Kelet-Magyarország, 1975. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-19 / 91. szám
«•va. äprffls W. kw.«t-magyarorszA« S 30 esztendő Szabolcs-Szatmárban Elkészült a megyéről szóló jubileumi kiadvány he, *iiSZ-Q\űlés krónikája MAJKRICS ISTVÁN VERESS MARTA VAEOCZKI SÁNDOR Harminc év történelmi fejlődését tárja az olvasó elé a megyei pártbizottság gondozásában most elkészült „30 esztendő Szabolcs-Szatmárban” című jubileumi kiadvány. A három évtized krónikáját tartalmazó, gazdagon illusztrált képes kiadvány a felszabadulástól napjainkig ad átfogó képet a megye társadalmi, gazdasági, kulturális. egészségügyi helyzetéről. „Örömmel töltenek el és lelkesítenek bennünket azok a nagyszerű eredmények, amelyeket az elmúlt 30 esztendő Szabolcs-Szatmár megye lakosságának hozott. A hétköznapok sodrában olykor magúnk sem vesszük észre, hogy minden megújul, megváltozik körülöttünk. Pedig ez a mai valóság...” — olvashatjuk dr. Tar Imre, a megyei pártbizottság első titkárának előszavában. A kiadványt forgatva jó érzés Újra és újra felfedezni megyénket, bejárni azt a hihetetlenül nagy utat, amelyet három évtized alatt a szabolcsi ember dolgos, alkotó munkája nyomán megtett. Különösen figyelemre méltó szemügyre venni a fejlődés egy-egy nagyobb állomását. Az MSZMP Politikai Bizottsága 1965-ben hozott határozatot, amely megyénk gyorsabb ütemű fejlesztését segítette elő. E határozatot követően vette kezdetét a lendületesebb iparosítás Szabolcs-Szatmárban. E határozat kihatott a mezőgazdaság megerősödésére, fejlődött a mezőgazdasági termékeket feldolgozó ipar, a szállítás és a kereskedelem. A fejlődés egyik feltétele volt az építőipar munkájának kiszélesítése, korszerűsödése. Mindezt nemcsak statisztikai adatok, gazdasági elemzések tárják az olvasó elé, hanem a dokumentumértékű fényképek egész sora. Százezer munkás — ezt a címet kapta a megye munkásosztályának helyzetét, alakulását tartalmazó fejezet. A Szabolcsban lakó, de az ország más területén dolgozókkal együtt a szabolcsi munkásság ma már százezer főre tehető. A számbeli növekedéssel együttjárt a koncentrálódás is, amely elengedhetetlen feltétel a szervezettség erősödéséhez. Ezt bizonyítja, hogy amíg 1969-ben a munkásoknak csak 46 százaléka dolgozott 300, vagy annál több dolgozót foglalkoztató üzemekben, 1973-ban ez az arány már megközelítette az 53 százalékot. Érezhetően erősödik a fiatal szabolcsi munkásosztály eszmeipolitikai tudata is. A parasztság életét bemutató fejezet talán legsokatmondóbb megállapítása: „Az iparosítás és a közös gazdaságok anyagi megerősödése következtében nem fogyó megye már Szabolcs-Szatmár.’’ Külön részben foglalkoznak a kiadvány szerkesztői és szerzői a nők, a fiatalok helyzetével, anyagi és erkölcsi megbecsülésükkel. Hasznos ismereteket nyújt a jubileumi kiadvány a megye dolgozóinak, a pártszervezeteknek, tanácsoknak, tömegszervezeteknek, propagandistáknak, hogy eredményesen dolgozzanak a XI. kongresszus, a pártértekezletek határozatainak megvalósításáért. Az építő munkánk eredményeit összegező tanulmányok az ipar, építőipar, a mezőgazdaság, a közlekedés, a kereskedelem, az életkörülmények témakörében nemcsak helyzetképet tárnak elénk, hanem a soron következő évek feladatait is megrajzolják. „A műveltebb, egységesebb társadalomért” című fejezet a közoktatás, a közművelődés és az egészségügy legfontosabb adatait és a jövő tennivalóit foglalja magában. „Célunk, hogy minél több fiatal szerezzen középfokú végzettséget, a legtehetségesebb főiskolai, egyetemi végzettséget” — olvassuk a feladatok sorában. A jubileumi kiadványban sok ismerős, napi képpel, ténnyel találkozunk, melyek már természetesek számunkra és nem csodálkozunk, hanem továbbmegyünk. A megye 30 éves fejlődését tükröző kiadvány célja, egyben erénye, hogy a tények, a hétköznapi dokumentumok erejét és hatását felhasználva arra serkenti az olvasót, a megye minden dolgozóját: továbbmenve az úton vessen egy-egy pillantást a megtett útra is, hogy a tegnap sikereinek tudatában