Kelet-Magyarország, 1975. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-23 / 94. szám
tm. április 25; KELET-MASYARORSZAS = NYÍREGYHÁZ! METME!¥ Napjaink Fegyelem •pizonyosan sokak előtt ismerős a kép, •D hiszen reggelenként a bérházak ablakaiból is láthatjuk; egy nyíregyházi kis vállalat állományába tartozó csoport — életerős huszonéves fiatalemberek — úgy kezdi a munkát, hogy „vendégségbe megy” a közeli1 presz- szóba, ahol kora reggel féldecikkel teremtenek kedvet a munkához. Ez van 7-től fél 8-ig. Ezután már a munkaterületen ülnek tovább a fiatalemberek, majd előveszik a reggelis táskát. Mire a munka elkezdődik fél 9, és megy 10—15 percig, azután újabb ácsorgás, ténfer- gés, beszélgetés, majd délelőtt még kétszer- háromszor a presszó, illetve a közelében lévő fűszer-csemege, ahol már olcsó üveges sör kapható. A vállalat vezetőjével beszélgettem erről a minap, aki széttárta kezét és azt mondta: sajnos ő ezeket a tényeket tudja. Elismeri, hogy ez a fajta munkamorál nem jó, de nem tud mit tenni ellene, hiszen manapság nehéz embert kapni és ha kemény, fegyelmezett tevékenységre akarná szoktatni az említetteket, akkor bizony könnyen előfordulhat, hogy otthagyják a vállalatot. Ugyanazon a környéken dolgozik egy na/- gyobb vállalat, amely építésre hivatott. Emberei közül sokan éppen úgy „serénykednek”, mint ahogyan az egyik Bukarestből származó humoros írásban olvastam: „Az építő vállalat központi raktárába távirat érkezik az egyik építkezésről, hogy küldjenek azonnal tíz lapátot. A raktáros haladéktalanul küldi a választáviratot, amely szerint lapátot csak egy hét múlva kapnak, de addig is támaszkodjanak a falhoz.” Erről a témáról az építő vállalat egyik szerelőjével beszélgettem, aki szintén elmondta, ez tény, s nem jó, hogy az emberek a munkaidő napi nyolc órájából négyet csellengenek, bámészkodnak, beszélgetnek a lapátokra támaszkodva. — Ki lehet-e használni a munkaidő minden percét? — kérdeztem a szerelőtől. Elmondta, hogy igen, ki lehetne, hiszen a vállalatnak sok pénze fekszik a ledolgozat- lan munkaórákban. Ezek mögött ugyanis nincs termelés és nincs érték. Az embereket viszont fizetni kell, mégpedig közepes szinten, mert ellenkező esetben... És itt újra elmondta azt, amit az elején a kis vállalat igazgatója. — Lehetne azonban és kellene is tenni az ilyen esetek ellen — mondta. Tanácsot is adott, konkrétat és megfogadhatót. Ezek szerint az említett munkahelyeken nem lenne szabad órabért alkalmazni, hiszen ezekre a munkákra reges-régen kitalálták már a teljesítménybérezést — Mi lehet az akadálya — kérdeztem tovább —, hogy a vállalat mégsem alkalmazza a teljesítménybért? A szerelő csak azt mondhatta, amiről meggyőződött Hogy akkor a vállalatnak sokkal inkább oda kellene figyelni a munkára, sokkal jobban meg kellene szervezni az előkészítést és a folyamatokat. Csakhogy erre ma még ezt a vállalatot nemigen kötelezi semmi, különösen nem a gazdasági kényszer. A munka ugyanis — amivel megbízták őket — jól fizet a beruházók nemigen nézik, hogy milyenek a díjtételek, s különben sem tudják pontosan mérni, hogy a föld, amit kitermeltek mennyi volt, a csövek, amelyeket lefektetnek, mennyi munkát igényeltek pontosan. így tehát mindenki tudja ugyan, hogy a fegyelemmel nem kevés a baj, mégsem intézkednek hathatósan. At olvasó most joggal kérdezheti: igaz-e, amit az utóbbi időben lapunk is számos alkalommal megírt, hogy a dolgozó kollektívák lelkesen, tettrekészen vállalják a több munkát az ország, a megye, a város és saját jobb boldogulásáért? Azt válaszolhatom erre: "igaz! Szerencsére nem mindenütt ilyen lehangolóan lassú a munkatempó, s vannak már a városban is tízezrével olyanok, akik nem csupán papíron vállalják a szocialista módon élni, dolgozni, tanulni jelszót, hanem szinte a vérükbe ivódott, hogy nem tudnak nem becsületesen dolgozni. Most a munka nemzetközi ünnepe előtt a kitüntetések százait adják át