Kelet-Magyarország, 1975. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-24 / 95. szám
»75. IprfSfi H. & A közös kassza A mundér meg a Kérdések egy brigádvezetőhöz ÉV ELEJÉN KÉT ARIN. TÉZKEDÉS lépett életbe: január elsején a világpiaci áremelkedések által leginkább érintett ágazatokban felemelték a termelői árakat, január 6-án pedig ennél szűkebb körben és kisebb mértékben fogyasztói árváltozásokra, elsősorban áremelésekre került sor. A termelői árak átlag 8 százalékkal emelkedtek, míg a január 6-án életbe léptetett új árak 0,6 százalékkal növelik a fogyasztói árszínvonalat. A termelői és a fogyasztói árszínvonal egymástól jelentősen eltérő növekedése is utal arra, hogy az árintézkedésekhez költségvetési támogatások is szükségesek. Annál is inkább, mert sem az új termelői, sem az új fogyasztói árak nem fejezik ki teljes egészében a tényleges termelési költségeket. Az állami költségvetésnek az a klasszikus funkciója, hogy bevételeiből gazdaságfejlesztői kiadásokat finanszírozzon s biztosítsa a társadalom közös szükségleteinek, fogyasztásának kielégítését. Ám a költségvetés emellett a népgazdaság tervszerű irányításának is fontos eszköze s ebből adódóan a gazdaság minden területén — a termelés, a forgalom, a külgazdasági kapcsolatok, a fogyasztás stb. — részt kell vállalnia a feladatok és a problémák megoldásában. Ebben az esztendőben a költségvetési kiadások fő tételét — több mint 30 százalékos aránnyal s 116 milliárd forint előirányzattal — a támogatások alkotják. Ebbe a gyűjtőfogalomba tartozik az állami visszatérítés, a dotáció és a termelési ár- kiegészítés, az import-ártámogatás, a fogyasztói árkiegészítés és a mezőgazdasági szövetkezetek üzemviteli támogatása. De maradjunk a termelői és a fogyasztói áraknál. A termelői árak dotálására az 1975. évi költségvetés — noha az energiahordozók és a fontosabb alapanyagok árait felemeltük — majd 23 milliárd forintot irányzott elő. Egyidejűleg szolgálja a termelői és a fogyasztói árak védelmét az import-ártámoA Szabolcs-Szatmár megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat nyírbátori telepén 600 vago- nos szemestermény-tá- roló épül. A földön ösz- szeszerelt részeket soronként emelik helyére. A tároló május végére készül el. (Hammel József felvétele.) gatás 33 milliárd forintos előirányzata. EZ A KIADÁSI TÉTEL érzékelteti, hogy a világpiaci árhatások mérséklése — még a módosított, a megemelt termelői árak mellett is — milyen hatalmas anyagi áldozatba kerül a népgazdaságnak. Hadd utaljunk arra, hogy erre a célra, öt esztendővel ezelőtt — 1970-ben — még csupán 1 milliárd forintot kellett áldozni, 1973- ban kb. 5 milliárdot. Az ésszerű gazdálkodás követelményeire utal, hogy a 33 milliárd forintból 11 milliárdot a kőolaj- és a gázolajtermékek importjának ártámogatása vesz igénybe. A fogyasztói áraknak — s ez köztudott — a forgalmi adó is alkotó eleme. Csakhogy 1975-ben a varható for- galmiadó-bevételnél is nagyobb összeget — több mint 28 milliárd forintot — fordítunk a,fogyasztói árkiegészítésekre. Más fogalmazásban: ebben az évben várható 3,6 százalékkal magasabb fogyasztói árszínt is csak költségvetési támogatással tartható fenn. HA FIGYELMEN KÍVÜL HAGYJUK a termelőszövetkezetek üzemviteli támogatását s csak a vállalati árbevételben jelentkező, továbbá a termelői és fogyasztói árakra ható támogatásokat összegezzük, abban az esetben is 100 milliárd forintot