folytassa a ma és a holnap serény munkáját. A jubileumi kiadványt — mely a közeli napokban jut el az olvasókhoz — a megyei pártbizottság felkérésére a Szabolcs megyei Lapkiadó Vállalat adta ki. A Nyírségi Nyomdában készült. <p.) Pontosan kettőre a hatvanhárom KISZ-tagból ötvennyolc az asztalok mellett ült a dohányfermentáló vállalat, közismerten a nyíregyházi dohánygyár szép tanácskozótermében. A fiatalok között ült az igazgató, a szakszervezet és a pártszervezet titkára — meghívott vendégek. Figyelmesnek látszó arcok hallgatták Maj- krics István KISZ-titkár beszámolóját. Az óvatos fogalmazást a beszámolót követő vita indokolja — pontosabban az elmaradt vita... A titkár gondosan felsorolt mindent — nem maradt ki a végzett társadalmi munka („ötvenegyen voltak, egyesek passzívak...”), az Alkotó Ifjúság pályázat sikere, a politikai oktatás sikertelensége („... csal: tizenöten vettek részt, ez kevés...”), a vitaestek, klubestek, színház- és mozilátogatások („A jegyek kihasználtsága nem százszázalékos...”) meg arról, hogy a vállalatnál csak a KISZ kezdeményezte kulturális események léteznek... És még sorolhatnám a „viszonylag jó kapcsolatot a párt- és szakszervezettel”, „a közép- és alsó színtű vezetők rossz hozzáállását a KISZ-esek tevékenységéhez”. Elhangzott tehát a beszámolóban sok szép és jó — de akadt probléma is jócskán (ha kissé el is sikkadtak az erre utaló félmondatok...) Az érintett fiatalok persze félszóból is tudták, mit jelent egy-egy utalás. Amikor a taggyűlést vezető elnök vitára bocsátotta a beszámolót, néma csend ült a teremre. Egy suttogást csíptem el félfüllel: — Az'aktivitás a régi, mi? „ — mondta valaki a szája sarkából. Végre aztán felállt egy szakálas fiatalember, Antal Kálmán, és az igazgatóhoz fordulva kért orvoslást a középvezetők már említett viselkedésére. A tavalyi ifjúsági parlamentet hozta példának — több fiatalt nem engedtek el vezetői... Hajdú Sándor igazgató ígéretet tett a megoldásra. Aztán a szakszervezettől alkalmanként „kinitizett” sportfelszerelésről szólt Va- lóczki Sándor (a kifejezés hiteles). Veress Márta a politikai oktatás szervezetlenségét hozta szóba. Galgóczi Pál a programok ütközését. — A tagok egyéni munkájának értékelése következett. Az előzetes beszélgetések alapján a vezetőség véleménye: 11 fiatal jó munkát végzett, húszán közepesen, húszegynéhányan a közepesnél gyengébben dolgoztak a KISZ-ben. Az értékelés reálisnak látszik az arányok alapján — ez volt szomszédaim véleménye is... Egy új tag felvétele következett. A vélemények itt egymást követték szaporán — mintha kibeszélhetnék magukat. A jót, úgy látszik, könnyebb elmondani™ S ezután került sor a vezetőségválasztásra. Erről csak röviden — mert az a gyanúm, űj választást kell tartani. Mivel ugyanis a négy titkárjelöltből és a vezetőségi jelöltekből egy lapon kellett választani (és titkárnak meg vezetőségi tagnak ugyanazt nem lehet írni) — a titkárságra jelöltek „vesztesei” eleve kimaradtak a vezetőségből. Mároe- dig szavazóik legalább a vezetőségben biztosan szívesen látták volna őket... De ezt döntse el a városi KISZ-bi- zottság. Uj titkár mindenesetre van — a régi. Majkrics Istvánt húzódozása ellenére is megtisztelte bizalmával a tagok 51 százaléka. Éppen ennyi — ők is csak a harmadik szavazás alkalmával. Nem lehet tehát egységesnek mondani a véleményeket, s azt hiszem, ez arra is utal: nincs minden rendben a dohánygyár KISZ-életében. A javítás pedig nemcsak a fiatalok dolga — a pártszervezet, a gazdasági vezetés. a szakszervezet nagy fel a-’átok előtt áll, ha a tagg” "lésen elhangzott ígéretekhez híven segíteni kívánnak a KISZ- eseknek... Tarnavölgyi György Tízmilliárdos forgalom négy év alatt D.c&érő oklevél az élelmiszer-nagykereskedelmi vállalatnak Dicsérő oklevéllel tüntette ki a Belkereskedelmi Minisztérium és a KPDVSZ elnöksége a Hajdú-Szabolcs megyei Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalatot 1974. évi munkája alapján. A kitüntetést ünnepi termelési tanácskozáson