kiváló vállalatoknak, az egyes üzemek kiváló brigádjainak, kisebb-nagyobb kollektíváknak és az egyes jól dolgozóknak. Köztük építőknek, vasasoknak, s a termelés minden területén munkálkodóknak. Megérdemlik az elismerést, hiszen általuk épül, szépül körülöttünk minden. Az említett rossz példák szerencsére egyediek, ezek vannak mindinkább kisebbségben. De vannak. És nem árt ezekre figyelmeztetni. Elsősorban a vezetőket, akiknek kötelességük a munka jobb megszervezése, a fegyelem megjavítása és megtartása. Például pontos munkarend kidolgozásával, az anyagok idejében való küldésével, a lógások kirekesztésével, a jól dolgozó és a munkahelyét csak félvállról vevők közötti keresetkülönbség megteremtésével. Futnak a palackok, készül az Oázis. M AR AZ ŰJTERMÉS ígéretét mutogatják az almafák, piros bimbók borítják az ágakat, nemsokára méhek döngicsélnek a virágokon. A kertészek is jócskátvfthyfe&Zthk már az idei termés sikeréért, régen feledve a tavalyi gondokat. Nyíregyházán, ' a Móricz Zsigmond utcában van egy hatalmas épületkolosszus, ahol meg tudják állítani az idő múlását, ahol ha nem is a tavaszi gondokkal, de a tavalyi örömökkel, eredményekkel foglalkoznak április közepén. Olyan szeptemberben berakott almát szállítottak a napokban is exportra, amire szinte rá lehetett képzelni az őszi harmatot. Ennek az „időt megállító” épületnek másfél évtizede almatároló a neve. Az ötvenes években így tavasz táján sokszor jött a hír: a Szabolcs-Szatmárban termett jonatánt az osztrák és a svájci kereskedők az ősszel fizetett ár többszöröséért adják tovább. A kistermelők kamrákban, vermekben, úgy ahogy őrizgették tavaszig az el nem adott almát, a nagyüzemék a tíz. és százva- gonos tételekkel ezt már nem tehették. Kényszerből néhány helyen prizmába rakták az almát és leföldelték, de ez nagy romlási veszteséggel járt, nem is beszélve arról, hogy a földszagú gyümölcs még belföldön sem igen volt piacképes. A fiatal nagyüzemekben a termelés megalapozására is kevés pénz jutott. Akkor még az értékesítéshez, a válogatáshoz, csomagoláshoz csak kézi munkaerőt tudtak adni. A gondok egyre égetőbbé váltak, hiszen rohamosan termőre fordultak az első nagy telepítési hullám almásai. így érlelődött meg a gondolat, hogy Nyíregyházán építsenek egy nagyobb tárolót. A MÉK akkori vezetőségének sok köze van hozzá, hogy ez a tároló itt és nem Budapesten épült meg. Az 1959-es döntés alapján 1963-ban fejeződött be az első szekció építése. A tizenötezer négyzetméter rakodási alapterületből hatezer volt a hűthető rész, ebbe már 450 vagon almát lehetett tavaszra eltenni. , A megye tárolási és hűtési gondját nem oldotta meg ez az egyetlen tároló, ezt nem is várták tőle. A jelentősége azonban mégis nagy volt a megye számára is, mert a gyakorló tandíjat itt fizették meg, a MÉK tapasztalatait jól tudták hasznosítani a később épült üzemi tárolókban. Annál jelentősebb volt Nyíregyháza számára ez a létesítmény. A haszna kettős: egyik a modern hűtőház, a másik a munkaalkalom. A 450 VAGONOS „FRIZSIDER” jelentőségét nem kell külön hangsúlyozni. A MÉK is csak a hűtőtároló megépítése után tudta az üzlethálózatát kiszélesíteni, megfelelő áruval egész évben ellátni. Az 1969-ben kezdődő építkezéssel 1971-re kétezer vagonps hűtőtérrel rendelkező — nemcsak az országban, de Közép-Európában is egyedülálló kapacitású — gyümölcs-, zöldségtároló épült Nyíregyházán. A 20 holdas, valamikor mocsaras, gödrös, kákás területen milliárdos áruforgalmat bonyolítanak le évente. Nincs még egy üzem Nyíregyházán, ahol any- nyi külföldi fordult volna meg amennyi itt, akár mint kereskedő, akár mint tárolás iránt érdeklődő szakember vagy vezető a Szovjet- A««»atíoáísL ss arab államoktól Finnországig. Legnagyobb és legmegbízhatóbb partnerek a szocialista országok, közöttük is a Szovjetunió, Csehszlovákia és az NDK. , . ,A hűtött áru jelentős része exportra megy, de részt vesz az almatároló Budapest, az iparvidékek és nem utolsósorban Nyíregyháza zöldség-gyümölcs ellátásában. A felvásárolt ipari minőségű árut részben a saját melléküzemeikben dolgozzák fel, másrészt a konzervgyárnak és a szesziparnak adják el. A segédüzemek kiépítése ’ 1965-ben kezdődött a szeszfőzdével, ahol a hulladék gyümölcsből évi 120—140 ezer liter pálinkát főznek. A főzdét a szárítóüzem követte. A különféle gyümölcsaszal ványok mellett zöldséget, sőt ipari túrót is szárítanak. 