meghaladó summát kapunk. Költségvetési, államháztartási méretekben is hatalmas összeg ez. Nem vitás, hogy a költség- vetési támogatások hasznos célokat, népgazdasági érdekeket szolgálnak. Ebből a megállapításból mégsem vonható le az a következtetés, hogy minden vállalat, szövetkezet, amely támogatást igényel, kap és használ fel — egyértelműen jót, hasznosat cselekszik. Az államkassza nem népgazdaságon kívül, vagy afelett álló intézmény, abban a vállalati gazdálkodás részeredményei összegeződnek, abból adódnak bevételei is. NÉPGAZDASÁGI ÉS ÖSSZTÄRSADALMI NÉZŐPONTBÓL sem tekinthető az államkassza olyan intézménynek, amelynek pénzeszközei korlátlanul vehetők igénybe. A költségvetés jelenlegi kiadási tételei az összkiadások kb. 19 százaléka szolgálja a beruházást- felhalmozást, kb. 30 százaléka a társadalom közös fogyasztását, mintegy 8 százaléka a nemzetközi fizetési kötelezettségeket s további 36 százaléka a támogatásokat — világosan utal arra, hogy a termelés, a forgalom és az árak dotálása a társadalom közös pénzalapját fogyasztja, korlátozza annak lehetőségét, hogy a költségvetés többet fordíthasson közvetlen gazdaságfejlesztésre, a társadalom közös szükségleteinek jobb kielégítésére. Pénzért? — Nem. Illetve nem csak pénzért. Persze az is kell, hiszen mindenki tudja, hogy öntudatért nem lehet vásárolni és a brigád fele családos ember itt a MEZŐGÉP nyírteleki gyárában. Én, Lefler Mik jós 1972 óta vagyok brigádvezető és tavaly elnyertük a bronz fokozatot. Nem nagyképűségből mondom, de ehhez először is a vállalat érdekeit vettük figyelembe, aztán rájöttünk, hogy ez a mi érdekünk is. Több brigád van, és mi nem az utolsók közt szeretnénk kullogni, hanem— ha nem is a legelső, de — legalább az elsők között lenni. Teljesítményben dolgozunk, így a vállalatnak nyújtott nagyobb érték a mi borítékunkon is meglátszik. Mit szól mindehhez a felesége? — Egy szocialista brigádban akár tagnak, akár vezetőnek lenni több elfoglaltsággal jár. Minden hónapban tartunk brigádgyűlést, de előfordul rendkívüli brigádgyűlés is, ha valamilyen sürgős megbeszélnivalónk akad. Lehet valakinek családi ügye is, amelyet együtt beszélünk és segítünk megoldani. Tavaly például házat építettünk az egyik munkatársunknák, Zólyomi Józsefnek, pedig ő nem is a mi brigádunkban, hanem a Kun Béla szocialista brigádban van. Tavaly építettük Csatlós Antal házát is, akit azóta kineveztek csoport- vezetőnek. Szóval az asz- szonynak nem midig tetszik, ha a brigáddal bajlódok, bár ha az anyagiakat nézzük, neki is jó. A feleség szereti, ha a férje otthon van, de megérti azt, hogy a megbízatás pluszelfoglaltsággal jár. Sokszor előfordult, hogy nem tudtam hazamenni Balsára azzal a kocsival, amelyik munkaidő után hazaszállítja az embereket Ilyenkor megértő. Nem tartják túlbuzgónak ? — Ha valamilyen munka elvégzéséről, valamilyen feladat megoldásáról vah szó, gyakran előfordul, hogy nem hívják össze az egész gyáregységet, hanem csak a brigádvezetők előtt ismertetik a feladatot. Ilyenkor én mondom el a brigád 8 tagjának, mit várnak, mit kérnek tőlünk. Amit én elvállalok, azt a brigád szó nélkül megcsinálja. Nemcsak munkatársak, hanem barátok is vagyunk. Természetesen meg kell magyarázni egy-egy vállalás, vagy felajánlás fontosságát, mert szóból érti a munkás, mit miért csináljon. Tavaly például egyik brigád elvállalta, hogy a községi óvodának egy állványt készítenek, de