Kelet-Magyarország, 1975. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-18 / 90. szám

tm. íprPís fi. kelet-wtärmM&kti Bölcsőde, íovábblannlá«, pedagő^ngklub Mozaikok Cseoierből •lenei Lajos csengeti ta­nácselnök asztalán szinte percenként cseng a telefon, most az iskolából érdeklőd­nek, most az állami gazda­ságból, most a társadalmi munkával kapcsolatban- A legtöbb munkát azonban két új büszkeségük adja; a böl-' csődé és a gyógyszertár. Eléggé elhúzódott mindkét beruházás, s mindkettőre ré­gen szüksége van már a községnek és környékének. A gyógyszertárj központ költsé­gét a tanács egészítette ki, hogy felépülhessen az új, modern, minden egészség- ügyi követelménynek megfe­lelő gyógyszertár, a hozzá­tartozó szolgálati lakással. A bölcsődében — a régi­vel együtt — hatvan gyere­ket tudnak elhelyezni. Gsen- ger első igazi bölcsődéje a jelenlegi gondokat megoldja, csakúgy mint az óvoda, ahol nyolc csoportban készítik elő a gyerekeket az iskolára. Fábián László, az Ady Gimnázium igazgatója ezen a napon a pályaválasztással kapcsolatos kérdésekkel fog­lalkozott a legtöbbet. De nem azzal, ki hová jelentke­zik a negyedik után, hanem azzal; hogyan tudna mind több segítséget a dpi az is­kola a pályairányításhoz. A harmadik és negyedikes gim­nazisták két lehetőség között Választhattak az idén. Vagy német nyelvet tanulnak heti három órában a fakultatív oktatás keretében, vagy a gyakorlati foglalkozást vá­lasztották. Ez több részre ta­golva azt a célt szolgálja, hogy a munkába álló érett­ségizettek könnyebben tudja­n§k eihpjyezkedhi- , Esért mégismerkednek —- választás szerint és az iskola tanárai­nak hozzáértését figyelembe Véve — a szabás-varrás, a könyvkötészet, a taneszköz­készítés alapjaival, vagy a gépkocsivezetéssel. Kéthar- fnad-egyharmad az arány az intézetben a lányok javára, £ az iskola igazgatójának ép­pen ezért okoz fejtörést, hogy' ebben az évben csak a fiúk sorsáról tudtak gondos­kodni. A most végzők már „Úrvezetői” jogosítványt kap­nak, a következő tanévben pedig a negyedikesek hiva­tásos gépkocsivezetőként is elhelyezkedhetnek. A lányok szakszerűbb képzésével kap­csolatban többféle. elképzelés alakult ki, ennek lehetőségeit és körülményei^ vizsgálgat- ják most, hogy kevesebb gond legyen majd az elhe­lyezkedéssel. ★ Dr. Kelen József, a gim­názium igazgatóhelyettese, egyben a levelező tagozat vezetője. Ezen a napon a le­velező tagozattal kapcsolat­ban az okozta a legnagyobb gondot; miképpen lehetne megoldani, hogy minden éy- ben indíthassanak egy tago­zatot. A továbbtanulni szán­dékozók ugyanis évről évre jelentkeznek, de nem any- nyian, hogy egy osztályt al- kothatnápak. Jelenleg a har­madik osztályban huszon­ötén, az elsőben pedig har­mincán tanulnak. Olyan ké­rés is elhangzott már; legyen esti tagozat, ahol heti három nap tanulhatnának a dolgo­zók. Ezt azonban a legtöbb munkahely, de az iskola sem tudja megoldani. Kik azok, akik a továbbtanulásra vál­lalkoznak? Néhány gyors- és gépírónő, .újabban azonban meglepően sok fiatal szak­munkás. Arra is gondoltak, hogy szorosabb kapcsolatot lehetne tartani az általános iskolával, ahol tavaly har­minchét, idén negyvenhét dolgozó végezte és végzi az elmaradt általános iskolai osztályokat. ★ Gellért Zsismondnak, a körzeti művelődési ház igaz­gatójának az első igazán ta­vaszi napon sokan juttatták eszébe; jó lenne, ha újra folytatná munkáját a tavaly alakulj értelmiségi klub. Az elmúlt évben ugvánis ponto­san március elején kezdődött meg az „alapozás”, hogy a művelődési ház egyik szo­bájában a szépen berende­zett klubban rendszeresen találkozhassanak a községi pedagógusok, az általános is­kola és a gimnáziuni taná­rai, az egészségügyi dolgq- zók, a műszaki és az agrár­értelmiség. A kezdeménye­zésnek kezdetben nagy vissz­hangig volt, jöttek a szom­szédos községből is, már éppen azt tervezték; pótma­mákat