1969-ben létrehozták az export ládaüzemet, aminek kétmillió darab az évi termelése. Egy évvel később megépítették a sűrítménykészítő üzemet, majd ezt követte 1972-ben a palackozó, aminek 3000 darab az óránkénti töltési kapacitása. A palackozó létrehozásával kezdődhetett meg az almatárolóban kikísérletezett Oázis üzemi gyártása. Az almatárolóban, ha van még munkaerőgond, az ellenkező előjelű, mint az indulás idején. Ma már nem verekszenek a kapuban az asszonyok a felvételért, inkább menni kell a jó munkások elé. Ez elsősorban Nyíregyháza és a megye iparosodásának köszönhető. Az almatárolónak annyiban van köze ehhez, hogy egy viszonylag megállapodott létszámmal dolgoznak, nincs már kiemelkedő kampány és teljes holt szezon. Minimálisra csökkent a szerződött dolgozók száma. A SEGÉDÜZEMEK LÉTESÍTÉSÉVEL gyarapodott a szakmunkások száma. A mérnökök, technikusok pedig több, mint harmincán vannak már a tároló állományában. Nagy részük a munka mellett itt végzett felsőbb iskolát. Alakul a törzsgárda, minden harmadik dolgozó öt évnél régebben van a tárolóban. A tizenegynéhány év és a többi üzemek konkurrenciája, a jövedelmező termelésre való törekvés megtanította a vezetőket a munkaszervezésre is. Most fele annyi dolgozóval kétszer annyi árut értékesítenek, dolgoznak fel, mint a kezdeti években. Igaz, akkor nyolcvan kézi targoncás szaladgált a ládákkal, most pedig elektromos targoncák emelővillákkal továbbítják öt-hat méter magasra a mázsás rakományokat. Könnyebbedéit a munka, de gond még a szociális létesítmények kis kapacitása, elsősorban vonatkozik ez az öltözőre. A termelő rész bővítésével nem tartott lépést a szociális beruházás. Ha nem a munkaváltás idején megy az ember a tárolóba, nem is hinné, milyen serény munka folyik ilyenkor is, ebben a holtszezonban. A segédüzemek teljes kapacitással dolgoznak, a ládaüzemekben pedig most szorgoskodnak legtöbben. Akik az őszi, téli hónapokban rakodók voltak, azok most ládát szegeznek, hogy a szezonban legyen mibe rakodni. A város, a megye szerencséjére ma már nem a legnagyobb üzemek közé tartozik az almatároló, de az ellátásban és azzal, hogy az asszonyok, lányok a múlt évben 27 millió forint bért vittek innen haza, nagyon is jelentős. Dal és menet A s országos főútvonal várost átszelő sza- kaszán — a rossz időjárás ellenére is — százak és ezrek gyönyörködtek április első napjaiban az ifjúsági szövetség által szervezett menetdalverseny helyenként lenyűgöző látványában. Megörökítette az újság is azokat a fiatal lányokat, akik — dacolva az időjárás viszontagságával — színpompás kosztümben „meneteltek” a fúvószenekar előtt a lüktető dallamokra. Az öröm és az ifjúság kerítette hatalmába a megyeszékhely központját, ahol elhaladtak a Forradalmi Ifjúsági Napok egyik leglátványosabb eseményének főszereplői. Ehhez a lenyűgöző látványhoz képest talán szokatlanul prózainak tűnik, hogy a krónikás most visszaidézi a városi pártértekezlet néhány megállapítását, melyekből túl az ünnepnapokon a „hétköznapi menetelés” tényei tűnnek elénk. Mégis megteszi, mert ezeken a köznapokon alapszik és múlik az ünnep, az örvendezés eredményeink fölött. Tárgyilagosan állapította meg a - városi pártértekezlet, hogy az utóbbi években fejlődött Nyíregyházán a KISZ munkája, erősödött tömegbefolyása. A taglétszám a két kongresz- szus között 10 000-ről 11 500-ra nőtt. Javult a szervezeti élet. A városban 8 KISZ-bizottság, 34 csúcsvezetőség