április 18-án délután adták át Nyíregyházán a minisztérium képviselői a két megye területén dolgozó vállalatnak. Hét év alatt most hatodik alkalommal részesült ilyen jelentős elismerésben a vállalat. A kitüntetés mögött eredÚjszerűbben, korszerűbben A művészeti hetek mérlege ményes évek húzódnak meg, melyről részletesen Tóth Sándor igazgató számolt be. Elmondta, hogy a IV. öíéves terv idejére szóló fő kereske. delempolitikai célok között legfontosabbnak tekintették a forgalom növelését'választékos áruellátás mellett, hatékony, takarékos gazdálkodást, a termelékenység növelését, valamint a vállalati eredmény emelését. Az eddig eltelt négy év együttes forgalma élelmiszerekből 7 milli. árd 519 millió forint, vegyi és háztartási cikkekből 2 milliárd 118 millió forint volt. A forgalom nagy ütemben emelkedett Szabolcsban, s ez. zel felzárkózott Hajdú megye mellé. A négy év során jelentősen megváltozott a forgalmazott cikkek összetétele, amely az egyre korszerűbb táplálkozás elterjedésének, a gazdagabb választékú vegyi, háztartási, tisztító és kozmetikai szereknek tudható be. A múlt évet értékelve az igazgató elmondta, hogy a vállalat túlteljesítette értéke, sítési tervét, a munkaidő csökkentést takarékosaggal és jobb munka- és üzemszer. vezéssel ellensúlyozták. További raktárak létesítésével javították és olcsóbbá tették a raktározást, gépesítéssel — emelővillás targoncák, konté. nerek vásárlásával — köny- nyüették az anyagmozgatást és költségeit csökkentették. A- árbevétel negyven százaléka a forme1 ^kenvség nőve1 őséből szárma zott c a ha. tékonvsági mutatók a szakma átlagánál magasabbak -oltak. Tavaly hatvannégy brigád küzdött a szocialista címért. A kongresszusi munkaversenyben ötven brigád tett külön, felajánlást. Ezek között szerepelt a felemelt érté. kesítési terv túlteljesítése, a vagon- és gépkocsiállás csökkentése, munka- és üzem- szervezési feladatok, a Vevőpartnerekkel való jó kapcsolat kialakítása, társadal- mimun ka-vállalás, politikai vitafórumok szervezése. A szocialista címet negyven- nyolc brigád érte el, köztük olyanok, amelyek a legrégebben és folyamatosan is kiemelkedő eredményeket értek el. A Béke brigád a Szakma kiváló brigádja elmet kapta és elsők között voltak, akik megmutatták, A közelmúltban befejeződött televíziós vetélkedő résztvevői lesznek vasárnap este a nyíregyházi stúdió vendégei. A beszélgetés során a főiskolások felkészülésükről, a versenyről, a kamerák előtti szereplésükről beszélnek majd s elmondják azokat a kulisszatitkokat is, amelyet a televízió-készülék hogy a kereskedelemben is jó eredményeket lehet elérni a brigádmozgalomban. Ebben az évben 2 milliárd 1931 millió forintos forgalmat terveztek, folyamatosan dolgozzák ki a gépi adatfeldolgozó rendszer üzembe helyezését. Kisvárdán korszerű raktárházat építenek, amelynek egyik része már üzemel. Fejlesztik a konténeres áruszállítást, Nyíregyházán további boltokat kapcsolnak a hálózatba, s Mátészalka és Kisvárda boltjait is megpróbálják a konténeres szállításba bevonni. Az ünnepi termelési tanácskozás végén tízen kapták meg a Belkereskedelem kiváló dolgozója kitüntetést, köztük Füredy Bertalan a kisvárdad fiók igazgatóhelyet, tese, ökrös Pétémé, a mátészalkai adminisztráció vezetője és Bacsó Gábor, a nyíregyházi raktárház igazgató- helyettese. Honvédelmi érdemérem kitüntetésben négy dolgozó részesült és hetvenkettőn kaptak Kiváló dolgozó kitüntetést. előtt ülő néző nem ismerhetett meg. Szó lesz a jupiter- lámpák, a kamerák világáról s mindarról az érdekes, megtörtént storyról, eseményről is, amely a pedagógusjelöltekkel szereplésük során történt. A vasárnap este 18 órától elhangzó műsor riporter-szerkesztője Rózsavölgyi Erzsébet Újszerűbben és korszerűbben — ez volt a célja az idei művészeti hetek megszámlálhatatlanul sok rendezvényének. Az évente hagyományos tavaszi kulturális sorozat ezúttal Csaknem két hónapon át nyújtott változatos, gazdag, néhány esetben pedig igen magas színvonalú programot Az eddig' bevált és