keresnek a gimnazis­ták között, akik erre az idő­re a házaspárok gyermekeire vigyáznak — aztán amilyen hirtelen jött a lelkesedés, ugyanolyan hamar alább is hagyott. Most azon munkál­kodnak, hogy újra legyen j fóruma az értelmiségi klub a j Csengerért dolgozó pedagó-1 gusoknak, orvosoknak, agro- j nómusoknak, tanácsi, tsz- és állami gazdasági vezetőknek. Baraksó Erzsébet Határidő május /. Totósok figyelmébe Hazánk felszabadulásának 30., a tanácsok megalakulásá­nak 25. évfordulója, valamint a szakszervezeti kongresszus tiszteletére országos fotópályázatot hirdetett a megyei tanács művelődésügyi osztálya és a Közalkalmazottak Szakszervezete megyei bizottsága. Mindig jó érzés olyan megyei kezdeménye­zésről hallani, amely egy-egy nrűyészeti ág amatőrjéjpek or­szágos szintű bemutatkozására ad lehetőséget. A pályázati ki­írás sok szépet és jót ígér; djjgkat, egy prszágos IpéUfttst. vándorkiállítást a megyében. Azt reméltük, hogy a megyei művelődési központot a pályamunkák egész sorával „árasztot­ták el” a fo tószakkörök, és az egyedül dolgozó amatőrök. A pályázatot ugyanis már jgpuárban meghirdették, határideje május 1, a felhívás 500 példányban készült. Legnagyobb meg­lepetésünkre azt a választ kaptuk, hogy egyetlen pályázó kijldtp ba ecijlig felvételeit. Nehezen hihető, hogy a sok he­lyen lelkesen dolgozó csoportok körében ne talált volna vissz­hangra egy olyan pályázat, amelynek célja a dolgozó ember megváltozott életének, társadalmi és gazdasági eleiünk fejlő­désének bemutatása. Inkább arra gyanakszunk; a szervezésbe csúszhattak szépséghibák, a pályázati kiírás nem jutott el minden érdeklődőhöz. Ennek megoldására pedig — bár a ha­táridő közeli —•■'éppen az országos jellegű meghirdetés miatt még mindig van idő. (be) Pillanatkép a nyíregyházi Zrínyi Ilona utcán. (Elek Emil felvétele) Fiatal iparművészek kiállítása Nyíregyházán A népdal újjászületése A Röpülj Pávától a Szivárványig A Képcsarnok Vállalat nyíregyházi Benczúr -terme a képzőművészeti kiállítások rendezése mellett általában évente egyszer az iparművé­szet legújabb termékeivel is megismerteti a közönséget. E kiállítások tapasztalatai azt igazolják, hogy megnöveke- det az érdeklődés az ipar­művészet, iránt,, hiszen- a..kü­lönböző használati és dísz­tárgyak formálják, alakítjájc ízlésünket, befolyásolják kör­nyezetünket, az öltözködéstől a lakáskultúráig. Fiatal iparművészeket mu­tat be a jelenlegi kiállítás április 24-ig. Hét pályakezdő iparművész, többségük -tavaly diplomázott, idejük javaré­szét eddig a munka feltéte­leinek megteremtésével töl­tötték, művészetük egyedi je­leinek kibontakozásáról e ki­állításon akkor is legfeljebb csak jelzéseket kaphatna a közönség, ha a bemutató tö­kéletes lenne. A Képcsarnok és az Iparművészeti Vállalat együttműködése alapján lét-" rejött közös bemutatkozás egy olyan fórum, amelyen a szabadon szárnyaló alkotó­kedv eredményeit a közön­ség elé vihetik. A lehetőség tehát adott, s éppen ezért meglepő az eredmény, vagy­is a bemutató. Az emeleti kiállítótermet ugyanis heten sem tudták megtölteni, s ezúttal nem a minőséget kérjük számon, mert éppen a minőség alapján érdemelné­nek több törődést. Gerle Margit keramikus, a nyíregyházi Molnár Mária textiltervező, Szabó Judit gobelin- és szőnyegtervező igen’ szűk marokkal mért, amikor a nyíregyházi közön­ségnek válogatott. Alig-alig mutatnak valamit egyébként bizpnyárg gazdag alkotóked­vükből. Pérely Zsuzsa’ gobe­lin- és szőnyegtervező, vala­mint Rácz Gábor porpelgn- tervező munkái a kéziszövés és a tűzzománc variációs le­hetőségeit jól kihasználva — a kevés anyag ellenére is — kapcsolatot teremtenek a né­zővel. A hét pályakezdő műi vész közül csak Gqlarits Er­zsébet textiltervező és Szűcs- Farkas László ötvös érzékel? teti a fiatalság gazdag élet­tárát, lendületét, A nyíregyházi bemutatóhoz készült katalógusban Berecz- ky Loránd művészettörténész írja, hogy kíváncsiságunk az iparművészet iránt általában csak érdeklődés marad, nem mindig .engedjük hagy ezek a termékek „valós értékük­nek megfelelően hassanak ránk”. Ezúttal ezt a hatást még nehezebb lenne megha­tározni, mert nem vagyunk biztosak abban, hogy a kiál­lító művészek valóban a „legvalósabb” értékű műve­ket küldték el a bemutatko­zásra. A közönség a hét fia­tal művész hallatán feltéte- „ lezi, hogy „szétfeszítik” a ki- állitóterem falait, s ehelyett egy meglehetősen szegényes bemutatót találunk. Mivel a Benczúr-teremben erre nem tudnak választ adni, ‘ jó len­ne tudni; hogyan, milyen szempontok szerint válogat­ták össze a nyíregyházi kö­zönségnek szánt kiállítás anyagát? Mert a kiállítás ka­talógusának utalása: — „A Képcsarnok és az Iparművé­szeti Vállalat fontos felada­tának tekinti, hogy segítő ke­zet nypjtson és támogassa a pályakezdő művészeket” — erre nem ad kielégítő vá­laszt. (be) Felszabadulásunk 25. év­fordulója tiszteletére 1969 őszén indította el a televízió a Röpülj Páva énekes-nép­zenei vetélkedőt, azzal a cél­kitűzéssel, hogy bemutassa: a népdalverseny, a népmű­vészet napjaink élő, aktív formáló ereje. Az elért ha­tásra azonban még a legop­timistábbak sem mertek gon­dolni: egy televíziós adásso­rozat országos méretű moz­galom elindítójává, ösztön­zőjévé vált. Több száz cso­port alakult szerte az ország­ban, amelyek később a Rö­pülj Páva-kör adássoroza­taiban szerepeltek. Ezek a csoportok ma már amatőr művészi életünk jelentős té7 nyezőivé váltak. Természe­tes, hogy a pávakörök falun alakultak először, de később a városok is bekapcsolódtak, hiszen az üzemekben, gyá­rakban dolgozók közül so­kakban lappang a faluról ho­zott népdalszeretet. A Röpülj Páva népdalver­seny folytatásaként budapes­ti felhívásra jött létre az Arany Páva nemzetközi nép­zenei verseny. Az Arany Pá­va nagyralátóbb tervet igye­kezett megvalósítani: az első összefogó nemzetközi népzenei népdalversengés szervezését, megvalósítását tűzte ki célul. Nagy feladat volt ez és nagy teljesítmény, hiszen hét eu­rópai ország részvételével szolgálta egymás népeinek megértését, kultúránk közös alapjainak felmutatását, — a folklór népeket összefogó erejét. A zsűri elnöke Ortutay Gyula irta a verseny vissz­hangjával, jelentőségével foglalkozva: „A népkölté­szetben egyszerre jelenik meg, szinte felesel egymás­sal, vagy inkább ölelkezik a nemzeti é§ a nemzetközi... Az Arany Páva versenyein is mindegyre felfigyelhettünk a különböző (német, osztrák, lengyel, bolgár, orosz, ma­gyar stb.) népek dalainak előadásában a rokonságra vagy hasonlóságra és az el­térésekre egyaránt. A nem­zeti és nemzetközi nagy bel­ső egységét ez a verseny mindennél jobban bizonyí­totta, és bizonyíthatta azt is, .hogy egymás nemzeti kultú­rájának eltérő vonásait ép­pen úgy tiszteletben k§Il(af- tanunk', mint a rokon 'voná­sokat, s hogy a nemzetek közötti eltérések nem kell Ijftgy gyűlöletét ébresszenek, inkább egymás értékeinek megbecsülésére tanítanak. Éz a tanulság — nem vé­letlenül — arra ösztökélte a részvevőket, hogy az Arany Páva nemzetközi versenyt folytassuk, tovább építsük." A budapesti kezdeménye­zést a Szovjetunió folytatja. X következő versenyt Moszk­vában a szovjet televízió rendezi meg az idén Szivár­vány címmel. A szimbolikus cím mögött több van, mint az első, kezdeményező ver­seny egyszerű folytatása. A Szivárvány folklórfesztivál iránt világszerte tapasztalha­tó az érdeklődés. A pépek zenéjének, a népék dalainak versenyére felkért országok sorrá jelentik be részvételü­ket, világméretűvé szélesítve ezzel a részvevők körét. A szovjet televízióban meg­induló verseny mellett — amelyen természetesen részt vesznek a legjobb magyar pávaköri csoportok — idén egy másik nagy eseményso­rozat foglalkoztatja a páva­körök tagjait. Az amatőr kó­rusokhoz