvéért 76-ot még vettek, hiszen hibás is lehet közte. Ezt a töbletkészletező pazar­lást tette szóvá bírálatában Gillányi, aki többek között rámutatott arra, hogy a komputerek világában, ami­kor a szervezéstudomány már elérte nálunk is a közép-eu­rópai átlagszínvonal 97 szá­zalékát, az ilyen pénzkidobás legalábbis egy lefejezést ér meg, és a fejeknek úgy ketl hullaniok, hogy először a GYEKO vezetője, utána a főmérnök majd az igazgató veszítse ezt eh Mert ez a há­rom fej a hibás, de hozzáte- hetné még, de nem teszi, hi­szen óvatos, a szakszervezeti titkáré is, aki a pazarlás fe­letti szemhunyásával egye­nesen utat nyit a dolgozók jogos anyagi érdekeinek meg­kurtításához. — Mire való a tudomány?! — tette fel a szónoki kérdést. — Minek ennyi ember?! — , süvített bele a csendbe. Hát senki nem látja, mi történik itt? A termelési tanácskozás részvevőinek egy része ér­deklődéssel figyelte a hősi kiállást, melyhez már csu­pán a mell döngetése hiány­zott, ami mell hiányában maradt el A lakatosok azon­ban röhögtek, mert ők mór tudták, hogy a csavar éppen annyi, amennyi kell. És ami a legiszonyatosabb volt, a le­fejezésre szántak angyali nyugalommal ültek az asztal mellett, egyikük sem tapo­gatta a nyakát, nem csóválta a fejét. Mindez bátorságot öntött a szónokba, aki most már előásta agyszövevényei­nek rejtekéből a slusszpoén­nak szánt érveket: — Hol érvényesül itt a ter­melés gondjainak a munká­sokkal, alkalmazóiakkal való megosztása? Hány munkást kérdeztek meg előre? Ezek­ben a sorsdöntő pillanatok­ban, amikor az olajválság be­gyűrűzése itt csapja lomha Hullámait, és a tőkés világ­válság berezeg a munkapa­dok közti réseken is, nem az üzemi demokrácia megcsúfo­lása az ilyen slendrianság? Kollektív bölcsesség kellene, ha másként nem megy, ám legyen népszavazás, tartsunk össztröszti eszmecserét, de ne így, ne így kedves kar­ós elvtársak. A viharos felszólalás után néma csend lett. Néhány kéz többek között a szék alatt a Gillányié, összecsat­tant, tapsot imitálva. És több felszólalás nem lévén, jött a válaszadás. Gillányinak meg„ magyarázták, miről van szó, okosan, nyugodtan, szépen. Aztán megkérdezték, elége­dett-e? — Azt hiszik az itt lévőké ennyivel? Hogy ezek érvek?, Szerintem eltussolják a mé­lyebb közgazdasági összefügg géseket, és lehet, hogy vala­kinek elvtelenül van szükség ge anyára (derültség a te­remben), azaz anyacsavarra. Nem, a válasz nem kielégí­tő, és követelem, hogy adja­nak részletes > kimerítő fele­letet. • Kovácsnak, a lakatosnak a fejében felment a pumpa. De mérsékelte magát, és amikor szót kért, csak ennyit mon­dott: — Maga itt három vagy négy ember fejét követelte. Csak nem úgy gondolta, hogy mindegyik helyére a magáé kerül? Amíg maga az időn­ket lopja, addig inkább tett volna rendet az íróasztalán. De ekkorra már nevetés­be fulladt az egész tanács­kozás. A szög kibújt a zsák­ból, az anyacsavar viszont nyugodtan maradt a raktár­ban. Csak Gillányi indult et, hogy panaszt tegyen a munkaügyi döntőbíróságon, a Vöröskeresztnél és a Magyar Rádiónál, hogy beléfojtották az üzemi demokráciát. Évi 18 nap szabadságot is kivett, hiszen ez neki jár, legalább úgy, mint a szája. Borget Lajos I Első: a Bláthy brigád Ami a győzelem mögött van Éljen társadalmunk vezető ereje, a munkásosztály!

Next

/
Thumbnails
Contents