működik. Az alapszervezetek száma 408. Számok, látszólag száraz statisztikai kimutatások. Igaztalanok volnánk, ha ezeknek a számoknak semmilyen jelentőséget nem tulajdonítanánk. Mindannyian tudjuk, hogy a taglétszám emelkedése egyenes következménye annak a sokak számára szimpatikus munkának, amit az utóbbi években a városi KISZ- szervezetek végeznek. A különböző kezdeményezések — ha még nem is mentesek a formalizmus tipikus vonásaitól — fontos közérdekű, az egész városközösséget érintő célokra irányulnak. Ott találhattuk fiataljainkat a város- szépítés legkülönfélébb akcióinál, az óvodai, a bölcsődei akció szervezésénél, végrehajtásánál; ők képezték a kommunista szombatok résztvevőinek túlnyomó többségét. Okkal ösz- szegezhette a városi pártértekezlet: „A varies a KISZ-tagok jobban ismerik egymás határozatait és azok végrehajtásában kölcsönösen részt vesznek.” Ez egyúttal céloz arra is, hogy a párt- szervezetek az utóbbi időben nagyobb gondot és figyelmet fordítottak az ifjúságpolitikai határozat végrehajtására. Arra, hogy a korábbinál konkrétabban bevonják a fiatalokat a közéletbe, az üzemi demokrácia formálásába. Ma már természetes, ami néhány éve még feltűnő volt, hogy a fiatalok választott képviselőit és szószólóit egyenlő partnerként vonják be a munkahelyet érintő fontosabb kérdések eldöntésébe, hogy jól „funkcionál az üzemi négyszög”. Hosszan sorolhatnánk még azokat a kedvező jegyeket, amelyek hűen bizonyítják: városunk ifjúsága jobb légkörben, nagyobb szorgalommal fejti ki tevékenységét napjainkban, mint tette azt a korábbi esztendőkben. Felhozhatjuk példának, hogy miként nőtt azoknak a száma, akik a KISZ-ben nevelődtek párttagokká, hogy számbelileg és minőségileg is miként javult a KISZ politikai nevelőmunkája, milyen szép eredmények születtek a különböző ifjúsági kezdeményezések nyomán. Mindez azonban nem homályosíthatja él a meglévő gondokat — melyekre a városi pártértekezlet is hangsúlyozottan figyelmeztetett — s amelyek ezekben a napokban, hetekben a KISZ-vezetőségek választásakor ismét a közérdeklődés fókuszába kerülnek. Gond egyebek között, hogy Nyíregyházán még mindig kevés munkásfiatal tagja a KISZ- nek. (Megközelítőleg 30—35 százalék!) Ebből nyomban következtethetünk arra, hogy.fiatal üzemeinkben még távolról sem a kívánt mértékben törődnek a fiatalok eszmei-politikai nevelésével; ezeken a munkahelyeken ma még jórészt a termelésindítás gondjai vannak elő-, térben. „Nem került eléggé központba pártszervezeteink munkájában a KISZ közvetlen pártirányítása... a párttagoknak az ifjúság nevelése iránt érzett személyes felelőssége ...” Az idézet aligha cáfolható, önmagáért beszél. Egyúttal megjelöli azokat a tennivalókat is, amelyek az ifjúsági mozgalomban — az idősebbek s az egész társadalom részéről — sürgetőek. Kétségtelen: a KISZ városi saerveí és szervezetei is többet tehetnek azért a jövőben, hogy értelmes és vonzó akciókra toborozzák, összpontosítsák a fiatalok figyelmét, képességét. Több tűzre, az eddiginél is nagyobb lendületre van szükség ahhoz, hogy a városépítésben, a társadalmi munkavégzésben az eddigieknél is szebb — eredményesebb! — munkát tudjunk felmutatni. HU>a volna azonban, ha „csak számonkér- nénk” fiatalságunktól. • Meg kell teremtenünk a feltételt arra, hogy kedvük szerint „játsszak nak”, érezzék és élvezzék mai valóságunkat mai fiataljaink. Kedvet keö teremtenünk ahhoz, hogy belső igényükké váljék a fáradozás önmaguk és az egész város még tartalmasabb hétköznapjaiért. Jócskán akadt már példa ennek a városnak a történetében arra, hogyha kézzelfogható, közvetlenül is érzékelhető célokért szólítják útra a fiatalságot, habozás nélkül felkínálja erejét, szorgalmát, tehetségét^ A mostani vezetőségválasztások jó alkalmak arra, hogy olyanok álljanak a fiatalok élére,' akik az okos célokért magukkal tudják ragadni társaikat EL J. Csikós Baláss s Megáll az idő A város hűtőszekrénye