hasonlóan — ame­lyek 10 éve országos minő­sítésen küzdenek meg helye­zésükért —- 1975-ben először pávakörök is minősülnek. A pávaköröknél természe­tesen más szempontok sze­rint folyik majd a minősítés, mint az „általános” kóru­soknál. Itt számításba jön a megszólaltatott anyag minő­sége, hogy milyen értékes dalokkal szerepelnek, meny­nyire tükrözik ezek a dalol® saját vidékük szokásai! Lé­nyeges az is, hogy a dalokat mennyire életszerűen adják elő, s hogy képesek-e a nép­dalokat népszokások köré kerekíteni, műsorukat szí­nessé, változatossá tenpi. Rá több száz pávakörből száz­százötven komoly rangot ér majd el, az a többiek szá­mára össztönző erővel hat 4 pávakörök minősítés« ezért ígérkezik izgalmas ese­ménysorozatnak, amely a to­vábbi tennivalókat, feladato­kat és lehetőségeket is el­dönt! A szabolcsi szimfonikusok hangversenye A hangversenyeket látoga­tó közönségnek szinte min­den egyes hangversenyük al­kalmával újabb és újabb kellemes meglepetéssel szol­gál ez a zenekar. Mindig érettebb, csiszoltabb, ösgze- szqkottabb a produkciójuk, szebb a tónusuk s technikai­lag is sokat fejlődnek. Nem csoda, ha országosan ismert, kiváló karmesterek is szíve­sen vezénylik egy-egy alka­lommal az együttest. Egy­két új arc ugyan mindig akad a tagok közt, de ez a kis fluktuáció nem rontja a zenekar összjátékát. Néha nagyon is zsúfolt progrkmot kell lebonyolítaniuk, mint pl., most, amikor a kárpát- ukrajnai jól sikerült hang- versenykörút után itthon új műsorral, vendégművészek­kel s vendégkarmesterrel kellett igen rövid idő alatt, kevés próbával, egy napon kél hangversenyt is adva. — szerepelniük. A zenekar tag- jajnak nem ez a fő foglalko­zása, valahol mindegyik dol­gozik s az ilyen túlzsúfolt program nem használ sem az egészségnek, sem a pro­dukciónak. Dicséretére le­gyen mondva a zenekarnak, ez'a jogos fáradtság nem volt érezhető az április, hó 16-án, este 7 órpkor tartott hangversenyen. Sőt, a zene­kar a kiváló vendégkarmes­ter vezénylése alatt felsza­badultan, lelkesen, élmény- szerűen játszott. Két Bach-versenymű és egy Mozart-szimfonia volt műsoron. A d-moll zongora- versenyt Szelecsényi Norbert játszotta. Ez a fiatal, nagyon tehetséges zongoraművész Debrecenből került Buda­pestre a Zeneakadémiára. Já­téka könnyed, magabiztos, fölényes. Vele él a zongorá­val. A zongora uralkodó sze­repét kitűnően töltötte be Szelecsényi Norbert. Preg­náns ritmikája, a harmadik tétéi magával soc}ró lendüle­te sokáig emlékezetes marad. Baeh E-dur hegedUYefse- nyét Bálint Mária játszott». Az alig 24 éves fiatal hege­li űművésznő két éve végzett a Zeneakadémián, mint Ha­lász Ferenc professzor kitűnő növendéke. Jelenleg Moszk­vában tanul, ahonnan időn­ként hazajön egy-egy kon­certre. A? E-dur koncert el­ső tételének pátosza, a má­sodik tétel érzelmes, elmé­lyülésre, szomorúságra utaló, hangvétele s a harmadik té­tel táncos, játékos hangulata méltán ragadták meg » kp- zöpsége! Äz utolsó szápn Mozarti C-dur (Jupiter) szimfónia volt. Mozart legtöbb alkotá­sában az emberi nyomor és gond fölöst a szabad rnűvégz, szabad szelleme győz. Kony- nyen és újjongó derűvel. A XIX. szááaű YUääfaidälnna Mozartra még nem jellemző. Ezt a harspgó élni ^akarást halljuk ki a sziprfppiá első tételéből. Es az utolsó tétel! A fináléban a szopátaforma és á fuga csodálatos talál­kozása, keveredése, sodró lendülete ragadja magával a hallgatót. Technikai tudás és költői ihlet szintézise! S ezt az éltető mozarti muzsikát minden hangra kiterjedő tö­kéletes karmesteri tudással, mély átéléssel tolmácsolta Borbély Gyula vendégkar­mester, az Opergház karmes­tere. Nem feledkezhetünk meg| a zenekarba, a második he­gedű utqlsó pultjához beült betanító karmester, Molnár László munkájáról. Nemcsak a kárpát-ukrajnai hangver - senykörúton, de itt is kitűnő munkát végzet! « i Vikár Sándoj 8

Next

/
Thumbnails
Contents