a hegesztést nem tudták elvégezni. Én vállaltam el, és a brigád szó nélkül egyetértett velem. Dolgoztunk egy-két órát minden ■ nap, és egy hét alatt megcsináltuk. De előfordult, hogy bejött hozzám otthon az iskola igazgatója és elmonta: kellene egy kötélmászó állvány. Elvállaltam és a brigáddal megcsináltuk, pedig csak egyedül lakom Balsán. Miért bíznak bennem? Talán mert eddig nem csalódtak. Egyformák vagyunk, mint az ujjam, még az álmaink is hasonlóak. Voltak-e kudarcai? — Tavaly volt egy brigádtagunk — azóta szerencsére már elment —, aki sokat ivott, és bizony az is előfordult, hogy részegen jött be dolgozni, ősszel elmentünk társadalmi munkában tengerit törni a tsz-nek. Akkor is berúgott. Aztán cirkuszt csinált. Fújtak az aranykoszorúnak. Bántott bennünket a kudarc, de a legjobban az fájt, hogy egy ilyen semmi ember szégyent hoz a munkásra. 4 legszebb emléke? — Nem is tudom, melyiket mondjam, mert az az igazság, hogy sok szép emlékem van, pedig tanulóidővel együtt még csak 10 éve dőlbecsület gazért» a vSlaiatnál. Az nagyon szép volt, amikor tari- gádvezető lettem. Először nem mertem elvállalni és a harmadik kérésre is csak akkor mondtam igent, amikor beleegyeztek, hogy kapok próbaidőt. Ügy gondoltam, ha nem sikerül, visszalépek. Mert féltem. Huszonkét évesen emberekkel bánni... Ugye megérti? Eltelt az első hónap, aztán egy év, és most már lassan a negyedik is. Nem mondtam vissza. Az az igaz, engemet a társaim neveltek brigádvezetővé. Tőlük tanultam, hogy a világon a legnagyobb dolog, ha az ember mások örömében leli a sajátját is. Fáratsfó ? — Igen. El kell végezni as adminisztrációt, ismerni kell a munkafolyamatot, és ha valakinek szüksége van rá, segíteni is tudni keli. De úgy, hogy azt a másik ne érezze kioktatásnak, önmutogatásnak. Vannak szervezési gondok is. A mi brigádunk olajkályhák alkatrészeit gyártja, és bizony előfordul anyaghiány: nincs sav, nincs oxigén, nincs dissougáz, és ha megérkezik, akkor rá kell verni, úgy istenigazában. Aztán az sem mindig hálás feladat, ha pénzt kell elosztani. Az egyik órabéremelésnél például két dolgozót javasoltam, természetesen úgy, hogy az egész brigáddal megbeszéltük. Majd amikor megjött a papír, csak az egyik kapta meg. Bizony, ilyenkor nem könnyű megmagyarázni, hogy ennek mi lehet az oka. Különösen nem, ha én is úgy látom, hogy nemcsak egyszerre kezdték, hanem egyformán jól is dolgoznak. Mondom én ilyenkor, hogy nyugi, ami késik, nem múlik, meg hogy biztosan nem bírta a buksza, — de belül csak fáj nekem is. Érdemes? — Azt hiszem, hogy megéri. Egyrészt azért, mert sohasem engedhetem el magamat, mindig észnél kell lennem, ami fegyelmezett életet parancsol rám. Nem nagyképűség mondatja velem, hogy nekem mindenhez érteni kell ami a munka körül adódhat, mert ha valaki nem tud valamit, nekem kell megmutatni. A mundér becsületét meg csak önképzéssel lehet ma már megvédeni. Persze, anyagilag is megéri: a brigádban 14,20-szal az enyém a legmagasabb órabér. Mégis az a legértékesebb nekem, ami nincs a bérjegyzéken, amit csak a kézfogáskor lehet érezni, vagy a tekintetekből kiolvasni. Mintha csak azt mondanák: jól van, Miki, mi is így gondoltuk. De ez nem újságba való szenzáció, ugye? Balogh József Este a munkásszállón , K orszerű, tiszta, kényelmes, a folyosókon mennyezetig érő díszfák, növények, a konyha, a kamra, a fürdő fehér csempéi vakítanak, minden szobában