nagysikerű színházi, képző- művészeti, zenei rendezvények mellett idén először vállalkozott arra a városi tanács művelődésügyi osztálya és a nyíregyházi VMK, hogy a művészeti hetek programját a közművelődés aktív, öntevékeny formáival, soksok amatőr művészeti csoport bemutatkozásával egészítse ki. A múzeumban, a VMK- ban, a színházban, a megyei művelődési központban, a tanárképző főiskolán rendezett programok közül nehéz lenne kiemelni a legsikeresebbeket. Maradandó élményt nyújtott néhány képzőművészeti kiállítás, például a sóstói nemzetközi művésztelep öt évét összefoglaló gyűjtemény, a kelet-magyarországi területi szövetséghez tartozó képzőművészek bemutatkozása, Czinke Ferenc festőművész kiállítása, vagy a fel- szabadulási jubileumi pályázatra érkezett művekből rendezett megyei képzőművészeti közös tárlat. A Móricz Zsigmond Színház bérletes és bérleten kívüli előadásai közül kiemelkedtek azok a rendezvények, amelyekre kifejezetten a művészeti hetek alkalmából kerülhetett sor. Így láthatta-hallhatta a nyíregyházi közönség Gidon Kremer szovjet hegedűművész estjét. Ebben az évben a tanárképző főiskola is bekapcsolódott a művészeti hetek rendezvényeinek sorába. Több sikeres programból arra lehet következtetni: érdemes lenne ezt a lehetőséget nagyobb közönség számára is hasznosítani. Február elején több mint száz nyíregyházi intézmény, munkahely kapta meg a rendezők felhívását a művészeti hetekhez kapcsolódó felszabadulási kulturális seregszemléről. Ennek keretében próbálták most először azt megvalósítani, hogy a korhatár nélküli, aktív közművelődés formáit keressék. Ez a törekvés nagyrészt sikerült, hiszen a különböző rendezvényeken az óvodásoktól kezdve a nyugdíjasokig a legkülönbözőbb korosztályok képviselői kapcsolódtak be a rendezvénysorozat programjaiba. A város valamennyi lakóterületi művelődési házában sorra vándorolt az amatőr képzőművészek munkáiból összeállított kiállítás. Néhány jól sikerült rendezvényen főszerepet kaptak az általános és középiskolások, akik elsősorban a népművészeti hagyományok ápolásáért végzett gyűjtő- és feldolgozó munkájukról adhattak számot. Az ifjúsági klubok, a művelődési házakban és iskolákban működő amatőr művészeti csoportok is lehetőséget kaptak a bemutatkozásra. Nem hagyhatjuk ki a sorból a szocialista brigádokat sem, akiknek Igaz eí, a szép címmel több hónapon át tartó vetélkedősorozatot hirdettek, s ennek eredménye és haszna a felszabadulási évforduló tiszteletére rendezett döntőn derült ki. Sok-sok érv és ellenérv hangzott már el a művészeti hetek kampányjeílegéről. A* egy-másfél hónapra összesűrített, kulturális programok között sokszor valóban azt sem tudta a közönség, melyiket válassza. Néhány apróbb szervezési hiba miatt egy napra esett több olyan rendezvény, amelyek között valóban nehéz volt dönteni. A bőség tehát olykor zavaró is lehet, különösén akkor, ha utána, hosszú ideig holtszezon következik. Ezt szeretnék a város kulturális életét szervező, irányító művelődési intézmények elkerülni, amikor „megnyújtják” a művészeti hetek időtartamát. Ekkor sorra kerülő programokra már hónapokkal előbb megkezdik a felkészülést a rendezvények résztvevői; például a több mint 130 szocialista brigád tagjai, vagy amikor egy-egy rendezvény nem ér véget a művészeti hetekkel: hatása, élménye, tovább gyűrűzik az amatőr művészeti csoportok munkájában. Az első kísérlet az ügynek vezett passzív és aktív köz- művelődési formák ötvözésére jól sikerült A művelődni vágyó közönség nagy rész* azonban nem tesz ilyen különbséget forma és forma között, csak az érdekli,' hogy egy kulturális program a várt élményt nyújtotta-e, gazdagította-e? Ha a rendezvénysorozat szervezői erről sem feledkeznek meg; elérhető, hogy ne érezzük a programok kampányjellegét, hogy valóban rangos, kiemelkedő esemény legyen városunk kulturális életében egy-egy csemegének számító koncert, kiállítás vagy az amatőr művészeti csoportok szerepeltetése. BB Ami a Hazai Estékből kimaradt Fiatalok a dohánygyárban