rádió, modern, ágyneműtartós heverók, a folyosó végén könyvtár, mellette két klubszoba tévénézéshez, a tanuláshoz. Ez az a kép, amely bármely pillanatban fogadja az ÉPSZER munkásszáUójá_ ra belépőt. Munkásszálló, vagy munkásszállás ahol laknak? — kérdezem az ÉPSZER dolgozóit Szálló — felelik, bár mindkettő ugyanazt jelenti. A szállásról inkább a vidéki telephelyek az ingázás jut eszükbe, a szálló az más, ilyen modern, mint ez az épület. Találomra kopogunk a 11. szoba ajtaján. Tisza István raktáros, akii sokat megviccelnek „grófi” neve miatt, éppen befejezte a vasalást. Mutatja, hogy sikerült, de úgy sohasem fog vasalni, mint édesanyja őrben. Kéthetente jár haza, a „házimunkát” is meg kell tanulni. Két éve érettségizett, kétszer próbált felvételizni főiskolára, egyik sem sikerült. Nem keseredett el, inkább felmérte esélyeit, s úgy gondolja, most már megfelel a vízügyi szakközépiskola, mert továbbtanulni mindenképpen szeretne. Most éppen Kosztelnik Károly - vendége a 15. szobából. Majdnem másfél éve került a szállóra, az egyik legrégebbi lakó. Gyorsan kiszámolja, mennyi időt venne el az utazás, ha nem lenne ez a szálló, s kiderül, hogy egy óra maradna alvásra, ha naponta hazajárna Fü- lesdre. A nős emberek száz forint alatt fizetnek egy hónapra, a nőtlenek százhúsz körül. Vacsora után? Két klubszobában lehet egyszerre tévézni, három készülék van, az egyik színes, s amióta az megvan, a feketét már nem szívesen nézik. Nagyon jó megoldásnak tartják, hogy a vállalat könyvtárát, a szépirodalmi és a műszaki könyveket a két klubterem közelében helyezték el, az utóbbi időben megnőtt a könyvtár forgalma. A százhúsz sze_ mélyes szállón jelenleg hetvenen laknak. Az eddig beiratkozott nyolcvan könyvtári olvasó közül csaknem hatvanén a szálló lakói. Kosztelnik azt mondja, keveset olvas, tervező technikus, a tervrajzok nagy precizitást igényelnek, gyenge a szeme, kíméli Asztalán mégis halomban állnak a napilapok és a szakmai folyóiratok, meg a marxista középiskola tankönyved. ) Sjtku Ignác a konyhában végzett á vacsorával. Következik a mosogatás. Férfimódra. — Rákényszerít a sors — mondja — ezt is meg kell tanulnom. Hétfőn hozom a hazait, az előre gyúrt, felvágott tésztát meg a zöldséget, krumplit, aztán esténként elpepecseljetek vele. Végigjártam a magasépítőt, a mélyépítőt, még Pestet is, mert csábítottak, milyen jó lesz ott a kereset. Csalódtam. Ilyen jő helyem még nem volt, mint itt az ÉPSZER-nél, csak a család hiányzik. Amíg fő a paprikáskrumpli, hazagondolok. Hat gyerek van, négy már kirepült. A fiamnak már könnyebb a sora, mind szakmát tanult. A szállóról el sem engednének anélkül, hogy az egyetlen női lakótárs szobáját ne néznénk meg. Gele- gonya Éva a „magnós”, innen hallatszik a zene. Ez a szoba bizony más, mint a többi. Látszik rajta a női kéz nyoma. Sok-sok virág, könyvek a falon, a polcon. Michelangelo életéről olvasott legutóbb, most egy Maupassant-regény van a kezében. Az orvosi rendelőben dolgozik, asszisztens. Sokan szólítják kisdoktor néninek, mert napközben ő orvosolja a panaszokat. Elmúlt hét óra, a könyvtár bezárt, a két fiatalember készül valahova, talán moziba, talán csak egyet sétái „ ni, Éva tovább olvassa az abbahagyott regényt, Ignác bácsi befejezi a takarítást, megnézi az órát, mindjárt kezdődik a híradó, megy a klubszobába és bekapcsolja a tévét. B. *L Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárti
